Ninjutsu Önvédelem: Túlélni bármi áron!

13/09/2025

A kés nem pusztán egy eszköz. Az emberiség történetében minden ősi kultúrában ott volt, és a férfivá avatásnak egyik jele volt, hogy a fiú először kést kapott. Onnantól számították felnőttnek – mert már tudott védekezni, táplálékot szerezni, megállni a helyét a világban.

Egy jó kés mindig több, mint szerszám: társ, védelem és a férfi felelősségének jelképe. A mai világban is fontos, hogy legyen nálad egy megbízható kés – emlékeztet arra, hogy hordozod az erőt, a felelősséget és a hagyományt, ami összeköt minket őseinkkel.

28/08/2025

Szicíliai stratégiák a hétköznapi élethez. Az vagyok aminek látni szeretnél. Ha akarod fény, ha akarod sötétség leszek.

20/08/2025

Alcamo szívében Szicíliában, áll ez a régi mosótér. Egy forrásból fakadó víz tölti meg a kővájút, ahová egykor az egész város kijárt mosni. Itt mosták a hétköznapok porát, a gyerekek foltos ruháit, és… a maffia véres ingeit is. A kövek ma is őrzik a történeteket: a mindennapok egyszerűségét és a múlt sötét titkait. Ha a víz beszélni tudna, regények születnének belőle.”

18/08/2025

„Jövőre leszek 60 éves. És már nem azért élek, hogy bárkit lenyűgözzek. Voltam már bajnok. Voltam már rosszfiú. Volt arany a derekam körül, de üresség a lelkemben. És most? Csak békét akarok. Minden más csak zaj.

Olyan helyen nőttem fel, ahol a szeretetnek elviselhetetlen súlya volt, és az öklök jelentették a fizetőeszközt. Nem a kedvességet tanultam meg — hanem a túlélést. 13 éves koromig 38-szor tartóztattak le. 20 évesen én lettem a legfiatalabb nehézsúlyú világbajnok a történelemben. „Iron Mike”-nak hívtak — mert azt hitték, hogy én képtelen vagyok vérezni.

Volt pénzem, hírnevem, kastélyaim, tigriseim, magánrepülőim… De nem tudtam aludni. Nem tudtam lélegezni. A világ kiütéseket látott. Én szellemeket láttam.

Negyvenévesen kezdtem jobb kérdéseket feltenni. Nem azt, hogy „hogyan nyerjek?”
Hanem azt, hogy „Mi volt az, amiért mindig is harcoltam, az első pillanattól kezdve?”

És az igazság? Nem a másik ember ellen harcoltam. Magam ellen harcoltam. A félelmemmel. Az apám hallgatásával. Az anyám fájdalmával. A saját szégyenemmel.

Most, 60 évesen, már nem hajtok semmi után. Gombát termelek. Megölelem a galambjaimat. Mezítláb járok a fűben, és néha ok nélkül elsírom magam.

Többet beszélek a megbocsátásról, mint a felütésekről. Nem kell az öv. Nem kell a tömeg üvöltése. Csak jó gyümölcsöt akarok enni, elmondani az igazat, és úgy meghalni, hogy tudom: megtörtem a kört.

Ha tudni akarod, mi a nagyság — az nem a dominancia. Hanem a gyógyulás. Az, hogy elsétálsz attól, ami egykor tönkretett — és úgy döntesz, hogy mást nem teszel tönkre vele.”

~ Mike Tyson

15/08/2025

igen🙏

“Nyerj rántás nélkül; ha pedig rántasz, ne vágj.
Csak viseltess előre (forebear: fore~:előre~ és bear:viselni). Tudd, hogy egy életet elvenni komoly dolog.” - Masaaki Hatsumi, A Budou esszenciá
ja

“Win without drawing; if you draw don't cut.
Just forebear. Know that to take life is a serious matter.” - Masaaki Hatsumi - The Essence of Budo

Forrás: www.facebook.com/BujinkanVideos

23/07/2025

MINEK A KŐ A TŰZRAKÓBA? A természetjárás, különösen ha többnapos gyalogtúrával, vízszűkös környezetben történik, teljesen más szemléletet kíván, mint a kényelmes, autóval megközelített “hobbi-bushcraft”, ahol a túlélés inkább díszlet, mint valós tapasztalat."Minek a kő a tűzrakóhelyre?” Nos, a válasz egyszerűbb, mint gondolnánk – de csak annak, aki valóban járt már több napot az erdőben, víz nélkül, eszközök minimál szintjével. A kövek szerepe sokrétű:– Víztakarékosság: ha nincs víz leönteni a tüzet, a kőgyűrű segít kontrollálni a parazsat, és megelőzni az utólagos újragyulladást.– Szélvédelem: a szél nem tudja elfújni a parazsat, így a tűz biztonságosabb.– Hőreflexió: a kövek visszaverik a hőt, így hatékonyabban lehet főzni, melegedni.– Tűzbiztonság: a földfelszíntől való elszeparálás csökkenti a talaj alatti izzás vagy gyulladás veszélyét.– Stabilitás: főzőedények, vasak, nyársak jobban támaszkodnak egy jól kialakított tűzrakóhelyen.Ez nem csak egy szokás vagy dizájn, hanem gyakorlati túlélési tudás. A bushcraft nem divat, nem tartalomgyártás, hanem egy életforma és egy tapasztalati alapokon nyugvó tudáskincs. A videó célja nem a leszólás, hanem a tisztázás – hogy mi a különbség a valós tapasztalaton alapuló tudás és a “kikocsikázós túlélés” között.Akik gyalog, víz nélkül, minimális felszereléssel mozognak napokig a vadonban, pontosan tudják: ott minden gramm, minden csepp, minden szikra számít.Ha érdekel a valódi bushcraft – a természet ritmusához hangolt, nem “kirakati” tudás –, akkor ez a videó neked szól. # Az vagyok aminek látni szeretnél. Ha akarod fény, ha akarod sötétség leszek.

21/07/2025

AZTÁN TÁMADÓ SZÁNDÉK VAN-e?
A harcművészeti gyakorlat sok iskolában formalizált módon történik: előre megbeszélt támadás, rögzített védekezés és irányított földrevitel. Bár ez segíti a technikai precizitás elsajátítását, gyakran hiányzik belőle a valóságos szándék, ami a harci helyzetek dinamikáját adja.

A ninjutsu gyakorlásában kiemelten fontos, hogy a támadó ne csak “eljátssza” a mozdulatot, hanem valós szándékkal hajtsa végre azt. A támadásnak nem az a célja, hogy a partner végrehajtsa a technikát, hanem az, hogy ténylegesen kontrollálja vagy legyőzze a másikat – akár földre vitellel, akár leszorítással, fojtással.

Ez a megközelítés fejleszti a reakcióidőt, a belső feszültség kezelését, a stratégiai gondolkodást, és sokkal közelebb áll a harci valósághoz. Így nemcsak a technika, hanem a harci tudatállapot is fejlődik.

A valódi harci hatékonyság nem csak mozdulatok pontos kivitelezésén, hanem a támadó és védekező szándék valóságosságán múlik. A forma akkor él, ha benne van az életszerű dinamika és a harci akarat.

⸻

🥷

🧠

🥋

⚔️

🌀

🔥

📜

🤼‍♂️

💥

🛡️ #

14/07/2025

Olvasni szeretsz?
http://ninjutsubudapest.com/onvedelemharcmuveszetninjutsu/

13/07/2025

Angyal, vagy démon?
Az vagyok aminek látni szeretnél. Ha akarod fény, ha akarod sötétség leszek.

12/07/2025

Régen és ma:

53 éves vagyok.
Amikor elkezdtem az éjszakában dolgozni, még más világ volt. Sokan azt mondják, hogy keményebb, szerintem inkább egyszerűbb.
Miért volt könnyebb a kidobók élete a ’90-es években?

1. Mindenki tudta, hol a helye

A kilencvenes években, ha beálltál az ajtóba a fekete ingedben, 130 kilósan, és rád néztek a vendégek, nem volt kérdés, hogy te vagy az, akinek nem dumálnak vissza. Nem volt vita! Ha szóltál valakinek, hogy elég volt, akkor az vagy rögtön elindult hazafelé, vagy próbált halkan mentegetőzni. Nem volt „miért pont én?”, nem volt rendőrséggel fenyegetőzés, nem volt jogi rizsa. Tudták, ha rendet kérünk, akkor rend lesz.

-2. Nem volt mindenki okos a telefonjával

Ma már minden vendég kezében ott a kamera. Ha csak csúnyán ránézel valakire, már megy is a netre, hogy „a biztonsági őr agresszív volt”. Akkoriban nem volt felvétel, nem volt videó. Ha volt is egy kis kavarodás, az az ajtón belül maradt, és két nap múlva már senki nem emlékezett rá. A nézeteltérést nem kommentben vitattuk meg, hanem személyesen, és ott hamar eldőlt, kinek van igaza.

-3. A törzsvendégek is máshogy viselkedtek

A legtöbb helynek volt egy kemény magja. Ők ismerték a személyzetet, a kidobót is. Ha jött egy problémás arc, nemcsak mi szóltunk rá, hanem a törzsvendégek is.
Ma? Jönnek a bulituristák, önjelölt influenszerek, céges bagázsok, senki nem ismeri senkit, sokszor még egy körben sem.

-4. A régi rosszarcok legalább tartották a szokást

Tévedés ne essék: a kilencvenes évek tele volt veszélyes emberekkel. De még az alvilág is tisztelte a hierarchiát. Ha egy komoly arc el akart jönni bulizni, előre szólt és nem menősködött. Ma meg a piti bandák jönnek „maffiózóskodni”, aztán ha baj van csak a duma megy.

-5. A határokat nem a kamerák, hanem az emberek húzták meg

Manapság mindenhol kamera van. Ha nem a klubban, akkor az utcán. Minden pillanat rögzítve van, és utána magyarázkodhatsz a főnöknek, a hatóságnak. Akár csak a legutolsó klubban, vagy a meccseken le vannak adva a személyes adataink, minden iratunk lemásolva. Ha balhé van, mi ugyanúgy a bíró előtt felelünk, hiába csak a rendet akartuk fenntartani.
Régen az volt az elv: „Az ajtón belül a mi világunk.” Ott mi döntöttünk. És ha volt egy kis bunyó, az gyors volt, tiszta, és mindenki tudta, hogy utána rend van. Most meg jön az adminisztráció, a jegyzőkönyv, az online panasz... az 1☆, a negatív komment: "nem ajánlom"

+ A diszkó legjobb női vettek minket körül, mert divat volt a portásokkal jóban lenni. Minden "valamire való csajnak", kidobó volt a pasija. Jó kocsikkal jártunk, voltak okosságok, üzletek. Szinte mindegyikünk az éjszakában dolgozott, -mondjuk ki, legtöbben nem is a fizetésért álltunk az ajtóban...
Ma szinte ránk se néznek a csajok, inkabb odacsapódnak valamelyik ficsúrhoz, aki kirendel egy kör piát -és egy a körrel, többet költ, mint a mi napi pénzünk...

Gyakran megkérdezik, nem hiányzik-e. Azt szoktam mondani: az a világ hiányzik! Mert akkor még volt súlya a szónak, a nézésnek, a jelenlétnek. Régen elég volt, ha csak álltál az ajtóban. És legtöbbször, csak ennyi kellett a rendhez.

11/07/2025

Te hova mennél szívesebben a börtönbe, vagy a temetőbe? Vagy a gyerekedhez hova mennél szívesebben látogatóba?

Csak kérdezem. Kommenteld be a választ!
Sokan azt hiszik, hogy a harcművészet valami romantikus, szép mozdulatsor vagy spirituális játék. De amikor arról van szó, hogy megvéded-e azt, akit a világon a legjobban szeretsz — akkor már nem a „szépség” számít, hanem a döntésed:
Elég bátor vagy-e tenni valamit, ha eljön a pillanat?

Valaki megkérdezte:
„Szívesen mennél börtönbe a gyerekedért?”
A válaszom: szívesebben megyek börtönbe, mint a temetőbe.

Ezért tanítok késharcot is. Mert a világ nem mindig lesz biztonságos, de az lehet, hogy a fiam, a tanítványom, vagy te, aki ezt nézed — ne legyél áldozat.

Nem romantikát tanítok.
Nem illúziókat árulok.
Hanem azt, amit nagyon sok ember már túl későn akar megtanulni.

A harcművészet nem szentimentális.
Hanem életbevágó.


























#