Könyvmentők

08/07/2025

Jean de La Fontaine 1621. július 8-án született, egyik kedvelt meséjével emlékezünk rá.

A róka és a gólya

Meghívta a gólyát a róka egyszer
ebédre,
s egy lapostányért tett, színig levessel,
elébe.
A gólya éhes volt, de hosszú csőre
miatt egy jóízű kortyot belőle
nem ehetett.
A róka nézte, falt és nevetett.

Aztán a gólya másnap visszahívta
a rókát.
Palackban gőzölt a sokféle ritka
finomság.
A róka éhes volt, de csak szagolta
az ételt: nem ért a palackba az orra.
Éhen maradt,
s a gólyáé lett a sok jó falat.

A lakoma végén, mikor fölálltak:
„Remélem –
szólt a gólya –, éppoly jónak találtad
ebédem,
mint én tegnap a tiédet, barátom;
konyhádon tanult főzni a szakácsom.”
A róka csak
nézett, s korgó gyomorral elszaladt.

(Fordította: Rónay György)

07/07/2025

HÉTFŐI VERS
PARTI NAGY LAJOS: RÍMKÉNT A NYÁR

Micsoda már a délután, micsoda már,
a redőny leffedt legyező,
ha akarom, félig feltekert madár,
a strandon most csavarnám, épp most
csavarnám ki fürdőruhám,
kikerülném, de konokul csapódik ide
rímként a nyár,
micsoda már a délután, micsoda már,
ülhetnék pilledten földszintes
eszpresszók teraszán
s podravka pivóval olthatnám szomjam talán,
micsoda már ez a délután, micsoda már,
válthatnék rímet, mint inget
egy átizzadt fabulon-naptej és rexona
illatú füredi mozi után,
micsoda még a délután, micsoda még,
no lám, no lám,
mondhatni, fölöttébb izzik a nap,
s mint egy benzinkút ég,
s mondhatni, fű közül szemlélve
kiváltképp mondhatni,
selejtes tűzoltólétraként hasal a vízen a stég,
afelé haladtam lassacskán, s lám,
nem válik sehogysem teljessé metaforám,
micsoda még a délután s micsoda már,
ha lassan kiürülő strand lenne e vers, mi tagadás,
talaján Tandori lábteniszezne és Cseh Tamás,
és piszok lassan hűvösödne, és plédem alatt
óvatos csomókba húzódna össze a gyep,
s egy tévedésből útrakelt lángospapír
zsírozná össze füzetemet,
szóval egészen enyhén estébe hajlana már,
micsoda még ez a délután s micsoda már,
napolaj-maradék, alig innen
a bőrbe-szívódás pillanatán,
vagyis estébe hajlana, s égne a hátbőröm,
karbőröm, ahogy az alkonyat ég,
s hullnának vízcseppek, dalcseppek,
haját ha fésülné száz táncház, száz discoték,
no de ennyit a strandról,
amely mint vershelyzet eleve kitalált,
s ahonnan úgyis csak fáradtan ballagnék ki,
akár e szövegből,
tollait szorosan illesztve
nyugszik a redőnymadár,
túl a bőrbe szívódás pillanatán
mi lehet még ez a nyár, s micsoda már.

05/07/2025

Négy könyv 1350 Ft! 📚

03/07/2025

Franz Kafka 1883. július 3-án született.
Ma rá emlékezünk.

"Azt hiszem, csak olyan könyveket szabad olvasnunk, amelyek mardosnak és furdalnak. Ha az olvasott könyv nem sóz egy jót a fejünkre, hogy ébredjünk, minek azt akkor egyáltalán kézbe venni?"

01/07/2025

Újra itt a nyári 3+1 akció! 📚 🏖
Ki várta? 🙂

30/06/2025

HÉTFŐI VERS
IZSÓ ZITA: ALVÁSGYAKORLATOK

Elfáradtam.
Aludni akarok, de lassan süllyedek,
mint egy teherhajó,
van idő arra, hogy elhagyja a fedélzetem
minden, ami
idáig kormányozott,
és végre elfogyjanak a saját gondolataim-
de aztán bekapcsolom a tévét,
háborúk törnek ki,
valaki az erdei patakba önt
egy konténer szemetet,
máshol felgyújtanak
egy zsák újszülött kutyát,
és ahogy a fa koronájában
az eldobott nejlonzacskók,
fennakad a fejemben minden,
amit mások el akarnak felejteni.

Aztán rád gondolok.
És arra, hogy én még ébren vagyok,
de te ilyenkor
a vastag függönyök mögött
már biztosan alszol.
Rólam álmodsz,
és én egyedül ebben a pár órában
nem akarok más lenni,
mint saját magam.
Eddig féltem élni,
de most becsukom a szemem.
És mint amikor gyerekként
kíváncsiságból
belenyalunk az ehetetlen dolgokba,
a szánkba tömtünk egy marék vakolatot,
vagy összerágtunk egy kartondobozt,
elkezdem ízlelgetni, hogy létezem.

Lassan nekem is elnehezülnek a tagjaim,
álmomban rókává változom,
amelyik egy vadasparkban él
a rácsok mögött,
és boldog, mert elképzeli,
hogy a gyerek, aki olyan sokáig nézi,
biztos most lát először élő rókát,
és ettől a teremtés legelső példányának
képzelheti magát.

30/06/2025

Támogatókat keresünk a Széll Kálmán téri installációnkhoz. 📚
Az Egyesület közhasznú, ha vállalkozás támogat minket a támogatás összegének 120 százaléka levonható az adóalapból, illetve 100 ezer forint felett feltüntethetjük a támogatóinkat a Facebook oldalunkon és a honlapunkon, 350 ezer forint felett pedig magán az installáción a téren.

Engedélyt kaptunk a Fővárostól, hogy fellálítsunk a Széll Kálmán téren egy installációt, amiről könyveket tudunk terjeszteni -ehhez kérjük a támogatásotokat!

29/06/2025

Antoine de Saint-Exupéry 1900. június 29-én született.
Pár idézet tőle:

A virágom... felelős vagyok érte. Hiszen olyan gyönge!
És olyan gyanútlan. Egyebe sincs, mint négy semmi kis tövise, hogy a világtól védekezzék.

Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: "Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok..."
- sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: "Láttam
egy százezer frankot érő házat." Erre aztán fölkiáltanak:
"Ó, milyen szép!"

Az ember, ha olyan nagyon-nagyon szomorú, szereti a naplementéket.

-Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
-Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem.

A fölnőttek (.) szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: "Milyen a hangja?" "Mik a kedves játékai?" "Szokott-e lepkét gyűjteni?" Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?" "Hány testvére van?" "Hány kiló?" "Mennyi jövedelme van a papájának?" És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik.

Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is
megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik.

Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is.

28/06/2025

Könyvajánló a Téka könyvesszekérről 📚

26/06/2025

Olvasnak a mesékben? Igen! 📚
Ti mit olvastok ilyen hőségben? 🏖

26/06/2025

"Weöres Sándor páratlan alkotó a magyar irodalomban. Oly módon volt képes játszani a versformával és a ritmussal, ahogy csak igen kevesek. Műveinek egy részét Kodály Zoltán megzenésítette. Mitikus képei, játékos formái, generációkat elkísérő gyermekversei összeforrtak a magyar társadalom és irodalom szövetével."

112 éve született Weöres Sándor.

23/06/2025

HÉTFŐI VERS
HORVÁTH EVE: ATMOSZFÉRÁK

A nyári társaságban, akikkel egy kertben ültem, felszólítottak
rá, legyek szíves az űrbe, tandemben az ünnepelttel
pezsgőként kilövődni.

Mórikáltam magam, Ligetit is felidéztem, halott bátyám
volt, aki az ugrásra készült. Cigarettámat szívtam, ittam
is valami kortyot, és aztán

Elképzeltem az űrt, hogy milyen lesz onnan lenézni,
mennyire reménytelen és teljes, dünnyögnek a tejútnak
holtfehér pajorjai.

Megszédültem azonnal, tudvalevően iszonyodom
a magasságtól, abba a feneketlenségbe
bele is bolondulnék.

Ki voltam rittyentve, naná, fogtam a rekvizitemet,
azt a műbőr oldaltáskát, benne a töltött cigikkel, egy ócska
butatelóval, és lemondtam az egészről,

Miután elképzeltem, milyen onnan lenézni, körbe-körbe
csak csillag, hullok bele a lyukba, elérem a sztratoszférákat,
és kikötök Nepomukban.

A bátyám, vagy legyen akárki, néha megváltozott az arca,
hevederét markolva, nevetve reppent fel, még láttam egy
pillanatra, azután soha többé.

Elképzeltem az űrt, nógatott is a banda, hogy milyen lesz
onnan lenézni, hát egészen biztonságos, mint elesni
fűcsomóban, hajnalban, teliholdkor.