26/11/2025
AZ ARCHÍVUM KINCSEIBŐL
Csikágó-gangmitológia – Interjú Békés Pállal
Pompor Zoltán – Könyvhét, 2006/23-24. szám, december
Érdekes, hogy már a címlapon is olvasható a szöveg műfaji meghatározása. Első olvasásra el is bizonytalanodtam a műfajban, most ez gangregény vagy gengregény?
A könyv címe talán több asszociációs lehetőséget is rejt. A Csikágó magyar helyesírással Budapest egyik városrésze, az ún. Külső-Erzsébetváros, elég közismert, híres-hírhedett hely. A gangregény – ami részben alcím, részben műfaj-meghatározás – a bérházaik körfolyosóira utal. Ám ha a cím az eredeti angol helyesírást, és így az amerikai Chicagót idézi, akkor a gangregény inkább gengregénynek, vagyis bandaregénynek olvasható, hiszen Chicago a gengek, a gengszterek városa volt egy időben. Én azt hiszem mindez az asszociációs lehetőség felkínáltatik az olvasónak – tessék választani.
A gengregény mint olvasat csak az első fejezetben áll meg. Később egyre kevésbé Chicagós, ugyanakkor egyre jobban Csikágóssá válik.
Igen, az első történet teremti meg a kapcsolatot, szövi össze a viszonyhálót a magyar és az amerikai helyszín között. Ráadásul ennek a történetnek a címe – Az amerikai nagybácsi – szintén többértelmű, hiszen itt a címszereplő a tengeren túlról hazatérő rokon, ugyanakkor az amerikai Chicago akár a pesti Csikágó nagybácsijának is tekinthető.
Mennyire személyes élmény a pesti Csikágó?
Minden ízében. A kellős közepén születtem. A valaha volt István, majd Landler Jenő, most pedig újra István utca és a Nefelejcs utca sarkán töltöttem életem első 12-13 évét. Ide költözött be a nagyapám, és itt született az apám is. Így aztán természetesek a személyes és családi vonatkozások. A regény minden története, minden eleme valóságos, arra épül, amit én láttam-hallottam-éltem ebben a macskaköves, aszfaltos városi faluban.
Ezek szerint a gyermek Békés Pál akár az egyike lehetne azoknak a kisfiúknak, akik a regényben az utcán játszanak?
Akár. De ebben a kötetben nincs olyan szereplő, aki - ahogyan mondani szokás -„alakmás”, vagyis aki közvetlenül azonosítható a kötet írójával. Az utcai gyerekbandákban, a „kölyökgengekben” persze ott voltam én is, játszottam, lődörögtem a téren, meg lógtam a mozi körül, közben megvívtuk a magunk háborúit annak rendje-módja szerint – aki ott nőtt fel, az elég edzett ember lett.
Emlékek, családi történetek sorjáznak, fonódnak egymásba. Aki az egyik történetben mellékszereplő, az a következőben főszereplővé válik. Mennyire volt tudatos a szereplőknek ez a fajta mozgatása?
A könyv főszereplője talán maga a címadó félkerület, a vidék, amit persze átitat az itt lakók mindennapi élete, személyisége és a kesze-kusza viszonyok – hiszen minden emberlakta táj lényege az, hogy kik lakják. A könyv összefüggő történetek és összefűződő életek sorozata – formailag talán nem hagyományos regény – annál lazább, ám nem is novellafüzér – annál sokkal szorosabb szerkezet. Egyszóval: gangregény. A hat történetet a közös helyszín és a közös szereplők fűzik össze. A szereplők között vannak nyilvánvaló és rejtettebb kapcsolatok, melyeket talán nem minden olvasó fedez fel első pillantásra, de ez igazán nem baj – mi magunk sem vagyunk mindig tudatában annak, hogy egyszerre hányféle viszonyrendszerben élünk, ki mindenkivel fonódik össze a sorsunk – olyanokkal akiket nem is ismerünk.
Tipikusan magyar történetté válik a regény a magyar történelemre tett utalások miatt.
De semmi esetre sem történelmi regény. Csak amennyiben az ország bármely dirib-darabját vesszük alaposabban szemügyre, ott van benne az egész. Ráadásul a Csikágó határán áll a Keleti pályaudvar, a könyv, meg a kerület, meg a város kijárat-bejárata a nagyvilágra. A történetek nagyjából követik a városrész száz évét, benne a sorskereszteződéseket és a korfordulókat, mindazt, ami az egyes embert felemeli vagy agyonlapítja. És végigvonul benne egy „őshonos” család is - több egymást követő generáció.
Mennyire volt cél a magyar történelmen belül mintegy mikrotörténelemként a kerület történetének hiteles dokumentálása?
Ami topográfiailag, szociográfiailag és persze történetileg megfogható, az nagyon pontos – legalábbis remélem – a személyes élmények miatt, és mert minden egyes saroknak, szögletnek, erkélyrácsnak megpróbáltam „utánajárni”. Már amennyire lehetett, mert Budapest más részeihez képest a Csikágó majdnem teljesen dokumentálatlan, mindig csak annyit írnak róla, hogy „az Erzsébetváros legsötétebb része”. Ez az egyik szereplőt is igencsak bosszantja, aki nekilát valami helytörténeti mű megírásának, ám nem jut messzire. Úgyhogy a munkáját én folytatom – néha nem árt, ha az író segít egy kicsit saját teremtményének. Egyébként a Csikágó nem sokkal sötétebb hely másik féltucatnyi nagyvárosi zugnál. A Millennium idején épült, expressz-sebességgel, a látványos építkezések afféle melléktermékeként, kvázi lakótelepként a korabeli munkások és kispolgárok számára. Később lepusztult, mára pedig félig-meddig slum.
Néha kitágul a tér: Ausztráliába, az amerikai Chicagóba vagy éppen Oroszországba követhetjük a szereplőket ebből a néhány utcányi pesti valóságból. Miért szükséges kilépni a nagyvilágba?
Úgy gondolom, hogy ki-merre él, számára az a pont a világ közepe, a tengely, ami körül a Föld forog. Persze ez nem azt jelenti, hogy a világ többi része nem létezik. A világ többi részének az a dolga, hogy elmenjünk oda, majd visszanézzünk, és azután talán visszatérjünk. Vagy sem. Ahogy a történelem centrifugális ereje szerteszórja a történet szereplőit a világ távoli sarkaiba, velük megyünk mi is, elkísérve őket, de csak addig, amíg az itteni csikágói létük szempontjából fontos, érdekes. Vagy azért, mert előbb-utóbb visszatérnek, vagy, mert elvisznek magukkal valamit innen. Ebben a könyvben itt forog a Föld tengelye.
A történet hangulata a személyesség okán akár idillikus is lehetne, mégsem ezt a megoldást választotta.
Mert ez nem idillikus vidék, ellenkezőleg: nagyon is kemény. Nekem ez volt a gyerekkori élményem: a szürke szürkével, a fátlanság, kopott emberek kopott élete, mindig minden zsúfolt, tömeges. Közben meg az egészet körüllengte valami otthonosságérzet, hiszen mindenki ismert mindenkit, ám a többség szeretett volna elköltözni, ha teheti, de nem tehette – a szegény környékek nehezen engedik el az embert. A kötet szempontjából mindez persze csak háttér. A legfontosabbak ez emberi viszonyok, a gyűlölet, szeretet, idegenkedés, ragaszkodás egymás és az aszfaltszag iránt. És a szereplők életét igazgató sorsszerűség.
Mitikus figurák sora kapcsolódik a regénybeli Csikágóhoz: a dobozos Vicián, Laja, a Sumin család, Dibuk Cs. János. Lehetséges, hogy ezzel a könyvvel a környéknek végre lett saját mitológiája?
Ha létezik száraz, mítoszmentes vidék, akkor a Csikágó ilyen. Legalábbis első pillantásra. De a mítoszok idővel megteremnek mindenütt, az anyaguk változó – a kelta legendákat ködből faragják, a görög regéket napfényből, a csikágóiakat talán aszfaltból. És most talán sikerült megragadni valamit az eleddig csak nyomokban létező, töredékesen szájról szájra járó gangmitológiából.
Pompor Zoltán
Békés Pál 1956. március 27-én született Budapesten. 1980-ban szerezte diplomáját magyar-angol-összehasonlító irodalomtörténet szakokon. Az egyetem után nyelvtanárként dolgozik, majd 1984-től szabadúszó író. Első regénye, a Darvak 1979-ben jelenik meg, máig legnépszerűbb gyermekregénye A kétbalkezes varázsló 1984-ben. 1992-1993-ig Fulbright ösztöndíjas a Columbia Egyetemen, majd 1994-től az MTV-nél dolgozik mint irodalmi és színházi műsorok szerkesztője. Számos ifjúsági műsor dramaturgja, a meseregényeiből színházi és televíziós adaptációk készültek, angolból fordította többek között Vlagyimir Nabokov, Anthony Burgess, Woody Allen műveit. Az 1980-as évek közepétől sorra jelennek meg könyvei felnőtteknek, gyerekeknek. Gyermekirodalmi munkásságának elismeréseként 2000-ben a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának (IBBY) magyarországi szekciójának elnökévé választják. A Félőlény 1992-ben megkapja az Év Gyermekkönyve díjat. 2000-ben József Attila díjjal tüntetik ki, 2006-ban a Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével. Legutóbbi gyermekkönyve A bölcs hiánypótló, a Móra Kiadónál, míg felnőtteknek szóló regényei, így A bűntárs és a legújabb, Csikágó című a Palatinus Kiadónál jelent meg.
[Békés Pál elhunyt 2010-ben, Budapesten]
Művei:
Darvak, 1979
Szerelmem, útközben, 1983
A kétbalkezes varázsló, 1984
Lakótelepi mítoszok, 1984
Doktor Minorka Vidor nagy napja, 1985
Borz a sámlin, 1986
Törzsi viszonyok, 1990
Érzékeny útazások Közép-Európán át, 1991
A Félőlény, 1991
A női partőrség szeme láttára - három komédia, 1992
A bogárnak mindegy, 1993
New-Buda, 1994
És very very a dobot a rózsaszín plüsselefánt, 1999
BÁLDOR, 1999
Bélyeggyűjtemény - 100 bélyegméretű történet, 1999
A bűntárs, 2004
A bölcs hiánypótló, 2005
Csikágó, 2006
https://www.konyv7.hu/download/197/file/konyvhet2006_12.pdf
