
18/06/2025
Reflexiót kaptunk előző heti cikkünkre, amelyben a teológia és pszichológia kapcsolatáról írtunk. Arról, hogy nekünk, keresztyéneknek nem kellene idegenkednünk a pszichológiától, és „hívő gőggel” elítélnünk azt, hiszen segít az önismeretben, emberismeretben, jó esetben felkészültebbé és hatékonyabbá teszi a lelkigondozói munkánkat. Jó esetben. A hozzászóló viszont azt írja a prédikációkról: „Azt veszem észre, hogy az üdvösségről nincs szó. Boldogságról viszont igen. Nem az a fontos, hogy Istennel legyünk közösségben, spirituális egységben, nem lényeges, hogy a Szentlélek vezetése viselkedési formákban is manifesztálódjék, pláne nem esik szó Isten haragjáról (mert az olyan negatív!). Inkább azon dolgozik az igehirdető, hogy a hallgatói minél előbb alaphelyzetbe kerüljenek érzelmileg, és készen álljanak hétfőn beállni újra a mókuskerékbe.” Ha igaza van, akkor valamit félreértünk. Karsay Eszter nyugalmazott lelkipásztor gondolatait lapunk 25. számában olvashatják.
A fotó illusztráció
A Reformátusok Lapját keressék a gyülekezetekben vagy az újságárusoknál.