14/04/2026
💛 Egy költemény, ami csendben ragyog.
🎂Van egy szüólinaposunk.
Tóth Árpád költészete az impresszionizmus és a szimbolizmus határán áll, ahol a finom hangulatok és a fény-árnyék játékai kapnak főszerepet. Verseiben a szerelem, a szépség és az elmúlás érzékeny, melankolikus hangon jelenik meg. Lírája halk, zenei és rendkívül képszerű, ezért a magyar irodalom egyik legfinomabb hangú költőjeként tartják számon.
🙂Hoztam nektek egy verset tőle.
Ezért olyan erős ez a vers. Nem hangos, hanem finom. Nem történik benne sok minden, mégis egy egész világ születik meg benne.
Esti sugárkoszorú
Elült a szél, a lombok hallgatnak,
S az ég kékjén fehér felhők ballagnak.
Az alkonyat arany szűrőn csorog,
S a csönd szelíd zenéje rám forog.
A kertben állsz, s a fény rád hullva lágyan
Olyan vagy, mint egy álom a világban.
S a szívem hallgat, és csak néz, csak néz,
Mintha a lét most tisztán értené szét.
S míg ott vagy, minden más elcsendesül,
A fájdalom is lassan szétterül,
S csak te maradsz, fényben és némaságban,
Mint csillag a halk, esti magasságban.
S az est leszáll, s a táj már mind elül,
A fény is halkul, lassan elmerül.
De bennem még a te fényed ragyog,
S az éjszaka is tőled csillagok.
