29/05/2025
BÚCSÚZUNK:
Május 30-án, azaz holnap lesz Posta József tanár úr utolsó tanári munkanapja az intézményben.
Ígértünk egy interjút ennek kapcsán, aki ettől kissé húzódzkodott. Próbáltuk rávenni videós formátumra – nem sikerült. Beszélgettünk, s ez lett belőle:
Tanár úr 1974-78 között ebben az iskolában végzett, csak akkor még GMSZ-nek becézték (Gép-és Műszeripari Szakközépiskola). Ebből az időszakból az iskolagyűlésekre emlékezik vissza leginkább. „Az aulában összegyűltünk, s hallgattuk az ’ítéletet’ a múlt hetünkről. Kihívták a megdicsérendőket, s kiszólították a renitenseket is, akik pl. hétvégén verekedtek a presszóban. Lehet kissé visszafelé sült el a dolog, mert a következő napokban ezek a srácok lettek az ’istenek’, s nem az első kategória.”
Tanár úr idejében kezdődött el a hosszú haj megjelenése az iskolákban is. Ezt sokan nem nézték jószemmel. Az egyik igazgató pl. a kapuban várta a diákokat, s akinek a fülére ért a haj, mehetett a fodrászhoz. Az elektrós hosszúhajúakat nem engedték egyes műszerekhez, mert a hosszú haj statikus feltöltöttsége befolyásolta a mérési eredményt. Erről a ’problémáról’ még a korabeli sajtó is írt.
Az iskola befejezése után következett a főiskola, katonaság, de 1984-től ismét az intézmény falai közé került vissza, immár szakoktatóként, később nevelőtanárként. Kollégiumunkban irányította a stúdiós kört, és létrehozta a barkács szakkört, amely komolyan hozzájárult a kisebb hibák gyors rendbehozatalához. Mire a legbüszkébb, kérdeztük, amire némi fejvakarás után a következőket válaszolta: „ Talán arra, hogy az előtérben lévő kiváló kollégisták közül többen is az én kezeim közül kerültek ki, pl. Rozsnyai Gábor, Jakus Tamás Lénárt Márk, Csernyik Marcell, Cseh Szabolcs. Mellettük olyan diákra is büszke vagyok, akiről szinte le is mondtak a suliban, de csak sikerült, hogy nagy szavakat használjak: ’ember faragni belőle’, ma jól boldogul az életben, pedig az elkallódás küszöbén állt.” A napenergia megszállottjaként (és munkásaként, mert ezt a tevékenységet űzte másodállás félében) szomorúan tölti el, mennyit pazarol számos kollégista, de mindig igyekezett foglalkozni ezzel a témával a koliban.
Mit üzenne búcsúzóul a diákoknak? Vegyék egy kicsit (egyesek jobban) komolyabban az iskolát, a szakmájukat és magukat. Mert arra is számos példát tudna sorolni, hányan égették meg magukat az iskola befejezése után azzal, hogy gyakorlatilag semmi hasznosítható tudás nem volt a tarsolyukban.
Tanár Úr! Köszönjük a munkáját, jó pihenést, aktív éveket és jó egészséget kívánunk!