10/12/2025
"Esternek már csak egy, a számára legörömtelibb feladat maradt: összeadni a fiatalokat.
Olyan hadműveletekre volt szükség, hogy az ifjú, becsvágyó Rachel ne érezze magát úgy, mintha egy eladó borjú lenne a piacon. És Dovyd, ez a csökönyös szamár, aki mindig önálló akart lenni – mintha ez lehetséges lenne a zenészi fizetéséből –, ne gyanúsíthassa anyját azzal, hogy ez az ő ötlete, nem pedig a sajátja. Ezért Esther szombatról szombatra duruzsolta a fiú fülébe, hogy bizony számára Rachel a legmegfelelőbb lány, aki annak ellenére, hogy a vad román vidékről származik, mégis annyi mindent látott már a világból. Litének nagy szüksége van az ilyen személyiségekre, ők azok, akik az országunk kultúráját nemzetközi magasságokba emelik, és Kovno lesz a művészetek Mekkája, ha én mondhatok ilyet egyáltalán, áradozott a csavaros észjárású üzletasszony. Vajon mivel lehetne rávenni arra Rochuskát, hogy itt maradjon nálunk Kaunasban?
– Talán ha elvenném feleségül, mama? – bökte ki bátortalanul Dovyd. – Mit gondolsz?
– Akkor fiam, vedd a nagymamám briliánsgyűrűjét, és rohanj, térdelj le elé, kérd meg a kezét! Ne törődj semmi mással! A rabbival majd én megbeszélem az esküvő részleteit.
Dovyd kifulladva, ziláltan és verejtékezve kopogtatott be Rachel szobájába.
– Téged meg mi lelt? – Rachel aggódva végigsimította a fiú zilált fürtjeit. Még nem volt felöltözve, a földön szétdobálva szanaszét hevert a holmija, ami nem fért a bőröndbe.
Dovyd térdre ereszkedett. Nem maradt más hátra, kinyújtotta a kezét, benne a jegygyűrű dobozával és feltette a kérdést:
– Hozzám jössz feleségül?
Rachel arcán könnycseppek gördültek. Kusza gondolatok űzték egymást a fejében, össze kellett magát szednie, hogy az előtte térdelő férfinak választ adjon.
– Igen – nyögte ki végül.
Egyáltalán nem ezt akarta mondani."
