01/05/2026
Szerb Antal 125!
,,A vonaton még nem volt semmi baj. Velencében kezdődött, a sikátorokkal."
Szerb Antal 1901 május 1-én született Budapesten. Asszimilált zsidó családból származott. Szülei Szerb Károly, kereskedő és Herzfeld Elza. Keresztapja Prohászka Ottokár, székesfehérvári püspök volt, ám Szerb Antalt csak 1907-ben, hat évesen keresztelték meg, ekkor vette fel ugyanis a katolikus vallást az édesapja, majd később, 1914-ben az édesanyja is. Elemi iskolai tanulmányait az V. Kerületi Szent István téri népiskolában végezte. 1910-1919 között a budapesti Piarista gimnáziumban folytatta tanulmányait, ahol későbbi mentora, Sík Sándor volt az irodalomtanára. Szenvedélyes tudásvágyának köszönhetően minden témában olvasott volt, nem igazán válogatott a könyvek terén. Elmondása szerint 6 éves kora óta érdekelte a történelem, de emellett foglalkoztatta a vallástörténet és a filozófia is.
Első felesége Lakner Amália volt, akitől egy gyermeke született. Ám ez a kapcsolat zátonyra futott, mivel Szerb Antal sokkal erősebb érzelmeket táplált Amália nővére, Klára iránt, aki az író érzelmeit nem viszonozta. Második felesége Bálint Klára volt, ő vette gondozásba Szerb Antal irodalmi hagyatékát, emellett hozzájárult a szerző halála utáni irodalmi portréjának megformálásához is.
Szigorú munkarendet állított fel saját magának, ami túlhajszoltsághoz vezetett. Habár jellemző volt, hogy baráti társasága mellett is képes volt elaludni, éjszakáit rendszeresen ébren töltötte. Hiába próbálkozott visszaaludni, nem járt sikerrel. Hát fölkelt, nem bánta az egészet, és hogy nem töltse hasztalanul az időt, olvasott és jegyzetelt. Az ilyen akciók után elindult napi sétájára (nagyon szeretett sétálni), majd megtartotta az iskolai óráit (Széchenyi István Felsőkereskedelmi Iskolában tanított angol és német nyelvet, valamint magyar irodalmat), lyukasóráiban a közeli könyvtárakat fürkészte. Az elmulasztott éjszakai alvását délután pótolta, utána viszont megállás nélkül írt és írt.
Első önálló könyve Az angol irodalom kis tükre volt, amit a Magyar Szemle Társaság adott ki 1929-ben, de már 1921-ben jelentek meg novellái a Nyugatban, többek között Pico herceg és Monna Lianora története; A választott lovag és az Ajándok mátkasága. A Nyugat mellett rendszeresen publikált a Tormay Cécile által szerkesztett Napkeletben és az Új időkben is. 1935 és 1944 között rádióelőadásokat tartott a Magyar Rádióban, ami 2017-ben, a Szépmíves Könyvek gondozásában, Nagy emberek gyermekcipőben címen meg is jelent.
1930-ban az Erdélyi Helikon meghirdetett egy pályázatot, aminek a témája a magyar irodalomtörténet. 1932-ben a 11 pályázatból Szerb Antal, Invitis nubius (A felhők dacára) című pályaműve került ki győztesnek. Az elbírálók közt ott volt Babits Mihály is. 1934-ben Erdélyi Szépmíves Céh kiadó gondozásában megjelenik a Magyar irodalomtörténet, ami meghozta számára a régóta várt sikert. Az első kiadásból 3000 példányt nyomtattak, ami azonnal el is fogyott. Szerb Antal a könyvében próbálta megmutatni, hogy a magyar irodalom valójában az európai irodalom kicsinyített mása, minden európai tendencia megjelenik benne.
Ám, mint sok minden mást, ezt is utolérte a politika. 1942-ban Palló Imre parlamenti képviselő indítványozta a Magyar irodalomtörténet betiltását. Interpellációjában a könyv értékromboló hatásaira hivatkozik. 1943 januárjában a könyvet be is tiltják. (Egyébként A világirodalom történetét is érte egy politikai incidens, amikor az 1948 utáni kiadásokból kiszedték a szovjet irodalompolitikáról szóló bírálatát).
,,Émelyítő giccset írtam", így hivatkozik egyik levelében Szerb Antal az 1934-ben megjelent művére, A Pendragon legendára, ami keveri a detektívregény, a kísértethistória és az esszéregény elemeit. A regényben meghatározó szerepet kap a Rózsakeresztes mozgalom.
A történet szerint a főszereplő Bátky János megismerkedik Earl of Gwyneddel, aki wales-i Pendragon kastélyba invitálja, hogy ott folytathassa a rózsakeresztesekről való kutatásait. Az Earl különböző kísérleteket végez a kastélyban, ahol a célja az élet meghosszabbítása. Bátky utána olvas a család történetének, ahol kiderül, hogy az egyik Pendragon, Asaph, tagja volt a Rózsakeresztes mozgalomnak, ami miatt még inkább szeretne eljutni a kastélyba. Egy ismeretlen férfi megfenyegeti telefonon, hogy jobban tenné, ha kimaradna az egészből. Bátky furcsálta az esetet, de ez nem tartotta vissza, hogy elmenjen a Pendragon kastélyba. Már megérkezése éjszakáján érzi, hogy valami nincsen rendben. Ijesztő hangokat hall és nem tud elaludni. Éjjel merényletet követnek el az Earl ellen. Később Bátky elmeséli az Earl-nek, hogy az éjszaka látott az erkélye alatt egy lovast fáklyával a kezében és kiabált neki valamit. Elkezdődik a nyomozás. Ki és miért akarta megölni az Earl-t? Mik ezek a furcsa, természetfeletti események a kastély körül?
1937-ben jelenik meg Szerb Antal főműve, az Utas és holdvilág. Mára már kultikus műnek számít az olvasók körében, és rengeteg ember számára meghatározó élmény volt ennek a könyvnek az olvasása. A nosztalgia üldözése, a gyermekkorba való visszavágyódás, menekülés oda, ahol nincsenek társadalmi elvárások.
A mű szintén átesett egy cenzúrán. Felesége, Bálint Klára az 1959-es kiadás előkészítésében segédkezett, ahol is kihúzta ,,...a gyűlölt szovjet hatóságokat megvesztegetni..." fél mondatot, plusz a katolicizmusra tett magasztalásokat.
Mihály és Erzsi Olaszországban töltik a nászútjukat. Minden szép és jó addig, amíg Mihály volt osztálytársa, Szepetneki János, bele nem rondít az egészbe. Szerinte azzal, hogy Mihály megházasodott és felnőtt életbe kezdett, elárulta a közös ifjúságukat. Erzsit egyre jobban érdekli miért mond ilyeneket János. Mihály elmeséli élete legmeghatározóbb időszakát, az Ulpius testvérekkel töltött időket. Ulpius Tamás és Ulpius Éva félárva testvérpár Mihály gyerekkori barátai voltak. Megismerkedésükben az segített, hogy Tamás kigyógyította Mihályt a pánikrohamából, az ,,örvényből". Az Ulpius testvérek teljesen kívülállóak voltak, minden társadalmi normát felrúgtak. Mihálynak nagyon imponált ez az egész. Később csatlakozott ebbe a társaságba Szepetneki János és Ervin. Egy tragédia miatt a társaság szétszóródott. Mindenki elkezdte a maga útját járni.
Mihály Erzsivel Róma felé utazik, egyik megállóban Mihály leszáll kávézni. Látja, hogy indul a vonat, még eléri, csakhogy rossz vonatra szállt fel. Ezzel indul el Mihály utazása a gyerekkorba és a nosztalgiába.
A 30-as évek végére és a 40-es évek elejére megszaporodtak az antiszemita hangok a politikában és a médiában is. Szerb Antal ugyan sokat foglalkozott zsidó származásával fiatal korában (ez naplójegyzeteiből kiderül), ám ez szép lassan alábbhagy, és legközelebb a felfokozott politikai események miatt kezd el újra foglalkozni vele. Egyre szükösebbé váltak a megélhetési lehetőségei, 1941-ben elveszti tanári állását, majd 1944-ben nyugdíjazzák ,,...egyelőre nincs nagyobb baj, mint hogy nyugdíjba megyek, sárga csillagot hordok és éjszakáimat az óvóhelyen töltöm." 1944 nyarán munkaszolgálatra hívják be Budapestre, ahol többek közt fát pakolt, raktárban dolgozott és takarított. Innen két katonatiszt, Thassy Jenő és Görgey Guidó megpróbálták megszöktetni, de erre nemet mondott, egyrészről azért, mert nem szerette volna otthagyni a társait, másrészt mert még ,,soha nem követett el törvénysértést". Innen került át Fertőrákosra, ahol a kevés ennivalón kívül másra nem igen panaszkodott, majd átrakták Balfra. Itt viszont minden kezdett nagyon rossz irányba fordulni. Szerb Antal leírja, hogy már semmi másban nem tud reménykedni, minthogy a háborúnak hamarosan vége lesz.
,,Édes Baba,
itt küldök egy Heredia-szonettet. Nem jó, de viszont én írtam, és az első vers, amelyet fennállásom óta hozzád intéztem.
Orpheus az Alvilágban
A földeknek mélye olykor meg-megrándult,
Amint ment zúgó száz téren át;
Már rég feledte szabad thrák hónát,
Míg lent mocsári zöldesfényü láng dúlt.
És aknák mélyén zöldes szörnyek lesték,
Feléje nyújtva hosszú pikkelyes kart,
S a földalatti villám, nagy eres kard,
Átszegte ez az elátkozott estét.
És Orpheus csak ment, magába hullva,
A pusztulás nagy leckéjét tanulva,
Mely gyötrött szédülésbe merevíté,
Míg végre naptól felfénylett egy oszlop,
Orpheus megfordult és szertefoszlott
Tündér fehér árnyékként Euridiké.
Abból a tényből, hogy verset írtam, láthatod, hogy lelkiállapotom javulóban van; és egyáltalán azt is megmondja a vers, hogy ki kell bírnunk továbbra is találkozás nélkül, bármily keserves is... Édeském, percenkét húszszor gondolok rád és hihetetlenül imádlak.
T.
1944 aug. 2."
Szerb Antal 1945. január 27-én halt meg. A már legyengült és beteg írót a nyilas keretlegények agyonverték.
(Felhasznált irodalom: Havasréti József: Szerb Antal; Szerb Antal: Naplójegyzetek; Szerb Antal válogatott levelei; Szerb Antal: A Pendragon legenda; Szerb Antal: Utas és holdvilág)
