eClassic

09/07/2026

Megjelent, rendelhető a kiadó honlapján!
http://kronoszkiado.hu/Nagy-Lajos-Panasz-es-vadirat-Nagy-Lajos-naplofelje

19/05/2026

Végre és nocsak

In the recent Kindle software update 5.19.4, there is text mentioning user-replaceable

03/05/2026

A Kronosz Kiadó könyvheti előzetese

Panasz és vádirat
Nagy Lajos naplófeljegyzései 1927–1954

Szövegét bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi
Serf András

B/5, 1216 oldal [sic!], keménytáblás, cérnafűzött

Nagy Lajos naplója nem folyamatos önéletírás, hanem hosszú időn át keletkezett, hézagos, mégis rendkívüli erejű feljegyzéssor. Az Olvasó nem szabályosan vezetett naplókönyvet tart a kezében, hanem töredékekből, megszakadásokból, újrakezdésekből összeálló szövegfolyamot. Korai darabjai 1927-ből és 1939-ből maradtak fenn, súlypontja azonban az 1940 és 1954 közötti évekre esik. Ez a töredékesség, a hiányok, az elhallgatások, a félbeszakadó mondatok is hozzátartoznak ahhoz a világhoz, amelyet a napló megőrzött.
Nagy Lajos nem a nagy történelmi eseményeket jegyzi fel, hanem a mindennapi élet apró tényeit: mikor kelt, hol evett, kivel találkozott, mit olvasott, mennyit dolgozott, mitől szorongott, milyen gyógyszert vett be. Éppen ettől a hétköznapiságtól válik a napló kivételes dokumentummá. A futólag rögzített részletekből érzékletesen képződik meg és válik átélhetővé a háborúba sodródó negyvenes évek, majd az ötvenes évek egyre szűkülő, nyomasztó légköre. A feljegyzések egyszerre mutatják az író környezetét és tükrözik benső életét: az anyagi gondokat, az írói munka kényszerét, a mellőzöttség pusztító sérelmeit, a testi hanyatlást és a visszatérő lelki válságokat.
A napló egyik legfontosabb kérdése az önvizsgálat. Nagy Lajos újra és újra megkísérel számot adni küzdelmeiről és kudarcairól: az emlékezés kínjairól, az alkotás nehézségeiről, a betegségtől való félelmeiről, az öregedés kérlelhetetlen tapasztalatairól, miközben makacs szigorúsággal figyeli önmagát, mintha a lejegyzést is a küzdelem részének tekintené. A naplójegyzetekben egyszerre van jelen a munka kényszere és fegyelme mint a túlélés egyetlen lehetséges technikája, és a napi rendhez, az íráshoz, az orvosságokhoz, végső soron a reményhez való ragaszkodás. Ez a napló nem megnyugtató olvasmány, de kivételesen személyes, sőt intim: egy nagy író esendőségét, önfegyelmét, makacs túlélési kísérleteit és mindennapi küzdelmét hozza megrendítően közel az Olvasóhoz.

19/03/2026

Gyarmathy Tihamér kiállítás a Műcsarnokban

07/01/2026

“I don’t care about stories. I never did. Every story is the same. We have no new stories. We’re just repeating the same ones.”

IN MEMORIAM BÉLA TARR / one of the greatest Hungarian filmmakers