26/05/2026
Van egy pillanat…
egy néma csend.
A fájdalom leghangosabb része.
Amikor elköszönsz a társadtól.
Mert bármennyire is szeretnénk…
ők sem élnek a végtelenségig.
Csak egy apró szeletet kapunk belőlük az életünkből.
Néhány közös évet.
Néhány közös pillanatot.
Néhány emléket, amit örökké magunkban hordozunk.
Aztán egyszer…
elfárad a testük.
És miközben ők végre megpihennek,
magukkal visznek egy darabot a szívünkből is.
Ma elbúcsúztunk szeretett Hozénktól.
Köszönünk minden közös percet, minden bizalmat, minden szeretetet.
A patadobbanásod örökre itt marad velünk. 🤍🐴
Köszönjük és bocsáss meg nekünk mindent Hoze 🩶🩶
Soha el nem felejtjük a mi vonatokat kergető haspók póninagylovunkat 🩶
Nélküled már nem ugyanaz a fiú karám...