Dr. Molnár Róbert

11/06/2026

Ha lesz gépünk végre, akkor irány Riga.

11/06/2026

A FIDESZNEK NINCS VISSZAÚT!

Szolgálat helyett a hatalommal való visszaélést választotta, 16 éven át jogot tiport és garázdálkodott a nemzet kincseivel.
Vége!

Többek között erről is beszélgettünk Zimon András -sal a Magyar Közöny podcast adásában.
A teljes felvétel itt tekinthető meg:

https://youtu.be/83EjcxHf4ls?is=Gm8vhEbQL34WmEh1

09/06/2026

A hatalom mostoha gyermekei voltak a kisfalvak, s minél kisebbek, annál mostohábbak...

A kisebb településeinket is méltatlanul magára hagyta a kormány, illetve azokat amelyeknek a polgármesterei nem nyaltak be csontig nekik...

Borzalmas volt az elmúlt 16 év önkormányzati politikája, pedig a falvaink nélkül nincs társadalmi felemelkedés.

Szeretettel ajánlom a Magyar Közöny podcastban tegnap folytatott teljes beszélgetésünket arról, hogy miként látom ma, és miként a múltban a kormányzást és az önkormányzati politikát....

A felvétel itt:
https://youtu.be/83EjcxHf4ls?is=HOgiqqIECnjdhmM7

08/06/2026

A POLGÁRMESTER AZ ELSŐ HALOTTJÁNÁL KEZDŐDIK

Ma a Magyar Közöny podcast vendége voltam, ahol a polgármesterekről, az önkormányzatiságról és a kormány példamutatásának fontosságáról beszélgettünk kicsit másként, Zimon Andrással.

Áll a bál az önkormányzatok körül! Megfelezné a kormány a polgármst...

28/05/2026

AMADEUS

A Szegedi Kortárs Balett előadásában feleségemmel és anyósommal tegnap este az Budapesten, a MÜPA-ban néztük meg az "Amadeus"-t.

Bevallom, a balett nem igazán a kedvenc műfajom, ennek ellenére láttam néhány előadást annak idején Keveházi Gábor szereplésével, illetve pár éve az Erkel Színházban a híres Moszkvai Balett előadásában a Hattyúk tavát.

A tegnap esti előadás Mozart Requiemjére épült, és fantasztikus volt ahogy a fényekkel és árnyékokkal játszottak a koreográfusok és hatalmasat alakítottak a táncnűvészek.

Remek volt.

Aki szereti a balettet, annak mindenképpen javaslom, hogy nézze meg.

Mi, szegediek, már csak Budapesten tudtuk.

24/05/2026

Pünkösd * Vasárnap * Reggel

"Végül kiárad ránk a lélek a magasból. Akkor majd a puszta kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik."
Ézsaiás 32:15

24/05/2026

Tegnap Ágival felkerestük Ölelő Olgát, és egy nagyot sétáltunk a vásárhelyi erdőben...

17/05/2026

Gyerekkorunkban nagyon közel laktunk egymáshoz.

Erika és a húga, Rita testvérekként, átelemben velük Hédi. Anyukája és a nagymamája svábok voltak, és nagyon szerettem a nagymamájával, Kati nénivel németül, illetve svábul próbálni beszélgetni. Mi a szomszéd utcában, de tőlük csak egy csúzlitávolságra laktunk.

A húgommal, Edittel és velük, és időnként e "kemény maghoz" csatlakozó gyerekekkel együtt nőttünk fel. Mi így öten viszont gyakorlatilag az egész gyerekkorunkat együtt töltöttük. Az óvodától egészen addig, amíg ki nem repültünk. Csodálatos évek voltak, éltek a szülők, a nagyszülők és semmiben nem szenvedtünk hiányt. Legfőképpen a szeretetben nem.

Ezek a gyerekkori barátságok szerintem soha nem múlnak el igazán. Lehet, hogy az élet elsodor bennünket egy időre, lehet, hogy ritkábban találkozunk, de a közös emlékek örökre megmaradnak.

Hédi meghívott bennünket a Kübekháza melletti fantasztikus birtokukra egy kis nosztalgiázásra. Isteni bográcsgulyás készült, Erika és Rita anyukája, Ilonka néni megsütötte nekünk gyerekkorunk kedvenc "vastaghabos" sütijét, voltak házi sajtok és házi kolbászok is. Délutántól egészen este tizenegyig csak beszélgettünk, fényképeket néztünk, nevettünk és meséltük egymásnak a régi történeteket.

Közben megnéztük a birtokot is, amit Hédi férje, Robi vezet és az agrármérnököknek készülő fiaik segédkeznek neki. És ha már ott voltam, egy kicsit mozogtam is. Segítettem az állatok körül az abrakoltatásban.

Fantasztikus érzés volt.

Eszembe juttatta ez, hogy milyen életre szóló élmény volt nekünk falun felnőni. Hatalmas szabadságunk volt gyerekekként. Ismertük egymást, vigyáztunk egymásra. Együtt játszottunk, együtt bográcsoztunk, együtt nőttünk fel.

Nyáron sokszor késő estig kint voltunk az utcán. Aztán persze be kellett parancsolni bennünket fürödni, mert estére olyan koszosak voltunk, mint az ördögök.

Nem voltunk gazdagok, de szegények sem. Boldogok voltunk. Mindenünk megvolt, amire szükségünk volt. Nem vágytunk Nike vagy Adidas cipőkre - én ma sem vágyom, nincs is -, azokban a ruhákban éreztük jól magunkat, amiket kaptunk, mert akkor nem ez számított.

Olyan jó lenne, ha egy kicsit újra visszatalálnánk ehhez az egyszerűbb világhoz, ahol nem az számított, kinek mennyije van, hanem az, hogy mi van ott belül. És bennünk rengeteg szeretet és öröm volt.

Talán ez köt össze bennünket ma is, és az, hogy ezek valóban igazi, önzetlen barátságok voltak.

Legközelebb majd valaki másnál találkozunk, és remélem, még sokáig megengedi azt a Teremtő, hogy folytatni tudjuk ezt a jó szokást.

17/05/2026

BIRKAKRIMI🐑🐏🐐
MI AKKOR MOZIZUNK, HA JÓL ESIK! 😀

Tegnap azt terveztem, hogy füvet nyírok az utcán és a kertünkben, de az eső keresztülhúzta a számításaimat.

Mi pedig amúgy is azok közé tartozunk, akik akkor mennek moziba, amikor jólesik, így feleségemmel és a kislányunkkal úgy döntöttünk, hogy a szakadó esőben moziba megyünk, és beülünk egy könnyed "mesefilmre".

Középső fiunk - aki most emelt szinten érettségizett kémiából és biológiából - inkább kipurcanva otthon maradt aludni.

Őszintén szólva azt hittük, egy laza, kedves, vicces kis családi történetet választunk. Aztán azon kaptuk magunkat, hogy egy elképesztően megható, érzékeny és nagyon emberi filmet nézünk.

A "Birkakrimi" első pillantásra tényleg csak egy gyermeteg "birkás nyomozásnak” tűnik, de nem az volt. A történet az állatokon keresztül beszél empátiáról, összetartásról, az igazság kereséséről és arról, mennyire fontos odafigyelni egymásra és segíteni a másikat. A történet pedig úgy zajlik , hogy azt még a gyerekek is megértik, a velük ülő felnőtteknek sem unalmas.

A bírkák karakterei pedig elképesztően jók lettek, és az egész filmnek van egy jó lelkülete. Amikor véget ért a film, megkérdeztem a kislányomat, hogy hogyan tetszett? - Nekem szomorú volt - mondta. Ilyen az élet - válaszoltam. Egyszerre tartogat vicces, izgalmas és meglepően mély dolgokat.

Egy olyan családi film ez, amelyet szeretettel ajánlok a gyermekes családoknak is. A vetítésen egyébként meglepően sokan voltak, és minden korosztályból. Amikor felkapcsolták a villanyt, láttam a szemekben a meghatottságot.

Mi nagyon szerettük. Ajánlom mindenkinek.

16/05/2026

Nagyon szeretek itt élni, és hálás vagyok azért, hogy a szüleim a ’80-as években megvették ezt az 1500 m²-es telket, ahol aztán 26 évvel ezelőtt építkezhettünk.

Mivel egy családi ház sosincs kész, ezért ha éppen nem renoválunk valamit, akkor ültetek.

Emlékszem, egy téglával és törmelékekkel teli portából kézzel szedtük ki annak idején a sittet, és körülbelül 50 centi földet hordtunk rá, hogy valami megmaradjon benne. Ma már elég szép, de egy kert sincs soha teljesen kész. Ha volt vagy van egy kis pénzem, mindig veszek egy-két apró évelőt vagy cserjét. Így volt ez az elmúlt negyedszázadban – borzalmas kimondani is –, és így van ma is.

Különösen a tavaszt, a nyári naplementéket és az olyan csendes esőket szeretem, mint amilyen a mai is volt. A kiszáradt föld fellélegzik, a növények pedig boldogan fürdenek az éltető vízben. Ezek látszanak ezeken a reggeli esőben készített képeken.

Ilyenkor minden zöldebb és üdébb. Jó érzés látni, ahogy a kert új erőre kap, a virágok felemelik a fejüket, és megtelnek frissességgel.

Amikor a kertben vagyok, akár füvet nyírok, gazolok, vagy csak csendben kiülök a kerti fotelbe, mindig hála tölti be a szívemet. Ez a leeresztés helye. Ilyenkor, ebben a csendben tudok a legmélyebben beszélgetni a Teremtőmmel.

Add Uram az esőt!