31/07/2025
Kicsit ugorjunk vissza az időben az "Új Szó" 1987.07.31-i, tehát épp ma 38 éves cikke kapcsán, amikor még a komp és vámvizsgálat teljesen természetes része volt az átkeléses hétköznapoknak.
"KOMPPAL A TÚLOLDALRA
Dunai határátkelőhely
A „főnök" belép a szolgálati helyiségbe, majd közli:
- Jön a komphajó... Ma hétvége van, nehéz napunk tesz.
Három munkatársa eloltja a cigarettáját.
A helyükre sietnek, noha tudják, hogy percekbe telik, amíg a Zalka komphajó a part mentén manőverez, kiköt.
Aztán már minden gyorsan játszódik le.
Először a gyalogosok, majd a gépkocsik hagyják el a kompot. A partra érve következik az útlevél-ellenőrzés, a vámvizsgálat.
Hazánkban ez az egyetlen dunai határátkelőhely - tájékoztat Július Szander, a stúrovói vámkirendeltség vezetője.
- A hatvanas évek elején személyhajó közlekedett Stúrovo és Esztergom között, később a nagy érdeklődésre való tekint***el a Mahart komphajót állított üzembe.
Igaz, csak a két szomszédos ország állampolgárai kelhetnek itt át, de bármelyik országba tartva igénybe vehetik.
Ma már olyan népszerű a határátkelőhely, hogy évente közel félmillió ember kel át rajta.
Van olyan nap, hogy négy-ötezer a ki- és belépő, máskor kevesebb.
A helybeli termálfürdő vendégei, ha hűvösebbre fordul az időjárás, bármikor átugranak Esztergomba.
Közben a parton egyre fogy a kilépők száma, aztán megkezdődik a kompra várakozók útlevél- és vámvizsgálata.
Imrich Ocovsky főtörzsőrmester, útlevélellenőr gyorsan és pontosan dolgozik.
Van már tapasztalata, a korábbi munkahelyén két hamis útlevéllel utazót tartóztatott fel.
Miroslav Letrich vámtiszt is fürgén, de nem felületesen végzi a munkáját.
Figyelmét semmi sem kerüli el.
Munkatársa, Karol Bendík, ezt mondja róla:
A közelmúltban az egyik kilépő hazai turistánál tízezer koronát talált, ez pedig már bűncselekménynek számit...
Volt ettől cifrább esetem is mondja ő maga, miután elindult a komphajó.
- Igelitzacskókban a hátsó ülés alatt és mögött több száz díszhalat találtam.
Értéküket több mint húszezer koronára becsültük...
Hogyan is volt az a papagájokkal? - veti közbe a kirendeltség vezetője.
Nem állják meg nevetés nélkül.
Mindnyájan emlékeznek, hogyan akarta egy Zsiguli vezetője őket átverni.
-Szinte hihetetlen, de 150 papagájt szedtünk elő. Harisnyába voltak bekötve, mindegyik papagáj utánegy hurok. Amikor előhúztuk, úgy nézett ki, mint egy nagy hurka. De a meglepetés még csak ezután következett. A kocsiból hat kiskutya is előkerült és néhány marhapacal. Hát ilyenek is megtörténnek...
Azt mondják, a legtöbb nehézséget az okozza, hogy az utazók, noha fél órát is várakoznak, nem töltik ki rendesen a vám- és devizanyilatkozatot, az autókat nem látják el nemzetközi jelzéssel.
Főleg a fürdővendégek közül többet vissza kell küldeni azért, mert ötszáz koronánál többet akarnak magukkal vinni. Szerencsére reggel nyolctól este hétig óránként indul a komp - ha sok az utas, gyakrabban is - így aki lemarad, a következő járattal indulhat a túlsó partra.
Prágai rendszámú gépkocsira figyelek fel.
Érdeklődöm, mit csinálnak itt, hová tartanak.
Néhány napot a termálfürdőben töltöttünk, most Jugoszláviába tartunk, de előbb megnézzük az esztergomi bazilikát, olyan sokat hallottunk róla - válaszol készséggel a családfő.
Van, aki ezt a határátkelőhelyet veszi igénybe, amikor Bulgáriába, Görögországba, Törökországba vagy Jugoszláviába tart.
A magyar állampolgárok között szép számmal vannak olyanok, akiknek úti célja az NDK vagy Lengyelország - tájékoztat a kirendeltség vezetője.
- Ősz- szel, amikor a városban a Simon-Júda vásárt tartják, a határátkelő-hely napi forgalma meghaladja a húszezer főt.
Közben újra a parton a komphajó.
Ahogy elnéptelenedik, megkeresem kapitányát, Bindics Istvánt, aki tizenhét éve naponta viszi-hozza az utasokat.
-Egyszerre 15-18 személygépkocsi, két autóbusz és több mint 300 utas fér el a komphajón - ad felvilágosítást.
-A személyzet velem együtt négytagú. Ha kell, menetidőn kívül is teszünk egy-egy fordulót.
Mindkét parton van pénztárunk, amely koronáért és forintért árulja a jegyeket.
Három evezővel a kezében áll a sorban, felszállásra és vámvizsgálatra várva egy magyar állampolgár.
Kiviteli engedélye nincs. Karol Bendík gyorsan kiírja a szükséges nyomtatványt és inkasszálja a száz százalékos vámot.
Az érintett nyugodt, nem tiltakozik, gyorsan leszámolja a pénzt, csak annyit jegyez
meg: szerencse, hogy retúrjegyet váltottam.
Amíg a komphajó az esztergomi kikötőben tartózkodik, szétnézünk a határátkelőhelyen és környékén.
A vámosok szolgálati helyisége mindössze egy szobából áll.
Azt mondják, hogy a Gabőíkovo-Nagymarosi víztározó megépítése után új határátkelőhely, vámkirendeltség épül majd, addig pedig a jelenlegi is megfelel.
Közelében büfé, autóparkolóhely, amely két évvel ezelőtt készült el.
Komárom (Komárno) felől kilenc csónak érkezik. Nem is kell evezniük, viszi őket a víz sodrása.
Nem minden- napos látvány ez a dunai határátkelőhelyen sem. Partra húzzák a csónakokat, s kiderül, hogy a Dunaharaszti Alapiskola vízi úttörőcsapata tér viszsza a kamocsai (Komoőa) kirándulásukról.
Negyvenhármán vannak.
Gyorsan lezajlik az útlevélellenörzés, a vámvizsgálat, aztán integetve tovább mennek.
Minden téren jó az együttműködésünk a magyar kollégákkal, közösen végezzük a vámvizsgálatot, nincs különösebb probléma, mindenben segítjük egymást - összegezi véleményét a kirendeltség vezetője.
- Gyorsan dolgozunk, minimális a várakozási idő, de mindenre odafigyelünk.
Udvariasak vagyunk. Talán ez is szerepet játszik abban, hogy egyre több turista választja a határátkelésnek ezt a formáját.
Ki tudja hányadszor köt ki már ezen a napon a komphajó és a parton, a hőségben minden kezdődik elölről. Pecsét kerül az útlevélbe, a vámosok szemügyre veszik
az autók belsejét, a kézitáskákat, aztán újra indul a komp a Duna másik oldalára, hogy partra tegye az utasokat, a turistákat.
NÉMETH
JÁNOS"