20/06/2025
Tűzözön meg vízözön legendája, a nyári napfordulóhoz kapcsolódóan, ahogy a rábaközi Tudók megőrizték
Tűzözön meg vízözön legendája
Ez a monda a rábaközi Tudók által ránk hagyott ünnepkörhöz kapcsolódik, nevezetesen a nyári napfordulóhoz. Ekkor szoktuk elmondani vagy felolvasni, emlékeztetendő az égiek és az emberek közötti szövetségre. A Yotengrit szerinti, ide tartozó szertartás szöveg így kezdődik:
„Hej Ispiláng, mennyei láng,
Gyújtatlan gyulladó,
Oltatlan aludó….”
A legenda pedig így szól:
„Az emberek egy időben kezdtek elszaporodni a Földön. Számuknál jobban csak vétkeik száma gyarapodott. Csaltak, loptak, verekedtek, öldököltek. Se vége se hossza nem volt vétkeiknek. Az EGEK is torkig voltak már az emberrel.
Istenatyánk ezért el akarta pusztítani a teremtett világot. Istenanyánk, a Boldogságos Boldogasszony viszont szánta a teremtményeket. Ezért úgy döntöttek, hogy mielőtt tűzzel-vízzel elpusztítanák a világot, az állatok minden fajtájából menekítenek. Ezért láncot kötöttek a félhold szarvára. Leeresztették a hold ladikját, abba terelték az állatokat, fajtánként és nemenként megfelelő arányban, és fölvonták őket magukhoz. Majd’ leszakadtak még az EGEK tág mezői is, úgy megteltek eleven élettel!
„Ott történt, hogy a macska
behízelkedte magát Istenanyánkhoz,
s csak úgy uk-muk-fuk,
megette Istenatyánk ebédjét.
Ha azt követően nem felesége
ölében dorombolt volna,
biztosan visszadobta volna a földre,
de asszonyszemélytől a macskát elvenni
Isten sem tudja, ezért magához intette a kutyát:
- Lépjünk szövetségre! – mondá a kutyának.
A kutya attól kezdve őrködött híven,
szemmel tartva a macskát.
A kutya meg a macska ettől kezdve ellenségek.”*
Az Istenpár csak egyetlen emberpárnak és háza népének akart kegyelmezni, ezért őket idejében intették, hogy hétféle fából hajót készítsenek. Így is tettek. A veszedelem hírére azonban sokan kerestek hajójukban menedéket, és ők be is engedtek akit csak tudtak. Ezután tűz- meg vízözön borult a világra, elpusztítva a kívül rekedteket. Negyvenkilenc nap múltával az Istenség úgy vélte, elpusztult a Rossz is, írmagostul. Ezért Naporcájú Istenatya elpárologtatta a vizeket, Istenanyánk meg füvet, fát sarjasztott. Igen ám, de egyszer csak látták, hogy Ármán az ő hadával átmentette magát a beengedett emberek között. Istenatyánk nagyon megharagudott!
- Értetek volt a pusztítás, de ti magatokkal hoztátok a vétek magját. No, ha ezt akartátok, ezentúl éljetek vele!
Istenanyánk így csitította:
„- Gyerek még az emberfia,
meg miképpeg is szorulhatna belé bölcsesség,
ha még /…/ az Istenek is gyarlók, esendők?
Vajon fűben-fában árt-e Isten ellensége?
Bizony nem – Te Isten létedre
mégis égő hasábfával akartál szellemet űzni-pusztítani!
A LÉLEK férgét csak a LÉLEK tüze ölheti el!”
Naporcájú Istenatyánk,
igazat adva feleségének megígéré,
hogy lelkének szent tüzét bocsájtandja a földre,
ha az ember is igyekszik,
ha ő is törekszik nemesedni, javulni.
Ezért várják az emberek Ispiláng tüzét, a Lélek tüzét.
Pedig nem várni köll arra, hanem elébe menni,
bévül, kinek-kinek magának, saját lelkében –
s akkor elnyeri ISTEN világosságát,
megújító, tiszta lángját.
Íme a Tűzözön meg Vízözön története. Üdvös ige ez, őseinktől maradt ránk!”**"
A tűzözön meg vízözön legendájának ez a változata Máté Imre: Yotengrit 2. c. könyvében található legenda feldolgozása, Dibáczi Ambrus Enikő: Őseink törvénye 1. c. könyvéből.
Fénykép: Juhász Rózsa f.b. oldaláról.
*Yotengrit 2. 52. o.
** Yotengrit 2. 50-54. o.
