17/01/2026
67 volt...
84 lett....
Ennyien vágtak neki velem a Snezkának.
Idén már két csoport, ugyanaz az út, mégis teljesen eltérő hangulatok és dinamikák.
Nem azért, mert az egyik ilyen, a másik olyan, hanem mert minden közösség másképp kezd el együtt lélegezni.
Más tempóban, más gesztusokkal, más reakciókkal.
Volt, ahol a mozgás, a felszabadultság, a nevetés dominált..
Volt, ahol inkább a csend, az elmélyülés, a befelé figyelés.
Egyik sem jobb, egyik sem több. Csak más. És pont ettől igaz.
Ami viszont mindkét csoportban erősen jelen volt, az a kapcsolódás.
Ahogy idegenekből lassan ismerősök lettek. Ahogy megszülettek barátságok, kötődések. Ahogy az ölelések egyre természetesebbé váltak, minden különösebb magyarázat nélkül.
Ez az, ami engem igazán tölt.
Az emberek.
Az együtt megélt folyamatok.
Az a tér, ahol nem kell szerepet hozni, csak jelen lenni.
Hálás vagyok mindenkinek, aki nekivágott ennek az útnak velem.