Mesélő Kiadó, Blaháné Utca 109/111, Godollo (2025)

10/12/2025

🎉 Hosszas várakozás után….

… megérkezett a Zöld fülű Manócska és barátai II. része!

Örömmel jelentjük, hogy ismét visszatérhetünk Manócska különleges, játékos és szeret***el teli világába - és vele együtt ti is folytathatjátok az utazást, amit annyian szerettetek az első részben!

Ha te is izgatottan vetted kézbe az első kötetet, a második rész még több szerethető meglepetést tartogat: https://www.meselokiado.hu/termek/manocska-es-torpek/

10/12/2025

Turba Attila

ONLINE FODRÁSZAT

Kinek van manapság ideje fodrászhoz járni? De mégis! Hogy lehetne élni design-frizura nélkül? Az ember manapság nem engedheti meg magának, hogy kimerészkedjen az online térbe anélkül, hogy a legtökéletesebb sminket és toalettet fel ne tenné a fejére. A legújabb divatos mellkas-ruházati csodák pedig igazán megfizethetőek mindenki számára, hiszen anyagukban csak negyed annyi textilt használnak hozzájuk, mint egy hagyományos pulóverhez.

Híni[17] zseniális informatikus designer lett tizenhét éves korára. Első startup cége a Híni pít[18] szinte hetek alatt letarolta a piacot. Persze a sikerhez nagyban hozzájárult, hogy Híni éppen november végén dobta piacra az AI alapú fodrász és kozmetika appot, amivel a home officban dolgozó munkavállalók, bizonyítottan, napi 17 perc extra időt takarítottak meg a reggeli készülődésből. Sőt, ha a napközbeni igazításokat is beleszámoljuk, akkor ez a nyereség elérheti a 32 percet is a nap végére. Mivel, a Híni pít appja a - mentett beállításoknak köszönhetően - öt percenként reorganizálja a kliens megjelenést.

Híni egy valamire nem számított. Miközben a felvilágosult értelmiségiek egyre több gondot fordítottak a képernyőidejük csökkentésére, a Híni pít csodája az embereket egyszerűen a képernyő elé szögezte. Aki egyszer bezsebelte az online találkozásokon az elismeréseket a sminkje és a frizurája miatt, az már később nem szívesen mutatkozott a valódi haját és bőrét viselve emberek között. Sok kritika érte ezért, de Híni nem törődött vele.

- Aki nem tudja használni a modern technikát, az maradjon a fürdőszobában! – hangoztatta lépten-nyomon, ha kellemetlenkedő riporterek próbálták sarokba szorítani.

Karácsonyeste volt. Híni rápillantott az órára a képernyő alján.

- Úristen! Elkések a családi találkozóról. Lássuk, mi lenne a legjobb ma estére!

Szórakottan promtolta az appot és néhány pillanat múlva elégedetten bólintott. Felpattant a kényelmes gamer székből és kilépett az ajtón. Néhány pillanat múlva feljajdult. A lábait szinte égette a jéghideg járda. A meztelen combját decemberi hódara szurkálta. De a legrémisztőbb mégis a járókelők elképedt arca volt, amint viszolyogva fordították el a tekintetüket Híni csapzott hajáról és koszfoltokkal tetovált maszatos arcáról.

[17] haj (hopi indián)
[18] hazugság (hopi indián)

09/12/2025

Turba Attila

HÁLAALAMIZSNA

A karácsonyi dekorációk fényei felzabálták a belvárosban az összes sötétséget. A led füzérek és reklámpanelek olyan fényorgiát rendeztek az utcákon, hogy a szemnek egy parányi kis zug sem maradt, ahol megpihenhetett volna. Hrokafullur[15] ebből szinte semmit sem észlelt, mert egy vadonatúj raffbíll[16] volt alatta. Ez a gépcsoda minden kényelmével együtt, szinte ontotta a fényeket magából kifelé és befelé is. Azt már Hrokafullur is belátta, hogy a kormányszéli led csíkok, és a hő hatására színt váltó üléshuzat, már egy kicsit túl sok a jóból. Most, miközben az engedelmes önvezető rendszer békésen araszoltatta az esti dugóban, bőven volt alkalma nézelődni az utcán.

Egy lámpás kereszteződésnél, ahol már negyedszerre váltott a lámpa, egy rongyos, sötét alakra lett figyelmes. Az alak imbolygó mozgással kacsázott az autók között egy szakadt kalappal, és minden szélvédőn bekopogtatott.

Hrokafullur kiszámolta, hogy nagyjából lámpaváltásonként hat autót sikerül felzaklatnia, kivéve, ha valaki leengedi az ablakot és dob valamit a kalapba, mert akkor egy-két autóval kevesebbet halad. Azt is kiszámolta, hogy a következő körben ő kerülhet sorra. Valami mélyről jövő émelygés és meghatározhatatlan eredetű harag gyülekezett a gyomra tájékán.

- Ha ide meri tolni a ronda pofáját, én úgy elküldöm….! Mit randalírozik ez itt az autók között? Még a végén valami balesetet okoz! – morogta magában, de ő is érezte, hogy valójában nem a közlekedők testi épsége aggasztja.

Ekkor kopogást hallott a szélvédőn. Odakapta a tekintetét. Az üvegen keresztül egy szempár világított be az autóba. Ez nem olyan fény volt, mint a ledek fénye. Hrokafullur egy pillanatra megdermedt. Egyszerűen nem tehetett mást, engedte, hogy a tekintetükben találkozzon egymással a két lélek. Az ablak leereszkedett. Nem volt nála készpénz. A kezét nyújtotta az ablakon kifelé. A kezében jéghideg kéz pihent meg egy pillanatra.
- Legyen nagyon szép estéje! – mondta halkan a rongyos alak.
- Hálásan köszönöm – rebegte Hrokafullur, miközben a lámpa zöldre váltott és a raffbíll hangtalanul tovasiklott vele.

[15] dölyfös (izlandi)
[16] elektromos autó (izlandi)

08/12/2025

A Mesélő Kiadó kínálatában nem csupán gyerekeknek és/vagy felnőtteknek szóló könyveket találsz. Ezek olyan rövid vagy hosszabb történetek, amelyekbe belekapaszkodva másként láthatsz, másként érezhetsz, másként létezhetsz.

Mit találsz most nálunk?
❄️ Frissen megjelent, mesés történeteket tündérkertekből vagy erdei kalandokból.

❄️ Gyerekeknek és családoknak szánt kötetek, amelyek játékosan, mégis mélyen tanítanak.

❄️ Elgondolkodtató könyveket, amik új nézőpontba helyezik a válságokkal terhes életet.

❄️ Praktikus, életszerű útmutatókat a kiegyensúlyott hétköznapokhoz - legyen szó pedagógusi, szülői, önismereti fejlesztésről.

❄️ Hangoskönyveket.

Kutakodj a kínálatban és fedezd fel időközi csomagajánlatainkat: www.meselokiado.hu

08/12/2025

Turba Attila

ADAM AFOR [13]

A városszéli fogadó szűk folyosóján harapni lehetett az emberszagot. Afor[14] még az utolsó pillanatban könyörögte be magát az ordító hideg elől és bár a takaróját csak félbe hajtva tudta leteríteni, így is hálát adott a magasságbelinek. Boldog volt, hogy bár ülve, hátát a falnak támasztva és emberszagot harapdálva, de mégis melegben töltheti ezt a decemberi éjszakát.

A folyosó lassan elcsendesedett és már csak az innen-onnan felszakadó hurutos horkantásokat hallotta. A fali korlát tetején pislákoló gyertya lángja sejtelmes sziluetteket rajzolt ki a bejárati ajtó előtt. Afor kicsit hunyorított a szemeivel és már ki tudta venni az alakokat is. Két felnőtt és egy öszvér, vagy inkább szamár álltak a fogadó bejáratánál. A fogadós egy viharlámpával a kezében sokáig állt az ajtóban, de a sejtelmes alakok nem mozdultak.

Ekkor a fogadós kinyitotta az ajtót és a tél hideg lehelete féktelen ordasként rohanta körbe az áporodott levegőjű termeket. Afor összehúzta maga körül a takaróját és rosszalló tekintetet vetett az ajtóban állókra. Amikor a viharlámpa fényénél jobban látszottak a jövevények, Afor meglátta a nőt, akinek a köpeny alatt kirajzolódó teste jóval teltebb volt, mint az arca. Ez csak egyet jelenthetett. Afor már éppen szóra nyitotta a száját és készült felemelkedni, mikor a fogadós egy haragos mozdulattal becsapta az ajtót, a jövevények pedig távolodni kezdtek a sötétben.

A folyosón újra átvette az uralmat az emberszag. De most, Afor határozottan úgy tapasztalta, hogy ebbe az emberszagba valami más is elvegyült. Valami olyasmi, ami csak rokon a szagokkal. Valami illat.
Afor a nőre gondolt egész éjjel.

- Vajon mi lehet most vele? Vajon miért ment el szó nélkül? Vajon túléli-e a sötét hideg éjszakát?
Másnap reggel korán felkelt, összecsomagolt és elindult, hogy megkeresse őket. Sosem találkozott többé velük. De onnantól kezdve egész életében azon az éjszakán gondolkozott.

- Vajon mi volt akkor velem? Vajon miért nem szólaltam meg? Vajon miért nem emelkedtem fel?

[13] szürke senki (héber)
[14] szürke (héber)

07/12/2025

AVAREPOSZ

A főhős, Raphi[12] kertjében a fák évi tíz mázsa levelet termettek neki. A legnagyobb hozama az öreg százéves eperfának volt. Négy és fél mázsa. A két termetes diófa is kitett magáért. Összesen két mázsa. A harmadik hely még mindig a kitartó nyírfáké. Másfél mázsa. A feltörekvő migránsok, a néhány éve gombamód elszaporodott nyugati ostorfák már megközelítették a hanyatló nyírfákat. Majdnem egy mázsa. A maradék, bő egy mázsát a többiekhez képest törpe gyümölcsfák rakták össze minden évben. A fenyőket nem számolta, mert azok különcök.

Raphi mégsem érezte magát gazdagnak. Minden ősszel csatába indult a levelek ellen. Már szeptemberben gondosan megtervezte a nagy offenzívát, de tudta, az ő erejéből csupán válaszcsapásra futja majd, hiszen a fák az utolsó pillanatig titokban képesek tartani a mindent elsöprő lerohanást. Az elmúlt években ugyan Raphi kifigyelte, hogy a legvalószínűbben az első fagy utáni napon indul be a fák hadigépezete, de azért alkalmasint ebbe is beleszólhatott olykor a szél.

Így hát Raphi számára nem maradt más, mint beszerezni a megfelelő fegyverzetet, gereblyét, zsákokat, lombszívót, és várni.

Abban az évben különösen sokáig váratott magára a nagy roham. Már október vége felé járt az idő és néhány kósza szabadcsapaton kívül, amit a diófák engedtek útjukra, még semmi. És akkor beütött a krach. Raphi lumbágója pont akkor újult ki, amikor végre megindult az összes levélhadtest. Térdig érő avarszőnyeg borult a kertre, de Raphi meg sem bírt mozdulni egy hónapig. Utána leesett a hó és tavaszig fogva tartotta a levélseregeket.

Raphi tavasszal döbbenten tapasztalta, hogy a tíz mázsa levélnek a hó alatt, egyszerűen nyoma veszett.

- Aha! – kiáltott diadallal Raphi. A csatát elveszt***em, de a háborút nem! És akkorát ugrott örömében, hogy megint kiújult a lumbágója, s őszig nem is ereszt***e. Így permetezni és műtrágyázni sem tudott abban az évben.

A kert ennek ellenére megtermette a tíz mázsa levelet. Sőt Raphinak úgy tűnt, mintha volna az tizenkettő is. De már nem zavarta. Mivel látta nyáron a nitrogén és permet nélkül is zöldellő kertjét, abban az évben végleg békét kötött a fákkal.

[12] kertész (quechua)

Turba Attila

06/12/2025

Ha van könyv, amely emlékeztet arra, hogy a világ akkor is tele van apró jóval, amikor mi épp nem vesszük észre, akkor A Tündérgyógykert az.
A könyv, ami visszavezet a figyelembe, a szelídségbe.

Íme, hogyan találkozott vele egy olvasó a moly.hu-n:
“Bár kisiskolásoknak szóló meseregényként ajánlják, felnőttként is teljesen magával ragadott a történet. A tündérek, manók és apró lények világa annyira élő és szerethető, hogy olvasás közben igazi békét és nyugalmat éreztem. A történet egyszerre varázslatos és tanulságos: a természet szeretetéről, a közösség erejéről és a mindennapokban rejlő csodákról szól. Igazi lélekbalzsam – kicsiknek és nagyoknak egyaránt. ✨”

Ismerd meg a könyvet!

06/12/2025

Turba Attila

APASEBEK

A szökőkútnál találkoztak utoljára úgy, hogy mindketten éltek. Apa és fia. Itherek[10] egy hónapja költözött el a családjától, mert a felesége már nem bírta tovább nézni, hogyan teszi tönkre magát és a környezetét az állandó ivással. A fia, Hataly [11] csak később szerzett tudomást apja elköltözéséről, mert ő már akkor nem sok időt töltött a szülői házban. Élte a fiatalok kicsapongó életét és tulajdonképpen ugyanazt csinálta, amit az apja. Csak egy fiatalnak még elnézte a világ.

- Most fiatal! Hagy éljen! Aztán majd megkomolyodik – mondogatta az anyja, de igazából csak magát próbálta nyugtatni, mert látta ő, mi történik valójában.

A két férfi zavartan állt meg egymással szemben az út szélén. Itherek tartotta magát. Pedig legszívesebben átölelte volna rég nem látott fiát és elzokogta volna minden fájdalmát neki. Fájt neki, amit tett és az még jobban, amit nem tett meg.

Hataly is tartotta magát. Már régen letett arról, hogy gyerekként elújságolja apjának, mi van vele. Úgysem emlékszik majd rá. Most, a haragot tartotta magában. Sokat segített benne, hogy még sohasem látta apját ilyen elesettnek. Már-már megszánta, de a találkozás gyorsan véget ért, mert a lámpa zöldre váltott és a két férfi útnak indult. Itherek a halál felé. Hataly az élet bizonytalansága felé.

Néhány nap múlva Itherek meghalt. Hataly, rá egy hónapra súlyosan megbetegedett. Orvosai szerint a betegsége halálos volt és már mindenki letett róla, hogy meggyógyul. Csak ő nem. Itherek egy éjjel megjelent Hataly lázálmában. Egy hosszú zöld szőrös kötélen lengedezett fölötte. A kötél másik vége Hataly szívéből nőtt ki.

- Mit akarsz még tőlem? – kiáltotta Hataly Itherek felé kétségbeesetten.

- Azt, hogy bocsáss meg nekem! – zokogta bele az álomba Itherek.

Hataly ekkor álmában egy kardot fogott a kezébe, és egy erős suhintással elvágta a kötelet. Itherek hálás mosollyal emelkedett a fénybe, Hataly szívében pedig boldog megkönnyebbülést érzett.
Hataly másnap sokáig tűnődött az álmán, s azt vette észre, hogy már nem haragszik az apjára. Hamarosan meggyógyult.

[10] részeges (baskír)
[11] tévelygő (baskír)

05/12/2025

A KAVICSOT KÖNNYEZŐ ÓRIÁS

Akkoriban a Földön csak óriási sziklák voltak. Még frissen teremt***e a Jóisten a dolgokat, ezért még minden óriási volt. Óriási kövek, fák, óriási állatok és óriások. Az óriások, az óriási dolgokhoz tartoztak. Mert a dolgok még nem szolgáltak semmire. A dolgok, még csak úgy voltak.

Ebbe az óriási világba engedte aztán útjára az Isten az embert, aki se nem volt dolog, se nem volt óriás. Az embert azért akarta a Jóisten, hogy általa az óriási dolgoknak értelme legyen.

A dolgoknak nem kellett semmiért megdolgozniuk, mert azok csak úgy vannak. Az embernek viszont, hogy értelme legyen a dolgoknak, mindenért meg kellett dolgoznia. Ha enni akart, gyűjtögetnie kellett. Később megtanult vadászni és nekibátorodott.

- Ha az állatok és növények, lám így értelmet kaphattak általam, akkor a kövek is jók lehetnek valamire.
Így okoskodott az ember és elkezdte törni a követ, hogy házat építhessen magának. Jitu[9] az óriás, aki a sziklák szelleme volt, felfigyelt a zajra. Közelebb hajolt az emberhez és nézte, mit csinál. Az ember csak törte a követ. Jitu eltöprengett.

- Ez a kis puha akarat, vajon mit tehet azokkal az irdatlan sziklákkal? Hát nem látja, hogy az ő ereje nem arra való, hogy követ repesszen vele? Nem látja, hogy az ő ereje nem a dolgokban van, hanem a dolgok értelmében?

Nézte Jitu az embert évezredeken, évmilliókon át és egyre csak nőtt benne a fájdalom. Mert az ember nem nyughatott. Ahelyett, hogy a dolgoknak értelmet adott volna, csak törte, gyúrta, rendezte, pakolta a dolgokat.

- Ha ez így megy tovább, még a végén az emberből is csak egy dolog lesz! – sóhajtotta Jitu, és óriás szíve majd meg hasadt. Szánta az embert, sajnálta az Istent, félt***e a köveket. Aztán egyszer csak megeredtek a könnyei. Könnyei a folyók medrében találtak menedéket, s mivel Jitu kőszívű volt, apró kavicsokat könnyezett bele a világ folyóiba.

Ha az ember, nagyritkán meg-megáll egy folyó partján és kezébe vesz egy kavicsot, talán eszébe jut, hogy a kőszív érte könnyezik, s akkor végre felhagy majd a dolgok bolygatásával. Akkor talán felteszi a kérdést: Mi adhatna értelmet ezeknek a kavicsoknak itt?

[9] óriás (szuahéli)

Turba Attila

04/12/2025

VARJÚGOLGOTA

A háború már messze járt. De elvitt magával minden élelmet a városból. Vigaszul csak hatalmas bombatölcséreket hagyott maga után a gyerekeknek játszótér gyanánt. Játszottunk is lelkesen. Mert a gyerek dolga a játék és ezt a dolgát elvégzi akkor is, ha kiégett tankok, vagy vízgyűjtő kráterek közt tud csak éppen kergetőzni. De a játékhoz kellett az erő. És az erő csak egy darabig jött a lelkesedésből. Aztán dél körül megkordultak a gyerekgyomrok és ki-ki hazafutott, hátha aznapra sikerült a szülőknek valamit keríteni az asztalra.

Nálunk már hetek óta csak üres puliszka jutott, mert a lábasjószágot, amit a pincében szállásoltak el édesanyámék, már ősz végére mind eltettük láb alól. Különleges tyúkok voltak azok. Fordított életet éltek. Nappal a pincében várakoztak és bóbiskoltak, aztán sötétedéskor kiszabadultak és hajnalig kapirgáltak. Napkelte előtt aztán, mire a nappalos műszak felébredt, édesapám gondosan elszállásolta őket a pincében. Akkor nem értettük, mire jó ez, ma már tudom, hogy a beszolgáltatás elől menekítették szegényeket.

De télire elfogytak azok is. Egy este aztán megjelent nálunk a szomszéd Garvan[8] bácsi. Bedugta a fejét az ajtón, felénk csak kacsintott és a mutatóujját a szája elé t***e.

- Pszt prücskök! Fel ne ébresszétek a varjakat!

Édesapám, egy hosszú bottal indult el Garvan bácsi után. A botra valami rongy volt feltekerve és volt náluk egy vödör, is csirizzel tele. Belekapaszkodtam édesapám kabátjába és kijelent***em, hogy, engem is el kell vinniük. A két férfi tanácstalanul nézett össze, aztán János bácsi intett, és én velük mehettem.

A hosszú bot, végén a csirizes ronggyal, varjúfogó volt. A varjak a városszéli nyárfákon aludtak. Mi minden nap csak annyit vettünk le a botjainkkal, amennyi a két család asztalára egy kis húspótlást adott a puliszka mellé. Azon a télen a városszéli varjak tartottak minket életben. Édesanyám megtanított rá, hogy, ha varjak szállnak el felettünk, álljunk meg és vessünk keresztet.

Akkoriban rajtunk kívül senki nem tudta, miért nézünk fel az égre, ha varjak kárognak valahol és vetjük rá a keresztet. Azt hitték, a halálmadár hangja a halottainkra emlékeztet. Pedig mi, az életadót ünnepeltük éppen.

[8] varjú (bolgár)

Turba Attila

03/12/2025

Lapozz, szagolj bele, simítsd végig- mostantól a CsudaBoltban is!

Olyan hely ez, ahol a minőség, a tudatosság és a gondosan válogatott tartalom otthon érzi magát - öröm, hogy a mi könyveink is egy ilyen polcra kerülhettek.

03/12/2025

APOKRIF[6]

Lapsi[7] már nem volt gyerek, amikor egy napon kiásta Istent a kertje végében.

Az öreg eperfa tövében történt. Dédapja tükörsimára koptatott fanyelű ásójával indult el a téli szürkületben, a sötéten bólogató százéves fához.
Elege volt az életéből. Úgy döntött, visszaadja annak, akitől kapta. De mivel Lapsi világ életében akkurátus ember volt, hát nem állhatta meg, hogy a saját sírját ne maga ássa ki olyan mélyre és olyan szélesre, amilyenre ő jónak látta. Hosszan vizsgálta az öreg fa törzsének redőzetét és próbálta megfejteni belőle a gyökerek állását. Végül, a déli oldal mellett döntött.

- Legalább a napos oldalon leszek. Végre. Ha már az egész életemet árnyékban töltöttem – gondolta, és fanyar mosolyra húzta a száját.

Ásni kezdett hát. Először kijelölte a kereteket, aztán az első ásónyomot vette ki, jobb oldalra töltve a földet.
A második ásónyomot balra gyűjtötte. Amikor azonban a harmadik ásónyomnál járt, megállt.

- De nagy tulok vagyok! Hát nem volna könnyebb egy oldalról húzni be az összes földet?
Na, várjunk. Ezt talán mégsem gondoltam rendesen végig.
Ha már bent leszek, akkor ugyebár nem fogok már földet húzgálni. Akkor most mi legyen?

Lapsi nem szeretett szívességet kérni senki ember fiától.
Hogy pont most tenne ilyet? Arról hallani sem akart.

Megvonta a vállát és tovább ásott. Tél volt. A föld már majdnem fagyos, de még éppen ásható.
Sőt, minél mélyebbre haladt, annál könnyebb volt ásni. Egy óra múlva már nem látott ki a sírból.
Megint megállt, mert alaposan kimelegedett. Leült a gödör a keleti végébe és maga elé meredt. Ekkor érezte meg, hogy nincs egyedül. Valaki van a nyugati oldalon. Nagyot sóhajtott, és megszólította.

- Miért csak most? Annyit fohászkodtam Hozzád! Annyit kértelek! Annyit kerestelek!

Megcsóválta a fejét és átült a gödör nyugati végébe.

- A titkokat mélyen, elrejtve kell keresni. Ami igazán értékes, azt elfedi a felszín csillogása. Aki csak a felszínen jár, soha nem találkozik velem. A fontos találkozásokhoz mélyre kell leásni!

Lapsi nem temette be a gödröt. Minden nap kiment onnantól a kert végébe és beszélgettek. Már nem bánkódott többé az árnyék miatt.

[6] rejtett, titok (görög)
[7] gyermek (finn)

Turba Attila

Mesélő Kiadó

10/12/2025

10/12/2025

09/12/2025

08/12/2025

08/12/2025

07/12/2025

06/12/2025

06/12/2025

05/12/2025

04/12/2025

03/12/2025

03/12/2025

Cím

Weboldal

Értesítések

A Vállalkozás Elérése

Parancsikonok

Megosztás

Kategória