15/12/2025
Tisztán érzőnek születtünk. Szavak és gondolatok nélkül is mindent megértettünk. Mert éreztünk, érzékeltünk. Átláttunk az embereken, a helyzeteken, felismertük a felnőtt világ számára már láthatatlan lényeget, de hiába mondtuk volna el, hogy mi az igazság, senki nem hitte volna el.
Felnőtté válásunk egyik fő jellemzője, hogy tisztán látásunkat részben vagy teljesen elveszítve, gondolkozunk és beszélünk. Lényünk egy darabja még mindig őrzi a kapcsolatot, tisztán emlékszik rá, honnan jöttünk. Valahol a mélyben itt van velünk, de hiába próbál segíteni nekünk, nem engedjük. Hangos világunkban, állandóan beszélünk. Válaszolunk vagy kérdezünk. Amikor van egyetlen pillanat, amikor nem történik éppen semmi, feltesszük magunknak a kérdést, hova lett a belső csendünk?
Életünket egy láthatatlan cirkuszban éljük, és lényünk aspektusai, a cirkuszi világ főszereplői. A mindennapok sűrűjéből ismerheted azt a részedet, akit hívhatunk porond mesternek, tulajdonképpen ő az, aki adott pillanatban előhívja a többieket, annak megfelelően, hogy szerinte mikor-kinek van helye a történetben. Ha csak egy pillanatra visszagondolsz egy cirkuszi előadásra, akkor te is tudod, hogy rajta kívül, a főbb szerepekben az atléták, az állatok és idomárok vannak.
Atléták vagyunk, amikor teljesen ismeretlen terepeken mozgunk, és hirtelen vagy meggondolatlan döntéseket hozunk. Az idomár akkor jelenik meg, amikor elszabadul bennünk a pokol…vagy azt is mondhatom, hogy amikor a tigrisünk farkára lépünk, és ezzel felébresztjük. Igyekszünk féken tartani, valami finomsággal megetetni, de tulajdonképpen soha nem lehetünk biztosak benne, hogy sikerül megnyugtatni, hogy az indulat, harag, bosszúvágy elcsitul bennünk.
Mondhatjuk, hogy nem történhet semmi baj, hiszen ott van a porondmester, és ő majd rendet tesz bennünk. De ez nem így van, mert mindannyian tudjuk, hogy van egy szereplő, egy rész bennünk, aki a hívástól teljesen függetlenül, bármikor megjelenhet, és ez az aspektusunk a Bohóc. Az ő megjelenése mindent megváltoztat, mert innentől kezdve már nem a porondmester irányít. Mert neki nem lehet megmondani, ő nem akar szabályokat betartani…
A Bohóc egy érdekes szimbólum, vannak akik szeretik, és sokan nem szeretik. Talán ő lehet a legmegosztóbb szimbólum. Vidámság mögé bújt szomorúság, fájdalom. Viselkedése, öltözete azt sugallja, hogy mindenen túl lehet lépni, nincs az a fájdalom, amit ne lehetne túlélni. Harsány, szórakoztat, bohóckodik. Eljátszik olyan helyzeteket, amin csak nevetni lehet. Vállalja tudatlanságát, esetlenségét, engedi hogy bárki nevetségessé tegye, és miközben mindez történik, az arcán nem láthatsz mást csak nevetést. Rajzolt szája széles mosolyra van festve, szépen színesre, hogy mindig azt lásd, hogy történjen bármi, ő csak mosolyog ezen, vagy hangosan nevet.
Mit érez valójában, mi az ő története? Hogyan tudott mindazon tovább lépni, ami történt vele? Miért kell mindig ezt a hangos, harsány viselkedést mutatni, mit szeretne eltakarni vele? Ki az, akiből a legjobb bohóc lesz, és miért vannak sokan beleragadva ebbe a szerepbe?
Gondolhatjuk, hogy ő az, aki valóban túl van minden fájdalmas dolgon, és igen, ezzel együtt van benne játékosság, könnyedség, szeretet…
Miért van minden mosolygós bohóc arcon, könnycsepp? Lehet, hogy minden valódi könnycseppét elsírta? Lehet, hogy így tudja nekünk megmutatni, hogy a nevetés, a mosoly mögött tulajdonképpen mély fájdalmat érez?
A bohóc könnyei, lényének egyik legfontosabb része, mert emlékeztet minket az érző részünkre, és ezen keresztül a fájdalomra, a veszteségre. Viselkedésével próbálja sugallni, hogy bármilyen nehézségen képesek vagyunk túljutni, bármit le tudunk győzni. A bohóc, a cirkusz legmeghatározóbb szereplője. Ő az, aki előhívja belőlünk a könnyedséget, és addig ügyeskedik, amíg meg nem nevettet.
A bohóc könnyei nekem egy tiszta üzenet: Ha képes vagy érző emberként működni, ha az aktuális helyzetben meg tudod magadnak engedni az öröm vagy bánat könnyeket, nem lesz szükséged arra, hogy eljátszd a bohóc szerepet.
S, hogy mi történik a többi szereplővel, amikor a bohóc, színes ruháját, cipőjét, és krumpli orrát a sarokba dobja, és többé nem veszi fel?
…talán ők is feladják azt, akik eddig voltak, megváltoznak, átlényegülnek.
A bohóc könnyei a legmélyebb érzéseket hívják bennünk életre, és emlékeztetnek minket a tisztaságra, jóságra, szeretetre…azokra a pillanatokra, amikor még ártatlanok voltunk, amikor még egyértelmű kapcsolatunk volt a Lelkünkkel.
Hálásan köszönöm Havasi Balázsnak a Bohóc könnyei című darabot, amit a koncerten hallottam, ez a zene indította el bennem a bohóccal kapcsolatos érzéseket 🙏
Végtelen szeretettel: Váradi Andrea
