18/08/2026
Nincsenek meg a csapatok.
Ilyen formán színházak sincsenek.
Minden csak látszatvalóság, vadonat színházépületeink körül.
Újra és újra elmondhatjuk Sztanyiszlavszkijjal: "az elvtelen igénytelenség süllyesztette a színházat oly mélyre. Ezért nem foglalhatja el az őt megillető magas helyet, a társadalom életében nem fejthetik ki azt a fontos tevékenységet amelyre hivatott."
Nemrégen valamelyik humorista megjegyezte a futballvilág vezetőiről, hogy számukra a kinevezés az eredmény. Sajnos, színházainkra is vonatkozik ez a csöppet sem humoros észrevétel.
A színházak államunktól hatalmas szubvenciót élveznek, mely összeg évenként most már a 10 millió ft-ot is eléri. A jegyek árához átlagban 50 ft-ot ad az állam. Fantasztikus összeg. Sehol a világon nem élvez ekkora támogatást a színház.
Vajon hasznos-e ez a színházi szervezet számára?
"Mélységes meggyőződésem, hogy a színház-művészet számára végzetes, ha túl sok külső segítséget vesz igénybe. Kimerül tőle, ereje ellankad"
- mondja a kiváló francia színházvezető, Dullin.
Hozzá kell tennem, hogy színházban minden időkben csak akkor született valami új, amikor anyagi nehézségek, kényszerítő szükség vezette új irányokba a fantáziát.
"A világ legszebb színházát nem a dúsan kiteregetett, haszontalan kincsekbe kell keresnünk, hanem művészetünkbe vetett rajongó hitben, a szellem állandó emelkedettségében." (Dullin)
Minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyit az általa kiszorított víz súlya nyom. Vajon a színházi test nem a mindenféle vizekbe való mártogatástól, a tejbe-fürdetéstől puhul el. Nem a vezetőség rendelkezésére álló, hatalmas összeg teszi felelőtlenné az összetákolt társulatokat?
Latinovits Zoltán: Ködszurkáló
1973