20/05/2026
Scherer Péterre emlékezünk egy 2018-ban adott Műhely interjú részlettel:
"- Mit jelentett számodra BME-snek lenni?
- Orbitális szívást. Ehhez az is hozzájárult, hogy nem tudtam, mire vállalkozom. Az építőkar egyszerűnek tűnt, mivel könnyebb volt bejutni, mint az építészre. Azt viszont nem sejtettem, hogy itt olyan szörnyű tantárgyak várnak rám, mint a matematika, az ábrázoló geometria, a mechanika, a tartók statikája és még sorolhatnám. Itt még a kettesért is mélyen meg kell hajolni, hiszen ha valaki elégségessel megy át, akkor is megkövetelik, hogy mindent tudjon. A negyedik félévemben megbuktam egy tárgyból, ami miatt egy egész évre pihenőpályára kerültem, ugyanis akkor még nem voltak keresztfélévek. Ezt a kudarcot követően a szüleim elé álltam, és bejelentettem, hogy ezennel befejezem a BME-s tanulmányaimat. Erre ők azt mondták, hogy csak a diploma megszerzésével tehetek pontot ennek a végére, utána viszont azt csinálok, amit akarok. Ekkor vettem egy nagy levegőt, visszajöttem, és megcsináltam. Végül pedig négyes diplomával végeztem.A rossz emlékek ellenére nincs problémám az itteni oktatással, mert elismerem, hogy ha egy „senkiháziból” mérnököt akarnak faragni, akkor azt pontosan így kell csinálni. Én is így csinálnám. Más kérdés, hogy már az első félévtől kezdve éreztem, hogy nem ez az én helyem, és útkeresésbe kezdtem. Hétfőnként és szerdánként színjátszó körbe jártam, keddenként és csütörtökönként pedig önismereti körbe, kéthetente pénteken pedig jazz teázót szerveztünk. Végső soron ez volt életem egyik legjobb időszaka a bulikkal, a kollégiummal, az itt szerzett barátságokkal, a Drönkkel, a Vásárhelyi Napokkal."
(Műhely 2018. május 7. írta: Tacsi Kornélia, Fotó: Zolnai Péter)