09/06/2026
Késve bár, de törve nem… Ilyen későn még soha nem jelent meg az adott évfolyam első száma. Meg kellett várnunk az átalakult NKA illetékes kollégiumának (Előadó-művészetek Kollégiuma) döntését a 2026-ra szóló támogatásról, hogy tervezni tudjunk. Hogy megtudjuk, életben marad-e az idén ###V. évfolyamába lépett Criticai Lapok. A megítélt 2,25 millió forint támogatásból négy számot kell kihoznunk. Ha sikerül még a felajánlott SZJA 1%-ok révén, illetve koldulás útján kiegészíteni ezt az összeget, akkor többször fogunk megjelenni. (Csak összehasonlításként: az elmúlt 16 évet megelőzőben 11,5 millió forintot kaptunk a Színházművészeti Kollégiumtól, tavaly 1 azaz egymilliót. De mert – Mohácsiasan fogalmazva – szemérmes koldusnak az anyja se érti a szavát, íme a számlaszám, amelyen támogatható folyóiratunk: 𝗖𝗿𝗶𝘁𝗶𝗰𝗮𝗶 𝗟𝗮𝗽𝗼𝗸 𝗔𝗹𝗮𝗽𝗶́𝘁𝘃𝗮́𝗻𝘆, 𝟭𝟭𝟵𝟵𝟭𝟭𝟬𝟮-𝟬𝟮𝟭𝟲𝟯𝟴𝟯𝟱-𝟬𝟬𝟬𝟬𝟬𝟬𝟬𝟬.)
Örkénnyel szólva nézzünk hát bizakodva a jövőbe, amit a múlt firtatásával kezdünk e számunkban: Kadelka László a legendás színházpedagógus, a 100 éve született 𝗕𝗼𝗱𝗻𝗮́𝗿 𝗦𝗮́𝗻𝗱𝗼𝗿 emlékét idézi meg. Ő vezette a Nemzeti Színház Stúdióját, ahol sok, később naggyá lett színész kezdte a mesterséget tanulni, kiesve a Színház- és Filmművészeti Főiskola felvételi vizsgáján a második vagy harmadik fordulóban.
𝗟𝗮́𝗯𝗮́𝗻 𝗞𝗮𝘁𝗮𝗹𝗶𝗻 – a színházi köztudatban csak Lábán Kati – nem járt a „színműre”, nem vették fel se színész-, se rendezőhallgatónak. Lett belőle színházcsináló. Az egyik alapítója a tavaly 35 évessé lett RS9 Stúdiószínháznak. Független alkotókként – mint Józsa Ágnes vele készült interjújából is kiderül – ők is a létért küzdenek, de nézzünk bizakodva a jövőbe!
Az RS9 jelentette az első színházi megszólalás lehetőségét 𝗞𝗶𝘀𝗮𝗿𝗶 𝗦𝘇𝗮𝗯𝗼𝗹𝗰𝘀 számára, aki a Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulója alkalmából kiírt drámapályázaton ért el 3. helyezést Titkos menetrend című darabjával, amit Lábán Kati színre is vitt az RS9-ben. Az előadás dramaturgja, Bánfalvy-Orosz Eszter nemcsak a műről beszélgetett a szerzővel.
E sorok írója legutóbb az RS9-ben látta 𝗞𝗼𝘃𝗮́𝗰𝘀 𝗞𝗿𝗶𝘀𝘇𝘁𝗶𝗮́𝗻t „színpadon” (azért az idézőjel, mert a Vallai kert nevű játszóhely esetében efféle alkalmatosságról aligha beszélhetünk): az Etűdok elképzelt érzésekre című, Sediánszky Nóra írta és rendezte előadásban játszott – izgalmas lehetőséget kapva – nagyon különböző karaktereket. Vele beszélgetett Ménesi Gábor, további adalékokkal szolgálva az életkörülmények művészi pályát meghatározó voltáról s a független színházi alkotók létezésmódjáról.
Ha úgy tetszik, független művészek a bárzongoristák is, akik 2021-ben egyesületet is létrehoztak, melynek elnökét, a komolyzene felől érkezett, Zeneakadémiát végzett 𝗡𝘆𝗮́𝗿𝗶 𝗚𝘆𝘂𝗹𝗮́𝘁 s a műfajt Józsa Ágnes mutatja be.
A komolyzene egyik meghatározó hajlékában, az Operaházban színre vitt Wagner-opera, a 𝗟𝗼𝗵𝗲𝗻𝗴𝗿𝗶𝗻 Almási-Tóth András rendezte előadásának mindkét szereposztásáról megemlékezik kritikájában Lénárt Gábor.
Kiváló beavató az opera műfajába Ódor Klára szerint a Kövér Béla Bábszínház 𝗖𝘀𝗶𝗽𝗸𝗲𝗿𝗼́𝘇𝘀𝗶𝗸𝗮-előadása, mely Hajós Zsuzsa feldolgozásában nem tündéri mesevilágba röpít, hanem a rögvalóságot varázsolja színre.
A „rögvalóság” jelenik meg a Budapest Bábszínház 𝗔𝗸𝗶𝗸 𝗺𝗮́𝗿 𝗻𝗲𝗺 𝗹𝗲𝘀𝘇𝘂̈𝗻𝗸 𝘀𝗼𝘀𝗲𝗺 című, felnőtteknek szóló előadásában is, mely Krusovszky Dénes regényének – Dömötör Adrienne reflexiója szerint igen plasztikus – bábszínpadi feldolgozása.
A színpadi adaptációk problémáit is feszegeti Tóth Péter írása, amelynek apropója a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban bemutatott filmadaptáció, az 𝗔𝗺𝗶𝗻𝘁 𝗮 𝗺𝗲𝗻𝗻𝘆𝗯𝗲𝗻, de szerzőnk egyúttal átfogó képet is ad a teátrum elmúlt időszakáról.
Eleve színpadra szánt művek, XX. századi félklasszikusok, Az üvegcipő és Szabó Magda Az a szép, fényes nap című történelmi drámájának előadásáról szólva Urbán Balázs átfogó képet ugyan nem adhat a 𝗱𝗲𝗯𝗿𝗲𝗰𝗲𝗻𝗶 𝗖𝘀𝗼𝗸𝗼𝗻𝗮𝗶 𝗡𝗲𝗺𝘇𝗲𝘁𝗶 𝗦𝘇𝗶́𝗻𝗵𝗮́𝘇 közelmúltjáról, azt viszont szemléletesen érzékelteti, hogy nem mindig működnek a jól bevált sztereotípiák.
Egészen klasszikus a téma, amit egy kortárs kanadai írónő, Margaret Atwood értelmezett újra kisprózában, 𝗣𝗲𝗻𝗲𝗹𝗼𝗽𝗲𝗶𝗮 címmel, s Balázs Zoltán vitte színre a Maladype Színházban. Az előadásról két tudós szerzőnk, Almási Zsolt és Csepeli György gondolatait közöljük.
SZŰCS KATALIN ÁGNES
CRITICAI LAPOK
2026. ###V. ÉVFOLYAM 01-02.
