04/11/2025
Ukrajna Trianonjának szerepére Budapest jelentkezik
Budapest harmincegy éve a béke ígéretének tanúja volt – most egy geopolitikai leszámolás főpróbájának helyszínévé válik. 1994-ben az ukrán, az orosz, az amerikai elnök és a brit miniszterelnök írta alá a Budapesti Memorandumot, amelynek értelmében Ukrajna lemondott hatalmas nukleáris arzenáljáról, s ennek fejében Oroszország, valamint az angolszász észak-atlanti katonai tömb két pillére garantálta az ukrán állam függetlenségét és területi szuverenitását. A megállapodás jelképes volt: a hidegháború lezárultával úgy tűnt, hogy a világ népei és államai képesek lehetnek a békés egymás mellett élésre. Most, több mint három évtizeddel később, amikor az egykori okirat már legfeljebb vécépapírnak alkalmas, a nagyhatalmak újra Budapesten készülnek dönteni Ukrajna sorsáról – csakhogy ezúttal Ukrajna nélkül.
Brüsszel sem kapott meghívást Budapestre: Donald Trump, Vlagyimir Putyin és a vendéglátó Orbán Viktor azt üzeni nekik, hogy nem kompetensek az Ukrajna sorsáról szóló diskurzusban – így azonban sem Ukrajnától, sem az Európai Uniótól nem elvárható, hogy a Budapesten születő megállapodás tartalmát magára nézve kötelező érvényűnek fogadja el. Ha Oroszország és az Egyesült Államok az esetleges békéről szóló döntését annak minden következményével érvényesíteni akarja, Kijevet és Brüsszelt bele kell kényszerítenie. Ugyan miféle béke volna ez?
Donald Trump és Vlagyimir Putyin Budapestre jön – és kettőjük közt ott feszeng Orbán Viktor, a félperiférián kőolajjal, földgázzal és autóalkatrésszel seftelő politikai hóhérsegéd, aki örömmel biztosít helyszínt bármilyen békedelegációnak, ha az ennek fejében az ő rendszerét legitimálja. Trump az EU területén tárgyal azzal a Putyinnal, aki annak egyéb tagállamaiba be sem teheti a lábát, és ezzel egyértelmű üzenetet küld az öreg kontinensnek: Európa már nem dönt – Európáról döntenek. Amerika és Oroszország a térkép fölé hajol a magyar fővárosban, miközben Brüsszel nem tehet egyebet, mint hogy a tárgyalás számára kedvező kimenetelében reménykedik.
Putyin a budapesti békecsúcs puszta tényével máris nyert: három évvel az invázió után újra partner – ráadásul az unió területén. A háborús agresszor a béke megteremtése iránt elkötelezett tárgyalófélként jelenhet meg az orosz propagandában – hol máshol történhetne meg ez a közgyalázat, mint Budapesten: annak az országnak a fővárosában, amelynek kormánya három és fél éve őrjöngve folytat kommunikációs háborút Ukrajna ellen, és amelynek médiája napi huszonnégy órában harsogja, hogy a béke útjában valójában Volodimir Zelenszkij áll! A tárgyalás puszta ténye Európa és Ukrajna megalázását jelenti: Trump és Putyin Ukrajnáról dönt Ukrajna jelenlétén kívül, az Európai Unió területén az Európai Unió részvétele nélkül. Szimbolikus pofon mindkét félnek: Kijevnek és Brüsszelnek egyaránt. Ukrajna vérrel fizet nap mint nap a szabadságáért. Milliók menekültek el, városok váltak lakhatatlanná, családok gyászolnak. Három és fél évnyi háború után a nagyhatalmak újra a régió feje fölött akarják eldönteni, meddig terjedhetnek a határai ezúttal egy vétlenül megtámadott államnak. Ez a legrosszabb értelemben vett imperializmus visszatérése – most nem a Nagy-Trianon-palotába, hanem Budapestre.
Orbán Viktor számára a budapesti békecsúcs világpolitikai színpada elsősorban belpolitikai funkciót szolgál: a magyar miniszterelnök nem békét akar teremteni, hanem a békéltetés médiaélményét és Magyarország geopolitikai fontosságát kívánja eladni a hatalomgyakorlását egyre nagyobb számban ellenző magyaroknak. Három éve építgeti már békemissziójának narratíváját, amely szerint ő az egyetlen békevágyó vezető a háborús pszichózis önkívületében tomboló Európában. Végre elnyeri jutalmát: a világ az ő személyére figyel majd, amint a béketárgyalás közvetítőjeként a kamerák kereszttüzében pózolhat – csakhogy ez a szerep meg a hozzá tartozó diplomáciai körítés nem több, mint a hazájában erkölcsi és bizalmi krízisbe került magyar miniszterelnök politikai marketingmutatványa. Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy a budapesti csúcstalálkozó az európai érdekérvényesítés kudarcának és Putyin diplomáciai diadalának szimbolikus aktusa – Orbán Viktor ebből kovácsolna magának belpolitikai tőkét: azt akarja elhitetni a magyarokkal, hogy miniszterelnökük a világ súlypontjába került, pedig valójában két birodalom hasznos lakája lett, amely teljesítményt természetesen nem kell lebecsülni.
A budapesti békecsúcs puszta tényének legfőbb vesztese az Európai Unió, amelynek tagállamai menekültekkel, inflációval, hitelekkel és fegyverszállításokkal fizetik meg a háború árát, most pedig azzal szembesülnek, hogy egykori riválisuk, Oroszország és egykori szövetségesük, az Egyesült Államok a hátuk mögött tárgyal Budapesten, azon társországuk fővárosában, amely nyíltan szabadságharcol a „bolsevik” jelzővel illetett Brüsszel ellen. Orbán Viktor egy nagyon nagy színpadon adhatja elő Európa békéltető főpapjának szerepét, miközben orosz érdekek szolgálatában módszeresen ássa alá Európa önrendelkezését. A magyar miniszterelnök retorikája és politikája azt fejezi ki, hogy nem Budapestnek kell alkalmazkodnia Brüsszelhez, hanem Brüsszelnek Budapesthez – most pedig két nukleáris birodalom szerez érvényt ennek a kurucos imperatívusznak. Egy kicsiny nép nagyravágyó vezetőjének hőn áhított ábrándja beteljesül: a kisebbség diktál a többségnek, a félperiféria oktatja a centrumot. A fideszes nyilvánosság diadalittasan harsogja, hogy a magyarok miniszterelnökét a világ nagyjai választották a béke fővárosának házigazdájává: Orbán nemzetközi tényező, béketeremtő, a nyugati hatalomgyakorlás alternatívája.
A fő kérdés: a magyarok diplomáciai tárgyú büszkesége képes-e tartósan ellensúlyozni azt a tényt, hogy a magyar gazdaság romokban hever. A jogállamisági eljárás tartósan zárva tartja a pénzcsapokat, Matolcsy György unortodox gazdaságpolitikája pedig látványosan csődöt mondott, és beláthatatlan kimenetelű lecsúszásba rántotta magával a forintot: az infláció pusztító mértékű, az élelmiszerárak meghaladják a nyugat-európai átlagot – és ezek a problémák aligha oldódnak meg attól, hogy Putyin és Trump új határokat szab Ukrajnának a Gresham-palotában. A választópolgár nem lakik jól a béketárgyalással, a krumplileves fejadagja pedig egyre szűkösebb. Orbánnak ez a csúcstalálkozó elsősorban kommunikációs eszköz, a belpolitikai pillanat visszaszerzésének valóban nagyszabású kísérlete – csakhogy ez a gazdasági krízissel, a társadalmi elégedetlenséggel meg a Tisza áradásával szemben ettől még nem hat.
Van abban valami költészet, hogy ugyanabban a városban, ahol több mint három évtizeddel ezelőtt Ukrajna a Moszkvától való függetlenség és a két állam közti béke reményében lemondott az atomfegyvereiről, most ugyanennek az országnak a területét készülnek megrabolni, ugyanezt az országot akarják a feje fölött kétes feltételű békére kényszeríteni. Ez a béke csak akkor valósulhat meg, ha az Egyesült Államok készen áll tartósan megvonni támogatását Ukrajnától, és ezzel eladni annak keleti megyéit a véreskezű Putyinnak.
Budapest ismét történelmi helyszín, de ezúttal nem a reményé, hanem a saját sorsa feletti rendelkezés jogát elvesztő Ukrajnáé és Európáé. Orbán Viktor a házigazda, csakhogy a történetírás nem ismeri ezt a fogalmat: a bűnrészes személyét jegyzi fel. Amikor Orbán azt mondja, hogy „Magyarországnak a jövőben más szomszédai lehetnek, mint most”, ezzel nyilvánvalóan azt fejezi ki, hogy a béke következménye Kárpátalja magyar visszafoglalása lehet – ezzel Magyarország Lengyelországgal válna határossá, bár a többes számot még ez sem magyarázza meg. Ha így alakul, bizonyára lesznek, akik Trianon jogos revíziójának, és lesznek olyanok is, akik Trianon gyalázatát idéző hullarablásnak látják majd. Csak az a kérdés: a népek Krisztusának áldozati szerepe nem lötyög-e majd a magyarokon, amikor a harminc ezüstpénzt számolgatják?
De béke lesz-e Ukrajnában? Az alaszkai békecsúcs finoman szólva nem azt jelezte, hogy Putyin elkötelezett volna a békekötés mellett, és nem látni olyan körülményt, amely az augusztusi találkozó óta döntő változást okozna az orosz elnök szándékát illetően. Ha Putyin ezúttal is a bolondját járatja Trumppal, Orbán Viktor nem békeszerző lesz, hanem olyan áruló, aki a júdáspénzt sem kapja meg.
A cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/43. számában jelent meg október 22-én.
Fotó: Orbán Viktor fogadja Putyint Budapesten 2019. október 30-án (Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala)
