Esztergom Anno

Esztergom Anno Esztergom régi arcának visszavarázslója, időkerekének visszaforgatója, kalauz egy veszélytelen, izgalmas és tartalmas időutazáshoz.

Köszönöm, ha támogatja az oldalt:
https://www.donably.com/esztergom-anno
Sárosi Attila, a "kalauz"
®Minden jog fenntartva Gyerekként talán sokszor hallottuk és azóta talán mi is többször idézzük, hogy azok a boldog békeidők...

Amikor még minden szép volt és minden rendben ment…. Előtte voltunk még mindkét világháborúnak és még rend (és elfogadott rendszer) uralkodott, a szavak pedig azt jelentet

ték, amit a közmegegyezés elfogadottnak tekintett. A rend őre Esztergomban is őrizte a rendet, a bíró bírta az igazságot, a paraszt szántott, a költő verset írt és a tanár tanított, mindenki t***e azt, mit tennie volt hivatott. A városi üzletekben valódi kereskedelem folyt és annak eredménye az adott család megélhetését biztosította. Akkor még fontos volt az emberi szó…és a becsületnek is más mélységeit ismerték. Abban az időben nem folyt vita arról, hogy hová tartozunk. Mindenki tudta, hogy Magyarország Európa része. Ismertük történelmünket, nagyjainkat, tudtuk azt, hogy honnan indultunk és tudtuk azt is, hogy hová szeretnénk eljutni…

Az ezredvégi esztergomi ünnepségek kavalkádja, az utcák, terek, épületek egykori hangulata, a hagyomány és modernség paradoxonja ebben a szabadidő, televízió, rádió és bulvár nélküli világban irigylésre méltó és mind a mai napig nosztalgiánk tárgya. Ebben a felfokozott napi politikától mesterségesen folyamatosan harcban tartott, rohanó (turbulens) világban titokban vágyunk az egykori polgárság tudás - hit - család "szentháromsága" mögött megbújó biztonságára és értékrendjére, amikor még az anyagi javak birtoklása együtt járt a műveltséggel és ezáltal közmegbecsüléssel is. Az oldal ezt az "elveszett világot" próbálja esztergomi valóságában megmutatni. A félreérthető szavak helyett mindezt félreértelmezhetetlen képekben, megfagyasztott, kővé dermesztett pillanatokban idézi fel. Fontos, hogy csak innen, a jelenből nézve és csak utólag láthatjuk azt az időszakot boldognak, hiszen akik akkor Esztergomban éltek, ugyanúgy éltek, kínlódtak, szerettek és szerett***ek mint most mi. Talán csak az állandóság volt nagyobb, talán csak az életnek és az emberi értékeknek volt - látszólag nagyobb - hitele. Oldalunk – a teljesség igénye nélkül - kísérletet tesz arra, hogy felvillantson egy-egy – a szerző által kedvelt - korszakot Esztergom boldog(abb) múltjából és a metszetek, festmények, képeslapok, fényképek, térképek és tényképek segítségével idézze fel a boldog(abb) éveket. Amennyiben a sublótból, ládafiából vagy a padlásról az oldalhoz kapcsolódó anyag kerülne elő, kérem jelezze, hogy megoszthassuk az utókorral ! Sárosi Attila
https://www.facebook.com/sarosi.attila.3
Esztergom Anno
www.esztergom-anno.hu
[email protected]

Ha már az előző bejegyzésben a Duna bal partjára ugrottunk át egy 479 éves vásár kapcsán, maradjunk is ott még egy kicsi...
12/10/2025

Ha már az előző bejegyzésben a Duna bal partjára ugrottunk át egy 479 éves vásár kapcsán, maradjunk is ott még egy kicsit, azaz jöjjön "A párkányi tigrisvadászat"
, avagy egy ma 124 éves - korabeli - rémhír és utózöngéi (pedig akkor még sem facebook sem fake news nem létezett)

1901 őszén különös rémhír borzolta a Duna menti falvak lakóinak kedélyét.
Október 12-én, egy szürke vasárnap reggel Párkányban, Krammer Zsigmond mészáros kertjében harminc juhot szaggatott szét valami ismeretlen vad.
A gazda rémülten hívta a szomszédokat, akik a helyszínen „óriási nyomokat” találtak, nagyobbakat, mint bármely kutyáé.
A közvélemény rögtön ítéletet mondott: „Ez nem lehetett más, mint tigris!”

A hír villámgyorsan terjedt, s egyre színesebb lett.
Egyesek szerint Vácnál ugrott ki egy bengáliai tigris az expresszvonatból, mások úgy tudták, hogy Komáromból szökött meg, megint mások Kovácspatakra esküdtek.
Egy idős gazda határozottan kijelent***e: „Akárhonnan jött is, itt bizony tigris járt.” A falusiak reszketve csukták estére az ajtókat, katonákat és vadászokat rendeltek ki a fenevad elfogására.

Nemsokára jött a hír: elejtették a titokzatos állatot.
Ám amikor közelebbről megnézték, kiderült, hogy „nem tigris volt, hanem ritka fekete farkas”.
A nép azonban hajthatatlan maradt – a farkast csak „a tigris egyik cimborájának” tartották.

A következő hetekben egymás után bukkantak fel a szenzációhajhász hírek.
Valaki látta, hogy „a tigris keresztülugrik a síneken”, más arról számolt be, hogy „egy falubéli kutyáját marcangolta szét a bestia”.
Olyan is akadt, aki biztosra mondta: „Ez nem tigris, hanem oroszlán!”
A pesti lapok egymásra licitáltak: egyikük szerint öt tigris járja a vidéket, másikuk már „két oroszlánt és egy hiénát” is hozzátett a történethez.

A környékbeli urak vadászatokat szerveztek, puskával a vállukon indultak hajtóvadászatra.
Minden egyes alkalommal nagy csinnadrattával indultak útnak, s annál nagyobb kudarccal tértek haza.
Hol egy ártatlan borjú, hol egy elkóborolt kutya lett a „veszélyes vadállat”, de a tigris mindig megúszta.
A nép mulatni kezdett az urak ügyetlenségén, tréfás rigmusok születtek, és a helyi kocsmákban esténként már inkább nevetés kísérte a „tigrisvadászatok” történeteit, mint félelem.

Esztergomtól Barsig, a Garam mentén minden faluban akadt valaki, aki állította, hogy látta a bestiát.
„Ott ült a szénaboglya tetején, mint egy ház nagyságú macska” – mesélte egy paraszt.
Más pedig biztos volt benne, hogy „a tigris a templomkertben üvöltött”.
Az újságok egymásnak ellentmondva hozták a híreket, s így lassan a történet már inkább szórakoztatta, mint ijeszt***e az embereket.

1901 őszén különös rémhír borzolta a Duna menti falvak lakóinak kedélyét. Október 12-én, egy szürke vasárnap reggel Párkányban, Krammer Zsigmond mészáros kertjében harminc juhot szaggatott szét valami ismeretlen vad. A gazda rémülten hívta a szomszédokat, akik a helyszínen „óriási nyomokat” találtak, nagyobbakat, mint bármely kutyáé. A közvélemény rögtön ítéletet mondott: „Ez nem lehetett más, mint tigris!”

A hír villámgyorsan terjedt, s egyre színesebb lett. Egyesek szerint Vácnál ugrott ki egy bengáliai tigris az expresszvonatból, mások úgy tudták, hogy Komáromból szökött meg, megint mások Kovácspatakra esküdtek. Egy idős gazda határozottan kijelent***e: „Akárhonnan jött is, itt bizony tigris járt.” A falusiak reszketve csukták estére az ajtókat, katonákat és vadászokat rendeltek ki a fenevad elfogására.

Nemsokára jött a hír: elejtették a titokzatos állatot. Ám amikor közelebbről megnézték, kiderült, hogy „nem tigris volt, hanem ritka fekete farkas”. A nép azonban hajthatatlan maradt – a farkast csak „a tigris egyik cimborájának” tartották.

A következő hetekben egymás után bukkantak fel a szenzációhajhász hírek. Valaki látta, hogy „a tigris keresztülugrik a síneken”, más arról számolt be, hogy „egy falubéli kutyáját marcangolta szét a bestia”. Olyan is akadt, aki biztosra mondta: „Ez nem tigris, hanem oroszlán!” A pesti lapok egymásra licitáltak: egyikük szerint öt tigris járja a vidéket, másikuk már „két oroszlánt és egy hiénát” is hozzátett a történethez.

A környékbeli urak vadászatokat szerveztek, puskával a vállukon indultak hajtóvadászatra. Minden egyes alkalommal nagy csinnadrattával indultak útnak, s annál nagyobb kudarccal tértek haza. Hol egy ártatlan borjú, hol egy elkóborolt kutya lett a „veszélyes vadállat”, de a tigris mindig megúszta. A nép mulatni kezdett az urak ügyetlenségén, tréfás rigmusok születtek, és a helyi kocsmákban esténként már inkább nevetés kísérte a „tigrisvadászatok” történeteit, mint félelem.

Esztergomtól Barsig, a Garam mentén minden faluban akadt valaki, aki állította, hogy látta a bestiát. „Ott ült a szénaboglya tetején, mint egy ház nagyságú macska” – mesélte egy paraszt. Más pedig biztos volt benne, hogy „a tigris a templomkertben üvöltött”. Az újságok egymásnak ellentmondva hozták a híreket, s így lassan a történet már inkább szórakoztatta, mint ijeszt***e az embereket.

A Vadász Lap így számol be egy helyi hírről:
“Párkány és vidéke alighanem sivatagnak hiszi most magát és álmában oázisokat, tevés karavánokat és miegymást vet föl lankás oldalain a képzelet”
– s hogy miért? “a vadállat egy Kramer nevű mészárosnak harmincznégy juhát tépte szét.”

Egy másik újsághír ezt közölte:
“Az elszabadult fenevadak száma egyre szaporodik. Mire a rémhír Balassa-Gyarmatig jutott, az egy szál tigrisből hét darab lett; Hontmegyében már megszökött oroszlánokról is tudnak, a barsiak pedig jegesmedvékről is.”

Egy ironikus hangvételű rész így szól:
„Minden újságot olvasó tudja, hogy Esztergommegye mostanság szörnyű rettegésben vagyon. Egy nyomorult tigris, dacára annak, hogy tulajdonosa, egy menazsériás naponkint nagy adag friss húsokkal táplálta … ez a nyomorult tigris a legrutabb hálátlanságot követte el … mert szép ketrecét nemrégiben ott hagyva elillant … mondom, ez a nyomorult tigris …”

Hogy valaha is járt-e tigris a Duna mentén, sosem derült ki.
A „párkányi tigris” azonban legendává vált – olyan históriává, amelyben félelem, képzelet és a sajtó együtt szőtték a fonalat.
És mint minden jó történetben, itt is az derült ki végül: a képzelet sokkal veszedelmesebb, mint bármilyen vadállat.

Štúrovo Info Párkány képekben / Štúrovo v obrazoch Štúrovo-Parkany Párkány és Vidéke - Štúrovo a okolie Dunakanyar.hu Dunakanyar Életérzés Mestská Knižnica Štúrovo

„Megérkezett Simon–Júdás, jaj, már neked pőregatyás” – szól a mondás, amely figyelmeztet: közeleg a tél, ideje a bundát,...
12/10/2025

„Megérkezett Simon–Júdás, jaj, már neked pőregatyás” – szól a mondás, amely figyelmeztet: közeleg a tél, ideje a bundát, csizmát, kesztyűt beszerezni.
És mi más lenne erre alkalmasabb, mint a 479 éves múltra visszatekintő párkányi vásár?

A Duna menti kereskedelem már a kelták idején pezsgő volt, a honfoglalás után pedig oppidumokban, templomos településeken rendeztek vásárokat.
Kakath, a mai Párkány először 1075-ben bukkan fel írásban.
A török időkben, 1546 körül kezdődött a vásárok története, bár az első írásos bizonyíték csak 1589-ből maradt fenn.
A törökök által „Zsigerlyukasztó erődnek” nevezett Parkani mellett a heti és országos vásárok hamarosan nagy hírre t***ek szert.

A város 1683-ban szabadult fel a török uralom alól, majd III. Károly 1724-ben hivatalosan is engedélyezte a vásárok tartását.
Ezek közül a Simon–Júda napi sokadalom vált a leghíresebbé, amelyen kézművesek, szűcsök, csizmadiák, mézeskalácsosok kínálták portékáikat.
A templom körül kegytárgyak sorakoztak, a Duna-parton pedig pecsenyés- és boros sátrak álltak.
Este a fiatalok fakanalakkal incselkedtek egymással – játékos szokás volt ez, amit senki sem vett zokon.

A 19. században a vásár híre túlnőtt a környéken, Esztergomból is tömegek csődültek át.
A korabeli sajtó hol fanyalgó, hol tréfás hangon számolt be az eseményekről: panaszkodtak a „szivárgó minőségű árura” vagy a zajos mutatványosokra, de írtak zsivajgó pecsenyesütőkről, gesztenyesorról és panorámás bódékról is.
Egy-egy írás inkább gúnyolta, más megdicsérte a sokadalmat – de egy biztos: mindenki beszélt róla.

A két világháború között a vásár jelentősége megkopott, az 1970-es évektől hivatalosan Štúrovói Vásárként emlegették, ám a népnyelvben máig Simon–Júda vásár maradt.
A többnapos forgatag ma is megőrzi a régi idők hangulatát: vásárfia, sült kolbász, jó bor és a találkozások öröme várja az érkezőket.

Ahogy egy régi rigmus mondta:

Asszonyok,
Asszonyok!
Gatyamadzag,
Pöndölmadzag!
Vékony madzag,
Vastag madzag,
Széles madzag,
Keskeny madzag;
Fehér madzag,
Sárga madzag!
Nem dicsérem:
Jól megmérem,
Tessék, kérem!

Párkány képekben / Štúrovo v obrazoch Párkány és Vidéke - Štúrovo a okolie Mestská Knižnica Štúrovo Štúrovo-Parkany

150 éve, azaz 1875. október 12 -én nyílt meg a Simor János által vásárolt festmények képtára, a Prímási Kép- és Metszvén...
12/10/2025

150 éve, azaz 1875. október 12 -én nyílt meg a Simor János által vásárolt festmények képtára, a Prímási Kép- és Metszvénytár.

Mivel a Prímási Palota épülete akkor még nem állt, az első kiállítási helye - ahogy a mellékelt kép mutatja - a mai Bibliothecában volt.

A mai napon 150 éves esztergomi Keresztény Múzeum ma Magyarország leggazdagabb egyházi gyűjteménye, országos múzeum, amely a Prímási palota második emeletén tekinthető meg.

"Az érseki képtárnak felállítása Esztergom városában egy olyan közművelődési fontos eseménynek tekinthető, melynek kellő méltánylása egy jobb, értelmesebb s hálásabb korra vár.
E kicsiny gyűjtemény roppant áldozatokba került, nemzetünk s országunk javára szellem s culturális fejlődésére visszafolyó állandósított áldása lőn azon múlandó földi jónak, mely az egyháziak kezében még soha nem veszett el nyomtalanul, hanem mindig visszaháramlott a hazára.” – olvasható Maszlaghy Ferenc tollából (Az esztergomi érseki képtár-1876)

A Keresztény Múzeum rövid története – 150 éve a kultúra szolgálatában

Ha ma valaki belépne - a megszépülés, modernizáció, felújítás, átalakítás okán még jó ideig zárva tartó - esztergomi Keresztény Múzeum főépületébe, talán nem is sejtené, hogy az itt található gyűjtemény "alapja" egy lelkes főpap magánszorgalmából indult útjára.
Simor János hercegprímás – aki egyszerre volt a művészetek rajongója, a Bazilika építésének befejezője és Ferenc József koronázó főpapja – saját palotájában őrzött magángyűjteményét t***e közkinccsé, amikor 1875. október 12-én megnyitotta a Prímási Kép- és Metszvénytárat.
A középkori és 19. századi festményeket bemutató kiállítás az ország harmadik nyilvános múzeumaként nyitotta meg kapuit.

Simor szenvedélyesen figyelte a külföldi árveréseket, megrendeléseket adott művészeknek, és hamarosan a gyűjtemény egyik legnagyobb ékessége is Esztergomba került: 1878-ban 42 ezer líráért vásárolta meg a Bertinelli-gyűjteményt.
Néhány év múlva, 1882-ben a tárlat jelenlegi otthonába költözött, majd 1887-ben hivatalosan is megszületett a mai Keresztény Múzeum.
Simor úgy rendelkezett, hogy tulajdonosa ne a mindenkori érsek legyen, hanem az Esztergomi Főkáptalan – így biztosítva, hogy a kincsek mindig a városhoz tartozzanak.

A múzeum kincsei a 13. századtól a 19. századig terjedő időszakból származnak.
Magyar, olasz, németalföldi, német és osztrák mesterek alkotásai sorakoznak itt, így a múzeum ma az ország harmadik legjelentősebb képtárának számít.
A gyűjtemény legismertebb darabjai közé tartozik Kolozsvári Tamás Kálvária-oltára, a garamszentbenedeki úrkoporsó vagy M. S. mester híres passióképei. Emellett páratlan gazdagságú iparművészeti anyag és több mint ötezer lapból álló grafikai gyűjtemény is várja a látogatót.

Simor halála után sem szakadt meg a gyűjtemény története.
Csernoch János prímás idején újabb kincsekkel gazdagodott a múzeum, köztük az Ipolyi Arnold nagyváradi püspöktől származó hagyatékkal.
Ez a gyűjtemény 1918–1919 fordulóján került Esztergomba, amikor a történelmi körülmények már előrevetítették Trianon tragédiáját.
A magyar kultúrának talán egyetlen „nyeresége” volt ebből az időszakból, hogy a nagyváradi kincsek Esztergomban leltek otthonra.

Az idők viharai azonban a múzeumot sem kímélték.
A második világháború alatt értékes ötvösművek tűntek el, a háború után pedig – bár az intézményt nem államosították – a Balassa Bálint Múzeum irányítása alá került.
A kiállítást 1954-ben újrarendezték, majd 1955-től időszaki tárlatok is helyet kaptak a falak között.
1982-ben pedig Lékai László bíboros három újabb termet nyitott meg a palota földszintjén, hogy a múzeum ismét teljes pompájában fogadhassa a látogatókat.

A Keresztény Múzeum gazdagsága nemcsak Simor Jánosnak és Ipolyi Arnoldnak köszönhető.
Adományok, főúri hagyatékok is formálták a gyűjteményt – köztük San Marco herceg műkincsei, amelyek felesége, Nákó Nivéle jóvoltából kerültek Esztergomba.
A hercegnő különösen a kerámiákat gyűjtötte szenvedélyesen: a szelencéktől a díszedényekig számos kincs őrzi ma is az ő nevét.

Így állt össze az a gyűjtemény, amely 150 éve nemcsak Esztergom, hanem az egész ország egyik legfontosabb kulturális öröksége.
Egy múzeum, amelyben a múlt századai szólnak hozzánk, és amelynek minden darabja azt hirdeti: a művészet örökség, amelyet tovább kell adnunk a jövő nemzedékeinek.

Bővebben:
https://tinyurl.com/3ykswvp3

https://www.youtube.com/watch?v=MQ9juB00E9w

Kinek, melyik műtárgy a kedvence a Keresztény Múzeumban?

Illusztráció:Esztergom Főegyházi Könyvtár és papnövelde (Vasárnapi Újság)

A mai 24. évfordulós - és 130. - hídátadáshoz és tematikus helytörténeti sétámhozSárosi Attila rajongók
11/10/2025

A mai 24. évfordulós - és 130. - hídátadáshoz és tematikus helytörténeti sétámhoz

Sárosi Attila
rajongók

Sárosi Attila helytörténész, az Esztergom Anno oldal alapítója és működtetője immár hatodik éve vezeti azokat a sétákat, amelyek középpontjában a Mária Valéria híd áll. Legközelebb október 11-én, a felújított híd átadásának évfordulóján lehet csatlakozni hozzá. Vele...

Ha már a mai napot az "új  Mária Valéria híd" átadásának évfordulójához kapcsoltan kezdtem, zárásként jöjjön egy olyan M...
11/10/2025

Ha már a mai napot az "új Mária Valéria híd" átadásának évfordulójához kapcsoltan kezdtem, zárásként jöjjön egy olyan Mária Valéria hidas emlékkép, amin már nem a Csehszlovák, majd 1993-tól a Szlovák oldali kompátkelőnél, hanem a ma 24 éve átadott "új híd" Szlovák hídfőjénél kellet az útlevél-és vámvizsgálat tortúrájának eleget tennünk.

Ez az időszak szerencsére jóval rövidebb volt, mint a kompátkelős-útlevélellenőrzős-pecsételős-vámvizsgálatos.

Magyarország 2007. december 21-én csatlakozott a schengeni övezethez, ekkor szűnt meg a szárazföldi határellenőrzés a nyugati és északi határszakaszain, így Párkány és Esztergom között is.

Mennyire természetes ma már a határon átjárás...🙂

Akik bejutottak a mai helytörténeti sétámra - amit épp e a bejegyzés megjelenése közben abszolválunk - az esztergomi átkelés-történet kapcsán, mást is láthatnak, hallhatnak majd:
https://fb.me/e/53uMa3KBt

Fotó: Lehotka László

Párkány és Vidéke - Štúrovo a okolie Štúrovo Info Mestská Knižnica Štúrovo

A keresztény seregek által visszafoglalt Esztergomban szeptembertől megszaporodott Esztergom őrségének a dolga, szinte r...
11/10/2025

A keresztény seregek által visszafoglalt Esztergomban szeptembertől megszaporodott Esztergom őrségének a dolga, szinte rajzottak a vár körül a török portyák.
Akit a falakon kívül találtak, azt elpusztították.
Annak a negyven katonának is, akik szőlőéréskor kimentek a vár körüli szőlőhegyekre, az volt az utolsó szüretjük, mert a törökök levágták őket.
A környékbeli népet is rettegésben tartották a törökök, ezért nem is mertek élelmet hordani a várba.
Az őrség éhezett, állítólag többen éhen is haltak.

430 éve, azaz 1595. október 11-én volt a legnagyobb veszély, mikor egy jelentős török sereg csatarendben megjelent a Károly-hegynél.
Két órát időztek a császári sereg volt táborhelyén, majd a Dunához vonultak.
A Rácvárosban talált sebesülteket és betegeket levágták vagy elfogták.
Kis híján elfoglalhatták volna várat, mert az őrség többsége a Duna túlsó partján volt, s a rozzant hídon nehezen lehetett átmenni.
Végül a hajdúk eveztek át négy sajkával; támadták meg, s űzték el a törököket.

Kapcsolódva az előző, mai poszthoz, melyben az új híd újjászületéséről írtam, emlékezzünk meg az utolsó kompjáratról is....
11/10/2025

Kapcsolódva az előző, mai poszthoz, melyben az új híd újjászületéséről írtam, emlékezzünk meg az utolsó kompjáratról is.

Hiszen a mai 24 évesek, valamint fiatalabb társaik már nem látták soha a két part közt közlekedő kompot.

Amikor három éve időzít***em a posztot, még nem tudtam, hogy abban a szerencsés helyzetben leszek, hogy sokunk - Bindics Pistájával (Bindics István kapitány úrral), a Zala/Zalka/Szalka, stb. legendájával - az Ex-Komárom hajó hídtörténeti kiállításának megnyitóján összefutok majd és jó néhány "komptörténeti-anekdotával" gazdagodom.
Köszönet érte!

A találkozás, a beszélgetés kicsit közelebb hozta az eltelt 20-30-40 évet, tinédzserkori első önálló kompozásomtól kezdve, a 2001-es októberi, utolsó "kompon-állásomig" bezárólag.
Egy biztos, jómagam még gyerekként a hetvenes évek közepétől használtam a kompot - ami nem ma volt - és más "kormányosra" és kapitányra nem nagyon emlékszem.
Bindics István,Pista egy legenda, az Esztergom-Párkány közti vízi, folyami köldökzsinór szimbóluma és megtestesítője, aki épp ma 24 éve vezette át át utoljára élete fémre formált párját a Dunán, Esztergomnál.

Az új (felújított) Mária Valéria híd (újjá)születése így az Esztergom-Párkány vízi-és komp átkelés halála is volt egyben, így jöjjön egy 24 éves - korabeli- cikk az utolsó kompjáratról:

"Pihen a komp, kikötötték (örökre)

Búcsú az esztergomi komptól
A Magyar Távirati Iroda a hírügynökségek és médiák részére az alábbi közleményt továbbította:
"A MAHART PassNave Személyhajózási Kft. értesíti az utazóközönséget, hogy az Esztergom-Párkány közötti kompjárata 2001. október 11-én közlekedik utoljára"....
Az 1963-ban beindított kompjárat a Mária Valéria híd újjáépítése miatt ezzel végleg megszűnt, maga a komp és a kompot mozgató kishajó (a Zala ex Zalka ms) ezzel nyugdíjba vonult.
És ami nagyon keveseknek adatott meg: hajójával együtt nyugdíjba vonult Bindics István hajóvezető-géptiszt is.

Bindics István (az ismerősök számára csak Pista) igen közismert és közkedvelt volt mind Esztergomban, mind pedig Párkányban, hiszen 1970-tól folyamatosan szolgált a kompon, illetve a Zalát megelőző hajón. Esztergomi lakos lévén kézenfekvő volt hogy ott teljesítsen szolgálatot először II. géptisztként majd később megszerezve a hajóvezetői képesítést hajóvezetőként is.

Megbízhatósága meghozta az "eredményét", hosszú évekig Pista - kivéve ha szabadságon vagy betegállományban volt - mindig ott volt a kompon. (Nem akarok gúnyolódni a dologgal, de mesélték, hogy ha szabin volt otthon korán reggel lejött a partra ellenőrizendő az indulást... Életformájává vált a komp annak ellenére, hogy bármikor bárhová való beosztását egy szó nélkül elfogadta )

Ki lehet számolni hogy hány utas biztonságos átkelését "vezényelte le" a több mint 30 év alatt. Évente 150 - 200 ezer utas, 40 - 50 ezer gépkocsi használta ezt az átkelő helyet és komp csak nagyon ritkán állt, és nem volt szentírás a kiadott menetrend sem, ha sok utas volt a parton Pista bizony fordult még egyet a komppal.

A komp ment ha nagyon kicsi volt a víz, ha nagy volt a köd, csak akkor kellett hogy leálljon amikor a rampán már állt a víz áradás miatt és ment akkor is, amikor az öreg Zala "betegeskedett ". Ment, mert a komp - talán nagyképűségnek hat - de híd volt a két part és a két ország között is.

- Nem gondoltam, hogy ennyien ismernek és szeretnek - mondja Pista egy kicsit meghatódottan.

- Sejt***em én, hogy sok az ismerősöm mind a két városban, de amennyi szeretet kaptam az utolsó napokban az feledt***e velem az utolsó időszak hektikus, zaklatott dolgait. Szinte naponta kellett a protokoll miatt Esztergomban, vagy Párkányban a hatósággal, a polgármesteri hivatallal kisebb-nagyobb dolgokat egyeztetnem, és az utasok szinte versengtek azért, hogy az utolsó járattal jöhessenek át velünk. Ismeretlenek jöttek oda hozzám autogramot (!) kérni, és csak egy jó szóért, egy baráti hátbaveregetésért - meghatódtam naponta többször is.

Szerettünk volna mi is méltóképpen elválni kedves ismerőseinktől, barátainktól, vagy 200 darab emlékpólót csináltattunk, és igazán örömünkre szolgált, hogy Orbán Viktor épp úgy örült a pólónak mint a szlovák miniszterelnök, vagy a PHARE miniszter vagy a megjelent vendégek.

- Ellenmondásos érzelmeket keltett bennem és bennünk a híd átadása, hiszen az ember örül az újnak, a szépnek, és annak a jelképnek, amit a híd hordoz, de az évtizedekig végzett munkánk véget ért végleg, megszűnt a munkahelyünk.
Az új a jelenünket megszünt***e, a jövőnket megkérdőjelezte, csak a múltunk maradt meg.

Nagyképűségnek tűnik, de az a sok ember akivel az utolsó napon kezet fogtam, vagy a vállamat veregette meg megerősített abban a hitemben, hogy a két város múltjában mi is - a komp és személyzete - vastagon benne vagyunk.
És ez büszkévé tesz, ez többet ér bármilyen kitüntetésnél...

Nem árt ha lapunkban is rögzítjük: a Zala + komp személyzete 2001. október 11-én a következő volt:
Bindics István géptiszt-hajóvezető,
Lovász Attila gépkezelő-matróz,
Lévai Zsolt gépkezelő-matróz,
Arany Elemér matróz".
(Forrás: Horváth Péter)

Zala/Zalka:
https://www.hajoregiszter.hu/hajoadatlap/zala_exzalka/353
https://www.hajoregiszter.hu/.../zala_exzalka/zala/6103/353

Akik bejutottak a mai helytörténeti sétára, a fenti történeten túl még mást is láthatnak, hallhatnak majd tőlem Esztergom átkelés-története kapcsán:
https://fb.me/e/53uMa3KBt

Párkány képekben / Štúrovo v obrazoch Párkány és Vidéke - Štúrovo a okolie Mestská Knižnica Štúrovo Štúrovo-Parkany Štúrovo Info Dunakanyar.hu Dunakanyar Életérzés Duna-Part - Programok a Dunakanyarban élőknek Duna Múzeum Dunakanyarban Élők

Ma 24 éve, azaz 2001. október 11-én hivatalosan is átadták az akkor 106 éves - újjáépült - Mária Valéria hidat. Akkor, e...
11/10/2025

Ma 24 éve, azaz 2001. október 11-én hivatalosan is átadták az akkor 106 éves - újjáépült - Mária Valéria hidat.
Akkor, ez a most kezemben lévő nemzeti színű szalag (Esztergom-Párkány felirattal) is részese volt a jeles napnak.

Október 16-án a Kossuth Rádió "Trendidők" műsorában mesélek röviden a hídról a műsorterv szerint 15:10-kor, hosszabban pedig Bokor Klárának nyilatkoztam, ami kézzel foghatóan (nyomtatásban) a legfrissebb Magyar7- magazinban, a magazin online oldalán (https://ma7.sk) és facebook oldalán (https://www.facebook.com/share/1FMWYvdVPV/?mibextid=wwXIfr ) olvasható.

És ha már a mai napon a Simon Júdában is "nyakig" benne vagyunk, helytörténeti érdekességként nem hallgatható el, hogy 24 éve a hídavatás okán "át kellet helyezni" a Simon Júda időpontját, amire a túlparti vásár történetében nem nagyon volt példa.
Az ünneplést, az átadást ugyanis a prominens vendégek időbeosztásához kellett igazítani és a 24 évvel ezelőtti hétvége - ugyanúgy mint most - már hagyományosan a Simon-Júda vásár hétvégéje volt.
Mivel a két rendezvényt egyidőben lehetetlennek bizonyult lebonyolítani, 24 éve a hagyományos Simon Júda vásárra csak két héttel később kerül sor.
Azért nem a következő hétre csúsztatták, mert korábban megállapodás született Lévával, hogy a két város (Párkány-Léva) nem szervezi meg ugyanabban az időpontban a vásárt, így normális körülmények között október második hétvégéje Párkányé, a harmadik pedig Léváé.
Ebben a tekintetben tehát a 2001-es, 24 évvel ezelőtti, október végi Simon-Júda is különleges volt, ugyanis az új évezredben elsőként volt e vásári forgatag "híddal kiegészítve".

Tekintsük át néhány dátumban a ma 24 éve átadott híd múltját.

1, A híd átadása: 1895. szept. 28.

2, 1919. július 22: az első felrobbantás, majd a "trianoni" állapot, a túlpart több, mint ezer év elteltével egy másik országhoz (Csehszlovákia) kerül.

3, 1927. május 1: a teljes helyreállítás, újra megindulhat a két ország közt a hídon a járműforgalom

4, 1938.11.06. Párkány visszavétele a hídon át, mindkét part újra magyar föld (első bécsi döntés), visszaáll az ezer esztendős állapot

5, 1944. december 26. "második felrobbantás"

6, 1944-2001 "Csonka-híd" korszak, a túlpartot a II. világháború után ismét Csehszlovákia kapja, ami 1993-tól Szlovákiára változik, a két part között a 60-as évektől - kezdetben - vízibusz, majd komp ( Badacsony, majd Zala/Zalka géphajóval) közlekedik.

6, 2001. október 11., a híd, ami újra összeköt.

Szűk két hete, szeptember 28-án a "régi (1895.09.28)" hídátadáshoz időzített "hidas" tematikus helytörténeti sétám e napnak is emléket állított, amit a kiemelt és nagy érdeklődés okán ma is - az új híd átadásának évfordulóján - megismétlek, így aki lemaradt szeptember 28-án és sikeresen bejutott a mai sétára, szóban és lépésekben ismét részese lehet a 130/24 éves híd történetének:
https://fb.me/e/53uMa3KBt

Közel 200 archív kép a hídról pedig itt, az Esztergom Anno "Mária Valéria híd anno"-albumban lapozható végig:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.382398126251&type=3

Boldog 130. és 24. születésnapot, Kedves "Szépkorú Hölgy"!


Štúrovo-Parkany Párkány és Vidéke - Štúrovo a okolie Párkány képekben / Štúrovo v obrazoch Dunakanyar.hu Dunakanyar Életérzés Duna-Part - Programok a Dunakanyarban élőknek Mestská Knižnica Štúrovo Štúrovo Info Sárosi Attila

Ha már épp a túlparton "Simonjúdázunk" nem árt tudni, hogy volt, amikor a király miatt szakad félbe a párkányi ( Simon-J...
10/10/2025

Ha már épp a túlparton "Simonjúdázunk" nem árt tudni, hogy volt, amikor a király miatt szakad félbe a párkányi ( Simon-Juda) vásár...

"Esztergom a súlyos napokban.
Szombaton az esti fővárosi lapok adták tudtára Esztergom újságolvasó közönségének IV. Károly király Sopronba érkezését.
A lapok megjelenését megelőzőleg már riadó volt a kaszárnyában, melynek okát azonban csak kevesen tudták.
Este a gyorsan akcióba lépett polgárőrség is készenlétbe helyezkedett, hogy egy netaláni zavargás esetén gyorsan segítségére lehessen a hivatásos közbiztonsági szerveknek.
Az őrségen derekasan kitartó polgárőröknek azonban — hála Istennek — semmiféle dolguk nem akadt. Vasárnap délelőtt mindenki kíváncsian leste a fővárosi reggeli lapokat, hogy a közönség körében szálldosó ellenőrizhetetlen pletykák közt eligazodhassak.
A vasárnap reggeli budapesti vonat azonban elmaradt s igy a „jólértesültek" fantasztikus hírei a hiszékenyek körében hálás talajra leltek.
Valami megmagyarázhatatlan szorongás, súlyos események előtti rossz előérzés szállta meg a kávéházak, egyesületek közönségét s a máskor élénk vitatkozások helyett mindenki a jobb eshetőségeket mérlegelte s hivatott vezetőink belátásában, bölcsességében bízott.
Az esti vonattal Budapestről érkezett utasok már a Budaőrs melletti ütközetről, a fővárosba jól hallatszó ágyúzásról és gépfegyverezésről hozták meg híreiket, előkerült néhány aznapi fővárosi reggeli újság is és a hazafias érzésű közönség szemei előtt a magyar történelem régi tragédiáinak újból felkísértő rossz szelleme festett rémeket és okozott nyugtalan álmokat: a testvérháború! Ezen éjjel ismét készenlétben volt a polgárőrség is, bár az államrendőrség legénysége a mai létszám mellett a belső rendet tökéletesen képes biztosítani.
Hétfőn a közönség zöme még mindig izgatott.
Hire jön a cseh mozgósításnak, a gyorsan feloszlatott párkányi vásárnak, de amellett a fővárosi véres harcnak is.
Délután 4 órakor a polgárőrség nagy értekezletre gyűl össze a vármegyeháza nagytermében, itt azonban Dr. Frey Vilmos főparancsnok örömmel közli a megjelentekkel, hogy a polgárőrség munkájára nincs egyelőre szükség, mert a kivezényelt helyőrség ismét átvette a szolgálatot.
Este már ezrekre tehető az esti lapokra izgatottan várakozó közönség száma.
Az alispán kidoboltatta a város főbb pontjain a megnyugtató legújabb értesüléseket s az esti lapok közleményeiből pedig már tájékozódhatott minden újságolvasó az események állásáról.

A király jövetelének hatása Párkányban.
Párkányból jelenti tudósítónk: Károly király Csonka-Magyarországra való jövetelének híre Párkány és a megszállott vármegye többi színmagyar községeinek népére felemelő hatással volt. Az emberek nagy örömmel adták szájról szájra a magyar király megérkezésének részleteit, mert úgy gondolták, hogy a nagy horderejű esemény uj viszonyokat fog teremteni Csehszlovákia és a csonka ország között, amelyek kifejlődése esetében vagy diplomáciai, vagy fegyveres úton lépések történnek a színmagyar vidékek, illetőleg Felsőmagyarország felszabadítására is.
Ideát úgy hiszik ma is, hogy Károly király visszajövetelének akcióját a nagyhatalmak, név szerint Olaszország és Franciaország is támogatják. Sok helyen komolyan várták a magyar katonák átvonulását és lelkesen éltették a magyar királyt.
A szombaton kezdődött párkányi vásárt is összepakolták, mert nagy eseményeket vártak.
A cseh őrség megrémült és vasárnap virradóra a dunaparton járó esztergomi polgárőrséget csoportokba verődve idegesen szemlélték messzelátóval.
A csehek egyébként igen csendesek és deprimáltak, a megszállott magyarság pedig sokkal bátrabb és bizakodóbb, mint azelőtt volt.
(Esztergom 1921. október 26.)

PS: IV. Károly visszatérési kísérleteit a korabeli sajtónyelv és egyes történetírók királypuccsnak nevezték, amelynek során 1921 márciusa és októbere között Habsburg-restaurációs kísérletek zajlottak le.
IV. Károly, az utolsó magyar király két alkalommal is visszatért, hogy a magyar legitimisták támogatásával visszaszerezze magyarországi uralkodói hatalmát.
A király november 1-jén hagyta el végleg az országot, amikor feleségével együtt a Földközi-tengeren át Madeira szigetére távoztak..
Az emigrációba kényszerített IV. Károly király nem sokkal később, 1922. április 1-jén családja körében spanyolnátha-fertőzés miatt hunyt el Madeira szigetén.

167 éve született Prohászka Ottokár (Nyitra, 1858. október 10.– Budapest, 1927. április 2.) magyar római katolikus pap, ...
10/10/2025

167 éve született Prohászka Ottokár (Nyitra, 1858. október 10.– Budapest, 1927. április 2.) magyar római katolikus pap, egyházi író, kétszeres, filozófiai és teológiai doktor, politikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, országgyűlési képviselő.

A magyar keresztényszocializmus legjelentősebb képviselője, az 1920-as évek Magyarországának egyik legbefolyásosabb embere, a magyar egyháztörténet egyik legismertebb alakja, egyben a 20. századi magyar történelem egyik legvitatottabb személyisége is.
Nyílt antiszemita, a numerus clausus-törvények magyarországi beiktatásának vezéregyénisége, aki már 1918-ban bevezette volna a "nulladik zsidó törvényt".

1875-ben, kispapként Esztergomban érettségizett, majd Simor János prímás Rómába küldte. Hét évig a Collegium Germanicum-Hungaricum növendéke és a Gregoriana hallgatója volt, ahol 1881-ben pappá szentelték. 1882-ben filozófiai és teológiai doktorátussal tért haza, és főpásztora az esztergomi szemináriumba vezényelte, ahol huszonkét évig tanított. Ennek állít emléket a IV. Béla utca 3. alatt 1941-ben avatott dombormű.

Esztergomban a sajtó révén a katolikus megújhodás egyik vezéralakjává vált: írt a Magyar Sion és az Alkotmány hasábjain, elindította az Esztergom című lapot, majd megszervezte a Katolikus Sajtóegyesületet.

Kiemelten foglalkoztatták a szociális kérdések: lefordította XIII. Leó Rerum Novarum enciklikáját, bírálatot írt Marx Tőkéjéről, és felismerte, hogy az egyház megoldási kísérlete nélkül az ateista baloldal erősödik meg. Ez politikai szerepvállalásra ösztönözte: szenvedélyes publicisztikákat írt, képviselőjelöltként is indult.

Prohászka Ottokár szónokként és lelki vezetőként vált ismertté. 1904-ben a budapesti egyetem hittudományi karának dogmatika professzora lett, ahol már az 1890-es években figyelemmel kísérték teológiai munkásságát. Legjelentősebb műve, a Diadalmas világnézet, a kereszténység helyét kereste a 20. század eszmeáramlataiban, apologetikus hangon elhatárolódva a kor divatos irányzataitól.

"Egyszerű, de bensőséges ünnepség keretében leplezték le vasárnap délelőtt Esztergomban, a szeminárium előtti Prohászka Ottokárról elnevezett téren, a papnevelő intézet több mint két évtizeden át volt tanárának, Prohászka püspöknek szobrát, amely Darmkó József szobrászművész és Arkay József építész sikerült alkotása.
A szoborleleplezésem, nagyszámban vett részt a város és a vármegye közönsége s a fővárosból az Actio Catholiea ebből az alkalomból többszáz főnyi résztvevővel kulturvonatot indított az ősi primási városba.
Teljes számban vettek részt a szobor leleplezésen a most folyó katolikus nyári egyetem hallgatói, köztük az Emericana dísz-szakasza.
Felvonultak: az egyenruhás dorogi bányászok, a frontharcosok, a leventék és a lövészek és zászlóik alatt a helyi egyesületek küldöttségei.
Az előkelőségek számára fenntartott díszhelyen foglalta el székét dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás... - írta a Nemzeti Újság 1934. júliusában.

Az nyíltan antiszemita főpap szobra 1941-ben került át Prímási Palota kertjébe.

"A Mi Hazánk esztergomi alapszervezete szerint Mindszenty Józsefhez hasonlóan Prohászka Ottokár is megérdemelné, hogy a város díszpolgára legyen." - írta egy 2020-as hír.

Emléktáblájának helye: https://goo.gl/maps/s1XsruwppevEmPmr6

Fotó. Prohászka Ottokár esztergomi szobra az alkotóval(1934) és emléktábla-dombormű avatása (1941) Dr. Etter Jenő polgármesterrel

Cím

Keresztelő Szent J. Utca 1
Esztergom
2500

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Esztergom Anno új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Esztergom Anno számára:

Megosztás