12/05/2025
Megjelent a FOTÓMŰVÉSZET legújabb száma!
A tartalomból válogatva:
Két fotókönyvről is szó lesz ebben a számban.
Az egyik Fabricius Anna könyve, ami különleges érzékenységgel járja körül azoknak az életét, akiknek az otthona ezerkilométerekre van a munkahelyüktől. Igencsak aktuális kérdés ez a világunkban. Vele Gellért Judit készített interjút.
A másik fotókönyv, amiről Básthy Ágnes írt, Bartha Máté Anima Mundi című kötete. Bar magáról a sorozatról már volt szó a Fotóművészetben, a könyvben megfogalmazott gondolatok kapcsán nagyon érdemes elolvasni Básthy Ágnes elemzését.
Bánkuti András praktikusan mindenütt ott volt, ahol az elmúlt bő negyven évben ott lehetet lenni. A Vörös tértől a Mai Manó Ház alapításáig, Szíriától az első magyarországi punkokig mindenre figyelt, amire úgy gondolta figyelnie kell. A világ számtalan rétegének elmúlt közel ötven éve pedig hatalmas életművé, állt össze. Ez akkor is úgy lett volna, ha mindemellett nem gyűjtene mindent szenvedélyesen, aminek kapcsolata van a magyar fotográfiával. A mozgatórugókról, az elkötelezettségről, és az egyes kalandokról Tóth Olivérrel folytatott beszélgetést.
A teljesen megújult Néprajzi Múzeum rendszeresen biztosít kiállítási lehetőséget olyan művészeknek, akik valamilyen formában a múzeum alaptevékenységéhez kapcsolódó alkotásokat hoznak létre. Ébli Gábor cikkében Schuller Judit Flóra sorozatát elemzi, ami kifejezetten a Néprajzi Múzeummal együttműködésben, a múzeum tevékenységeire reflektálva született.
Ébli Gábor egy másik cikkében a Petro – de Chalendar gyűjtemény fotóalapú munkáit ismerteti. Ezzel párhuzamosan bemutatja a házaspár művészetszervezői, művésztámogatói gyakorlatát is.
A Fotóművészet jelen számában két cikk is foglalkozik Sarkanytú Mihály műveivel. Bendig-Zsilinszky Zsófia cikke kiindulópontja kíván lenni Sarkantyú Mihály hagyatékan a feldolgozásához. Most megjelenő cikkében szenvedélyesen vázolja fel az eddig tudhatókat.
Ezzel párhuzamosan Karafiáth Orsolya három Sarkanytú Mihály kép kapcsán ragadott tollat, összekötve Sarkanytú Mihályt, Latinovits Zoltán és Huszárik Zoltánt.
A Mai Manó Házban került megrendezésre Szabó Dezső Jelenség című kiállítása. Pfisztner Gábor a kiállítás kapcsán elemzi az alkotó munkamódszerét, gondolkodását abban a háromszögben, amit az alkotó, a mű és a valóság jelöl ki, és ahol mindhárom sarok megkérdőjelezhető a másik kettő bármelyike által.
Ugyancsak egy kiállításról, a Révai Ilka kapcsán rendezett Kassák Múzeum által rendezett kiállításról ír nekünk Gáspár Balázs.
Ata Kandó, Besnyő Éva és Kati Horna pályája több ponton, ha nem is keresztezte egymást, de mutat párhuzamokat. Ata Kandó pécsi kiállítása kapcsán Erdei Krisztina azokat a kérdéseket t***e fel a cikkében, amiknek fényénél ezek a párhuzamok a legjobban kidomborodnak. Érdekes rálátni arra, hogy a közös, XIX század eleji, magyarországi indulás, mit is jelent***e ebben a három életben, alkotói pályában.
A szocialista Magyarországon a színes diafilm és annak kidolgozása jelentősen drágább volt, mint a fekete-fehér képeké, ráadásul a jó diafilmhez nem is mindig lehetett hozzájutni. Éppen ezért a színes diafilmet csak fontos alkalmakra tartogatták a hétköznapi felhasználók. Éppen ezért érdekes az a 6000 diából álló gyűjtemény, amiről Tüskés Anna számol be a cikkében.
Farkas Zsuzsa cikke egy nagyon ambivalens érzésekkel kezelt területre kalauzolja el az olvasót, a gyermekképek világába. Cikkében rámutat arra, hogy bármilyen érzéssel közelítünk is e területhez, a gyermekképeknek is van egy korszaktól és helytől függő ikonográfiája, ami időnként pontosabban, időnként homályosabban, de megragadható.
A Budapest Fotófesztivál idén lett kilenc éves. Ebből az alkalomból Surányi Mihály beszélgetett a fesztivál két meghatározó alakjával, Somosi Ritával a fesztivál kurátorával és Mucsy Szilviával a fesztivál igazgatójával. A beszélgetés során szóba került a fesztivál születése, a célok, a fesztivál intézményi együttműködései és jövőbeni tervek is.