06/09/2026
Tegnap lementünk a Pozsonyi Piknikre - hiszen itt lakunk. Nem volt jó élmény. Ti voltatok?
Szabó Magda: Katalin utca
„Az ember nemcsak otthont választ magának, hanem utcát és várost is. És ha ez a környezet idegenné válik, az ember egy kicsit a saját múltját és önmagát is elveszíti.”
Gustave Le Bon: A tömegek lélektana
„A tömegben az egyéni sajátosságok és a finom intellektuális vonások teljesen elmosódnak, a kollektív tudattalan kerül előtérbe. A hömpölygő sokaság nem ismeri a finom árnyalatokat, kizárólag a harsány, felületes hatásokra reagál.”
Georg Simmel: A nagyváros és a szellemi élet
„A modern nagyváros mindent áruvá és pénzbeli értékké alakít. A személyes, közvetlen és szívélyes emberi kapcsolatokat felváltja a racionális, hűvös érdek, ahol a rendezvények már nem a közösséget, hanem a fogyasztást szolgálják.”
„A társasági ösztön alapja a belső üresség és unalom.” Arthur Schopenhauer
„Kihalt a régi polgárság, beköltözöttek városa [lett].”Bodor Ádám
Budapest olyan mint egy egykor ünnepelt, ráncos díva.” Homonnai Gergely
Bächer Iván: Sétatér
„Újlipótváros nem egyszerűen egy városrész, hanem egy nagy, közös nappali szoba, ahol a szomszédok ismerik egymás lépteit, és ahol az utca a lakás folytatása.”
Szerb Antal: Budapesti kalauz marslakók számára
„Budapesten az a csodálatos, hogy a legzajosabb körutak mögött mindig ott húzódik egy csendes utca, ahol még megmaradt valami a régi idők békéjéből, és ahol az emberek még köszönnek egymásnak.”
Krúdy Gyula: A podolini kísértet
„Budapest az a város, amely minden nap változtatja az arcát, s mire megszoknád a régit, már egy egészen új, idegen arc néz vissza rád a házfalak mögül.”
Márai SándorFüves könyv (A városok lelkéről)
„A város nemcsak házakból áll, hanem az emberekből is, akik benne élnek, s abból a titokzatos, finom áramlásból, amit közösségnek és polgári szellemnek neveznek.”
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél (gondolatok a budapesti villamosokon utazó tömegről).
„Mily különös és mily szomorú, hogy itt élünk egymás mellett a százezernyi ember között, nap mint nap lökdösődünk a hömpölygő áradatban, s mégis oly végtelenül egyedül vagyunk.”
Ottlik Géza: Buda
„A városoknak lelkük van, amit nem a beton, a kő vagy a csillogó kirakatok adnak meg, hanem azok a láthatatlan emberi szálak, amikkel a lakói az évek során egymáshoz kötődtek.”
