
08/08/2024
Magyar helyzetkĂ©p 2023 vĂ©gĂ©rĆl (az ĂrĂĄs a Kalligram folyĂłirat 2024/03. szĂĄmĂĄban jelent meg). A helyzet sajnos azĂłta csak romlott.
Héja-nåsz
ErdĆ-mezĆ madarai lagzira gyĂŒlekeznek, hĂ©jĂĄĂ©k adjĂĄk fĂ©rjhez legkisebb lĂĄnyukat. A dĂĄridĂłt az erdĆ eldugott, fĂĄkkal Ă©s bokrokkal sƱrƱn benĆtt rĂ©szĂ©n tartjĂĄk: ne talĂĄljanak rĂĄjuk a rĂłkĂĄk Ă©s mĂĄs ragadozĂłk. SzĂ©p sorjĂĄban Ă©rkeznek a vendĂ©gek, mind Ă©rtĂ©kes nĂĄszajĂĄndĂ©kot hoznak. Csak a szĂŒrke verebek tĂĄrogatjĂĄk ĂŒres szĂĄrnyukat, az inflĂĄciĂłra Ă©s a nemzetközi gazdasĂĄgi helyzetre hivatkozva.
FelszolgĂĄljĂĄk a vacsorĂĄt, mind jĂłĂzƱen falatoznak. Csak a szĂŒrke verebek nem elĂ©gedettek, pedig degeszre tömik magukat. A menyasszony csodaszĂ©p, mind dicsĂ©rik. Csak a szĂŒrke verebek morgolĂłdnak, ki lĂĄtott mĂĄr hĂłfehĂ©r ruha helyett halvĂĄnysĂĄrga nadrĂĄgkosztĂŒmben eskĂŒdni, rĂĄadĂĄsul a vĆlegĂ©nynek rĂłzsaszĂn virĂĄg van a gomblyukĂĄba tƱzve. Az sincs ĂnyĂŒkre, hogy az Ć asztaluknĂĄl ĂŒlnek a feketerigĂłk, akik tisztĂĄzatlan körĂŒlmĂ©nyek között Ă©rkeztek az erdĆbe, bizonyĂĄra migrĂĄnsok.
KezdĆdik a mulatsĂĄg. Az Ă©nekesmadarak dalolnak, trillĂĄznak, pittyegetnek, ki-ki fajtĂĄja Ă©s tehetsĂ©ge szerint. Az ifjĂș pĂĄr nyitja meg a tĂĄncot, aztĂĄn egyre többen csatlakoznak. A kakukk a harkĂĄllyal jĂĄrja, a szĂŒrke gĂ©m a gĂłlyĂĄval, a nĂĄdiposzĂĄta a fĂŒlesbagoly fejĂ©n ugrĂĄndozik. Csak a szĂŒrke verebek nem talĂĄljĂĄk sehogyan sem a ritmust, savanyĂș kĂ©ppel ĂĄlldogĂĄlnak a bĂĄrpultnĂĄl. Ekkor veszik Ă©szre az örömszĂŒlĆk a bozĂłtbĂłl leselkedĆ nyestet. Barna bundĂĄt visel, csak a nyakĂĄt borĂtja fehĂ©r prĂ©m fĂ©lhold alakban.
â Ne csinĂĄlj pĂĄnikot â sĂșgja hĂ©japapa a felesĂ©gĂ©nek. â Ha egyĂŒtt vagyunk, nem mer megtĂĄmadni.
Valamivel kĂ©sĆbb hĂ©jĂĄnĂ© asszony a bozĂłt mĂĄsik szĂ©lĂ©n egy menyĂ©tet pillant meg. SĂĄrga a szĆre, szemĂ©t keskenyre hĂșzza. A vendĂ©gek önfeledten ropjĂĄk, csak a szĂŒrke verebek ĂŒlnek vissza duzzogva az asztalhoz; hĂĄtha lesz mĂ©g nĂ©hĂĄny fogĂĄs. MĂĄr Ă©pp kezdĆdne a menyasszonytĂĄnc, amikor hĂ©jĂĄnĂ©ra egy rĂłka villantja szemeit. RĆtvörös bundĂĄja szinte lĂĄngol az ĂŒnnepi lampionok fĂ©nyĂ©ben, sima homlokĂĄt mintha kivasaltĂĄk volna.
Ennek mĂĄr a fele sem trĂ©fa, gondoljĂĄk az örömszĂŒlĆk, ĂłvatossĂĄgra kell inteni a nĂĄsznĂ©pet. SugdolĂłznak valamit a fĂŒlemĂŒle-vĆfĂ©llyel, aki Ăgy szĂłl a mikrofonba:
â Kedves egybegyƱltek! HĂĄrom oldalrĂłl is veszĂ©ly leselkedik rĂĄnk. De ne fĂ©ljetek! Maradjunk egyĂŒtt, tartsunk össze, folytatĂłdjĂ©k a tĂĄnc!
A zene mĂ©g hangosabb lesz, a ritmus mĂ©g gyorsabb. A pacsirta-prĂmĂĄs szaporĂĄn integet a verebeknek, nosza, perdĂŒljenek tĂĄncra Ćk is. A verebek tĂ©tovĂĄznak, mĂg vĂ©gĂŒl a legkövĂ©rebb, magĂĄt legokosabbnak gondolĂł tĂĄrsuk elkiĂĄltja magĂĄt:
â Ne tĂĄncoljunk Ășgy, ahogy Ćk fĂŒtyĂŒlnek!
Azzal tĂĄvozni kĂ©szĂŒl. A többi verĂ©b, mit van mit tenni, utĂĄnaindul. Ekkor a ragadozĂłk egyszerre ugranak elĆ rejtekhelyĂŒkrĆl, Ă©s mind egy szĂĄlig bekebelezik a kĂŒlöncködĆ madarakat.