Jelenkor Kiadó

26/07/2025

„A kimondás, a visszasajátítás regénye az Apjalánya. A múlttal való szembenézés, az apa történetének, a nagykanizsai zsidóság történetének a felkutatása, de egyúttal a saját magával való szembenézés is. Hiszen a lány megtagadta, szégyellte az apát az egyetem elefántcsonttornyában. Az apa örökös „pistiségét”, befejezetlenségét, kisszerűségét. S mint egyetemista ifjú titánt jobban érdekelte az autószerelés provanszálul, mint az, hogy a szülővárosában sorra zárják be a gyárakat, és bocsájtják el az embereket. Az apa halálával sem tudott mit kezdeni, közvetlenül a hír után is bement órát tartani. Ő is sokáig menekült, elfordult a szembenézés elől, majd jött a betegség, és úgy érezte, nincs hová hátrálni. Úgy integrálja az apa történetét a saját történetébe, hogy egyszersmind túl is lép rajta. Más stratégiát választ, más életet, de pontosan ezért kell visszatérnie az apához és a szülővároshoz. De ezzel az olvasó kifejezetten jól járt: nemcsak Nagykanizsa került fel az irodalom térképére, hanem egy rakás környékbeli falu is.”

Deczki Sarolta kritikája Bánki Éva Apjalánya című regényéről a Revizor - a kritikai portálon. A teljes kritikát itt tudjátok elolvasni: https://revizoronline.com/banki-eva-apjalanya-jelenkor-kiado

A könyvet pedig itt találjátok: https://bit.ly/Banki_Eva_Apjalanya

25/07/2025

Nádas Péter a Pour le Mérite rend tagja lett!

Nádas Pétera Pour le Mérite rend tagja lett

A Pour le Mérite tudományos és művészeti rend 2025. június 1-ei berlini ülésén a rend tagjai közé választotta Nádas Pétert. A zárt ülést követően ünnepélyesen üdvözölték tavaly megválasztott új tagjaikat és búcsút vettek elhunyt rendtársaiktól. Schiff András – aki 2011 óta a Pour le Mérite rend tagja – Johann Sebastian Bach A jól hangolt zongora című művéből játszott két prelúdiumot és fúgát.

A döntésről a mai napon, 2025. július 25-én adott ki hivatalos közleményt a Pour le Mérite rend megbízásából Wolfram Weimer kultúráért és médiáért felelős miniszter, melyből kiderül, az Érdemesek rendjének tagja lett Nádas Péter magyar író és fényképész, az izraeli Sarah Stroumsa arabista, a Jeruzsálemi Héber Egyetem professzora és a francia Georges Didi-Huberman művészettörténész és filozófus, aki 2015-ben Túl a feketén címmel írt levelet Nemes Lászlóhoz, a Saul fia rendezőjéhez (magyarul Forgách András fordításában jelent meg 2016-ban). A rend belföldi, azaz német tagjává választották Michael Grätzelt, a Lausanne-i Szövetségi Politechnikai Iskola (EPFL) fizikai kémia professzorát, aki az intézmény Fotonikai és Felületkutató Laboratóriumát vezeti. Azzal, hogy az új tagok elfogadták jelölésüket, a Pour le Mérite, azaz az Érdemesek rendje jelenleg 33 belföldi és 37 külföldi tudósból és művészből áll, akik között 17 Nobel-díjast találunk.

A Pour le Mérite-t, azaz az Érdemesek rendjét 1740-ben, Nagy Frigyes porosz király alapította, ez a rendjel lett birodalma legmagasabb kitüntetése. Közel száz évig hősies katonai tetteket jutalmaztak vele, majd 1842-ben, Alexander von Humboldt javaslatára, hogy közösséget teremtsenek a legkülönbözőbb tudományágak és művészetek német és nemzetközi képviselőinek, IV. Frigyes Vilmos császár létrehozta a rend polgári tagozatát a tudomány és művészet kiválóságai számára. Humboldtot kinevezte a rend kancellárjának és az elsők között választotta – többek között Liszt Ferenc mellett – abban az évben az Orden Pour le Mérite für Wissenschaften und Künste tagjai közé.

A katonai és a polgári kitüntetéseket 1918-ig, a Német Császárság megszűnéséig adták át ebben a formában. Ezt követően megszűnt az elismerés állami támogatottsága, így a rend polgári tagjai 1923-ban, immár autonóm szervezetként újjáalapították azt. Még ebben az évben megkapta az érdemrendet – mások mellett – Albert Einstein, és 1929-ben először választottak nőt a soraikba, a német grafikus, szobrász, Käthe Kollwitz személyében.

A Pour le Mérite polgári tagozata azonban csak néhány évig, 1933-ig tudta megőrizni függetlenségét, a Harmadik Birodalom ellehetetlenítette működésüket. A kitüntetettek között több zsidó származású, illetve nyíltan a nemzetiszocialista rezsimmel szemben álló tudós és művész is volt. Mivel az Érdemesek rendje nemzetközi hírű, tekintélyes társaság volt már akkor is, annak működését be nem tilthatták, viszont arra kötelezhették, és kötelezték is őket, hogy új tagokat nem választhattak.

1952-ben a rend utolsó három életben maradt tagja kezdeményezte az Érdemesek rendjének újjászervezését. Theodor Heuss, a Német Szövetségi Köztársaság első elnöke maga vállalta a fővédnökséget (ma is a mindenkori német szövetségi elnök tölti be ezt a posztot), közintézmény jelleget adott a rendnek és bevezette a nyilvános üléseket. A tagok számát limitálták: összesen maximum nyolcvan – 40 német és 40 külföldi – állampolgár viselheti egyidőben a rendjelet, a humán-, a természet- és az orvostudományok, valamint a művészetek kiválóságai közül. Mára a Pour le Mérite olyan tudósok és művészek interdiszciplináris egyesülete, melynek tagjai „tudományos vagy művészeti tevékenységükkel széles körű elismerést, kiváló hírnevet vívtak ki maguknak”. A rend mai működési formája – „tudósok és művészek szabad egyesülete”-ként határozzák meg önmagukat – leginkább az 1923-as autonóm (újjá)alapítók szándékát tükrözi.

És néhány tudós és művész, aki a Pour le Mérite rendjelet viselte vagy viseli ma is:
Alvar Aalto építész, Daniel Barenboim karmester, zongoraművész, Pina Bausch táncos, koreográfus, Pierre Boulez zeneszerző, karmester, Alfred Brendel zongoraművész, Johannes Brahms zeneszerző, Elias Canetti író, Brigitte Fassbender operaénekes, Hans-Georg Gadamer filozófus, Carl Friedrich Gauss fizikus, Joseph Louis Gay-Lussac kémikus, fizikus, Sir Ernest Gombrich művészettörténész, Jürgen Habermas filozófus, Gerhardt Hauptmann író, Werner Heisenberg fizikus, Hermann Hesse író, Rebecca Horn képzőművész, rendező, Eugéne Ionesco író, Karl Jaspers filozófus, Kertész Imre író (2000), Otto Klemperer karmester, Barbara Klemm fotográfus, Alexander Ernst Kluge filmrendező, Robert Koch bakteriológus, Gidon Kremer hegedűművész, Kurtág György zeneszerző (1999), Elisabeth Schwarzkopf operaénekes, Max Lieberman festőművész, Ligeti György zeneszerző (1975), Konrad Lorenz zoológus, Golo Mann történész, Thomas Mann író, Ludwig Mies van der Rohe építész, Theodor Mommsen történész, Henry Moor szobrászművész, Herta Müller író, Moravcsik Gyula bizantológus (1967), Erwin Panowsky művészettörténész, Max Karl Ernst Ludwig Planck fizikus, Sir Karl Popper tudománytörténész, Karl Rahner teológus, Wilhelm Conrad Röntgen fizikus, Gioacchino Antonio Rossini zeneszerző, Karl Schlögel történész, Albert Schweitzer filozófus, Richard Serra szobrászművész, Peter Stein színházrendező, Richard Georg Strauss zeneszerző, Giorgo Strehler színházrendező, Giuseppe Fortunio Francesco Verdi zeneszerző, Wieland Wagner operarendező, Alfred Weber szociológus, Wim Wenders filmrendező, Wilhelm Maximilien Wundt pszichológus és Ferdinand Graf von Zeppelin aeronauta

A Pour le Mérite-ről bővebben itt olvashat: https://www.orden-pourlemerite.de/

📷: Ajkai Dávid/Glamour

25/07/2025

Két szerzőnk is a Mastercard – Alkotótárs ösztöndíj 10 döntőse között!

„Kustos Júlia nemrég megjelent verseskötete, a Tehetetlen bálványok után ezúttal novellákkal jelentkezik, melyek középpontjában a modern társadalom tagjainak kapcsolódási nehézségei állnak. A munkaterv a Penelopé tojása címet viseli, és a szerző lírájához hasonlóan a kortárs problémák mellett számos antik utalást tartalmaz. A kitűzött cél az, hogy a szövegek ne csak önállóan állják meg a helyüket, hanem koherens egészet alkossanak, és együtt is organikusan működjenek.

Simon Bettina Anne Sexton Podcast címmel ír novelláskötetet, melyben egy Budapesten élő fiatal nő szólal meg, aki művészeti íróként dolgozik, így az őt körülvevő kulturális szféra is fontos szerepet kap majd a szövegekben. A cél egy olyan hiperrealista ábrázolásmód megteremtése, amelyben a vizuális hatás és a képiség szerves egységet alkot majd a történettel, és a próza egyik fő szervezőelvévé a látvány válik.”

Bővebben az ösztöndíjról a Könyves Magazin oldalán olvashattok:
https://konyvesmagazin.hu/alkototars_informaciok/mastercard_alkototars_2025_shortlist.html

📷: Végh László és Máté Péter / Jelenkor Kiadó

24/07/2025

„Az Inkább az enyém öntörvényű kötet, írója pontos fókusszal, jó arányérzékkel találta meg mind a mondanivalóját, mind az ehhez tartozó formát. Prózanyelve nem kockázatmentes, ami minden nehézkessége ellenére vonzóvá teheti a készen kínált nyelvi megoldásokkal szemben. Olyan kihívás, amit érdemes vállalni, mert a test és a nyelv, amivel dolgozik, leginkább mindannyiunké.”

Zsembery Borbála kritikája Mátyus Melinda Inkább az enyém című kötetéről a Jelenkor folyóirat július-augusztusi számában.

https://bit.ly/Matyus_Melinda_Inkabb_az_enyem

23/07/2025

„G.A.: Annak vajon mi az oka, hogy az egész életedet meghatározta ez a mindent elsöprő megfelelési vágy a szüleid felé? Nyilván az se mindegy, mennyire nehéz a puttony, amit cipel valaki, de még a nagy traumákat hordozók közül is sokan képesek megbékélni a múlttal.

B.E.: Ez valószínűleg alkat kérdése, vannak ilyen típusok, akik nem tudnak leszakadni, kilépni. Egyébként az elmúlt néhány évben többen is írtak ilyen apa-könyveket. Beérkezik egy nemzedék abba a korba, amikor elveszti a szüleit, és visszatekint arra, hogy mit is jelentettek számára. Egyáltalán nem gondolom, hogy aki nincs mélyen megsebezve, az nem autentikus. Az egyszerűen csak szerencsés. De sokan vannak, akik sebeket hordoznak, és nekik előbb-utóbb szükségletükké válik egyfajta szembenézés, belső igényük lesz rá. És ha valaki végig tud menni ezen a folyamaton, akkor biztos, hogy jobb lesz utána az élete. Ahogy nekem jobb lett attól, hogy megírtam ezt a könyvet.”

Babarczy Eszterrel Gócza Anita beszélgetett szeptember elején megjelenő új, Apám meghal című könyvéről. A teljes interjút a kommentben található linken, a 444 blogján tudjátok elolvasni, a kötet pedig már előjegyezhető itt:

https://bit.ly/Babarczy_Eszter_Apam_meghal

📷: Bankó Gábor / 444

22/07/2025

„Shy számára azonban, ahogy erre utaltam, nem a könyvek fontosak, hanem a zene. Amikor csak teheti, a saját válogatáskazettáit hallgatja a fülhallgatóján; otthon van a kilencvenes évek zenei szubkultúráiban, főként a jungle névre hallgató stílusban (elektronika, dub, breakbeat, hiphop és reggae ritmusok keveréke), és, ahogy egyik társa fogalmaz, »Shy a drum and bass főkormányzója« is. Azért szereti a zenét, mert a ritmusképletek soha nem csapják be: »A zene ígér, és be is teljesíti ígéretét. Biztonságban van a hangokban. Egyedül a fejhallgatójában. Nincsenek korlátok, nincs játszma. A zene magába fogadja őt«. Shy sokszor húzódik vissza »a dobok, a basszus és a pergő hadarás tökéletes világába«, és a fejében felidéződő hangok számára olykor a saját dünnyögő-rapje (mumble-rap) képez hátteret. A dünnyögő-rap önreflexív módon az olvasott szöveg tört ritmusaira is vonatkozhat – a különféleképpen szedett hangok pedig hangminták –, amelyek Totth Benedek fordításának köszönhetően a magyar szövegben is jól érzékelhetők. A fordítás egyébként is jól kapja el a szöveg ritmusát – és talán ez volt a legnagyobb kihívás.”

Bényei Tamás kritikája Max Porter Shy című regényéről az 1749 oldalán.

https://bit.ly/Max_Porter_Shy

21/07/2025

„Mert nem szerettem én még senkit így előtted,
hogy a józan eszemmel ne tudtam volna, miért,
az érvek itt, e büszke cédrusok ledőltek,
a lábam ismeretlen, vad, ősi tájra ért,
pedig, ha úgy veszem, kedves se vagy, se szép,
de bájkörödbe léptem, s nincs többet onnan exit,
és minden most, mi mélyen elásva bennem élt,
tenyészve és buján fényed felé törekszik,
sok apró gesztusod, a szendét és a szexit,
ami átjárja lényed minden rostját, izét,
nem is téged szeretlek, hanem talán csak ezt itt,
az archetipikus, benned lakó izét,
a minekmondjam, ezt a női entitást,
és nem tudok utánad szeretni senki mást.”

Újra kapható Varró Dani Szívdesszert című verseskötete! A puhatáblás, új kiadást már megtaláljátok a könyvesboltokban, vagy megrendelhetitek innen is:

https://bit.ly/Varro_Daniel_Szivdesszert_uj_kiadas

18/07/2025

Hallgassátok meg Kustos Júlia és Valuska László beszélgetését a Könyves Podcastban az őszinteség és az alkotás viszonyáról, bálványokról és fel nem tett kérdésekről:

A Könyves podcast vendége Kustos Júlia, aki a Tehetetlen bálványok című verseskötetében őszinteségről, nőkről, elvárásokról is írt. Hallgassátok!

14/07/2025

„Nem feltétlenül minden szöveg rögzít a kötetben ténylegesen katasztrófa utáni állapotot. Az apokalipszis sokkal általánosabb értelemben van jelen, a szó eredeti értelmében, ami inkább egyfajta felfedést jelent, és hát a felfedés az önmagában mindig botrányos. Merthogy olyan dolog kerül elő, ami korábban nem volt ismert, de valahol végig ott volt. Itt ilyesmi történik, ez a felfedő mechanizmus újra és újra olyan dolgokat mutat meg, amelyek készülőben voltak, de nem tudatosultak, nem voltunk velük tisztában. És ezek a folyamatok a lekapirgálás utáni felületeket engedik láttatni. A hétköznapiság nagyon fontos ebben a világban. Az egyik szöveg címe az evidenciák börtöne: itt is, ahogy máshol is evidens, egyszerű fizikai összefüggések, törvények következményeképpen beálló katasztrófák, balesetek történnek. Egészen kisszerű, máskor fatális balesetek leírásairól van szó. Tehát minden a maga felszámolódása felé tart.”

Mezei Gábor Herczeg Ákossal beszélgetett a legújabb Alföld folyóiratban új kötetéről, Az állomány felszámolásáról. A teljes interjút a kommentben található linken tudjátok elolvasni, a könyvet itt találjátok: https://booklove.hu/az-allomany-felszamolasa

12/07/2025

„K.P.Z.: Ha ennyire kötődik hozzád a történet, akkor miért lett nő az elbeszélő?

Sz.R.Cs.: Nem lehetett volna férfi. Az eredeti kiindulópontom az volt, hogy Eller Gizi lesz az elbeszélő-főszereplő. Az ő alakja érdekelt, rengeteg titok van ennek a nőnek az életében, rengeteg olyan dolog, amit nem tudtam megfejteni. Ezért azt mondtam, hogy nem biztos, hogy egy létező személyről ennyi mindent ki lehet találni. Kitalálni persze lehet, csak nem biztos, hogy ez etikus. Lehet, hogy működőképes lesz, de nem alszom nyugodtan. Ekkor találtam ki egy elbeszélőt, aki szintén próbálja őt megfejteni. Az elbeszélő valahol én vagyok, én is megpróbálom megfejteni Eller Gizi titkait. Ehhez nem lehetett egy fiú elbeszélőt létrehozni – ennyi az egész. Én nem akartam női elbeszélőt, hanem egyszerűen ha egy tizenöt éves fiú került volna közel a negyvenéves, még mindig nagyon szép nőhöz, az egy teljesen más történet lett volna, ezért volt szükségem egy lányra, mert egy anya-lánya viszonyt egészen másképp lehet modellezni. Egyébként meg nem hiszek abban, hogy férfi nem írhat nőről, vagy nő nem írhat férfiról. Kismillió példa van az átjárhatóságra, az egyik legjobb és számomra egy nagyon fontos könyv Az atléta halála. Én a mészölyi prózát tartom a magam számára irányadónak.”

Szabó Róbert Csaba a Helikon folyóiratnak adott interjút, ahol legújabb regényéről, a Pokoltóról Kovács Péter Zoltán kérdezte. A teljes interjút a kommentben található linken tudjátok elolvasni, a könyvet itt találjátok:

https://bit.ly/Szabo_Robert_Csaba_Pokolto

11/07/2025

JÖN! JÖN! JÖN!

„Hányszor eljátszott az utolsó óra, az utolsó nap gondolatával! Fekszik majd valahol, és egyszerre csak rádöbben, hogy ez az utolsó órája. Nincs több idő. Egyedül maradt. Ebben a játékban valóban egyedül marad, nem találhat ki semmit.”

Miután Torjai Endre nyugdíjba vonul, hosszas megfontolás után megfogadja pszichológusa tanácsát, és egy óceániai szigetre költözik, hogy utolsó éveit a tenger mellett töltse. Meg akar szabadulni az eseménytelen életét végigkísérő szorongásaitól, nem akar többé megérteni másokat, de leginkább saját maga elől nem akar már menekülni. Hamar rátalál egy idillinek tűnő tengerparti házra, így napjai kezdetben gondtalan semmittevéssel telnek: úszik, nagyokat sétál, és szorgalmasan írja bejegyzéseit a füzeteibe. Amikor azonban nyugalmát feldúlják a váratlanul megjelenő szomszédok, elhatározza, hogy elutazik abba a kommunista országba, amelynek véres polgárháborújáról még évtizedekkel korábban az otthoni hírekből hallott. A látogatás egyre fojtogatóbb emlékeket idéz fel benne, és Torjai ráébred, hogy megint menekül valami elől, de hiába…

Barnás Ferenc új regényének tágas topográfiája és az elbeszélői mindentudás az egyéni szabadságnak csupán a látszatával kecsegtet: a Most és halála óráján kíméletlenül és mesterien szembesít az ember fenyegetettségének állandó és zsigeri tapasztalatával.

A Barnás Ferenc életműsorozat következő kötete (Tillai Tamás borítótervével) már előjegyezhető: https://bit.ly/Barnas_Ferenc_Most_es_halala_orajan