14/11/2025
„– Hát ezért nem mondott semmit nekem O’Hara a telefonba. – Milyen kedves meglepetés a kapitánytól, pedig nincs is születésnapom. – Azt akarta ez a szemét, hogy jócskán megizzadjunk – vetettem oda megvetően a mellettem álló helyszínelőnek, aki lőtt még egy-két képet az áldozatról és bizonytalanul méregetett, hogy hozzá beszélek-e vagy sem.
– A főnököd egy dilettáns. Nem érdemes most rá pazarolni az időt – legyintett az orvos a fehér kesztyűs kezével. – Csak végezd a dolgod és ne ülj fel a hintára, amit ő irányít.
– Öcskös, felesleges tanácsokat adnod nekem, ugye megértetted? Ha majd lelkisegélyre lesz szükségem, megvan az ember, akihez fordulhatok, és az nem te vagy – néztem farkasszemet az orvossal, és ha egy körülöttünk munkálkodó helyszínelő nem lépett volna rá egy sárga színű műanyag jelölőre, ami darabokra roppant a talpa alatt, lehet, hogy még most is őt bámulnám. – Mikor halt meg? Tudjuk már? – hajoltam le a tetemhez, hogy közelebbről szemrevételezzem Heathert.
Hivatalosan áldozatként kellene rá gondolnom, sőt a protokoll szerint ki sem ejthetem a keresztnevét a vezetékneve elhagyásával. A szabály, az szabály. Na már most én nem így működöm. A szabályírók pedig nemigen lihegnek a nyakamba, így hát Heather Warrenberg sosem lesz „áldozat”. Ő sem hívott Brookes nyomozónak az elmúlt tizenhét évben egyszer sem.”
https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci-fi-fantasy-krimi/az-ezust-tortenete-1