https://www.facebook.com/121008197954768/

𝔾ö𝕝𝕝𝕖𝕚 𝔹𝕠𝕔𝕤𝕜𝕠𝕣

Kezdőlap
Magyarország
Gölle
𝔾ö𝕝𝕝𝕖𝕚 𝔹𝕠𝕔𝕤𝕜𝕠𝕣

Gölle község első hivatalos nyomtatott és elektronikus sajtó kiadványa.

04/10/2025

"Szeretem a könyvet, és úgy nézek rá mindig, mint a csodára. Mint elmúlt vagy élő lelkek néma- vagy hangosfilmjére, titkos jelekbe zárt örömére vagy fájdalmára."
Fekete István, göllei író

Régen a faluban mindenki ismerte egymást. Tudták, ki mivel foglalkozik, kihez lehet fordulni, ha segítség kellett. A férfiak kőművesmunkát, favágást, építést végeztek egymásnak, az asszonyok pedig összefogtak a betakarítás után: estére, amikor már az állatok etetése is befejeződött, együtt ültek le fosztani a kukoricát. A beszélgetés, a nevetés és a dalolás mellett ott volt az élet illata: a földé, a frissen behordott takarmányé, és az istállóban pihenő állatoké.
A göllei ember mindig is tudta, hogy az állat több mint munkaeszköz vagy haszon – társ, barát és a természet része. Fekete István, a falu nagy írója, ezt a szeretetet és tiszteletet örökítette meg műveiben. Számára a természet nem háttér volt, hanem maga az élet, amelyet az embernek őriznie és szolgálnia kell.
Emlékét őrizzük Zsiga Lajosnak is, aki Göllében született és itt is hunyt el. A lovak iránti szeretete és gondoskodása példás volt, s jelentős szerepet játszott a falu gazdasági életében. Munkájával és emberségével maradandó nyomot hagyott a közösség emlékezetében.
Az Állatok Világnapjához kapcsolódóan, emlékezzünk mindazokra, akik tudták: az állatok iránti szeretet és a természet tisztelete nem divat, hanem életforma.
💚 Őrizzük tovább ezt az örökséget – Fekete István, Zsiga Lajos és mindazok szellemében, akik szívükön viselték Gölle élő világát.

Kép: Rácz Vali és édesapja

20/08/2025

Ma, az államalapítás ünnepén Gölle szíve együtt dobban az egész nemzettel, de itt, a mi kis falunkban ez a nap mindig egy kicsit mélyebb, csendesebb és bensőségesebb. Mert mi tudjuk, mit jelent a múlt. És tudjuk, kik voltak azok, akik ezt a múltat élhető jelenné és bizakodó jövővé formálták.

A képen Puska Ferenc atya látható, Gölle szeretett plébánosa, aki az új kenyeret szenteli meg. Ez a bejegyzés most az ő emlékére is születik. Mert Puska atya szeretete, hite, tanítása és szolgálata nem csak hitéletünk részévé vált, hanem a mindennapjaink támasza is volt. Tanított bennünket Isten szeretetére, egymás tiszteletére, és arra, hogy a közösség nem csupán együtt él, hanem együtt érez, együtt szenved és együtt örül. Emlékezünk rá ma, miközben a friss kenyér illata körbelengi az ünnepet, és a templom harangjai az égre szálló imákat kísérik. Ahogy Kovács Ernő, nemrég elhunyt polgármesterünk is hitte és hirdette: Gölle nem csupán egy hely a térképen. Gölle a mi örök hazánk. Akkor is, ha már máshol lakunk. Ernő közbenjárásával került fel a Fekete István-idézet a göllei temető kápolnájának falára, azon a napon, amikor újratemettük az írót, akinek szavai ma is itt élnek velünk:

„Kerestem az utat, sirattam a tájat, a patakot, a poros utcát, a nádast, a cserszagú erdőt, mindent, de nem találtam kibúvót, és nem vettem észre, hogy közben - megtaláltam a Hazámat.”
-Fekete István, göllei író-

Ezek a sorok Gölléről szólnak. Rólunk. Azokról, akik itt születtek, itt nőttek fel, vagy egyszerűen csak szívükbe zárták ezt a helyet. Augusztus 20-a egyszerre szól a nemzetről, az államalapításról, a kenyéráldásról, és szól rólunk is. Azokról, akik még hisznek az egymás iránti szeretetben, a hagyományban, az otthon melegében, az élő hitben és az örök hűségben.

Legyen ez a nap hálaadás azokért, akik már nem lehetnek velünk, de örökké itt élnek szavainkban, szokásainkban, ünnepeinkben.
És legyen ez a nap hitvallás arra, hogy még mindig tudunk közösségként létezni.

Szép napot kívánunk Gölle minden gyermekének, bárhol is éljen most.

03/06/2025

"Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak. Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz."

/ Fekete István, göllei író /

A fák az utcán, a por az utakon… A falak repedései, a szél zúgása, mind beszélnek. Mesélnek róluk. Azokról az emberekről, akik valaha Göllében éltek. Itt laktak. Itt nevettek, dolgoztak, szerettek. És bár testük már pihen, jelenlétük átszövi a falut. A kapuk nyikorgásában, a reggeli harmatban, a padláson talált régi fényképeken, ott vannak ők. 🎞 Ebben a kisfilmben Gölle múltja elevenedik meg. Régi arcok, régi pillanatok, és egy örökség, amely ma is él. A képek alatt megszólaló narrációval egy belső utazásra hívunk, emlékezni, tisztelegni, megőrizni. ✨ És ott van köztük Fekete István, az író, aki nemcsak műveiben, hanem szívében is göllei maradt. És lánya, Fekete Edit nővér, aki 18 évesen apácának állt, s életét Istennek szentelve élte le Ausztriában, csendben, mégis mély nyomot hagyva a világban. Ők is hazatérnek ebben a filmben a gondolatainkban, az emlékeinkben, és a földben, amelyhez mindig tartoztak. 🕊️ A göllei temetőben nem csak sírok vannak. Ott vannak a gyökereink. És amíg mesélünk róluk, amíg visszanézünk rájuk, ők itt maradnak velünk.

💬 Írd meg, te kit hordozol a szívedben. Mert az emlékezés összeköt minket. Falut és embert. Múltat és jelent.

📖 A Göllei Bocskor nyomtatott változata hamarosan kapható lesz.
📆 Részletekkel a napokban jövünk.

🙏 Legyen áldott az este mindenkinek.

25/05/2025

Május utolsó vasárnapja minden évben a gyermekeké. Egy nap, amikor a világ szíve egy kicsit halkabban dobban, és figyelmét azok felé fordítja, akik még hisznek a csodákban, a gyermekek felé. Az ENSZ közgyűlése 1954-ben javasolta az egyetemes gyermeknap megtartását, hogy a világ ne feledje: a gyermekkor szentség. Egy olyan időszak, amikor még igaz a szó, tiszta a tekintet, és az álom nem távoli, hanem kézzelfogható. Ebben az időben, amikor a világ a jövő felé fordult, Göllén is élet született – az óvoda. A régi cselédház tégláiból épült, abból, ami már sokat látott, de most valami egészen új, valami reményteli született belőle. Falai között nevetés csendült, apró lábak kopogtak, és kis kezek nyúltak a világ felé. Most ez az épület üresen áll. De nem elhagyatva. Minden téglája őriz egy-egy emléket. Egy elsuttogott verset, egy rajzot az ablak alatt, egy barátság kezdetét vagy egy könnyes ölelést. Mellette működött Gölle konyhája a falu meleg szíve, ahol az étel illata összefonódott a mindennapok szeretetével. Ma már zárva van, de illatát talán még hordja a szél. Göllén valaha olyan gyerekek éltek, akik ismerték a föld illatát, a nyári zápor utáni csendet, a falevelek zizegését az őszi reggeleken. Akik nemcsak tanultak, hanem tisztelték tanáraikat, egymást, és a múltat, amelyből lettek. Büszkék voltak a szüleikre, a nevükre, a falura, ahol felnőttek. Ma őket ünnepeljük. A múlt gyermekeiért, a jelen kis embereiért és a jövő reményeiért szól ma minden dal, minden mosoly. Gölle csendje ma is mesél, ha figyelünk, hallani lehet benne a gyermekkacajt.

📷 Göllei gyerekek a múlt századból

04/05/2025

Május első vasárnapja különleges nap: az édesanyákat, nagymamákat, dédnagymamákat, keresztanyákat ünnepeljük, azokat, akik gondoskodásukkal, türelmükkel, szeretetükkel összetartják a családokat, és akikre bármikor számíthatunk. Magyarországon az első hivatalos anyák napját 1925-ben a Vörös Kereszt rendezte, Petri Pálné kezdeményezésére, aki Amerikából hozta haza az ünnep ötletét. Az első ünnepséget a MÁV gépgyárban tartották munkásgyerekeknek, majd 1928-tól már miniszteri rendelet írta elő az iskolákban is, hogy megemlékezzenek róla. Ettől kezdve ez a nap széles körben meghonosodott, és a családok szívébe beépült.
Fekete István, Gölle híres szülötte, így írt nagymamájáról a Csend című művében:

„Nagymama szobájába mentem, bár egyébként is oda mentem volna, mert én nála laktam, vele étkeztem, vele éltem szigorú bajtársi közösségben, egyszóval: az ő fia voltam.”

Milyen mély igazság rejlik ezekben a sorokban! Hányszor találtunk mi is menedéket nagyszüleink ölelő karjában, hányszor kaptunk egy jó szót, egy meleg ebédet, egy csendes biztatást. Az anyák napja nem csupán virágcsokor és ünnepi vers, hanem köszönet mindazért a láthatatlan munkáért, amit a nők végeznek nap mint nap, generációkon átívelően.

Ma álljunk meg egy pillanatra! Mondjunk köszönetet anyáinknak, nagymamáinknak, dédinek, éljenek bár velünk, vagy csak a szívünkben. Ők azok, akik nélkül nem lennénk azok, akik vagyunk.

💐Boldog anyák napját kívánunk minden édesanyának és nagymamának Gölléből! 🌻

Fekete István, göllei író: Csend

"Szüleim nem voltak otthon, így nagymama szobájába mentem, bár egyébként is oda mentem volna, mert én nála laktam, vele étkeztem, vele éltem szigorú bajtársi közösségben, egyszóval: az ő fia voltam. A jelek szerint ez az adoptálás derék szüleimnek semmiféle nagyobb bánatot nem okozott. Nagymama szobája túl volt a konyhán - ahogy mondani szokás: távol minden lakott helytől -, ami igényeimnek kiválóan megfelelt, különösen ha zsenge ifjúságom egén atyai viharfelhők tornyosultak. A mennydörgés ilyenkor a konyha felől közeledett, de már a szobában szólalt meg:
- Nincs itt az a lókötő?
Nagymama ilyenkor feltette az ókulát, mintha ez a válaszhoz elengedhetetlen lett
volna.
- Nincs, kisfiam, miért? .
- Az íróasztal fiókjából eltűnt a kisfogó...
- Majd előadja, ha elvette... .
A mennydörgés ezután csendesebben elvonult, engem pedig - nagymama ágya alatt - két kérdés foglalkoztatott. Először: miért mondja nagymama egy ilyen bajuszos, mord, nagy embernek, hogy kisfiam, másodszor: hová is tettem a kisfogót? Ezek után természetes, hogy nagyon szerettem nagymamát és ezt a kis szobát is, ahol a viharok elől hol az ágy alatt, hol az öreg szekrény múltszagú ruhái között ki lehetett várni a vihar első és tettlegességig fajuló kilengéseit. Ilyen félelmek azonban ebben a pillanatban nem aggasztottak.
- Itt a bizonyítvány, nagymama!
És szórtam le magamról az ünnepi előkelőség agyonmosott és olyan szűk
ruhadarabjait, amelyekhez legszívesebben ollót használtam volna, mert -
szerencsére nagymama a kitűnő bizonyítványba mélyedt, és nem is hallott jól - a nadrág a kíméletlen rángatásra egy mérges reccsenéssel válaszolt...
- Látod, drágám, van neked eszed! Apád is mindig kitűnő tanuló volt... Béla
bátyád is... Miklós is... Elemér különösen! És Gyula is, bár ő nem annyira..."

Kép: Fekete István és családja gyermekkorában

01/05/2025

"Csak peregtek a naptárlapok, ballagtak az órák, mintha valahová okvetlen oda akartak volna érni, pedig nem ők mentek, hanem alattuk folyt határtalan egykedvűséggel az Idő."

/Fekete István, göllei író/

🧑‍🏭⚒️Ma, május 1-jén nemcsak a munka ünnepét köszöntjük, hanem emlékezünk is.
⛪1955-ben XII. Piusz pápa ezt a napot Munkás Szent József, az egyszerű kézművesek, ácsok, asztalosok, famunkások védőszentjének ajánlotta. Ő azoknak az embereknek lett oltalmazója, akik két kezükkel, verejtékükkel, csendben, alázattal építették és építik a világot. Itt, Göllében azonban ma már szinte kihaltak a régi mesterségek. Az ács, a kovács, a bognár, a tímár, egykor mind jelen voltak, ma már csak halvány, pislákoló lángként őrzik néhányan a mesterség szeretetét. Ha találunk is igazi, kétkezi mesterembert, aki igényes a munkájára, és hivatásként éli meg, amit csinál, az már igazi kincs. Ez a poszt szóljon az ő emlékükre is! Azokra a mesterekre gondolunk ma, akik egykor itt éltek köztünk, akikre büszkék voltunk, mert minőségi munkát végeztek, és megbecsülést kaptak a közösségtől. Akik tudták, mit jelent a becsület, a precizitás, az odaadás. Kérünk benneteket, írjátok meg hozzászólásban vagy jelöljetek meg olyan embereket, akik jó mesterek voltak, vagy ma is azok! Őrizzük meg együtt ezeknek az embereknek az emlékét, hogy ne merüljön feledésbe, milyen fontos szerepük volt és van egy közösség életében. Szent József példája ma különösen fontos üzenetet hordoz: a legnagyobb tisztesség a munkában rejlik. Nem a rangban, nem a címekben, hanem abban, amikor valaki becsülettel, tiszta szívvel végzi a dolgát, családjáért, közösségéért, önmagáért. 🦸

📷 Göllei emberek az elmúlt században.

21/04/2025

🐇🕊️Régen Göllében Húsvéthétfőn minden utcában hallani lehetett a nevetést, a vödör csobbanását, és az udvarokban összegyűlt családok zaját. A locsolás nemcsak játék volt, hanem tisztelet a lányok, asszonyok iránt, annak a jelképe, hogy ők a közösség virágai. S ma is azok. Régen több gyermek született, nagyobbak voltak a családok, és a falu minden sarkában élettel telt meg az ünnep. Húsvét nemcsak a feltámadás, hanem az élet megújulásának is ideje volt s most is az. Idén is örömmel láttuk, hogy a hagyományok tovább élnek. Kutyikné Tímea és lelkes csapata húsvétváró délutánt szervezett a göllei iskola udvarában, ahol a gyermekek és szüleik együtt érezhették meg az ünnep örömét. Volt lovaskocsizás Bodó Petivel és édesapjával, Tiborral, ahogy régen is, amikor a férfiak még kézzel szántották a földeket. És lovaglás is volt, Oláh Viki segítségével, akinek köszönhetően sok kisgyerek először ülhetett fel egy ló hátára. A falu szívében, a fészekben Kele, a gólya is teszi a dolgát. Feleségével közösen építik újra otthonukat, s úgy tűnik, idén családalapításon is gondolkodnak. Ám a fészek körül feltűnt egy új gólyamadár is, egy vetélytárs vagy talán egy titokzatos hódoló? Kele eleinte nem örült a látogatónak, de most már kíváncsian figyeli a szokatlan nászt. A természet is írja a maga történetét, sokszor éppoly fordulatosan, mint az emberek világa. Gölle egy közösség, ahol a hagyomány él, a gyermekek nevetnek, a lányokat illik meglocsolni, és még a gólyák is tudják, hogy az élet a családról, az otthonról, és az újrakezdésről szól.

🙏💐🐰Áldott, békés húsvétot kívánunk mindenkinek!

📷 Gölle évszázaddal ezelőtt

20/04/2025

"Odasimultam öregapámhoz, mint a hajtás a vén fához. Talán arra gondoltam, hogy évek múlva hozzám simul majd így valaki, aztán meg őhozzá, de el nem fogyunk soha-soha... - talán arra, hogy nekem adja nagyapám karja melegét, mellyel átkarolva tartott, hogy továbbadhassam annak, aki utánam jön."

/ Fekete István, göllei író /

⛪🐰Húsvétvasárnap… egy nap, amikor megáll az idő. 🔔🔔Amikor a harangok mély hangja átszövi a falu csendjét, és az ember szíve emlékezni kezd. Itt, Göllén, ahol az utak még ismerik a nagyszüleink lépteit, és ahol a régi portákon ma is ott a múlt illata, másként ünneplünk. 🐦🌻

🕊️Ez a hét a lélek hete volt. Nagycsütörtökön elcsendesedtünk, nagypénteken könnyes szemmel emlékeztünk Krisztus keresztútjára. De ma, vasárnap a feltámadás ünnepén, újra megtelik fénnyel minden ablak, újra reménnyel telik meg a szívünk. Jézus Krisztus győzelmet aratott a halál felett, és tettével minden ember bűnét megváltotta. Ez az üzenet nemcsak a templom falai közt él, hanem a mi göllei életünkben is, a diófa árnyékában, a díszes húsvéti asztalon, a gyerekek kacajában és a nagyszülők ölelésében. Ilyenkor emlékezünk azokra is, akik már nincsenek velünk, szeretteinkre, akik az égi országba költöztek. Egy-egy gyertya értük is ég, egy-egy könnycsepp értük is hull. Mert a húsvét a remény ünnepe: hogy a szeretet örök, és újra találkozunk majd velük odaát. A templom kapuja ma is nyitva áll – ahogy gyerekkorunkban. A padokban ismerős arcok ülnek, és a húsvéti énekek szinte visszarepítenek minket a gyerekkor reggeli miséire. Az asszonyok hímes tojást visznek a kosárban, a férfiak büszkén vágnak a sonkából, és a nagymamák kalácsa ma is a legfinomabb. És van valami különös ebben az ünnepben Göllén… Mintha az egész falu lélegezne együtt. Mintha a feltámadás nemcsak Jézus győzelme lenne, hanem minden kis reményé, amit itt őriztünk: a régi házaké, a kiskerteké, az emberek csendes kitartásáé. 🐇Húsvétkor Gölle nemcsak emlékezik, Gölle újraél. És ez ad erőt nekünk a hétköznapokra is. ⛪🙏

💐Áldott, békés, szeretettel teli húsvéti ünnepet kívánunk, itthon és távol!

Kép: Gölle kálvária, temető

19/04/2025

⛪🔔Ma különös csend telepszik a falura.
A harangok még hallgatnak, hisz Krisztus teste a sírban pihen, s a világ visszatartja lélegzetét. Ez a nagyszombat. A szent három nap legcsendesebb, legmélyebb ideje, amikor már tudjuk, hogy eljön a feltámadás, de még hordozzuk a gyász fájdalmát. Régen Göllén az asszonyok ilyenkor a templomba mentek – „Istent csókúni”. A Jézust ábrázoló szobor ott feküdt a kihúzható koporsóban az oltár alatt. Minden virág, minden gyertya, minden sóhaj egy-egy imádság volt. A gyerekek harangozni tanultak, ministrálni, és szívükben egyszerre volt jelen a szentség, a játék, és a felnőttek titkokkal teli világa.

Erről írt Fekete István is, szívszorító szépséggel:

„Bizony, régi húsvét, de nagyon időtálló, mert az emlékek tisztán, szinte megmosdatva jönnek elő az elmúlt fél évszázad avar- és időszagú virágos bozótjából.
Sajnos, a régi érzelmeket bajosabb felidézni, így nem is tudom megmondani, hogy egyházi ténykedéseimet nyugtalan ifjúságunk, vallási lobogásunk vagy feltűnési viszketegségünk fűtötte-e, párosulva valami szelíd színészi hajlamokkal.
Elég az hozzá, nálunk nem kellett hurokkal fogni a ministránsokat, harangozókat, sőt még a fújtatókat sem, amiért – mármint a fújtatásért – egyébként is egy krajcár járt, tekintettel a fújtatással járó fizikai fáradozásra.
A ministrálás első osztályú előkelőségéhez nem fért kétség, bár a civilben való oltárszolgálatot nem lehetett összehasonlítani azzal a dicsfénnyel, ami a piros galléros, fehér szoknyás és hűvös, latin szavakkal meghatározott ünnepi megjelenést körülvette.
Persze a koporsós gyászmise sem volt utolsó, ahol feketében – bár nyáron mezítláb – segédkezett az ember, de itt a lelkesedés értékét erősen rontották a várható anyagi kilátások, amelyek szóban kifejezve tíz és huszonöt krajcár között mozogtak.
Beszélték ugyan az öregek, hogy valamikor régen, két vagy három éve a kasznár lánya gyászmiséjén a ministránsok fejenként egy-egy koronát kaptak, de ilyen vagyonra hiába spekuláltak kortársaim, mert az ilyen nagy bánatot okozható többi, módos hajadonok rendkívül egészségesek voltak, és mindennel foglalkoztak a világon – magunk között szólva –, csak az elmúlás gondolatával nem.
Végül maradt még a harangozás pótdicsősége s a hozzáértés fitogtatása, amikor nem dadogva szólalt meg a harang a torony ködös félhomályában, ünnepi napsugárba lendítve az öröm vagy a bánat ugyanolyan tiszta zengését, jelezve, hogy a harang mindig ugyanazt mondja, csak az emberi szív piros vagy sötét barlangjában alakul át könnyes vagy hálaadó áhítattá.
De azért a harangozás sem volt utolsó szórakozás. Néha ugyanis a gyászoló család elviselhetetlen bánatában vagy a megkönnyebbülés könnyelműségében itt is kinyitotta a bukszát, öt-tíz krajcár erejéig, ami – tekintettel az öt harangozóra – jelentékeny összeget képviselt… Igen, öt gyerek kellett a harangozáshoz, bár csak négy harang volt, mert egy a toronyból leste, mikor indul el a gyászmenet, és mikor ér ki a temetőbe, amikor az illetékes helyzetén már a harangszó sem változtathat. Kikísérte a halottat, és Kati néni vagy Péter bácsi most már intézze a dolgát, ahogy tudja…

/ Fekete István, göllei író /

Ma, amikor újra csendes Gölle utcája, és a temető felett csak a tavaszi szél suttog, emlékezzünk meg együtt erről a régi világról. Azokról, akik már nem jönnek vissza, és azokról, akik ma is őrzik a lángot.

Holnap feltámad a fény.
Ma még őrizzük a csendet.

Kép: Gölle temető

18/04/2025

A keresztény világ ma Jézus Krisztus szenvedésére és kereszthalálára emlékezik.
Nagypéntek a húsvéti szent három nap második napja, a mély bűnbánat, a csend és az elcsendesedés ideje. A templomokban ma nincsen szentmise, elhallgatnak a harangok, az oltárokat letakarják és bennünk is csend lesz. Csak az igeliturgia és az áldozás marad, valamint a pap piros miseruhája, amely Krisztus vérét idézi. Régen ezen a napon Göllén is megállt az élet, az emberek meszeltek, nagymosást tartottak, még az állatokat is megfürösztötték. Nemcsak a házak, a lelkek is megtisztultak. Nem hangoskodtak, nem mulattak, hanem csendben készültek a feltámadás ünnepére.

És hogy miért választottuk mára Fekete István írását?
Mert ő tudta, mit jelent az ima. Nem csak azt a szót, amit annyian elhasználtak, hanem az igazit: a belső kapaszkodót, az utolsó felkiáltást, a néma kérlelést, amikor már nincs semmi más. Mert ma újra szükségünk van arra, hogy emlékeztessen minket: ne szórjuk el lelkünk aranyát, és ne imádjunk mindent, csak az Istent.

Fekete István: Az ima

„Az ima nálam nagyon régen kezdődött. Szinte emlékeim legelején. Ülök az ágyban és egy pár száraz, öreg kéz összefogja az enyéimet.
– Mondd, kisfiam… És én mondtam utána az imát. Az ágy puhasága simogatott, az est zsongított, az álom a szemem körül járt és én mondtam az imát, és gyönge gyermeki képzeletemmel felemeltem lelkem az Istenhez.
Később – a diákévek kamaszos rohanásában – az ima a templomot jelentette, ahol elcsitultak a zűrzavaros vágyak, lassúra vált a lépés, tompán koppantak a szentelt kövek és az oltár előtt lobogó örökmécs mindig megmelegített, ha kinyújtottam feléje didergő kezemet. Ekkor már nem könyvből imádkoztam és nem is a régi kis imádságokat mondtam. A kivilágosodó értelem szavakat keresett, melyek újak, szépek voltak és csak az én örömömet, bánatomat, kérésemet vitték az Örökkévaló elé.
Aztán jött az előbbi világégés és mindig mélyen megrendített az imára zendült kürtök rivalgása s a térdre hullt harctérre induló századok halálos csendje, ahol szinte érezni lehetett az elhagyott otthonok felé szálló gondolatokat, aggódást, szeretetet, igazi imát, ami hangtalanul szárnyalt a halál felé induló férfiak lelkéből.
Ó, milyen kicsik és mégis mennyire férfiak voltak ezek a katonák, akik káromkodva ébredtek, káromkodva feküdtek és csak itt döbbentek rá, hogy az igazi kiállás hitben, vérben, fájdalomban, betegségben – és imádságban akár ezrek előtt a nyílt terek porában: az egyetlen és valódi férfiasság.
Aztán jött a zuhanás Trianon halálos völgyébe. Jött a megalázás, a szégyen, az elesettség, szegénység, járvány és jöttek az imák. Az egész nemzet megtanult imádkozni és nem szégyellték már a férfiak sem – egy-egy „szóra” – befordulni a templomba. Ezek a férfiak többnyire megjárták a harctereket és megtanulták, hogy egyetlen félelem örökös csak – nem halálfélelem, hanem az istenfélelem. És ahogy az imádság felé fordult a nemzet, úgy emelkedtünk ki a halálra ítéltség posványából.
Amilyen csendesek lettünk, olyan hangos volt körülöttünk a győztesek páholya, és amilyen fennhéjázók voltak ők, olyan alázatosak lettünk mi, mert akkor éreztük már, hogy az alázatosságnál nincsen nagyobb a világon. És elhallgatott körülöttünk az erőszak süvöltése, mert halkan szólni kezdtek a kassai harangok és meghallhatták az egész világon, amikor a dómban a magyarok Te Deum-ot imádkoztak. Nagy, szent pillanatokban mindig az ima volt velünk, mellettünk, értünk. Nagy örömökben, nagy sírásokban, csendben és viharokban: ima, ima. És most mégis mind több helyen hallom, olvasom, hogy valaki imádja a lencsefőzeléket, imádja a karóráját, imádja a kirándulást és a táncot. Préda lett ez a szó, melyet magyar paraszttól sohasem hallott senki, és elkopott lassan, mint a kocsmaküszöb.
Mindenki „imád” mindent. A lovát, a szeretőjét, a nyakkendőjét... megszentségtelenítve egy szót, az emberi lélek néma himnuszát, tisztaság, a kérés, a vigasz, a félelem, az istenkeresés egyetlen, utolsó felkiáltását, amikor már nincs semmi, de semmi segítség, mentsvár, csak az ima.
Ne imádj hát mindent, édes Magyarom, ne szórd lelked aranyát, nyelved szépségét a rombolás disznai elé, ne imádj semmit, csak az Istent, mert nem tudod, milyen idők jönnek és nincs az a vihar, mely elpusztíthatna, ha veled van az imádság és veled van az Isten.”

Kép: A képen látható kereszt előtt imádkoztak mindketten, Piller Edit és Fekete István.
Infó: Erzsébet D. Orováné

17/04/2025

"Elült a por, a napnak már csak vörös emléke hunyorgott az ég alján, de a kertek öreg fái alatt (...), a nádas árnyán, puha, nagy kazlak mellett ott osont már a Sötétség kisebbik szolgája, a Szürkület."

/Fekete István, göllei író/

🔔„A harangok Rómába mennek…”
És legközelebb csak nagyszombaton szólalnak meg újra. ⛪🕊️Nagycsütörtök estéjén csend borul a falura. A templomtorony harangjai, amelyek évszázadok óta hívták imára az embereket, most elnémulnak. A hagyomány szerint ilyenkor a harangok „Rómába mennek” gyászolni, elmélkedni, és majd csak a húsvéti vigília örömteli pillanatában térnek vissza hozzánk. Göllében is megáll az idő. A falu szíve, az Urunk Színeváltozása templom a csendjében beszél a legtöbbet. E csendben érezzük igazán, mi az, ami számít: a hit, a remény, a szeretet és egymás tisztelete. Ez a néhány nap nemcsak gyászról szól. Ez az idő az elcsendesedésé, az emlékezésé és az újrakezdés reményéé. Arra hív, hogy figyeljünk befelé, és megkérdezzük magunktól: miben hiszünk, miért élünk, hogyan szeretünk? És miközben elnémulnak a harangok, szívünkben újra megszólalnak azok, akik e faluban vezettek bennünket a hit útján: Puska Ferenc atya, a bölcs, jóságos pásztor, aki sokunkat keresztelt, esketett, temetett. Wirth János atya, aki évtizedeken át volt Gölle lelkipásztora, szeretettel és szelídséggel vezette a közösséget. Rédey János atya, aki hűségesen szolgált itt, és Szalai Jeremiás atya, aki fiatalos lendülettel és szeretettel szólt minden korosztályhoz, igaz munkássága néhányunkban örök nyomot hagyott.
Szász Gyula atya, jelenlegi plébánosunk, akinek szavai most is vigaszt és irányt mutatnak. És ott vannak azok is, akiket név szerint talán már nem említünk, de emlékük ott él a padokban, a misék csendjében, az emberek szívében. Mert a szolgálatuk nem múlt el, hanem örök nyomot hagyott a göllei lélekben. A harang hallgat, de a hit nem némul el. A remény ott pislákol minden gyertyában. A szeretet ott van minden ölelésben, köszönésben, emlékben. És a tisztelet, amelyet egymás iránt érzünk, továbbvisz bennünket generációkon át. Most halkabb minden. De épp ebben a csendben születik újjá a fény. Húsvét hajnalán majd újra megszólalnak a harangok és vele együtt szólal meg a szívünk is. ⛪

Kép: Úzd rom kápolna

14/04/2025

"Elült a por, a napnak már csak vörös emléke hunyorgott az ég alján, de a kertek öreg fái alatt (...), a nádas árnyán, puha, nagy kazlak mellett ott osont már a Sötétség kisebbik szolgája, a Szürkület."

/ Fekete István, göllei író /

🕊️Elkezdődött a Nagyhét, a lélek, az otthon és a falu megtisztulásának ideje

⛪Ahogy a templom tornyából harangszó hirdeti a nagyhét kezdetét, Göllében is megmozdul valami, nemcsak kívül, hanem belül is. Ez az az időszak, amikor megállunk egy pillanatra, és megérezzük: közeleg a legnagyobb ünnep, a Feltámadás ünnepe. Ez a hét a csendes befelé fordulás, a lelki megtisztulás és a testi előkészület ideje, ahogy nagyanyáink mondták: „Meg kell tisztulni, hogy méltó módon fogadjuk a feltámadt Krisztust.” Régen Göllében ezen a héten meszeltek, söpörtek, mostak, portalanították az istállókat, rendbe tették az udvarokat, mert úgy tartották: a tiszta otthonban Krisztus áldása is erősebben megmarad. A gyerekek örömmel segítettek – kis seprűkkel, lavórral a kézben, mert tudták: nemcsak a ház tisztul meg ilyenkor, hanem a szív is. És valóban, nem csak a múltban volt ez így. Tegnap a Kutyikné Tímea által létrehozott önkéntes szervezet ismét példát mutatott: a falu utcáit, köztereit takarították ki, szívvel, szeretettel, szolgálattal. Ők is tudják, hogy a Nagyhét nem csupán a belső elcsendesedésről szól, hanem a közösség építéséről is. És ahogy az emberek megtisztítják otthonaikat és falujukat, a természet is mozgásba lendül: a göllei gólya is visszatért, és már építi fészkét. Ő is tudja: itt az idő, hogy újat kezdjünk. Hogy új életre keljen minden, ami fontos, ami régi, de örök.

A nagyhét napjai különleges jelentéssel bírnak: Nagycsütörtökön Jézus az utolsó vacsorán tanította meg nekünk a legnagyobb törvényt: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.” Nagypéntek a gyász ideje, Jézus keresztútjára emlékezünk, ezen a napon Göllében régen nem gyújtottak tüzet, nem főztek, nem mostak: csak csönd volt és imádság. Nagyszombaton pedig a sötétség után újra kigyúlt a fény, megszentelték a vizet, a tüzet, és este a templomban felhangzott a feltámadás örömhíre. Mindez nemcsak a vallás, hanem a közösség ünnepe is. Göllében ezek a napok mindig összekötöttek bennünket. Nemcsak emlékezni tanítanak, hanem élni is együtt, egymásért.

„Aki a szívét rendbe teszi, annak az otthona is világosságban ragyog.”

Kép: 1930-as évek Göllében

Cím

Árpád Utca 65
Gölle
7272

Weboldal

facebook.com

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni 𝔾ö𝕝𝕝𝕖𝕚 𝔹𝕠𝕔𝕤𝕜𝕠𝕣 új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése 𝔾ö𝕝𝕝𝕖𝕚 𝔹𝕠𝕔𝕤𝕜𝕠𝕣 számára:

Parancsikonok

Szeretnéd, hogy a(z) vállalkozásod elsőként szerepeljen az Média Cég tematikájú vállalkozások között Gölle városában?

Megosztás

Kategória

Média- és hírszolgáltató

A göllei bocskor népmonda

A göllei ember új bocskort vett a szili vásáron. A hazafelé vezető útra már fel is vette a lábára. Nagyon meg volt elégedve a bocskorral és abbéli örömében, hogy milyen tetszetős darabra tett szert minden lépés után megállapította, hogy „ez a szebbik, ez a jobbik,” és mivel egyfolytában a szép új bocskorokat nézte, azon vette észre magát, hogy Gölle helyett már Attalában jár, régen elhagyta falujába bevezető utat és nagy örömében nem kanyarodott be Göllébe, így vissza kellett menjen Attalából. Azóta maradt rajt a gölleieken a mondás: „Elment, mint a göllei bocskor Attalába!”

Fekete István a Ballagó idő című művében így ír a göllei bocskor történetéről:

„...az attalai sógor meglátogatta a göllei sógort, akinek a vadonatúj bocskora a pitvarban várta az aratást. De hát hiába várta, mert a sógorok rettentően szerették egymást, s ez okból rettentő sokat ittak, végül pedig az attalai sógor a göllei sógor vadonatúj bocskorában távozott, míg az elhordott magáét a göllei pitvarban hagyta, pontosan ott, ahol a sógor új bocskora pompázott. Hogy kijózanodván a göllei sógor miket mondott, azt én semmiképpen nem ismételhetem, mert részint finom embernek tartom magam, részint pedig az ádáz lektor kihúzná. Annyi azonban bizonyos, hogy Kati néni szerint a „föcskék kiköltöztek az eresz alól” és a göllei sógor nem ment többet Attalába (mert bicskázni ott is tudnak) és az attalai sógor sem jött többet Göllébe, mert részint megsértődött, hogy a sógor mit gondolt ki róla, részint pedig azért, mert a göllei sógor megesküdött, hogy kiheréli, s ezt semmiképpen nem szerette volna, meg amúgy sem vette volna szívére, hogy a sógor a kaposi börtönbe kerüljön...”

Létezik egy másik történet is a göllei bocskor mondáról: