23/06/2026
,,Az erdőt nem a vadászatért, a vadászatot viszont az erdőért szeretem"
Fekete István 1900. január 25-én született Göllén. Szülei Fekete Árpád, a göllei iskola tanítómestere és Sipos Anna. 1905-ben kezdte el iskolai tanulmányait szülővárosában, ahol harmadiktól az édesapja volt az osztályfőnöke. Fekete Árpád, hogy elkerülje a szülők rosszallását, sokkal magasabb elvárásokat támasztott fiával szemben. Az író emiatt folyamatos bizonyítási kényszerben volt, szerette volna, ha az apja csak egyszer megdicséri. ,,Na látod - mondta apám, s ez körülbelül a legmagasabb dicséret volt, amit tőle várni lehetett". 10 éves volt amikor a Fekete család otthagyta Göllét és Kaposvárra költöztek. Tanulmányi eredményei kezdetben még szépek voltak, de az idő előrehaladtával ez egyre csak romlott, volt olyan, hogy 3 tantárgyból is megbukott. 1918-ban előrehozott hadiérettségit tett, majd közvetlen utána bevonult a hadseregbe.
1923-ban kezdte el mezőgazdasági tanulmányait Debrecenben, majd Magyaróvárott fejezte be 1926-ban. Bakócára került, ahol segédtisztként dolgozott. Itt ismerkedett meg Piller Edith-tel. Egy farsangi bálon botlottak egymásba. Rengeteget leveleztek egymással. Az 1929-ben megtörtént egybekelésük után az írás nem maradt abba. Levelek helyett, különböző megfigyeléseket közölt a Nimród nevű vadászújságban. A lap főszerkesztője, Kittenberger Kálmán 1932-ben figyelt fel az író Traktort követő rókák című cikkére, amiben megírja, hogy a rókák az éjjeli órákban szántást végző traktorok után mennek és szedik ki az egereket, meg miegymást a termőföldből, mindezt néhány sorban. Kittenberger Kálmán behívta magához, megittak egy pohár vörösbort és örök barátok lettek. Ezután fordult a vadászelbeszélések irányába. Ő mutatta be Csathó Kálmánnak, akinek segítségével az írásai a Budapesti Hírlapba és az Új időkbe is eljutottak. Közben két gyermekük is megszületett, Fekete Edit 1930. szeptember 12-én, és Ifj. Fekete István 1932. február 28-án
,,Azokat az alakokat rajzolgattam meg, akik már nincsenek, de voltak, és ha nem voltak: kellene, hogy legyenek!!! Azt szeretném, hogyha ezt a könyvet elolvassa valaki: vágya legyen ilyen élet után, és a felnőtt ifjú undorodjon meg minden materiális szeméttől, és találjon ideálokat, amely nélkül ez az élet el sem képzelhető. Ezt az országot az ideálok építették, tartották és tartják még ma is."
Az Ünnep folyóirat 1936-ban meghirdette a Gárdonyi Géza regénypályázatot. Fekete István ennek hatására írta meg első regényét, A koppányi aga testamentuma-t. A könyv díjnyertes lett és nagy sikert aratott az olvasók körében is. Év végére két kiadást is megért.
Rá két évre, tavasszal a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda hirdetett meg egy pályázatot, amiben egy nemzeti szellemű regényt kellett alkotni. A nyertes 3000 pengő pénzjutalomban részesült. Fekete István ekkoriban még gazdatisztként dolgozott Ajkán, a csaknem hatezer holdas Nirnsee birtokon. Későn ért haza, és ami szabadideje volt munka után azt az írásra fordította.
,,Csak az első kötet végén tudtam meg, hogy mekkora fába vágtam kisfejszém. Annyira agyondolgoztam magam, hogy amikor lefeküdtem, alakjaim tovább éltek bennem, és sokszor hajnal volt, amikor el tudtam nagy keservesen aludni."
A pályázatra mintegy 193 pályamű érkezett be. Az eredményhirdetést még 1938 decemberére tűzték ki, de kétszer is elhalasztották. Végül 1939 májusában derült ki, hogy Fekete István műve nyerte meg a pályázatot. Technikai okok miatt viszont még késett a Zsellérek megjelenése. Regénye a karácsonyi könyvvásár igazi szenzációja lett. Egy hónap alatt két kiadást is megért és ezalatt húszezer példány talált gazdára. Ezzel országos ismertséget szerzett magának és neve bekerült a magyar irodalom nagyjai közé. A könyvet hétszer is kiadták 1945-ig, utána tiltólistára került a Tanácsköztársaság negatív feltüntetése miatt. A rendszerváltás után tudták újra kezükbe venni a könyvet az olvasók, erősen csonkított változatban.
Innentől felívelőben volt Fekete István pályája. Csathó Kálmán biztatására kezdett el forgatókönyveket és színdarabokat írni. A Dr. Kovács István film kapcsán, aminek a forgatókönyvét Fekete István írta, ismerkedett meg Páger Antallal, és nagyon jó barátságot kötöttek egymással. 1940-ben jelent meg a Csí állattörténet gyűjtemény, amiben már találkozhattunk Vukkal, Hu-val és Kelével. Ugyanennek az évnek a végén a Földmívelésügyi Minisztérium Oktató- és Propagandafilm Osztályán kapott állást, mint szakfilmek írója és rendezője. Következő évben költöztek fel családostul Budapestre. Állandó vendége volt a budapesti könyvnapoknak. Nem igazán rajongott a fővárosért, vidéki emberként a természetben érezte jól magát. ,,Hát bizony, én örökké csak vendégnek fogom érezni magamat a fővárosban. Haza, ez a szó még akkor is a vidéket jelentené nekem, ha saját házamban laknék Pesten." 1941-ben jelent meg az első vadászelbeszéléseket tartalmazó kötete, az Öreg utakon.
A háború őket sem kerülte el. Budapest ostromát a Sion-zárdában vészelte át a Fekete család, meg az a néhány ember, akiket bújtattak.
,,Gépfegyverlövedék süvített éppen el a fülem mellett, ahogy itt ülök az íróasztalnál; a családom lent van a pincében, nincs villany már két napja, didergünk, élelmünk alig van - de én naplót írok az emberiség nagyobb dicsőségére."
A koalíciós idők végén a naplót elégette. Az írást azonban mégsem sikerült teljesen megsemmisítenie, mivel utána Tíz szál gyertya című kötetébe közölt részleteket. A könyv 1947-ben került közkézre.
1946-ban kórházba került. Mai napig nincs tényleges magyarázat, hogy hogyan és mitől. Először még autóbalesetet emlegettek, jelen esetben Fekete István: ,,Immáron egy szemmel nézem az Isten szép világát. Visszavonhatatlanul egy szemmel. [...] Egy váratlanul visszatolató autó, azon egy gerendavég, és kész. Se látóideg, se semmi, csak sötétség." De emlegetnek rablótámadást meg részeg szovjet katonákat is. A legelterjedtebb magyarázat az, hogy az ÁVO-sok megverték. Ami logikus is lenne a Zsellérek miatt, és amiatt is, hogy Fekete Istvánt elhallgattatták. De 1947-ben a Belügyminisztériumhoz fordult segítségért egyik barátja számára, ami már egy kicsit árnyalja a képet. Nem túl valószínű, hogy valaki azokhoz megy segítséget kérni, akik megverték Őt. Ezt a kérdést továbbra is erőteljes homály fedi.
A Tíz szál gyertya 1947-es megjelenése után nagyot fordult Fekete Istvánnal a világ. Lánya az apácarendjével kimenekül Ausztriába, forgatókönyveit rendre elutasítják, a Nimród megszűnik, egyre nehezebbé válik számára a publikálás, ami később odáig jutott, hogy nem jelenhettek meg könyvei. Alkalmi munkákból tudta eltartani a családját. Dolgozott uszálykísérőként, patkányírtással is foglalkozott, majd 1952-ben sikerült elhelyezkedni halászati oktatóként Kunszentmártonban. Tanári pályafutásával kapcsolatban két fontos idézetet hoznék ide, az egyik: ,,Az egész tanárkodásom fantasztikus humbug, de van benne stílus, s ezért megbocsátok magamnak." A másik: ,,Csak úgy csodálkozom a Gondviselés megfoghatatlan útjain, hogy én, Fekete István, az összes megjárt középiskolák leghírhedtebb alakja, tanári és szülői szívek szomorítója, minden disznóság szervezője és kivitelezője, én... én megyek be a hónom alatt az osztálykönyvvel, és előadok és feleltetek, és közben azt mondom magamnak: István fiam, ne ess kétségbe, ez úgysem igaz, majd felébredsz." 1954-ben visszatértek Budapestre, addigra már rokkantnyugdíjas lett.
Az 1955-ös év igazi fordulópont volt Fekete István számára, mivel újra megjelenhettek könyvei. Elhallgattatása után első kiadott könyve a Kele volt, amiben egy sérült gólyának történetét meséli el. A művet a Magvető kiadó rendezte sajtó alá. Még ugyanebben az évben a Lutra is napvilágot látott, de az már az Ifjúsági Könyvkiadó (Móra Kiadó elődje) gondozásában.
Mindenki által jól ismert regénye, a Tüskevár 1957-ben jelent meg. 1953-ban kezdte el papírra vetni a történetet, még Kis-balatoni regény címen. Két hetedikes diák, Ladó Gyula Lajos, alias Tutajos és Pondoray Béla, becenevén Bütyök, berekben töltött vakációját meséli el. A regény központi alakja Matula Gergely, akit csak Matula bácsinak hívnak, egyfajta mester a két fiú számára.
,,Gyula abba a korba álmodta vissza magát, amikor még használatos volt az íj, de már szólt a puska is, a marakodó emberiség nagyobb gyönyörűségére és sokkal nagyobb nyomorúságára. Ezt a nyomorúságot már tudták akkor is, és azt hitték akkor is, a sebeket csak újabb sebekkel, s a puskákat csak újabb puskákkal lehet megszüntetni."
Habár valóban létezik olyan település, hogy Tüskevár, a történet maga mégsem ott játszódik, hanem a Keszthely közelében fekvő Zalaváron. A regény óriási sikert aratott. Olyannyira, hogy 1962-ben kötelező olvasmány lett kisiskolások számára. 1966-ban tévésorozatot is készít***ek belőle. 1959-ben jelent meg a történet folytatása, a Téli berek, amiben a fiúk télen visszatérnek az erdőbe.
Élete során sokat küzdött az ellen, hogy Őt ifjúsági írónak bélyegezzék, de nem tudott mit kezdeni vele. Hiába hangoztatta, hogy az Ő művei egyszerre szólnak a felnőtteknek és az ifjúságnak, a Tüskevár és az állatregényeinek nagy sikere miatt, nem tudtak rá más címkét aggatni. Az 1955-ös év Fekete István számára egyszerre volt áldás és átok. Áldás, mert újra a megjelenés reményében írhatott, de állatregényeken kívül, meg a Tüskevárhoz hasonló könyveken kívül, másfajta műveire nemigen akadtak kiadók. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a Zsellérek csak a rendszerváltás után jelenhetett meg újra. Az Emberek között 1944-es megjelenése után 1989-ben és 1994-ben került újra a könyvboltok polcaira, egy apró különbséggel, hogy a címet Derengő hajnal-ra módosították. Ezt követően 2003-ban kapott egy újabb kiadást, az eredeti címmel feltüntetve és azóta is ez a legfrissebb változat. A Gyeplő nélkül ugyan megjelenhetett a szocializmusban, de közel sem hárult rá akkora figyelem, mint az újabb regényeire. Ha Fekete István karrierjét elvágják 1947-nél, akkor lehet (és itt a lehet-en van a hangsúly) a paraszt- és a vadászirodalom egyik nagyjaként tekintenénk rá és nem az állatregényei jutnának eszünkbe először. De persze akkor lehet, hogy nem született volna meg a Tüskevár, vagy a Bogáncs vagy a Lutra. Erre a kérdésre már úgysem fogunk választ kapni.
Fekete István utolsó évtizedeiben sokat bajlódott különböző betegségekkel. Nem mozdult ki a házból, írótalálkozókon sem vett már részt. ,,Nem szeretem a tömeget, nem is bírom. Nem is bírom a sok embert, és nem vagyok jó előadó. [...] Azután közbejöttek különféle betegségeim is, úgyhogy most már, soha, sehova nem megyek. Nem is lenne értelme, mert ugye a hallgatóim esetleg nagyon csalódnának. Ahogy azt már Mikszáth annak idején megmondta, felvidéken való felolvasó körúton volt, és azt mondotta nagyon szerelmesen, hogy ,,az író olyan, mint a havasi kürt: csak messziről szép". Habár az ilyesfajta irodalmiestekre nem ment el, rajongói levelekre nem volt rest válaszolni.
Elbeszélései ebben az időszakban többnyire a számadásról szóltak. Hithű katolikusként hit a gyónásban, a bűnök vállalásában. Utolsó regényei is ezt célt kívánták teljesíteni. Történetei rendszerint gyermekkorból származtak, amikben többek között szó volt kapzsiságról, bosszúvágyról, lopásról.
,,Régen volt ez, és csak sokkal későbben döbbentem rá, hogy nem is tollal kell írni, hanem szívvel, hogy sötétség kell a világossághoz, és sose lát tisztán az, aki sose sírta ki magát a lelke legmélyéig legalább egyszer életében."
1970 májusában Fekete István és felesége Bécsbe utaztak meglátogatni lányukat, de rosszullétei miatt hamarabb haza kellett menniük. Pár héttel később, június 23-án, szívroham következtében elhunyt. Két nappal később a Farkasréti temetőben búcsúztatták el. 2004-ben, gyermekeik kérésére, az írót szülőfalujában, Göllén újratemették.
,,Mi elmúlhatunk, de a lánc el nem szakad soha, amíg magyar szó és magyar írás lesz ezen a földön. Mi elmúlhatunk, de könyveink beszélnek, és az örök humánumban tovább dobog a szív - megtisztelve és felemelkedve - akkor is, amikor már nem maradt más belőlünk, mint egy marék hamu."
(Felhasznált irodalom és források: Sánta Gábor: Fekete István tanulmányok 1; Sánta Gábor: Fekete István tanulmányok 2; Sánta Gábor: Fekete István tanulmányok 3; Sánta Gábor: Fekete István tanulmányok 4; Sánta Gábor: Fekete István nyomában - Rendhagyó életrajz; Fekete István hagyományai; https://www.youtube.com/watch?v=3ZSHOKQMcUI&t; https://www.youtube.com/watch?v=108UBqh8hiE&t)
(Az írás a szerző szubjektív meglátásait is tartalmazza, ami nem biztos, hogy egyezik a Líra Könyváruház álláspontjával)
