13/01/2026
PROLÓGUS
Hogy Aiszópos, Ezópus, vagy ahogyan 𝘼 𝙣𝙮𝙪́𝙡 𝙛𝙪̈𝙡𝙚 című Örkény színházi előadás színlapján szerepel: Aesopus állatmeséi az emberi társadalomról és jellemekről szóló tanmesék, ezt nyilván senki nem vitatja. Legfeljebb azt, vajon a színháznak kell-e politizálnia – e kérdésfelvetés által összetévesztve, összemosva a társadalomkritikát, a közügyek iránti érzékenységet, elkötelezettséget a pártpolitikával. A színházművészet jobbára képes a distinkcióra ez ügyben, jóllehet tág értelemben a kabaré is színházi műfaj, mégpedig keményen politizáló. Dömötör Adrienne kritikájának kulcsfogalmai az eklektika s az összhang, termékeny feszültséget sejtetve. Mint írja: a „zenei betétek odavissza száguldoznak a világ zeneirodalmának legkülönbözőbb korszakaiban, és gazdagon merítenek a hazai közelebbi és távolabbi múlt muzsikáiból is”.
Hasonló jellegre utal D. Magyari Imre esszéje 𝘼 𝙠𝙚́𝙩𝙛𝙚𝙟𝙪̋ 𝙛𝙚𝙣𝙚𝙫𝙖𝙙 című, 1686-ban játszódó Weöres Sándor-mű miskolci előadásáról szólva: „látunk kaftánt és fürdőnadrágot, fezt és nyakkendőt, tőrt és géppisztolyt, turbánt és tányérsapkát, hallunk népdalt, mozgalmi dalt, indulót, híradószignált, még a Bóbita is megszólal”. Szerzőnk vélelme szerint az utolsó előadást látta, bár volt még egy a nyár végén a Városmajori Szemlén, ahol meg is kapta a produkció a legjobb előadás díját. Hogy mégis érdemes volt megörökítenie gondolatait e tárgyban, arról meggyőződhet ki-ki maga.
(Meglehet, a 33 éves Criticai Lapoknak is ez az utolsó száma – jó volna, ha mi is tévednénk, s nem csak egy követné még szerencsés esetben e mostanit…)
Az összjáték ihlette meg a 𝘾𝙨𝙚𝙩𝙚𝙥𝙖𝙩𝙚́ 𝘾𝙝𝙞𝙤𝙜𝙜𝙞𝙖́𝙗𝙖𝙣 című, a Miskolci Nemzeti Színház és a Városmajori Színpad koprodukciójában létrejött Goldoni-előadásról író Gabnai Katalint, az ugyancsak Goldoni szerzette Nyaralás trilógiából gyúrt 𝙀𝙜𝙮 𝙣𝙮𝙖́𝙧 című, Ascher Tamás rendezte előadás kapcsán (Katona József Színház) pedig Fried Ilona a szerző minden komédiájában érzékelhető társadalomkritikai attitűdöt emeli ki.
Bár hasonlót ígér a Katona József Színház Kamrájában bemutatott kortárs mű, Biró Zsombor 𝘼𝙪𝙧𝙚́𝙡 2031 című drámája, amely – mint Szekeres Szabolcs írja – „két választásnyira pillant előre”, a közéleti kérdést (a színházművészet és a színházi képzés állapotát, problémáit) adott esetben szűk kört érintő alulnézetből közelíti. TÖBB SZÓLAMBAN reflektáló szerzőink (D. Magyari Imre a másik) mindketten dilemmaként említenek egy díszletelemet, a játéktér hátsó falán tátongó sziklaüreget.
𝘽𝙖𝙜𝙤𝙨𝙨𝙮 𝙇𝙚𝙫𝙚𝙣𝙩𝙚 𝙙𝙞́𝙨𝙯𝙡𝙚𝙩𝙚𝙞 jobbára nem talányosak, inkább minuciózusan felidéző erejűek, miként arról az utóbbi évek, hónapok több kiállításán is megbizonyosodhattak az érdeklődők Székelyudvarhelytől Budapestig. A vígszínházi és a Fúgában volt megnyitón kértük el Nádasdy Ádám, illetve Puskás Tamás beszédét.
Az előadás „furcsa, egyedi” látványvilágából indul ki D. Magyari Imre a 𝙎𝙯𝙪̈𝙡𝙚𝙩𝙚𝙩𝙩 𝙒𝙖́𝙜𝙣𝙚𝙧 𝙀𝙢𝙚𝙨𝙚 című előadást író, játszó Szalontay Tündével készített interjúban, aki nem járt a Színművészeti Egyetemre, örökbefogadott gyerekként nőtt fel, és leginkább a független színházi szférában működik.
E szféra legjelentősebb fesztiválja a 𝙏𝙝𝙚𝙖𝙡𝙩𝙚𝙧, melyet idén 35. alkalommal rendeztek meg, s ugyanúgy anyagi gondokkal küzd, mint a két évvel fiatalabb Criticai Lapok. Az idei programban – Ódor Klára beszámolója szerint – női sorsok, a családon belüli erőszak, a hátrányos helyzetűek és hátrányosan megkülönböztetettek kerültek a figyelem középpontjába – sok-sok közéleti téma, és persze maga a színházcsinálás.
A 𝙑𝙖𝙨𝙫𝙖́𝙧𝙞 𝙎𝙯𝙞́𝙣𝙟𝙖́𝙩𝙨𝙯𝙤́ 𝙁𝙚𝙨𝙯𝙩𝙞𝙫𝙖́𝙡 nem kevésbé nagy hagyományú, s mindig lehetőség új felfedezésekre. A legjobb előadás díját elnyert produkció, a Kék örvény legendája a bajai Rábl Színpad előadásában kamaszok problémáival, életérzésével foglalkozik, miként a több mint ötszáz évvel korábban, 1500 körül játszódó 𝙇𝙚𝙜𝙮𝙚𝙩𝙚𝙠 𝙟𝙤́𝙠, 𝙝𝙖 𝙩𝙪𝙙𝙩𝙤𝙠 is a Magyar Színházban. Varga Kinga szavaival az előadás olyan „mélyre ható kérdéseket vet fel, amelyeket a könnyű műfaj sem fed el”. Ilyen a gyermekprostitúció, a pedofília, egyházi méltóságok erkölcstelensége, álszentsége például. Nem politizáló előadás, ám a történetek tele vannak megkerülhetetlen társadalmi, közéleti anomáliákkal, ha tetszik, ha nem.
A művészet már csak ilyen.
SZŰCS KATALIN ÁGNES
CRITICAI LAPOK
2025. ###IV. ÉVFOLYAM 07-08.
