23/10/2024
Kettős beteljesülés
- Ez nem lehet! – kiáltotta egyszerre kétségbeesetten és dühösen Szofi a telefonba – Küldj valaki mást, könyörgöm! – A vonal túlvégéről érkező nemleges válasz után sírásra görbült szájjal állt a lakás ajtaja előtt egy újépítésű, magas árkategóriás ház márványozott folyosóján és azon tűnődött, mennyire is kell neki a pénz. De a ki nem mondott kérdés költői volt, a válasz pedig egyértelmű. Sosem álmodozott arról, hogy mások után takarítson, hogy ki tudja fizetni az albérletét és éljen is valamiből az egyetem mellett, de a kényszer nagy úr.
Szofi - eredetileg Zsófi - Franciaországban kapta ezt a nevet, ahol au-pair-ként dolgozott két évig, miután halasztott az egyetem első éve után.
Mindenáron le akart diplomázni, az volt az álma, hogy építészmérnökként olyan házakat tervezzen, amiben különböző méretű, elosztású és stílusú lakások helyezkednek el, hogy mindenki megtalálja a neki tökéletes lakóhelyet. Ehhez viszont az az út vezetett, hogy mindenféle méretű, elosztású és stílusú lakást kellett takarítania esténként és hétvégén. Egy jó nevű ügynökség közvetít***e a jelentkezőket jómódú megrendelőkhöz, akik a megbízás mellé kulcsot is adtak az ügynökségnek, és elvárták, hogy a takarítás lehetőleg akkor történjen, amikor nincsenek otthon, vagy ha mégis, hát legyen láthatatlan a folyamat és a személyzet is.
Mikor Szofi meglátta az ajtón a lakáshoz tartozó névtáblát, elfogta a kétségbeesés. Ez nem történhet meg. Kopperweisz Augusztin néven valószínűleg nem sok embert anyakönyveztek, legalábbis elég kicsi az esély rá, hogy pont így hívjanak valakit, aki nem az, akit ő ismer ugyanezzel a névvel. Gyorsan tárcsázta hát a ügynököt, de az nem könyörült meg rajta. Az ügyfél nemsoká hazaér, másfél órája van kitakarítani, abba nem fér bele a személyzetcsere - tájékoztatta a kőszívű hang a telefonban.
Kissé remegő kézzel benyitott az ajtón, szerencséjére a lakás üres volt. Mielőbb neki akart látni a munkának, hogy véletlenül se legyen esély a kellemetlen találkozásra.
Augusztinnal a gólyatáborban ismerkedtek meg, ő akkor már végzős volt és előszeret***el segédkezett a legfurmányosabb feladatokban, amivel a gólyákat meg lehet leckéztetni „beavatás” címszó alatt. Így történt, hogy az egyik alkoholmámoros estén Zsófi és Augusztin összegabalyodtak. A fiú látványosan próbálta becserkészni, neki pedig imponált a jóképű, jó testű, lehengerlő stílusú végzős. Egész este beszélgettek, flörtöltek, majd Zsófi elveszítve a fiú próbálkozásait elhárítani hivatott csatát, átadta magát az este hevének, és minden ruháját és gátlását ledobva átélte élete első egyéjszakás kalandját – azaz élte volna, de a beteljesülés előtti pillanatban hirtelen kivágódott az ajtó, a villany fénye beterít***e a szobát, és egy dühös, kevéssé szomjas lány rontott be visítva.
-Te mocskos szemét! Hogy képzeled? Megcsalsz ezzel a dedós lotyóval?! – majd zokogva kitántorgott, de előtte még
hozzájuk vágta a keze ügyéhez legközelebb eső tárgyat, ami, bármi is volt, hangos csattanással tört ripityára az ágy mögött.
Augusztin felpattant, ruháit maga elé gyűrve a szipogó lány után sietett magyarázkodva, ott hagyva Zsófit meztelenül, feltüzelve és mélységesen megalázva. Úgy szégyellte magát, mintha nem a fiú, hanem az ő szégyene lett volna a kialakult helyzet. Azonnal kijózanodott, és nem is ivott többet sem aznap, sem a gólyatáborban, mivel másnap reggel felült a vonatra és hazajött. Nem bírta elviselni a gondolatot, hogy ezek után akár a fiú, akár az ismeretlen lány szeme elé kerüljön. A campuson néha találkoztak évközben, de mindketten szó nélkül hagyták egymást, csak a szemük villanásából lehetett megállapítani, hogy egyikük sem felejt***e el azt az estét.
Szofi először gyorsan kiürít***e a szemeteseket, majd épp kicserélte a hálóban az ágyneműt, amikor kulcscsörgést és hangfoszlányokat hallott. Ez nem lehet igaz. Kétségbeesett. Hiába telt el négy év, nem kockáztathatta meg a találkozást, főleg egy ilyen kevéssé méltóságteljes helyzetben. Körülnézett, az ágy alá nem fér be, meg amúgy is, az olyan teátrális. Odalépett a szobai gardróbszekrényhez, kinyitotta az ajtaját, és meglepve konstatálta, hogy egy kisebb óvodás csoport is beférne, így jobb ötlet híján bebújt és magára csukta az ajtót. Fogalma sem volt, hogy fog ebből a helyzetből kimenekülni, de nem is jutott el idáig a gondolkodásban, a pánik elködösít***e a józan ítélőképességét. Lélegzetvisszafojtva állt a szekrényben, moccanni sem mert. Nem volt szerencséje, mert pár perc után közeledni hallotta a hangokat, majd belépett valaki a helységbe. Ó, nem, egészen pontosan két valaki. Augusztin egy nővel. Azonnal felismerte a férfit a hanglejtéséről. Hirtelen átfutott az agyán, hogy a gólyatáboros lány van-e vele, de aztán a túlélési ösztön átvette a szerepet és csak arra koncentrált, hogy hangtalanul rejtőzzön tovább. A páros behuppant az ágyba, és rögvest bele is merült a légyottba. A szekrényajtó egy ujjnyira nyitva maradt, épp csak annyira, hogy Szofi fél szemmel rálátott az eseményekre. Úgy érezte magát, mint egy rossz kukkoló, de bármennyire is szerette volna, nem bírta levenni szemét a történésekről. A páros között lévő metakommunikációból érezhető volt, hogy ez nem két szerelmes romantikus egyesülése, inkább lehetnek valami barátság extrákkal, vagy laza munkatársi kapcsolatban, esetleg nemrég ismerkedtek meg valahol, mert a meghittség hiányzott a levegőből. Ez valamelyest megnyugtatta Szofit. Nem szívesen lett volna kukkoló az intimitás ájtatos pillanataiban. Azonban az elmúlt egyetemi évek és a franciahonban töltött idő alatt megtapasztalt ő is jó pár olyan dolgot, amitől fiatalkori szemérmessége már régen harakirit követett el. Szerette az erotikát, a szexet, és bár nem űzte ész nélkül fűvel-fával, rájött, hogy néha épp elég, ha egy együttlét az, ami: egészségügyi vagy hangulatfokozó tevékenység és nem kell túlbonyolítani.
Eközben a páros magasabb fokozatra kapcsolt, és Szofi akarva-akaratlan arra eszmélt, hogy őt is átjárja a forróság érzése, ahogy élőben, szinte testközelből nézi azt, amiért sokan, sokat fizetnek, hogy hasonlót láthassanak.
Augusztin azóta még jóképűbb és izmosabb lett, kis borostával, félhosszú, oldalra fésült világosbarna hajával, ami homlokába lógott, egyszerre volt férfias és kisfiús. Amint kidolgozott felsőtestével és érzéki mozdulataival simogatta és csókolgatta partnerét, Szofi hirtelen elkezdte irigyelni a nőt. Ő is formás darab volt, hosszú fekete hajú, erősen sminkelt, vérpirosra rúzsozott (vagy tetovált?) ajkú, izmos nő, kissé domina-szerű fekete fehérneműben. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy tulajdonképpen mindkettőjüket irigyli. Ahogy ment előtte az élő mozi, úgy emelkedett a pulzusa és gyorsult a légzése. Ellenállhatatlan ingert érzett arra, hogy megsimogassa a saját mellét, amikor Augusztin megsimogatta a fekete hajú nő mellét. Aztán a férfi izmos keze becsúszott a domina lábai közé, ekkor Szofi is becsúsztatta a kezét a sajátjai közé. A férfi félrehúzta a fekete hajú bugyiját, Szofi ezzel szinkronban a sajátját, és szinte egyszerre kezdte izgatni Augusztin a nő, Szofi pedig a saját csiklóját. Ekkor kicsúszott egy erőteljesebb sóhaj a száján, reflexből be akarta fogni azt a másik kezével, de a hirtelen mozdulat végett a könyökével levert egy fogast a gardróbból, ami ricsajt csapva zuhant a földre. Hirtelen hátrafordult a zajforrás irányába, aminek következtében nekidőlt a szekrényajtónak, az pedig lassan és kecsesen tágra nyílt. Az egész egy pillanat törtrésze alatt történt; mire felocsúdott, ott állt a nyitott szekrényajtó mögött premier plánban, egyik keze a lába között a bugyijában, a másik a szájára tapasztva és tágra nyílt szemmel bámulta az ágyról rámeredő arcokat. Nem mondhatni, hogy a párocska nem lepődött meg, de a pár másodperces, bénító jelenés után Augusztin gyorsan felmérte az adódó lehetőséget, és félmosolyra húzott szájjal, egy igazi rosszfiú benyomását keltve így szólt: - Szeretnél csatlakozni…Zsófi? – Szofi vagyok – nyögte ki a lány – …miért ne… - felelte vakmerően, önmagát is meglepve a válasszal és hogy milyen lazán kezeli a helyzetet. – Gyere, helyezd magad kényelembe Annabell mellett - mutatott Augusztin a hatalmas franciaágy még éppen szabad részére. Szofi, míg közeledett feléjük, ledobta ruháit, majd fehérneműben leheveredett a fekete hajú mellé, Augusztin pedig hozzáigazította pozícióját az új felálláshoz, és a két nő közé helyezkedett. Egyszerre nyúlt a két kecses nyakhoz, és tenyereivel lassan, finoman elindult lefelé. Megállt a mellek között, majd tükörmozgásban kezdte masszírozni a két nő melleit. Kiszabadította őket a melltartókból, majd mikor mind a négy bimbó hegyesen ágaskodott felfelé, tovább folytatta bársonyos érintésével kezeinek útját a női testek domborulatain. Mikor odaért, tenyereit rát***e a két Vénusz-dombra, és körkörös mozdulatokkal izgatta őket a finom fehérneműn keresztül. Szofi és Annabell teste is elkezdte kéjes táncát, ekkor a férfi határozott mozdulattal félrehúzta mindkét anyagot, és immár ujjaival folytatta tovább az izgatást. A két nő még jobban elkezdett rázkódni, és mikor az ujjai is behatoltak a nedves szentélyekbe, a két nő hangosan nyögött a kéjtől felajzva. Augusztin először Szofi lábai közé helyezkedett, és nyelvével gyengéd csapásokat mért immár lüktető csiklójára, de csak egy párat, aztán átpártolt Annabell lábai közé, és ott is megt***e ugyanezt. Felváltva mozgott a két kitárt combpár között, és Szofi irtó izgatónak találta a helyzetet. Amikor a férfi a másik nőt kényezt***e, epekedve várta, hogy újra érezze a meleg, érdes nyelvet szeméremajkai között. Augusztin magabiztos mozdulatokkal vezényelte le a folyamatot, látszott, hogy nem először csinálja. A férfi aztán odahelyezkedett Annabell elé és behatolt, de csak pár mozdulat erejéig. Ekkor áttért Szofira, és neki is megadta azt, ami négy éve, a gólyatáborban elmaradt. Pár lökést szánt csak mindkét nőnek, felváltva, próbálva minél tovább elhúzni a hirtelen jött, szuperizgató liezont. Közben Szofi követte az ösztöneit, és megmarkolta Annabell feszesen ringó melleit, a nő pedig viszonozta azt. Ekkor Annabell keze elindult Szofi hasán túl a szeméremajkai felé, és köztük finoman masszírozó mozdulatokkal vitte Szofit egyre közelebb a robbanáshoz - mégiscsak egy nő tudhatja a legjobban, hogy mi a jó egy nőnek -, miközben a férfi folytatta a váltott behatolást. Szofi megpróbált lépést tartani a frissen tanultakkal, és ugyanazt t***e Annabellel. Augusztin, hiába az évek meg a rutin, ezt látva érezte, hogy nem fogja sokáig bírni, így abbahagyva a kétfrontos támadást, feljebb helyezkedett, és finoman betolta duzzadó farkát Szofi szájába. Annabell szinte azonnal odahajolt, és ő is rátapadt ajkaival a férfi péniszére. Ahogy felváltva szívták, nyalogatták Augusztin férfiasságát, a két nő nyelve is össze-összeakadt közben. Augusztin ennyire volt ez alkalommal hitelesítve, és hamarosan férfias, állatias nyögések közepette elért a csúcsra, a két nő pedig pár másodperccel később követték aktuális alfahímüket az élvezet földjére.
Másnap Szofit felhívta az ügynöke. – Sikerült tegnap beteljesíteni a küldetést? – próbálta vicceskedve felmérni a helyzetet, visszagondolva Szofi tegnapi hisztérikus telefonhívására. – Ő az egyik legrégebbi és legjobban fizető ügyfelünk, remélem, nem volt végül gond. – Nem, minden rendben volt, küldetés teljesítve. – mondta Szofi, és elnyomott egy félmosolyt magában, arra gondolva, hogy az ügynök nem is sejti, mennyire beletrafált. – Sőt, ha gondolod, elvállalom ezt a címet állandóra. Azt hiszem, ez kielégítő feladatkör lenne számomra – mondta Szofi, majd vigyorogva kinyomta a telefont.
