18/12/2025
🌹 🌹 Az életfa mint világkép a kalotaszegi varrottasokban 🌹 🌹
Az életfa-motívum az emberiség egyik legősibb jelképe, amely a magyar népi díszítőművészetben is kiemelkedő helyet foglal el. Fafaragásokon, kályhacsempéken, varrottasokon, festett bútorokon és templomi mennyezetkazettákon egyaránt megjelenik, sőt a népmesék égig érő fája is ennek a szimbólumnak az élő továbbélése. A kalotaszegi nagyírásos varrottasok világában az életfa különösen gazdag jelentésrétegeket hordoz: egyszerre a teremtés rendjének képe, a férfi és női princípiumok egyensúlya, valamint a végtelen felé nyitott emberi létezés jelképe.
A motívum szerkezete kozmikus rendet követ. Függőleges tengelye összeköti a földet és az eget, az alsó és felső világot. Ez a tengely mindig egyenes: az ember és a világ közti kapcsolat stabil, mégis élő vonala. Az oldalágak és az azokon elhelyezkedő díszítmények tökéletes szimmetriában tükörképezik egymást, kifejezve az egyensúly, a mérték és a harmónia ősi eszméjét, amely a kalotaszegi varrottas kompozíciójának alapja.
A világszemlélet, amely ezt a motívumrendszert megalkotta, nem egynemű istenképet hordoz. A fa csúcsán gyakran férfijelkép, a Nap vagy Szárnyas Nap jelenik meg, más mintákban viszont tulipán, a női princípium szimbóluma. Ez a váltakozás azt a hitet tükrözi, hogy a teremtő erő kétarcú: egyszerre férfi és nő, és a világ rendje csak e kettő együttállásából születhet meg. A központi motívum sohasem uralja a képet, mindig kiegyenlíti egy ellentétes nemű forma – így válik a kompozíció az egymást kiegészítő erők finom párbeszédévé.
A varrottasok alsó részét a „mesterke” zárja le, amely a mintát földeli, és a hármas világ alsó szintjét – az alvilágot, a gyökerek birodalmát – idézi meg. Ez a záróminta gyakran fejjel lefelé hímzett, mintha a világ tükörképét mutatná. Motívumai – például a majoránna vagy a kör alakú, címerszerű elemek – egyszerűsített életfák, amelyek az emberi nemzetségek, családok ősi jelképeit hordozzák. A varrottas felső része ezzel szemben soha sincs lezárva: a kompozíció nyitva marad, utat engedve a végtelennek. Ez a nyitottság az isteni tér felé való átjárás jelképe, a hit és a szellem szabad mozdulása.
A kalotaszegi nagyírásos varrottasok tehát nem pusztán népművészeti tárgyak, hanem a világrend szimbolikus térképei. Minden öltés, minden virág, minden tükörbe fordított minta egy közös, ősi tudásból szól: abból a felismerésből, hogy a világ egésze élő, és az ember része annak a teremtő erőnek, amely a földet és az eget összeköti. Az életfa így nemcsak dísz, hanem tanítás — az egyensúly, a folytonosság és a végtelenbe nyíló emberi létezés tanítása.
