14/12/2025
Egy forró nyári éjszakán Buenos Airesben, a Palermo-negyed egyik eldugott tetőbárjában éppen javában tartott a buli. A helyiek már megszokták, hogy a “La Azotea” névre hallgató klubban bármi megtörténhet, de arra aznap éjszaka senki sem számított, ami végül történt.
A DJ épp egy különösen hosszú szett közepén járt, amikor hirtelen elsötétült a pult melletti lámpa. A bár tulajdonosa, egy bizonyos Nico, idegesen nézelődött – nem volt elég ember aznap estére, és a DJ-nek is technikai problémái akadtak. A tömeg türelmetlenül kezdett morajlani, amikor egyszer csak kinyílt a bár ajtaja, és belépett valaki, akinek a belépésétől az idő is megállt volna, ha tud.
Diego Armando Maradona.
A vendégek először azt hitték, csak egy nagyon élethű hasonmás érkezett, de aztán egy pillanat alatt mindenki felismerte a mozdulatot, ahogy Diego levette a napszemüvegét, és egy széles, ördögi mosolyt villantott. A zene ekkor már teljesen elhallgatott, a DJ pedig teljes pánikban matatott a keverőpult mögött.
Maradona odalépett hozzá.
– Mi a gond, pibe? – kérdezte, mintha csak azt kérdezné, hol a legközelebbi kávézó.
– A hangrendszer… valamiért nem akar reagálni – dadogta a DJ.
Diego lehajolt, mintha a San Paolo gyepén volna, és megkopogtatta a keverőt.
– Néha a gépekkel is úgy kell bánni, mint a labdával. Szeretni kell őket.
A DJ felnevetett, de aztán Maradona matatni kezdett a kábelek között és mint valami varázsütésre, újra élet költözött a keverőpultba. A tömeg felmorajlott. Diego hátrapillantott a DJ-re, majd a pult mögé állt.
– Na, adj ide egy fülest – mondta. – Megmutatom, milyen ritmusban táncolnak az istenek.
A DJ hitetlenkedve, de engedelmesen átadta. A következő pillanatban felemelte a kezeit, és úgy eresztette rá a zenét a tömegre, mintha egy szabadrúgást küldene a pipába.
A klub felrobbant.
Az emberek sikítottak, táncoltak, a pult előtt hullámzott a tömeg. Maradona pedig élvezte minden pillanatát – pontosan úgy, mint amikor a pályán varázsolt. A legenda most nem futball-labdát, hanem a keverőpultot kezelte mesterien.
Nico, a tulaj, csak annyit tudott mondani:
– Ez az este örökre beleég a város történetébe.
És így történt, hogy Maradona egyszer – csak úgy, spontán – DJ lett egy éjszakára. Aki ott volt, azóta is azt meséli, hogy azon a bulin Diego nemcsak a ritmust találta el, hanem a szíveket is – és ez legalább akkora csoda volt, mint bármelyik gólja.
