Rena

05/01/2026

Fehér tollpihe

Fehér tollpihe hullott elém,
Lágyan ringott a szél ölében.
Nem szólt, csak csendben megpihent,
Mint angyal keze, ki rám nevet.

Napfény csillant rajta halkan,
Fénye szelíden érint***e arcom.
Tudtam, nem véletlen jött el,
Az ég küldte, hogy ne vesszek el.

Minden nap kísérnek engem,
Láthatatlanul, mégis érzem.
Ott vannak a szélben, a fényben,
Szívem halk dobbanásában, mélyen.

Ha vihar jön, s elfeled az ég,
Egy tollpihe jelzi: nem vagyok egyedül még.
Ők emelnek, ha roskadnék,
S vigyáznak rám, amíg élni kell még.

Köszönöm, hogy itt vagytok velem,
S őriztek csendben, szelíden.
Fehér toll, az égi üzenet,
az angyalok így szólnak:
Szeretnek.

30/12/2025

Megint eltelt egy év

Megint eltelt egy év,
rohan az idő, suhan, tovaszáll.
Nem kérdez, csak elszalad csendben,
s mi utána nézünk fáradt szemmel.

Az ünnep most lelassít mindent,
a zaj elcsitul, s a szív figyel bennünk.
Lassan visszanézünk, mit hozott e világ,
mennyi könnyet, s mennyi mosolyt ránk.

A jó pillanatok most is ragyognak,
melegítenek, mint tűz a fagyban,
a rosszak tanítanak csendben,
hogy erősek legyünk, ne essünk el.

Bár volt búcsú, veszteség, fájdalom,
mégis él bennünk minden álom.
Mert minden ember, ki jött és ment,
nyomot hagyott, s szívünkben megpihent.

Nehéz év volt, fárasztó és hosszú,
de nézz tükörbe: ott állsz, túl vagy rajta!
Sebekkel, de emelt fejjel,
mert erős vagy, aki mindig feláll újra, s újra.

Ne bánj semmit, hisz minden okkal történt,
minden könny formált, s mindent megért.
Tanultál, nőttél, s ma már tudod:
nem kell tökéletesnek lenned, hogy nagyot alkoss.

Mert néha pihenned is kell,
Ha lelked már fáradt, s tested elnehezül.
De ott bent a csendben újra megszólal majd
egy hang, mely azt suttogja: " Menj tovább".

Ne kívánj hát könnyebb évet,
csak több hitet, erőt, türelmet.
Hogy a harcban ne roppanj meg,
hanem minden nap újra felkelj.

Mert nem az számít, hány vihart bírsz el,
hanem hogy újra és újra hiszel.
Hogy az út végén, bármilyen nehéz,
megállsz, s azt mondod:

"Megcsináltam. Éltem. Éreztem.
És nem adtam fel"

26/12/2025

Vannak történetek, amelyeket nem lehet hangosan elmondani.
Csak csendben megérezni.

Ez a könyv nem díszít, nem magyaráz, nem kér figyelmet.
Megáll.
És hagyja, hogy Te is megállj vele.
Hogy egy kicsit lelkileg megkönnyebbülj.
Felszabadulj.
Megértsd, mi zajlik benned.
Hogy felismerd: minden okkal történik.
És ha elvesztél,
visszatalálj önmagadhoz.
Hazatalálj.

Ezek a versek egy lélek lenyomatai:
fájdalomból, vágyból, veszteségből és szeretetből születtek.
Nem azért, hogy szépek legyenek –
hanem hogy igazak.

Oldalról oldalra egy belső út rajzolódik ki:
a hiány csendjétől a megértésig,
a törékenységtől a békéig.

Ez a kötet nem mindenkinek szól.
Csak azoknak, akik már tudják,
hogy a legnagyobb erő nem a hangosságban,
hanem az őszinteségben rejlik.

Ha érzed, tudni fogod.
Ha most megérintett,
akkor neked szól.

Hamarosan elérhető lesz a Rena versek– Limitált kiadás korlátozott számban 😉☺️

20/12/2025

Idő = Szeretet

Karácsony. A szeretet ünnepe.
Elcsendesül most a világ, s benne a lelke.
Fény gyúl, s a szív is megenyhül,
A múlt, s a jelen egy pillanatra összefonódik belül.

Gyermekkorom emléke még ma is bennem él,
A Jézuska csengője ma is zenél.
Akkor még minden csupa csoda volt,
Minden apró fény varázst hozott.

Nem számított, mi volt kevés,
A szeretet volt a legszebb fény.
Szüleim fáradt mosolya mögött
Ott lüktetett az odaadás, a jóság - mi örök.

Most felnőttként értem meg igazán,
Mi volt az ajándék minden karácsony hajnalán.
Nem dísz, nem fény, nem csillogás,
Hanem szívből jövő adakozás.

Ezért most, mikor újra hull a hó,
S csendben zsong a karácsonyi szó,
Adjunk időt, ne tárgyat, ne kincset,
Adjunk egymásnak jelenlétet, igaz, szerető szívet.

Mert az idő - maga a szeretet,
A legnagyobb ajándék, mit adhatsz mindenkinek.
Nem vehető, nem pótolható,
Csak megélhető, s megőrizhető.

Őrizd hát minden perc varázsát,
Mikor szíved békét talál, s hálát.
S ha múlik is az ünnep fénye,
Benned marad az örök csoda lénye:
az Idő = Szeretet ereje.

07/12/2025

Amíg pereg az idő

Amíg pereg az idő, mint elsodort falevél,
csak álok a tenger előtt, s nézem, merre kél a fény.
Olyan csend van bennem, mint mikor a szél megáll egy percre,
s mégis érzem, hogy visz magával valami láthatatlan erő előre.

A csend útján, előttem ösvény, apró kavicsok, lehullott levelek,
mintha hívnának, hogy lépjek egyet, még ha kicsit is félek.
A tenger simogatja a partot, s közben mesél nekem halkan,
régi emlékekkel súgja : nem baj, ha néha eltévedsz a zajban.

S a szél belekap a hajamba, s mintha kérdezné:
Mondd… tudod már, merre mennél?
S csak figyelem, ahogy a hullámok futnak egymás után – mint a percek, amik lassan elfogynak egyszer.

De valahol mélyen tudom, hogy minden út bennem születik,
minden nesz, minden levél, minden tengerillat visszavisz
ahhoz a helyhez, ahol a lelkem megnyugszik végre,
s ahol megértem: amíg időm van, keresnem kell…
hogy merre van az én utam – a szélben, a vízben, a csendben,
önmagam felé.
S ez a belső iránytű átsegít ha minden nehéz.

20/04/2025

A videót és a zenét készít***e DallamDoki Music World
Zeneszöveg : Rena
Hálás köszönet a munkáért és egy csodálatos zene lett az eredménye 🙏

Iratkozz fel a DallamDoki Music World youtube csatornájára és kérj saját szabottan egy igazi léleksimogató dallam zenét, kiváló minőségben

Feliratkozás ezen a linken keresztül érhető el ⤵️

https://youtube.com/?si=NS_W0VBGGErSbI2y

Zeneszöveg :

Még látlak

Szép nyári napsütéses időben
Fa alatt fűben fekve, madarak csicseregnek
Folyóban úszkáló emberek halk csobbanása közben
Harsány szellő fák susogást énekelnek...

Elrévedve gondolataimba merülve
Lágyan ringatozó faleveleket nézve
Szavakat suttognak, s felelevenít minden emléket...

Még hallom ahogy hozzám szólsz...
Oly kedvesen, becézgetve... ahogy senki más eddig meg nem t***e.
Még érzem, ahogy hozzám simulsz, mely oly gyengéden simogatja lelkemet.

Finoman karod átkarol...ahogy magához húz...
Ahogy megérinted lelkem, s ahogy én is Téged...
Melyben teljesen beleremeg testem
S pillanatnyi libabőrös lettem.

Még látom ahogy szemeid rám néznek...
Mosolyodba közben elveszek.
S látom ahogy örülsz, hogy veled lehetek...
Ahogy én is, hogy velem lehetsz.

Még látom mindazt, amit veled tölthettem.
De sajnos az idő eltelt, s fel kellett ébrednem.
Körülnéztem, s már nem látlak sehol Téged
Emlékeimben őrzöm szép emléked.

Már csak ennyi maradt meg belőle...
Ahogy jöttél, úgy mentél a messzeségbe.
Felnézek a fára, az égre, s gondolataim feléd térnek.
S most nélküled telnek az üres percek...

Az idő eltaszít, s emléked belepte az ősz...
Nézem a hulló faleveleket, s várom, hogy mikor jössz...
Tudom, csalóka álom, az évek peregnek
S továbbra is üres minden nélküled.

Rena

🎵 DallamDoki Music World – Személyre Szabott Zenék Világa! 🎵👉 Feliratkozol? Jár egy INGYENES ZENE!🔊 Töltsd meg a napjaidat egyedi dallamokkal, amiket Nek...

09/11/2024

Angyal
(Megzenésítve AI programmal)

Életembe léptél
Semmit sem kértél
Kezed vállamon hagyod
Csendben hallgatod bánatom.

Életembe léptél
Semmit sem ígértél
Mellettem pihentél
Fejem öledbe tenném.

Életembe léptél
Végül végleg elmentél
Köszönöm, hogy megismertél
Hogy mennyi mindent értem megtettél.

Mint néma lelkem legmélyén
Csendben hallgattad mesém
Mint egy naplót vezető
Oly kedves szerető.

Nem maradt más csak egy falevél
Melyet tovább visz a szél
Köszönöm hogy mellettem pihentél
Édes cseppekkel szerettél.

23/10/2024

Még látlak

Szép nyári napsütéses időben
Fa alatt fűben fekve, madarak csicseregnek
Folyóban úszkáló emberek halk csobbanása közben
Harsány szellő fák susogást énekelnek...

Elrévedve gondolataimba merülve
Lágyan ringatozó faleveleket nézve
Szavakat suttognak, s felelevenít minden emléket...

Még hallom ahogy hozzám szólsz...
Oly kedvesen, becézgetve... ahogy senki más eddig meg nem t***e.
Még érzem, ahogy hozzám simulsz, mely oly gyengéden simogatja lelkemet.

Finoman karod átkarol...ahogy magához húz...
Ahogy megérinted lelkem, s ahogy én is Téged...
Melyben teljesen beleremeg testem
S pillanatnyi libabőrös lettem.

Még látom ahogy szemeid rám néznek...
Mosolyodba közben elveszek.
S látom ahogy örülsz, hogy veled lehetek...
Ahogy én is, hogy velem lehetsz.

Még látom mindazt, amit veled tölthettem.
De sajnos az idő eltelt, s fel kellett ébrednem.
Körülnéztem, s már nem látlak sehol Téged
Emlékeimben őrzöm szép emléked.

Már csak ennyi maradt meg belőle...
Ahogy jöttél, úgy mentél a messzeségbe.
Felnézek a fára, az égre, s gondolataim feléd térnek.
S most nélküled telnek az üres percek...

Az idő eltaszít, s emléked belepte az ősz...
Nézem a hulló faleveleket, s várom, hogy mikor jössz...
Tudom, csalóka álom, az évek peregnek
S továbbra is üres minden nélküled.