22/10/2025
Sam Rivers emlékére...
Eleinte egy külön videóban szerettem volna megemlékezni az egyik kedvenc bandám basszusgitárosáról, és utólag rájöttem, hogy nem igazán lennék most túl kommunikatív ahhoz, hogy ez a mozgóképes tartalom megszülethessen.
Ehelyett döntöttem inkább amellett, hogy inkább egy külön bejegyzésben szeretnék néhány saját gondolatot, személyes emléket felidézni, ami hozzá (is) köthető.
Késői nu metalos kölyöknek vallom magam, mert sajnos engem az ezredforduló környékén nem igazán érdekelt a zene. Arra viszont nagyon jól emlékszem, amikor 2006 tavaszán rábukkantam az internetet böngészve a My Generation és a Rollin' című klasszikusokra. Annak idején folyamatosan vadásztam különböző, külföldi kalóz weboldalakon az MP3 zenéket.
Általános, majd középsulis éveim alatt két zenekar aranyozta be a mindennapjaimat: a Linkin Park és a Limp Bizkit.
Ott voltak a 128 Mb-os MP3 lejátszón, az akkori Sony Ericsson mobiltelefonjaim tárhelyén, a régi szobám falain, a számítógépem mappáiban, a pólóimon. Mindenhol ott voltak. Akkoriban szerintem nem is telt el nap anélkül, hogy ne hallgattam volna őket.
2015 óta pedig a jobb felkaromat is díszíti a banda, tetoválás formájában. Vannak dolgok, amik soha nem fognak változni.
A Limp Bizkit életem bizonyos szakaszain végígkísért. Néhány akkori, gyerekkori ismerőseim még emlékezhetnek rá, hogy mekkora hatással volt rám az ő zenéjük.
2014. június 16-án egy régi álmom teljesült. Budapesten láthattam őket életemben először...és soha nem felejtem el azt a napot. Akkora kecskülős buli jellemezte a zenekart, hogy arra szavak nincsenek. Aki már járt Limp Bizkit koncerten, az tudja, miről beszélek.
Az eredeti öt tagú felállást 2019. július 20-án, a debreceni Campus feszten volt szerencsém utoljára látni.
Túl sokat nem tudnék mesélni a Bizkit basszusgitárosáról, valamint egyik alapítójáról. Összesen két alkalommal láthattam őt élőben. Az ő zenei munkássága megkérdőjelezhetetlen.
A középső ujj felmutatása a 99-es Woodstock-on, a jellegzetes mozgása koncert közben, a grimaszai (amit én bekecskült fejnek hívok), a világító basszusgitárja, és a zenei játéka örökre megmarad az emlékeimben...
Épp nemrég volt október 17-én 25 éves a leghíresebb lemezük, és egy nappal később, a délelőtti órákban arra lettem figyelmes, hogy több ismerősöm is ugyanazokkal az üzenetekkel bombáz, miszerint Sam Rivers 48 évesen elhunyt...
Egy pillanatra lefagytam. Valahogy ezt nem akartam elfogadni.
Néhány nap után, most szomorúan kell kijelentem, és elfogadnom azt a tényt, hogy szinte már az összes kedvenc bandámnak az eredeti felállása már csak emlék marad...
Az alábbi zenés montázs videót szeretném eme bejegyzésemben itt hagyni, amely felidézi az összes olyan életre szóló koncertélményt, amiben részt vettem. Több, mint három éve készít***em a videót, így azóta tovább bővült ez a lista, viszont a két Bizkit koncert is közte van.
Boldog és egyben büszke vagyok, amiért részese lehettem egy bizonyos korszaknak. Egy olyan kornak, amiben a Limp Bizkit-et kétszer is elcsíphettem...és ahol az a bizonyos kopasz, kecskeszakállú, jellegzetes mozgású basszusgitáros is jelen volt.
Köszönök mindent.
Nyugodj békében, Sam Rivers...
Song: Limp Bizkit - Walking AwayAll rights belong to Limp Bizkit!Ha tetszett a videó, iratkozz fel a csatornámra!/ If you liked this video, subscribe to my c...