https://www.facebook.com/121008197954768/

𝔾ö𝕝𝕝𝕖𝕚 𝔹𝕠𝕔𝕤𝕜𝕠𝕣

Kezdőlap
Magyarország
Gölle
𝔾ö𝕝𝕝𝕖𝕚 𝔹𝕠𝕔𝕤𝕜𝕠𝕣

Gölle község első hivatalos nyomtatott és elektronikus sajtó kiadványa.

22/03/2025

"- Itt a fészkem – mondta Kele szomorúan.
- Egyedül szállok bele. Elveszett a párom.
Tudták ezt a többi gólyák is. Kele felesége gyenge volt. Fázott és szárnyai nem bírták, amikor a hideg orkán rájuk támadt. Lenyomta a szél és elkapta a tenger. Fehér szárnya megvillant a zöld hullámok hátán és Kelében megjajdult valami. Szemei ijedtek lettek és úgy érezte, hideg semmi veszi körül, melyből hiányzik a felesége."

/Fekete István, göllei író/

🛫Ma reggel különös csattogásra és boldog kelepelésre ébredtünk: megérkezett az első gólya Göllébe! Mint minden évben, most is örömmel és meghatódottsággal figyeljük, ahogy a fészkére leszáll, és újra otthonra talál nálunk. A göllei égbolt alatt most már nemcsak harangszó, hanem a természet szava is hallatszik. A gólya visszatérése nemcsak a tavasz közeledtét jelzi, hanem egy örök körforgást is: ahogy a természet újjáéled, úgy mi is új reménységgel nézhetünk a holnap elé. A régi öregek mindig azt mondták: „Amíg a gólya hazatalál, addig rend van a világban.” És ne feledjük: Gölléből származik Fekete István gyönyörű műveiben szereplő híres gólya, Kele is. Az ő története a szeretetről, az összetartozásról és az ember és természet közti mély kapcsolatról szól – éppen úgy, ahogy mi is érezzük itt, Göllében, generációk óta.

❗📷 Most pedig Titeket is hívunk!
Ha elsétáltok a gólyafészek mellett, készítsetek róla egy fényképet vagy írjatok pár sort a saját élményeitekről – akár gyermekkorotok emlékeiről, akár arról, amit most éreztek! Töltsétek fel kommentben vagy üzenetben, hadd legyen ez a bejegyzés egy közös emlékkönyv!

❤️ Köszönjük, hogy idén is minket választottál, kedves gólya! Legyen békés és termékeny az itt töltött időd – vigyázunk rád, mint mindig!

Kép: múltbeli képek a göllei gólyafészkekről

21/03/2025

📷 Régi fotó községünk hajdani kulturális életéből – a "Röpülj, páva!" korszak idejéből (1970-es évek)

Ez a fotó egy különleges korszak emléke: a „Röpülj, páva!” idejéből, amikor Göllében is fellángolt a közösségi kultúra, a népzene, a tánc és a hagyománytisztelet lángja. A hetvenes években a falu lakói – fiatalok és idősek egyaránt – aktívan vettek részt színjátszókörökben, népdalkörökben, közösségi rendezvényeken, ünnepségeken. A „Röpülj, páva!” mozgalom országos hatása itt, a mi kis falunkban is érezhető volt – a kultúra élt és virágzott. De nemcsak a múlt volt gazdag. Ma is fontos a kultúra Göllében. Sőt, élő és eleven része a falu mindennapjainak. Azok a gyökerek, amelyekből egykor táplálkoztunk, ma is ott vannak – csak éppen új hajtásokat hoztak. Kiemelt szerepet játszik ebben a Nők a Faluért Egyesület, amely Gölle egyik legrégebbi és legaktívabb civil szervezete. Az egyesület tagjai szívvel-lélekkel dolgoznak azért, hogy közösségünk élete színes, tartalmas és értékekkel teli legyen. Folyamatosan szerveznek programokat, hagyományőrző eseményeket, ünnepségeket, közösségi alkalmakat – legyen szó adventi gyertyagyújtásról, gyermekprogramokról, idősek napjáról vagy kulturális estekről. Ők azok, akik csendben, szorgalmasan dolgoznak, mégis hatalmas hatással vannak Gölle szellemiségére. A Göllei Bocskor nyomtatott változatában hamarosan hosszabb írással is jelentkezünk: bemutatjuk Gölle kulturális múltját és jelenét, valamint azokat a helyi hőseinket, akik a hétköznapokban tesznek azért, hogy falunk élhető, szerethető és összetartó közösség maradjon.

Magyarország Kormánya MTVA

18/03/2025

"A hónap elején pár napig úgy látszott, mintha vége lenne a télnek. Kisütött a nap, megcsordultak az ereszek, és a nomád lelkek istene nagy foltokat égetett a tél fehér gúnyáján.
De a február nem hagyta magát.
„Még azt mondják, egy húron pendülök azzal a vékonypénzű, tavaszba kacsintó márciussal – gondolta. – Azt már nem! Tél vagyok én a javából. Azt a jégenkopogóját!” – és olyan havat küldött szalonkaváró gondolatainkra, hogy azonnal előhúztuk a szánkókat.
A szánkóra ocsúszsák, lóherekötegek kerültek, s az életet széthordjuk a határban. Az etetők nagyon látogatottak. Szinte zsúfoltak. Foglyokon kívül sármányok, tengelicek is ott keresgélnek, sőt – ami igazán nem kívánatos – az egyik etető alól fekete- és szürkevarjak lebbennek el. A távolság nagy, de azért megpróbálom az egyik szürkét leszólítani. A szürke gyorsan és egészségesen távozik."

/Fekete István, göllei író/

🌻Március közepén, amikor a tél hidege lassan elvonul, és a természet újra életre kel, három jeles napot ünneplünk: Sándor (március 18.), József (március 19.) és Benedek (március 21.) napját. A magyar néphagyományban e nevekhez számos szokás és hiedelem kapcsolódik, amelyek mind a tavasz érkezését hirdetik. Sándor napja az első meleghozó napként ismert. A gazdák ilyenkor kezdték meg a takarmánynövények, mint a zab és az árpa vetését, bízva abban, hogy a jó idő kedvez majd a termésnek. A népi mondás szerint: "Ha Sándor napján szép az idő, jó termés várható." József napja különösen gazdag szokásokban és hiedelmekben. Úgy tartják, hogy ezen a napon szólalnak meg először a madarak, mert "Szent József kiosztotta nekik a sípot". Ilyenkor érkeznek meg a fecskék és a gólyák is, akiknek visszatérése a tavasz biztos jele. A gazdák ezen a napon hajtották ki először a jószágot a legelőre, remélve, hogy a természet megújulásával az állatok is erőre kapnak.
Benedek napja, március 21-e, nemcsak a szent ünnepe, hanem a tavaszi nap-éj egyenlőség ideje is, amikor a nappalok és éjszakák hossza megegyezik. A néphit szerint, ha ezen a napon dörög az ég, száraz nyárra számíthatunk. Ekkor szenteltek zsírt és fokhagymát, melyeknek gyógyító erőt tulajdonítottak.
E három naphoz kapcsolódik a jól ismert mondás:

"Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget."

Bár az időjárás szeszélyes lehet, e szentek ünnepei mindig reményt és várakozást hoznak szívünkbe, hiszen a tavasz eljövetelét hirdetik.
📷 A bejegyzéshez egy különleges képet is csatolunk: Vétek József (+) látható rajta, aki évtizedekkel ezelőtt meghatározó személyisége volt Göllének. Gazdasági, kulturális és oktatási téren egyaránt irányt mutatott, TSz elnökként támogatta az óvoda fejlődését, és mint a község egyik legnagyobb munkaadója, számos göllei család megélhetését biztosította.

15/03/2025

"És Vilmos, ahogy most kinézek az ablak sötét tükrén, és látom a villanylámpák elszórt csillagait, elfutja a szemem a könny, és bocsánatot kérek ettől a fiatalságtól, akik ezen a héten nem magyar, de világtörténelmet írtak fiatal vérükkel."

Fekete István, Göllei író

📜 Március 15. – A magyar szabadság napja 🇭🇺
Ma az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezünk, akik kiálltak a szabadság, a függetlenség és a nemzeti önállóság mellett. Március 15. nem csupán egy történelmi esemény évfordulója, hanem a magyar szívben élő szabadságvágy örök jelképe.

„Talpra, magyar! Hi a haza!” – Petőfi Sándor lelkesítő szavai ma is erőt adnak, emlékeztetve minket arra, hogy mindig ki kell állnunk az igazságért és a közös jövőnkért.

A mai napon kokárdát tűzünk a szívünkre, ahogyan azt tették a márciusi ifjak is, mert hiszünk abban, hogy a múlt tisztelete és a jelen felelőssége egyaránt formálja a jövőt.
Hajtsunk fejet azok előtt, akik bátran harcoltak a magyar nemzet szabadságáért!

🇭🇺 Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza! 🇭🇺

#1848

📷 Gölle fiataljainak ünnepi műsora 2016. március 15-én. (szervező: G-club Egyesület)

13/03/2025

📜 Volt egyszer egy világ...

🧓🖼️ Voltak idők, amikor az emberek minden elvárás nélkül segítették egymást. Nem kellett érdek vagy haszon, hogy egy ifjú párnak házat építsenek a barátok és a rokonok. A közösség összefogása természetes volt, mert az élet része volt. Létezett egy olyan világ, ahol a paraszti életforma szabadságot adott. Az állatokat kihajthatták a közös legelőkre, a kutakból bárki szabadon ihatott, és a kertből leszakított gyümölcs mosatlanul is ízlett, mert nem kellett félni semmilyen vegyszertől. A kukoricaszedés, a szüret és a borkészítés nem kényszer volt, hanem örömteli esemény, ahol az emberek együtt dolgoztak, együtt nevettek. Az idősek tisztelete és segítése a falu közösségének természetes része volt. A rokonok, szomszédok, falubeliek gondoskodtak róluk, segítették a mindennapjaikat, nem hagyták magukra őket. Az időskor az ember azon szakasza, amikor bölccsé és éretté válik, amikor az élet tapasztalatai összeérnek, és az igazán fontos értékek előtérbe kerülnek. A múlt megszépül, és minden emlék még nagyobb jelentőséget kap.

Mára egy szervezett, államilag kidolgozott szociális háló tölti be az idősgondozás szerepét, ahol elhivatott szakemberek megbízói levéllel a kezükben segítik a szépkorúakat. Gölle településen is vannak olyan elkötelezett emberek, akik ezt a hivatást szívvel-lélekkel végzik. Ilyen Borosné Viktória is, aki nap mint nap az idősekért dolgozik. A Göllei Bocskor nyomtatott változatában riportot készítünk róla, hogy megmutassuk, milyen kihívásokkal és szépségekkel jár ez a felelősségteljes munka, és hogyan telnek Vikinek a mindennapjai, miközben gondoskodik azokról, akiknek az élet bölcsességét és emlékeit köszönhetjük.

💭 Neked milyen emlékeid vannak erről az időről? Írd meg kommentben! ⚠️⬇️

📷 Göllei csoportkép a múlt századból

Fekete István, göllei író: Ilona

"Amikor a kerítés mellett kibújt a csalán, a rétre sárga csillagokat rakott a gólyahír, és a kislibák először néztek fel a tavaszi égre: kitártam karjaimat, és a szívembe édes mézével, repülő szárnyával, titkos szomorúságával beköltözött a szerelem.
Eleinte nem volt neve ennek a szerelemnek. Álmodozó messzeség volt, távoli vágy, ismeretlen reszketés csupán valami után, ami tiszta és szép, elérhetetlen és új, megfoghatatlan és tovatűnő, mint maga a tavasz.
Nevet csak később adtam ennek a titkos ismeretlenségnek, s akkor Ilonának hívták. Csodálatos, azóta már hívták Bözsinek, Évának, Jankának és Zsófinak, de a megismerésben csak ott tartok még, amikor Ilona volt a neve.
De Ilona volt az első, s ezért az egyetlen. Én kilencéves voltam, ő hét, én fűzfa sípot faragtam az árokparton, Ilona a kislibákra vigyázott, akik egy öreg lúd felügyelete alatt akkor kapták az első úszóleckéket.
Az öreg lúd rám sziszegett, mire Ilona megint***e az öreg ludat, aki nem tudhatta, hogy ismerősök vagyunk. Ezek után leheveredtünk az árokparton. Ilona kis csokrot kötött korai virágokból, én fűzfa sípot fújtam, az égerfákon pintyek daloltak a tavaszról, a patak lágy, ismeretlen nyelven mondott valamit a boldogságról, s ekkor döbbentem rá először, hogy Ilonát én nagyon szeretem, és feleségül fogom venni.
A libákat estefelé már együtt hajtottuk haza, ami körülbelül annyi volt, mint másutt ha eljegyzést tartanak. A faluban pedig elterjedt a hír, hogy én Ilona szeretője vagyok…
Nálunk különben minden gyereknek volt “szeretője”, de ez a szó tiszta volt, mint a virág, amit a kislányok az útszéli keresztre tesznek. A szeretőnek nálunk csak kötelezettségei voltak, jogok nélkül. Így a szeretőnek illett almáját megosztani, és súgni, ha szíve hölgye nehezebb felfogású volt, és megakadt a földrajzban vagy az egyszeregyben.
Ilona tehát a szeretőm lett.
Ha tízpercben “véletlenül” találkoztunk, mindenki diszkréten félrevonult, mintha sorsdöntő titkokat mondtunk volna egymásnak.
– Tudod a földrajzot?
– Nem.
– Akkor délután a földrajzkönyvet hozd ki.
– Kihozom…
Nevető kék szeme rám villant és elváltunk. Ennyi volt az egész, de ebben a pár szóban titkok és vágyak gomolyogtak, mint az élet a csírák és rügyek mélyén.
Délután már ott hasaltunk a patakparton. Földrajzkönyvünk nyitva, és Ilona kicsit énekelve szépen sorra elmondta, amit csak tudott a dunántúli dombos vidékről…
– Nagyon jól tudod – dicsértem, de ő a lányok szorgalmával még egyszer elolvasta, s csak azután csukta be a könyvet.
Ekkor kicsit szorongva előhúztam első ajándékom.
– Neked hoztam!
Ilona szutykos kis keze bátortalanul nyúlt a képhez.
– Igazán?
Csak bólintottam. Nagy pillanat volt ez mindenképpen.
– Gyönyörű! Ilyen szép képet még nem láttam. A kép nagyapámat ábrázolta huszáratillában, és nem vettem észre rajta semmi változást, hogy rosszabbul érezné magát Ilona kezében, mint a családi albumban, ahonnét kiemeltem…
Másnap egy nagy gyöngyház csatot vittem Ilonának, harmadnap pedig egy köteg fogpiszkálót. Elfogadta, rám nézett, megsimogatta a kezem, és én még ma is csodálkozom, hogy a szívem kibírta azt a boldogságot.
Egyszer azután láttam, hogy Ilona tiszta fehér kis zsebkendőt simogat markában. Rám néz, zavart, és csak gyűri a kis kendőt.
– De szép kis kendő!
– Én varrtam.
A kendő szélén goromba kis ákombákom, düledező, remegő kis cifraságok.
– Nekem adnád?
– Majd varrok szebbet…
– Nem. Ezt!
– De meg ne lássa senki!
Akkor este arcom alá t***em a kis kendőt, és úgy aludtam.
Másnap esett az eső. Harmadnap is. A falu csupa sár, a szobában némaság, a szívemben vágy, és Ilona a túlsó faluvégen. Kezem önkéntelenül nyúlt a toll után, és megírtam első levelem:
“Tudatlak, hogy itt esik az eső, és jó lenne, ha megállna. Te mit csinálsz? A képekre vigyázz, én is vigyázok a kendőre. Az órába dugtam, amelyik nem jár. Isten veled.”
Negyednap kisütött a nap, és levelem egy szivarosdobozban magam vittem ki Ilonának. Kicsit pirultam, amikor felolvastam, de Ilona féltő tisztelettel nézett rám.
– Te már levelet írsz! – sóhajtotta. – Egyszer mink is kaptunk levelet Jóska bátyámtól, aki kiment a világba.
– Írj te is – biztattam.
– Hogyan?
– Úgy, mint én. Azután beletesszük ebbe az iskátulába, és elássuk ide a nagy fa alá. Nem tudja ezt meg soha senki…
Gödrös kis arcán titokzatos komolyság ült meg egy pillanatra. Szeme tágra nyílt, és izgalmában köténye sarkát csavargatta.
Attól kezdve leveleztünk. A leveleket felolvastam, és eltettük az öreg fa odvába a szivaros skatulyába.
A kislibák közben megnőttek, fűzfa sípot már nem lehetett csinálni, mert elvénült a fűzfák ága, a fű derékig ért a réten, és Ilona vizet hordott az aratóknak, ahova én nem mehettem.
De leveleztünk. A szivaros skatulya volt a postaládánk, és én ezen a nyáron betege lettem az írásnak. Tollam akadozva panaszkodott az irkalapoknak, és kis szeretőm utáni vágyam ott sírt a dülöngő, élő betűkben.
Azután egyszerre szeptember lett.
Engem városi iskolába írattak, és suhogó őszi eső verte már a tarlót, amikor elvittem a búcsúlevelem. A patak zavaros, sárga vizet hordott, és olyan hangja volt, mint a vénasszonyoknak, a felhők alacsonyan jártak, mintha szennyes ponyvával takarták volna el az eget, s az öreg fa ágán varjú károgott téli üzenetet a mezőknek.
Ez volt utolsó levelem.
Azon a télen városi lakosok lettünk. Új évek jöttek, új képek, új lányok, akiknek vidáman vagy szomorúan, ha levelet írtam, titokban úgy éreztem, Ilonának írom és a Tavasznak, akiknek emlékét ott őrzöm az öreg fűzfa odvában.
Azóta háromszor jártam szülőfalumban, és sose mertem kimenni megnézni, megvan-e még a kis postaláda, és őrzi-e még első szerelmem emlékét.
Mert így tudom, hogy megvan, de ha elmennék, és nem lenne ott, összeroskadna bennem minden, és úgy érezném, maga a Szeretet halt meg, és soha többet Tavasz nem lesz a világon."

09/03/2025

"Nem mozdult semmi, csak az Idő ballagott időtlen útján a végtelenségnek, maga mögött hagyva a perceket, napokat, éveket. Újra nőttek a fák, virágzott a rét, zsongott az erdő. Visszajött a pinty ezüstciterájával, nevetett a falu száz csillogó ablakszeme, nevettek az emberek a téli estéken, amikor mindent betakart a hó, békésen pipáltak a kémények, mert az erdő úgy is adott, amit adhatott."

Fekete István, göllei író

💐🌷Március 8-án Göllében egy felejthetetlen nőnapi bálra került sor, amelyet Novák Márk polgármester szervezett, és amely teltházas rendezvénnyé vált. Az eseményen fiatalok és idősebbek egyaránt részt vettek, ünnepelve a nőket és a közösség összetartását. A bál sikeréhez a település több kiemelkedő tagja is hozzájárult. Boros Attila, a képviselő-testület egyik aktív tagja, jelentős szerepet vállalt a rendezvény létrejöttében. Különösen érdekesek voltak gondolatai Gölle hosszútávú fejlesztési terveiről, és arról, hogy ő miként tudja támogatni a közösséget a jövőben. Steiner Zita, aki örök fiatalságáról és Gölléhez fűződő szeretetéről ismert, ismét meghozta azt a lelkesedést és elhivatottságot, amelyet az elmúlt években is tanúsított a település iránt. Francsics Marika csodálatos asztaldíszekkel t***e még különlegesebbé az estét, amely így valóban a szeretetről, az összetartozásról és a göllei közösség erejéről szólt. A Nemzetközi Nőnap történelmi hátterét sem feledhetjük: 1857. március 8-án New Yorkban 40 ezer textil- és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentéséért. Ennek emlékére 1910 augusztusában Koppenhágában Clara Zetkin javaslatára elhatározták, hogy Nemzetközi Nőnapot tartanak, amelyet Magyarországon először 1914-ben ünnepeltek. A göllei bál méltó folytatása ennek a hagyománynak: nemcsak a hölgyek tiszteletéről szólt, hanem a közösség erejét is megmutatta. Az este tele volt örömteli pillanatokkal, tánccal és közös ünnepléssel. A rendezvény részleteiről és a helyi tervekről bővebben a Göllei Bocskor nyomtatott változatának vezércikkében lehet majd olvasni.

🌻Legyen a vasárnap mindenkinek áldott!

08/03/2025

A̳ v̳i̳d̳e̳ó̳b̳a̳n̳ többek között R̳á̳c̳z̳ V̳a̳l̳i̳,̳ F̳e̳k̳e̳t̳e̳ A̳n̳n̳a̳,̳ F̳e̳k̳e̳t̳e̳ I̳l̳o̳n̳a̳ é̳s̳ F̳e̳k̳e̳t̳e̳ E̳d̳i̳t̳h̳ n̳ő̳v̳é̳r̳ ú̳j̳r̳a̳ l̳á̳t̳h̳a̳t̳ó̳.̳

"Édes, édes, én kicsi Virágom!

Szombat van és Tizenkettedike. Nem tudok elmenni e mellett a dátum mellett, hogy ne menjek el Hozzád, aranyos Szerelmem, pár szóra. Ha rövid leszek, ne haragudj, de ez nem levél, csak egy gondolat, amely mérhetetlen szeret***el ölel körül Téged.
Tegnap este fázva értem szobámba, és a duruzsoló kályha kezembe adta a ceruzát, hogy neked írjak:…!
Odakünn – huh – de hideg van most,
a dértől minden hófehér,
de a lelkemben cseresnye virágzik,
oda nem ér el a szél.
Beszélget, mesél a mesekályha,
este fázva, ha szobámba érek.
S a sok-sok duruzsoló meleget:
elteszem, kicsi Galambom, Néked!...
Ezeket diktálta a kályha. Hát még a mienk! Az milyen szépeket fog Isten segítségével diktálni. Ha majd Te is itt leszel, édes Szerelmem.
Ma voltam Városlődön, a kerámiai gyárban, elhozatni a kályháinkat, és vettem neked valamit. Rengeteg füle van. Nagyon fogsz neki örülni. De ezt már csak akkor fogod meglátni, ha a mi Jóistenkénk segítségével – mint az én drága kicsi Asszonyomat – kivezetlek a konyhánkba.
Nem tudom levelemet folytatni, Nirnsee zavarog. Házunkat megyünk megnézni.
Ezernyi-ezerszer csókol a Téged kimondhatatlanul
Szerető: Pistád"

/Fekete István, göllei író/

Videó
Utómunka: Ruskó Árpád
Zene: My Heart Will Go On (From "Titanic")
Előadó: Taylor Davis
Képek: Internet + jogutód

💐 Március a nőké, az édesanyáké, a nagymamáké, a lányoké…

🌺Ebben a hónapban szívünk minden szeretetével fordulunk azok felé a nők felé, akik életünket szebbé, otthonunkat melegebbé, mindennapjainkat tartalmasabbá teszik.

🌷A nőnap története egy harccal kezdődött – 1857. március 8-án New Yorkban 40 ezer textil- és konfekcióipari munkásnő emelte fel a hangját a béregyenlőségért és az emberhez méltóbb munkakörülményekért. E küzdelem nyomán 1910-ben Clara Zetkin javaslatára hivatalosan is Nemzetközi Nőnap született, amelyet Magyarországon 1914-ben ünnepeltek meg először. Azóta már nemcsak a harc, hanem az elismerés, a tisztelet és a szeretet napja is lett.

💐Mi most Göllére, az itt élő és innen elszármazott hölgyekre emlékezünk. Ők azok, akik meséket, recepteket, bölcsességet és melegséget hagytak ránk, akik gondoskodtak, óvtak, szeret***el tanítottak. Egy ilyen kedves emléket oszt meg velünk most Cser Zsuzsanna, aki így ír Bodó Margitról, Cser Lőrincnéről, aki a filmben is szerepel:

"Sokat főzött, sütött, kertészkedett. Szeretett olvasgatni. Együtt néztük a sorozatokat, például a Borostyánt. 😄 Karácsony napján szaloncukrot kötöztünk. Vasárnaponként mindig elegánsan felöltözött a misére, hét közben otthonkában járt. Mindig segített.
Nagyon egyenes háta volt, mesélte, hogy az iskolában botot t***ek a hátuk mögé, azt tartani kellett, így ültek. Mi otthon ezt seprűvel gyakoroltuk. Egyszer meséltem neki, hogy egy helyzetben nem érzem jól magam. Azt mondta: ‘Elmúlik.’ Azóta is, ha nem érzem jól magam, erre gondolok. Szeretett minket. Vele mindig jól éreztem magam, mert nyugalom áradt belőle. Kedves volt, jó természetű."

– Cser Zsuzsanna -

🌻Ezek a történetek olyanok, mint a családi örökségünk – szívből szívbe vándorolnak, és tovább élnek bennünk. Egy ölelés a nagymamánktól, egy kedves szó az édesanyánktól, egy mosoly a lányunktól – mind-mind a női lélek varázsa.

Ma és minden nap mondjunk köszönetet nekik. Mert ők adják a világunk szívét.

💖 Boldog Nőnapot kívánunk minden hölgynek!

06/03/2025

"Ballagtam a falumban. Nem ismertem senkit, s engem sem ismert meg senki. Régi házunk falát megsimogattam, homályos ablakszemébe belenéztem, és magam láttam benne.
A faluvégen aztán befordultam egy kis zsúpos házba. A fakilincs ismerősen kattant, a pitvarban öreg faragószék és gereben, az ajtó felett paprikafüzér és a nyitott tűzhely mellett fekete kendős öregasszony.
– Én vagyok, Rozi néni.
Száraz, öreg kezével beárnyékolta szemét.
– Istenem! Nemhiába tűzzel álmodtam az
Néztük a tüzet; mellettünk megállt a csend, a szobában mintha csattant volna a régi takácsszék vetélője, az öregasszony átölelte a vállam, és egyszerre a régi lett minden.
Szívemben újra megvillant a régi nyarak ragyogása, régi ízek édessége, régi mezők szénaillata, és az öreg karok reszkető ölelésében megéreztem, hogy minden elmúlhat körülöttünk, elmúlhatunk mi magunk is, de a jóság ifjúsága és a tűz dajkáló, drága melege el nem múlnak soha.."

- Fekete István, göllei író -

🛣️A Göllei Bocskor nyomtatott változata már itt kopog az attalai úton 📰🗞️

Gölle nem csupán egy település. Gölle az otthonunk. Itt nőttünk fel, itt lettünk azok, akik ma vagyunk, és minden egyes nap érezzük a levegő ízét, halljuk a madarak énekét, és beszívjuk a föld illatát. Itt tanultunk meg élni, szeretni, küzdeni, és itt tapasztaltuk meg az összetartozás erejét. Sétálni a templom körül, és hallgatni a négy harang játékát – ezek azok a pillanatok, amelyek mélyen belénk ivódtak. Mintha most is ott állnánk, a harangzúgás a szívünkig hatol, emlékeztetve arra, honnan jöttünk. Az alsó bolt ajtaja is épp olyan jellegzetesen kattant még nem is olyan rég, mint egykor, amikor beléptünk, és találkoztunk a szomszédokkal, a kis óvodásokkal, az iskola tanulóival, a gazdák híreivel. Ott volt Edit néni, Doszpot Lajos markáns szavai, Deres Erzsi néni karaktere, Puska plébános jelleme. Ott volt minden rezzenés, minden találkozás, minden apró történet, amely összeköt minket. A pénztár kattogása, a bolt polcain sorakozó ezer termék finom rezgése. Az iskola kapuján belépve mintha ma is hallanám a régi dallamokat. Hallom Zsigárdiné erős jellemét, Hartmanné karakterét, érzem Sipos Oli néni óvó karjait. Látom Banda Zoli tanár úr sokszínűségét, azt, ahogy a kultúra és a közösség összeforrt.
És a fodrászat! Csonka Marika fodrászüzletében minden hajvágás egy történet volt, egy kis ablak a falu életébe. Hallani lehetett a híreket, a terveket, az álmokat. Emlékszem a focipályára, ahol szombaton és vasárnap együtt rúgtuk a bőrt, és az iskolaudvarra, amely a mi világunk volt. Érzem a fák illatát, a falak érintését, a gyerekkor biztonságát. Itt kereszteltek meg, itt lettem erős, itt fogadtam örök hűséget a szerelmemnek, itt tanultam meg, hogy mit jelent a közösség, mit jelent az otthon.

És itt élt Vétek Józsefné, Vétek óvónéni, aki egy egész generáció szívében hagyott nyomot. Ő volt az, aki előtt mindenki tisztelettel hajolt meg, mert nemcsak óvónő volt, hanem a közösség egyik legfényesebb ékköve. Egykor a göllei óvoda nem csupán egy intézmény volt, hanem egy otthon, egy hely, ahol a gyerekek nevetése betöltötte a termeket. Akkoriban a környéken csak Igalon működött óvoda, és az is csupán két csoporttal, de Gölle fejlődött, erősödött, és három csoportossá válva városi minősítést kapott. Akármerre is sodor az élet, Gölle mindig visszahív. A levegő illata, a harangok hangja, a régi ismerősök kedves szavai – minden itt van, minden belénk égett

🚂Akkoriban minden Gölléről szólt – a kisvonat kattogása jelezte az érkezést, a falu zsongott az iskolai és óvodai élet körül. A régi időkről, a kisvonatról, a falu egykori mindennapjairól bővebben a Göllei Bocskor nyomtatott változatában írok majd. Hiszen ezek a történetek nem tűnhetnek el. Ezek a történetek mi vagyunk.

❤️Erőt, egészséget kívánunk Vétek óvónéninek, aki a múltunk, a jelenünk és a jövőnk egy darabja! Története méltó helyet kap a Göllei Bocskor hasábjain, hogy a következő nemzedék is tudja: ahol van óvoda és iskola, ott van jövő.

Ahogy a kisvonat egykor kattogva jelezte az érkezést, úgy ezek az emlékek is örökre megmaradnak bennünk.

Mert Gölle nemcsak egy hely a térképen. Gölle a szívünkben él.

🔜(A teljes írás elérhető lesz a Göllei Bocskor nyomtatott kiadásában, amelyben még több történetet és emléket osztunk meg a múltról, a közösségről és a falu régi mindennapjairól is.)

📷 Vétek Józsefné fotóalbumából

05/03/2025

"Ott suhog felettük kérlelhetetlen, fásult egykedvűséggel, aki átlép mindenen, akit át nem lép senki, akit sem elhagyni, sem megelőzni nem lehet, aki nem kérdez, de nem is válaszol, nem nevet, de nem is sír, aki nem született, de nem is hal meg, aki végtelen és örök, s ez az úr: az Idő."

- Fekete István, göllei író -

⛔ Újra itt a Göllei Bocskor! ⛔

⏳ Hosszú idő után újra megjelenik a Göllei Bocskor, amelyben izgalmas történetekkel, érdekes információkkal és inspiráló emberek bemutatásával jelentkezünk. Célunk, hogy megőrizzük a múlt értékeit, bemutassuk a jelen kiemelkedő személyeit, és erősítsük közösségünk összetartását. 📰 Legújabb lapszámunkban többek között olyan elhivatott embereket ismerhettek meg, akik munkájukkal és kitartásukkal hozzájárulnak Gölle fejlődéséhez: Hegedűs István Dániel – Gölléből indult, és ma már több település megbecsült jegyzője. Fiatal, ambiciózus szakember, aki hivatástudatával és szorgalmával kiemelkedő pályát épített. Számos település mindennapi ügyeiért dolgozik, és munkájával hozzájárul a térség fejlődéshez. Interjú felkérést kap Nagy Mária – Gölle egyik legelhivatottabb embere, aki évek óta szívvel-lélekkel dolgozik a falu mindennapi működéséért. Az elmúlt időszakban folyamatosan képezte magát, szakmailag fejlődött, és ma már stabil, megbízható pillére a közösségnek. Ő az, aki mindig ott van, ha segítség kell.

🗞️ Bemutatjuk, hogyan dolgoznak azok, akik nap mint nap azért fáradoznak, hogy Gölle fejlődjön, és a helyiek számára még jobb élettér jöjjön létre. És még sok más érdekes történettel, helyi hírekkel és múltidéző emlékekkel is várunk benneteket!

📖 👲🤵 Ha ismertek olyan elhivatott embereket, akiket érdemes bemutatni, osszátok meg velünk kommentben!

03/03/2025

"Elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése, s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint a jelen minden valósága."

- Fekete István, göllei író -

Régen más volt a világ. Nem volt rohanás, nem volt zaj, csak az élet csendes rendje. Az emberek ismerték egymást névről, arcról, és minden házban volt egy történet, amit tovább adtak. Itt, Göllében, az öregek még emlékeznek. Arcukon a múlt barázdái, szemükben a régi idők fénye. Egy-egy fotó… egy pillanatkép egy letűnt világból. A parasztház udvarán gyerekek játszottak, az asszonyok kendőt kötöttek, a férfiak a földet művelték. Minden mozdulatnak megvolt a maga értelme. Az élet egyszerű volt, mégis teljes. Egy mosoly, egy kézfogás, egy közös munka a szántóföldön vagy a kemence mellett. Az ünnepeken együtt volt a falu.

Ma már más időket élünk, de ezek a képek, ezek az arcok emlékeztetnek minket arra, honnan jöttünk. Hogy a múltunk nem csak történetekben él, hanem bennünk is. És hogy a régi idők hangja még sokáig szóljon, örömmel jelentjük be: a Göllei Bocskor nyomtatott változata hamarosan újra kapható! Hozzuk vissza együtt azokat a történeteket, amelyek összekötnek minket!

01/03/2025

Szent László Kápolna, a szélben suttogó emlékek

Valaha itt élet zajlott. Úzdpuszta helyén egy középkori település állt, amely az 1332–37-es pápai tizedjegyzékben már plébániával szerepelt. A falu földjeit évszázadokon át birtokolták, nemesi családok örökítették tovább, és mindig volt, aki otthonának nevezte. 1447-től a Rozgonyi család birtokolta, majd a török idők pusztítása után a hely ismét benépesült. 1726-ban Bakacs Lukácsné, született Csoknay Éva birtokában volt, később, 1856-ban már Gaal Kristóf örököseié lett. Egykor gazdák, földművesek, nemesek jártak e földeken, a templomban imádság csendült, a búcsúk napján pedig vidám zeneszó és tánc töltötte be a teret. Ma már csak a múlt szelleme járja be a romokat. A kápolna tornya elhagyatottan, de büszkén áll. A környéken lakók szerint a templom alatt egy kripta rejlik, ahol egy szent ember nyugszik. Sokszor próbálták már felnyitni – volt, aki azt állította, ki is rabolták. Hogy igaz-e, senki sem tudja biztosan, de a hely szelleme még mindig érezhető. A kápolnát az elmúlt században villámcsapás érte, és azóta is különös történetek övezik. Akik viharban jártak erre, állítják, hogy furcsa csengőhangokat hallottak a romok között. Mintha egy láthatatlan kéz kongatná a múlt harangját, amely a széllel együtt kísérteties dallamot játszik. Talán csak a képzelet játéka, vagy talán a göllei templom harangjainak visszhangja – hiszen a göllei harangok négy hangból álló dalát messzire viszi a szél. Egy biztos: ezen a helyen a múlt nem tűnt el. Itt még minden kő őriz egy emléket, minden elhagyatott fal mögött ott bujkál egy régi történet. A természet lassan visszahódítja, amit az ember egykor épített, de az emlékezetünkben Úzdpuszta örökre élni fog.

📜 A történelem addig él, amíg emlékezünk rá!
ℹ️🗾 A település GPS szélességi koordinátája 46.4667, míg GPS hosszúsági foka 18.0167

👤Polgármester: Novák Márk.
(a kápolna körüli tisztítást az önkormányzat kezeli)

❗Ha Önnek is vannak emlékei, történetei, vagy régi fotói Úzdpusztáról, ossza meg velünk kommentben! Ismerjük meg együtt a múltat, hogy a jövő is emlékezzen rá.

📸 Küldjön képeket, írjon hozzá történetet, és idézzük fel együtt, milyen volt az élet ezen a különleges helyen!

Cím

Árpád Utca 65
Gölle
7272

Weboldal

facebook.com

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni 𝔾ö𝕝𝕝𝕖𝕚 𝔹𝕠𝕔𝕤𝕜𝕠𝕣 új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése 𝔾ö𝕝𝕝𝕖𝕚 𝔹𝕠𝕔𝕤𝕜𝕠𝕣 számára:

Videók

Parancsikonok

Megosztás

Kategória

Média- és hírszolgáltató

A göllei bocskor népmonda

A göllei ember új bocskort vett a szili vásáron. A hazafelé vezető útra már fel is vette a lábára. Nagyon meg volt elégedve a bocskorral és abbéli örömében, hogy milyen tetszetős darabra tett szert minden lépés után megállapította, hogy „ez a szebbik, ez a jobbik,” és mivel egyfolytában a szép új bocskorokat nézte, azon vette észre magát, hogy Gölle helyett már Attalában jár, régen elhagyta falujába bevezető utat és nagy örömében nem kanyarodott be Göllébe, így vissza kellett menjen Attalából. Azóta maradt rajt a gölleieken a mondás: „Elment, mint a göllei bocskor Attalába!”

Fekete István a Ballagó idő című művében így ír a göllei bocskor történetéről:

„...az attalai sógor meglátogatta a göllei sógort, akinek a vadonatúj bocskora a pitvarban várta az aratást. De hát hiába várta, mert a sógorok rettentően szerették egymást, s ez okból rettentő sokat ittak, végül pedig az attalai sógor a göllei sógor vadonatúj bocskorában távozott, míg az elhordott magáét a göllei pitvarban hagyta, pontosan ott, ahol a sógor új bocskora pompázott. Hogy kijózanodván a göllei sógor miket mondott, azt én semmiképpen nem ismételhetem, mert részint finom embernek tartom magam, részint pedig az ádáz lektor kihúzná. Annyi azonban bizonyos, hogy Kati néni szerint a „föcskék kiköltöztek az eresz alól” és a göllei sógor nem ment többet Attalába (mert bicskázni ott is tudnak) és az attalai sógor sem jött többet Göllébe, mert részint megsértődött, hogy a sógor mit gondolt ki róla, részint pedig azért, mert a göllei sógor megesküdött, hogy kiheréli, s ezt semmiképpen nem szerette volna, meg amúgy sem vette volna szívére, hogy a sógor a kaposi börtönbe kerüljön...”

Létezik egy másik történet is a göllei bocskor mondáról: