29/04/2026
„Ha azt mondjuk, hogy Pion István könyve tanulsággal szolgál, azzal valójában szinte semmit sem mondtunk. Ez a regény sokféle stíluseszközzel, számos hangnemben fejez ki együttérzést mindazok iránt, akik hasonló, kibeszéletlen traumákkal küzdenek, nem tagadja le és nem hamisítja meg az utat, amely a traumatikus eset megértéséig és a megszólalásig vezet, nem takarja el a feldolgozásban megtapasztalt mélységeket sem. A kisregény elbeszélője vállalja, hogy áldozat lett, de nem vállalja az áldozati létet, nem hajlandó belesüllyedni abba a pozícióba, amelyben hallgatás és elhallgatás az osztályrésze, felismerte, hogy a traumát nem nyomhatja el magában élete végéig, mert akkor sosem léphet ki az áldozati pozícióból. Ez a kötet nem pusztán saját traumát dolgoz fel, hanem szól mindazokhoz, akiknek részük volt hasonlóan megrázó élményekben, közösséget vállal velük, megértően viszonyul a hallgatásukhoz, de nem merül ki ebben a közösségvállalás, ez a könyv továbblép, ösztönzi őket arra, hogy felismerjék azt, ami felismerhetetlennek látszott és szavakba öntsék mindazt, ami megfogalmazhatatlannak tűnt. Mert mégiscsak a kimondás hozhatja fel az embert az élet felszínére az áldozati lét fuldoklásából.”
Enesey Diána kritikája a Szófa oldalán Pion István A Búbánat-völgyön át című kisregényéről.
🔗 https://www.szofa.eu/iras/kijutni-a-kimondhatatlansag-volgyebol
A szerző ma este a Nyitott műhelyben beszélget könyvéről Enesey Diánával és Bakó Sárával:
📆 https://fb.me/e/9lkvADyqm
