09/09/2026
„Az egyszeri és megismételhetetlen projekt” – 4. rész
Februárban és márciusban Adri egy-egy hétvégi Ötlet-öltőn, és közben esti alkalmakon is dolgozott a próbadarabokon.
Szépen tartottuk az ütemet.
A próbadarabok nagy része csoportban készült, így a többiek is végig követték, hogyan alakul a ruha. Kérdeztek, ötleteltek, segítettek, és velünk együtt drukkoltak. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy ez a különleges munka lassan nemcsak kettőnk szívügye lett. 😊
Áprilisra pedig már pontosan tudtuk, milyen feladatok várnak ránk:
– a menyasszonyi ruha, amelynek már szépen körvonalazódott az új fazonja,
– a kabátka,
– a fátyol,
-gyűrűpárna
– és a menyecskeruha.
Örömömre Adri addigra az alapanyagokat és a kellékeket is beszerezte. Volt, hogy telefonon egyeztettünk, melyik anyag lenne megfelelőbb, és a házi feladatait is mindig precízen elkészítette.☺
Az új menyasszonyiruha-fazonnál nagyon figyeltem arra, hogy ne én mondjam meg, milyen legyen. Abban támogattam Adrit, hogy nyugodtan találja meg azt a fazont, amiben igazán szépnek érzi, látja magát.
Azt már biztosan tudtam, hogy az elképzelés és a varrás tudás össze fog érni. Lesz hozzá türelme is, precizitása is.
Ő mondta ki azt is, hogy szeretné alkalmibbá tenni a ruhát. Legyen rajta csipke.
Így született meg a következő próbadarab: a már kialakított új felsőrész csipkével, sőt gallérral.
Közben a kabátkával is elkezdtünk foglalkozni. Találtunk hozzá egy Burda szabásmintát, amit átalakítottunk az elképzeléseinknek megfelelően.
És elérkezett az a pillanat is, amikor már nemcsak próbaanyagokat vettünk elő.
Ott volt előttünk az igazi törtfehér düsesz, a csipke és a menyecskeruha gyönyörű bordó szatén selyem anyaga.
A sok próba után lassan elkezdhettünk készülni arra, hogy belevágjunk az igaziba. 🤍