07/06/2026
Apostolok meghívása – 2026. jún. 7.
-A mai evangéliumban az apostolok meghívásáról olvashatunk. Tudjuk, hogy az apostolok legtöbbje halász volt. Így Jézus nem mondott nekik mást az új foglalkozásuk megjelölésére, mint azt, hogy ezután is halászok lesznek, csak éppen emberhalászok.
-Pedig válogathatott volna a foglalkozások között, amellyel illusztrálhatta volna az apostoli munkát másként is.
-Megjelölhette volna az adószedő Lévi foglalkozásával is, hisz mindannyian többé-kevésbé eladósodott szolgái vagyunk, s tartozunk Istennek a sok jóért, amelyet tőle kaptunk és az apostolok feladata lehetett volna az adósságok hitünk, szeretünk, imádásunk, áldozataink adóját odavinni Isten elé.
-Vagy ott volt saját foglalkozása, az ácsmesterség. Egyszerű lett volna az általa küldötteket az emberek ácsainak nevezni, vagy a próféták által is használt fazekas képet használni. Az ácsok bárdjaikkal, erőteljes ütéseikkel, a fazekasok, pedig a formáló kezükkel tetszésük szerint alakítják az anyagukat. Az apostoloknak is ez látszott vagy látszhatott feladatának: kialakítani az isten-szabta embert.
-De Jézus tudatosan választotta az emberhalász kifejezést. A halász finoman és tapintatosan közelíti meg a halakat, és mi sem károsabb, mint amikor óvatlan viselkedésével, türelmetlen csapkodásával elriasztja őket.
-Az emberhalásznak sem szabad úgy felfogni küldetését, mint ahogy az ács bárdja a fát vágja, vagy ahogy a fazekas alakítja az agyagot korongjával. De igenis keresnie kell, hol húznak a halak és kifeszített hálóval, vagyis imára és befogadásra kész lélekkel kell tanúságot tenni a küldetéséről.
-A halászokból lett apostolok tudták és tapasztalták, hogy nemcsak a tapasztalat és az ügyesség a döntő, hanem Isten közreműködése. Az egyházban sokan megpróbálták küldetésüket úgy felfogni, hogy ács módjára ütötték vágták embereiket. Torquemada Spanyolországban, Girolino Savanarola Firenzében, Kálvin Genfben az evangélium tisztaságáért rémuralmat létesített, hogy csak a feltűnőbbet említsük meg. És ne szóljunk a kisszerű lelki betörőkről. Ezek jóhiszeműsége kétségtelen, de nem evangéliumi.
-Mindenesetre a halásznak az a látszólagos gyengesége, hogy zajtalan, hogy várakozik, hogy mozdulatlan, inkább hasonlít a bárány viselkedéséhez, akinek képében eljött Krisztus, és ahogy ő is bárányként küldte apostolait.
-Amíg bárányok maradunk, győzünk. Ha ezer farkas vesz is körül bennünket, diadalmasan legyőzzük őket Jézussal. De mihelyt farkasokká változunk, veszítünk. Akkor elmarad a nagy, igazi Pásztor segítsége, aki csak a bárányokat eteti, a farkasokat sohasem.
Sík Sándor:
Az acélember
(Ének a sürgönypóznáról)
Áll, egyenesen, egymagán
Az acélember a hegy homlokán.
Széttárva karcsú, hosszú karjai,
A kábelek kígyóit tartani.
Nem görnyedez és nem erőlködik:
Áll és feszül és hordja terheit.
De hűvös feje túl a drótokon
Hosszan elnéz a nyúlós utakon.
Lát, embereket és országokat,
Bolond és keserű látásokat:
Az éhes ember néma ráncait,
Dokkok penészes árusáncait,
Országhatárok inga-táncait,
És hall, hazug és gyilkos hangokat:
Borhősöket, barátokat, bankokat,
És népgyűléseket és tankokat.
Az eszme önmagára-lázadását,
A forradalmak bárgyú körfutását,
Az őrülések örök újulását.
A földgömb reng és ég a szemhatár.
Az acélember néz és konstatál.
Áll és szótalan ég felé feszül:
Hordja a kábelt rendületlenül.
S ha olykor egy-egy holdas éjszakán
Ráül terhével a szörnyű magány,
S a látomások emlékeitől
Dereka már-már megroppanni dől:
Ilyenkor elég egy szempillanás:
A szomszéd hegyen másik óriás,
A harmadik ormon a harmadik
Hordozza látomása titkait.
Egy pillanat, egy közös rezzenés:
A három acélember összenéz.
Testvér – mondja az acélpillanat –
Tudom: gyengének lenni nem szabad.
Tudom, a mi törvényünk állani:
Mi vagyunk a Vezeték várai.
Nem tudjuk honnan, nem tudjuk kinek,
De rajtunk megyen át az Üzenet.
Az ismeretlen Igét hordja vállunk.
Bennünket ideállítottak. Állunk.
