27/11/2025
„A lóval lenni mindig ünnepnap”
Amikor a 12 éves Vancsura Ilona – vagy ahogy mindenki hívja, Lilu – hároméves volt, a legtöbb gyerek még mesekönyveket nézegetett. Ő viszont már lovon ült. Ma, tizenkét évesen, a Kiskunhalasi Központi Református Általános Iskola tanulója, és a Magyar Póni Klub Szövetség Póni Klub Országos Bajnokságán Kezdő Gyerek díjlovas Bajnokság Kezdő Gyerek Bajnoka lett. A lovaglás számára nemcsak sport, hanem életforma, amiben a család, a kitartás és a szeretet mindennap jelen van.
Lilu már egészen kicsi korától lovak között nőtt fel. „Anyukám is lovagolt, és valahogy természetes volt, hogy én is szeretnék. Háromévesen kezdtem el, és rögtön megtetszett.” Először futószáron, majd műlovon gyakorolta az egyensúlyt – innen vezetett az út a valódi ló hátára. Később a voltizsálás, vagyis a lovas torna hozta meg számára az első sikereket: négy és fél évesen Kaposváron különdíjat kapott, mint a legfiatalabb versenyző. Azóta sem telt el év, hogy ne versenyre készült volna.
A család mindig ott volt mögötte. Édesapja, Vancsura Ákos kettesfogathajtóként versenyez, édesanyja, Vancsuráné László Erzsébet pedig szintén aktív lovas. „Azt hiszem, tőlük tanultam meg, hogy semmit sem szabad feladni. Mindig próbálják elmagyarázni, mit csináljak másképp, néha túl sokat is- Olyankor mondom, hogy most már tudom én is, de persze mindig igazuk van” – nevet Lilu.
A kezdeteknél ott volt Folti, a shetlandi póni, akinek segítségével megtanult bízni a lóban és önmagában. „Folti kicsi volt, de nagyon okos. Azt szokták mondani, hogy a legkisebb lovakban van a legtöbb csibészség, de ő pont az ellenkezője volt. Mindig vigyázott rám.” A kis póni után jött Turmix, az iskolaló, akivel már a versenyzés is komolyabb szintre lépett, majd a jelenlegi társ, JCS Grisheld – vagy ahogy ő hívja, „Gizi”. „Őt most kaptam pár hónapja. Először kicsit furcsa volt, de hamar megszoktuk egymást. Sok időt töltök vele, nemcsak edzésen. Van, hogy csak kimegyek a karámhoz, legeltetem, vagy sétálok vele. Olyankor is fontos, hogy együtt legyünk.”
Heti hat nap edzéssel nem könnyű a tempó. „Először tanulok, aztán megyek lovagolni” – mondja teljes természetességgel. A Zsanai Lovas Sportklubban, a Husz Alexandra és Kiss Zoltán vezette edzőpáros irányításával fejlődik tovább. Alexandra a díjlovaglásban, Zoltán az ugrásban segíti. „Egy vagy két ugróedzésem van hetente, a többi díjlovaglás. Van, hogy könnyebb munka, van, hogy nehezebb, de mindig jó ott lenni. Egy edzés néha három órán át is tart, és én minden percét élvezem.”
A sok munka látványos eredményt hozott. A Zsanai Lovas Sportklub versenyzőjeként, Lilu már 2021-ben országos bajnoki aranyérmet szerzett, és azóta is minden évben dobogón végez. Idén a díjlovaglásban első helyezést, a Caprilli versenyszámban – ami a rajt engedély vizsgára felkészítő program – második helyet ért el. A csapatversenyben is győztek, és a megyei regionális döntőt is megnyerte kategóriájában.
A sikerek mögött komoly felkészülés áll: három napos bajnokságon hat különböző programot kell fejből tudni, és a hibákra nincs idő. „Ott már nem szólhat bele senki, sem az edző, sem a szülő. Csak én vagyok és a ló. Ilyenkor mindent kizárok, és arra figyelek, hogy mit kell csinálnom. A végén mindig megkönnyebbülök, de az érzés, amikor jól sikerül, az leírhatatlan.”
Pedig az út nem volt mindig zökkenőmentes. Tavaly nyáron egy esés következtében eltört a karja. „Fájt, de nem akartam abbahagyni. Szerencsére gyorsan gyógyult, és a nyár végére újra versenyezhettem. Azt hiszem, ez volt a legnagyobb bizonyíték arra, hogy mennyire szeretem a lovakat.” Az őszi szezonban már újra dobogón állt.
A lovasélet nemcsak sport, hanem felelősség is. Lilu saját maga készíti elő a lovát, pucolja, eteti, lecsutakolja edzés után. „Szerintem fontos, hogy a ló is jól érezze magát. Nem elvárásokat támasztunk vele szemben, hanem örömöt keresünk a munkában.” Ezt a gondolatot édesanyja is megerősíti: „Nálunk a verseny egy ünnepnap. A mindennapi munka, az együtt töltött idő az igazi érték.”
A Hirling József Lovaspark Kiskunhalason, ahol Lilu a legelső versenyeit vívta, megalapozta a versenyzés szeretetét. Itt t***e le a versenyzői alapokat, innen indult a Zsanai Lovas Sport Klub csapatába, ami lassan második otthonává vált és itt szeretné megszerezni a Magyar Lovas Szövetség rajtengedély-vizsgáját, ami már a felnőtt versenyzés előszobája. „Ha sikerül, akkor jövőre már a nagyobb kategóriákban is indulhatok. Persze tanulni is szeretnék tovább. Azt hiszem, a kettőt együtt is lehet csinálni.”
Amikor megkérdezem, mit érez, ha a dobogón áll, elmosolyodik: „Nagyon jó érzés, főleg most, hogy az új lóval nyertünk.” A hangjában nincsen semmi túlzás, csak őszinte gyermeki öröm. Talán ez a legjobb bizonyíték arra, hogy a siker nála nem cél, hanem következmény. Egy kitartó, kemény, de boldog munka gyümölcse.
Szöveg: Csenki Csaba
Megjelent: Keceli Hírek, 2025. november
