
08/08/2025
Lelkész szülők gyermekeként a templomban nőttem fel, ezt mindig áldásként éltem meg. A mostani szolgálataimban is bármikor számíthatok a segítségükre, legutóbb a csillagpontos igehirdetésem előtt ötleteltünk együtt édesapámmal. Tizenegyedikes koromban Szentendrére költöztünk, ez megviselt lelkileg. Egyházi iskolába csöppenve kötelezővé vált az, ami addig önként ment. Az új ifiben nálam sokkal fiatalabbak voltak, nem igazán találtam a helyem. Egy nyári táborban biciklizés közben majdnem elütöttek, csodával határos módon nem lett nagyobb sérülésem. Éreztem, nem lehet a véletlen műve, hogy ilyen simán megúsztam: Istennek terve van még az életemmel. Először gondoltam bele a halál következményeibe, ezáltal Jézus kereszthalálát is jobban megértettem. Itt indult el a hitem a felnőtté válás útján. Isten számomra olyan apafigura, akivel bármit megoszthatok, örömömet, fájdalmamat. A refiszes munkámat nem tudnám e nélkül az istenkapcsolat nélkül végezni: annyi döntést kell hitből meglépni, hogy egyszerűen nem bírnám, ha nem lenne mellettem az Atya, akire mindig támaszkodhatok – idézi fel személyes istenkapcsolatát Harmathy Balázs, a Református Fiatalok Szövetségének igazgatója. 32. lapszámunk Névjegy rovatából ismerjék meg az ifjú videós-fotóst, a szentendrei gyülekezet tagját.
A Reformátusok Lapját keressék a gyülekezetekben, az újságárusoknál és online is: www.reformatusoklapja.hu