11/03/2025
Virág Barnabás beszéde 2025. március 6-án, Kodály Zoltán halálának 58. évfordulóján Kecskeméten:
Tisztelt Emlékezők!
Végtelenül megtisztelő a Kodály Zoltán Vegyeskar felkérése, hogy ezen az eseményen beszédet mondhatok. Megtisztelő, de bizonyos fokig hálátlan feladat is, ennek pedig két oka van.
Egyrészt a körülöttem állók sokkal többet tudnak Kodály Zoltánról, jobban ismerik munkásságát, másrészt Kecskeméten hasonló szituációkban Kodály Zoltánról már mindent elmondtak: beszéltek Kodályról a népzenekutatóról, a zeneszerzőről, a pedagógusról. Hallottunk Kodály kecskeméti kötődéseiről, társadalmi-politikai szerepéről és arról, milyen volt a hétköznapi életben. Azt is többen megfogalmazták, mit jelent számukra, mit üzen a ma emberének Kodály Zoltán, hogy mi is Kodály öröksége.
Én most talán utóbbihoz leszek legközelebb. Kriskó János 2017-ben a Forrás folyóirat egyik számába interjút készített Erdei Péterrel, aki akkor felidézte egy harminc évvel korábbi gondolatát miszerint Lehetne városunk a magyar Salzburg?! Ezután mi a Kodály Társasággal a Katona József Könyvtárban kerekasztal-beszélgetéseket szerveztünk, ahol Kecskemét zenei életének múltjával, jelenével és jövőjével foglalkoztak a helyi szakmai élet prominensei Jámbor Zsolt vezetésével és arra a kérdésre keresték a választ: miként lehetne Kecskeméten a salzburgi Mozart-kultuszhoz hasonló Kodály-kultusz.
Bár ahogy a minőségirányítás tanítja: mindig minden lehet jobb, én mégis azt gondolom, hogy a városunkban minden adott a Kodály-kultuszhoz. Kecskemét zenei értelemben is egy sokszínű, sok műfajú, nagy múltú város: méltán merült fel mottóként a „Kodály városa” mellett a „Zene városa” kifejezés is. Amikor a Mozart-kultusz mintájára Kodály-kultuszról beszélünk, a Kodály-kultusz alatt én nem kizárólag Kodályt értem, hanem a Kodályi zsinórmérték szerinti értékes és minőségi kulturális, művészeti tartalom szolgáltatást és fogyasztást.
Hozzá kell tennem, hogy ennek a meghatározása nem könnyű. A mester halála óta eltelt 58 évben Magyarországon lépten-nyomon hivatkoznak rá (talán nem is lehet zenei témával foglalkozni a kikerülésével?!), és sajnos sokszor kiragadott mondatot értelmeznek a saját meggyőződésük alátámasztására. Ezzel a munkamódszerrel tulajdonképpen minden és mindennek az ellenkezője bizonyítható. Nikolaus Harnoncourt osztrák karmester, mikor 2008-ban Budapesten járt és Batta Andrással beszélgetett, így fogalmazott: „A historikus muzsikálási gyakorlat forrásokon alapszik. Minden ember tudja - itt a teremben ül néhány zenetudós is - hogy a forrásokból mindenki azt olvassa ki, amit előzetesen akart. Ha van koncepcióm, annak érdekében vagyok dogmatikus. Az én dogmám a hangzás. Az a hangzás, amelyik megfelel a stílusnak.”
Összeállítottam egy képzeletbeli kecskeméti zenei idővonalat:
1894-ben alapították a Városi Zeneiskolát, itt működik 1950-től a Kodály-koncepció alapján létrejött első ének-zene tagozatos iskola, 1970 óta tartanak Nemzetközi Kodály Szemináriumokat, 1975-ben megalapult a hallgatókat a világ minden pontjáról fogadó Kodály Intézet. Nem számolva a korábbi műkedvelő bandákat, már 1946-ban létrejött a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar (akkor még Kecskeméti Hangversenyzenekarként). 2004-től muzsikál a Lakó Sándor Kamarazenekar, 2016-tól a Novum Kamarazenekar.
Hála Istennek nagyon sok kórus is működik a városban, így a teljesség igénye nélkül néhány nagy múltút említek: 137 éve, 1888-ban alakult meg a megemlékezést szervező Kodály Zoltán Vegyeskar, 1961-ben jött létre a Kecskeméti Pedagógus Énekkar (a mai Cantus Nobilis Énekkar elődje). 1990-től énekel az Ars Nova Énekegyüttes, ’96-tól a Miraculum Gyermekkar, ’98-tól az Aurin Leánykar, 2001-től pedig a Nemesszeghy Márta Kórus. Tavaly a Református Általános Iskola Sola Fide Énekkara, idén a Református Gimnázium Psalmus Kórusa ünnepeli alapítása 20. évfordulóját.
Említettem, hogy sok műfajú a település. Kodály halálának évében, 1967-ben indította el Kálmán Lajos a Kecskeméti Népzenei Találkozók sorozatát. 1976 óta viszi a város hírét világszerte a Kecskemét Táncegyüttes. 1982-től muzsikál a Hegedűs Együttes, 1988-tól a Kossuth-díjas Csík Zenekar.
Komoly hagyományai vannak a jazz műfajának is. 1985-ben alakult a Bohém Ragtime Jazz Band, 1992 és 2024 között minden évben megrendezésre került a Nemzetközi Bohém Ragtime & Jazz Fesztivál, 2016 óta pedig nyaranta néhány napra Jazzfővárossá válik Kecskemét.
Itt található hazánk legnagyobb látogatható hangszergyűjteménye, a több mint 1800 hangszert tartalmazó Leskowsky Hangszergyűjtemény.
Most biztosan mindenki fejében megfogalmazódtak azok az együttesek és intézmények, amiket kihagytam a felsorolásból, ezekért elnézést kérek, de ez csak bizonyítja Kecskemét zenei életének nagyságát.
Kodály Zoltán a maga korában rémmodern volt. Vikár Béla után Kodály és Bartók is fonográffal gyűjtött népzenét, „A hangrögzítés ilyen korai bevezetésével (pedig) olyan korszerű tudományos módszerek alakultak ki a gyűjtött anyag feldolgozására, amelyek nemzetközileg is nagy sikereket értek el és mintaadóvá váltak a népzenegyűjtés területén.” Kodály Zoltán rendszeresen részt vett nemzetközi eseményeken, konferenciákon, idegen nyelven publikált, ezen felül bár nem voltak közösségi oldalak, a rádiót és a sajtót tudatosan használta üzenetei közvetítésére, a televíziónak adott nyilatkozatai ma is elérhetők és megszívlelhetők.
Kodály valószínűleg ma is ugyanazokat tartaná értékeknek, amiket életében azoknak tartott, ám egészen biztos, hogy ahogyan életében minden eszközt megragadott meggyőződései közvetítésére, ma is haladna a korral és nem vetné el a legkorszerűbb technológiai eszközöket sem, ha azok az általa meghatározott célokat segítenék. Mindent lehet jóra és rosszra használni. Kodály a teljes emberre koncentrált, aminek fejlődése elképzelhetetlen zene nélkül, de más területekkel is foglalkozott nyilatkozataiban. Lehet, hogy blaszfémia lesz, amit mondok, de nem tartom kizártnak, hogy Kodály ma TikTok videókban hívná fel követői figyelmét egyebek mellett az idegennyelv tanulás fontosságára; insta storyban tenné közzé a Mátrában tett túrájának útvonalát az elégetett kalóriákkal, hogy ezzel is mozgásra ösztönözze az embereket; esetleg vita estet közvetítene Youtube csatornáján, ahol az egymással rivalizáló, vélt és valós sérelmeiket félre tenni nem tudó szakembereket ültetné le egy asztalhoz, hogy érvek mentén rendezzék konfliktusukat a közösség érdekében, egy magasabb eszményért.
Nekünk magyaroknak és kecskemétieknek olyan erős kulturális gyökereink, hagyományaink vannak, amikre bátran építhetünk. Elődeink munkájára nem szabad a „maradiság” jelszavával legyinteni, hanem abból kiindulva, annak értékeit megtartva, de a mai kor módszertanát és kommunikációs eszközkészletét felhasználva kell továbbadnunk és folytatnunk értékőrző, értékteremtő munkánkat – ahogyan azt teszik a Kodály-koncepció még megmaradt bázisintézményeiben, mint a Kodály Iskolában vagy a szakmódszertant folyamatosan fejlesztő, megújító Kodály Intézetben. Gróf Széchenyi István azt mondta: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn”; vagy Jókai Anna megfogalmazásában: „A jelen sokkal tartozik a múltnak, s ha ezt a tartozást ki nem egyenlíti, a jövőtől sem követelhet.”
Köszönöm a megtisztelő figyelmet!
(Fotó: Fuchs Alfonz)
https://hiros.hu/kodaly-zoltanra-emlekeztek-kecskemeten/
