20/06/2025
„Próbálom lelassítani a fénysebességgel múló gyermekéveket.”
Ez a mondat minden rohanó szülő szívéig ér.
Nemrég olvastunk egy izgalmas cikket a slow parentingről. Ez az irányzat a minőségi szülő–gyermek kapcsolatra helyezi a hangsúlyt: arra, hogy legyen időnk meghallgatni gyermekünk élménybeszámolóit, mesélni nekik, törődni szorongásaikkal, félelmeikkel. Ehhez fontos, hogy nyugodt, meghitt körülményeket teremtsünk.
Az iskolában például mesekuckót alakíthatunk ki mesepárnákkal, meseszőnyeggel, ami kijelöli a mesélésre szánt különleges helyet. Otthon pedig érdemes bevezetni egy meserituálét, amely segít az erre szánt idő és tér elkülönítésében.
Fontos, hogy a mesét lassan, érthetően mondjuk, gesztusokkal és mimikával kísérve, hogy jelezzük: most egy varázslatos történet következik. Ne egyszerűsítsük le túlzottan, és ne magyarázzuk túl a mesét — a cél a megértés és a közös élmény, nem az értelmezések vagy kioktatások.
Meséljetek egymásnak családi történeteket, a napi élményeket, vagy akár a polcról leemelt történeteket - csak meséljetek!❤️
📚 Ha nálatok is van mesesarok vagy olvasósarok, akkor pedig mutassátok meg nekünk – töltsétek fel róla egy fotót, vagy írjátok meg kommentben, hogyan alakítottátok ki!
A slow parenting mint nevelési módszer újra hódít. A mindig elfoglalt, siető szülőket arra ösztönzi, hogy lassítsanak le, éljék meg gyermekeikkel a vissza nem térő pillanatokat. Én teljesen ennek a módszernek a híve és elkötelezettje vagyok. Mindig az ösztöneim után megyek, ha...
