12/07/2025
Régen és ma:
53 éves vagyok.
Amikor elkezdtem az éjszakában dolgozni, még más világ volt. Sokan azt mondják, hogy keményebb, szerintem inkább egyszerűbb.
Miért volt könnyebb a kidobók élete a ’90-es években?
1. Mindenki tudta, hol a helye
A kilencvenes években, ha beálltál az ajtóba a fekete ingedben, 130 kilósan, és rád néztek a vendégek, nem volt kérdés, hogy te vagy az, akinek nem dumálnak vissza. Nem volt vita! Ha szóltál valakinek, hogy elég volt, akkor az vagy rögtön elindult hazafelé, vagy próbált halkan mentegetőzni. Nem volt „miért pont én?”, nem volt rendőrséggel fenyegetőzés, nem volt jogi rizsa. Tudták, ha rendet kérünk, akkor rend lesz.
-2. Nem volt mindenki okos a telefonjával
Ma már minden vendég kezében ott a kamera. Ha csak csúnyán ránézel valakire, már megy is a netre, hogy „a biztonsági őr agresszív volt”. Akkoriban nem volt felvétel, nem volt videó. Ha volt is egy kis kavarodás, az az ajtón belül maradt, és két nap múlva már senki nem emlékezett rá. A nézeteltérést nem kommentben vitattuk meg, hanem személyesen, és ott hamar eldőlt, kinek van igaza.
-3. A törzsvendégek is máshogy viselkedtek
A legtöbb helynek volt egy kemény magja. Ők ismerték a személyzetet, a kidobót is. Ha jött egy problémás arc, nemcsak mi szóltunk rá, hanem a törzsvendégek is.
Ma? Jönnek a bulituristák, önjelölt influenszerek, céges bagázsok, senki nem ismeri senkit, sokszor még egy körben sem.
-4. A régi rosszarcok legalább tartották a szokást
Tévedés ne essék: a kilencvenes évek tele volt veszélyes emberekkel. De még az alvilág is tisztelte a hierarchiát. Ha egy komoly arc el akart jönni bulizni, előre szólt és nem menősködött. Ma meg a piti bandák jönnek „maffiózóskodni”, aztán ha baj van csak a duma megy.
-5. A határokat nem a kamerák, hanem az emberek húzták meg
Manapság mindenhol kamera van. Ha nem a klubban, akkor az utcán. Minden pillanat rögzítve van, és utána magyarázkodhatsz a főnöknek, a hatóságnak. Akár csak a legutolsó klubban, vagy a meccseken le vannak adva a személyes adataink, minden iratunk lemásolva. Ha balhé van, mi ugyanúgy a bíró előtt felelünk, hiába csak a rendet akartuk fenntartani.
Régen az volt az elv: „Az ajtón belül a mi világunk.” Ott mi döntöttünk. És ha volt egy kis bunyó, az gyors volt, tiszta, és mindenki tudta, hogy utána rend van. Most meg jön az adminisztráció, a jegyzőkönyv, az online panasz... az 1☆, a negatív komment: "nem ajánlom"
+ A diszkó legjobb női vettek minket körül, mert divat volt a portásokkal jóban lenni. Minden "valamire való csajnak", kidobó volt a pasija. Jó kocsikkal jártunk, voltak okosságok, üzletek. Szinte mindegyikünk az éjszakában dolgozott, -mondjuk ki, legtöbben nem is a fizetésért álltunk az ajtóban...
Ma szinte ránk se néznek a csajok, inkabb odacsapódnak valamelyik ficsúrhoz, aki kirendel egy kör piát -és egy a körrel, többet költ, mint a mi napi pénzünk...
Gyakran megkérdezik, nem hiányzik-e. Azt szoktam mondani: az a világ hiányzik! Mert akkor még volt súlya a szónak, a nézésnek, a jelenlétnek. Régen elég volt, ha csak álltál az ajtóban. És legtöbbször, csak ennyi kellett a rendhez.
