11/07/2025
Jan Kefer - Evokációs legendák, tradíciók és rituálék
Az okkultisták úgy értelmezik a theurgiát, mint ami a szellemi erőkkel van kapcsolatban, és magát a theurgiát olyan tanításként határozzák meg, mely titokzatos szavak, entitások és cselekedetek erejével valódi és közvetlen kapcsolatot keres az ember és a szellemvilág között. Az általános emberi nézet a szellemvilágot úgy tekinti, mint a jó és a rossz lények területét. Az ókori görögök goetiae szóval illették a fizikai határon túli szertartásokat, melyek az embert kapcsolatba hozzák és közvetítenek ezen lények között. A későbbiek során, ahogy megismerték az idegen rituálékat, akkor azok szégyenteljes megjelölést kaptak, mely a mageia kifejezésben összpontosult. A theurgia kifejezés csak az új-platonizmus korában tűnik fel újra.
Az ember és szellem kapcsolatának lényege az ún. vincula, mágikus kötelék.
Az elsőt a szellemvilágból vették át és ide tartoznak az imádságok, a formulák, az isten titkos nevei és az angyalok nevei. A középkori rituálékban megjelentek a héber, az óindiai nevek és a barbár népek szövegeiből átvett formulák. Használatukhoz az útmutatást Énok könyvében, Philónnál, Homérosznál, Horatiusznál, Vergiliusznál, Ovidiusznál, Propertiusznál, Plíniusznál, Plótinosznál, Jamblichosznál, Proklosznál, az ókori kabbalistáknál, valamint a középkorban publikáló Christian Knorr von Rosenrothnál találunk. A mágikus kötelék másik fajtája az analógia és a szignatúra tana, mely az elementálok, az állatok és testrészeik (szív), a növények, a fűszerek, az amulettek, a füstölők, a fürdők, a tűz, a fény és hasonlók világából származik.
Itt most nincs lehetőség az összes evokáció felidézésére. Az ősi „Fekete sárkány” és a híres „Salamon kulcsai” klasszikus rituáléi eléggé ismertek és egészen könnyen végrehajthatóak. E helyütt példaként idézhetjük Salamon pneumatológiájának rituáléit, valamint néhány részletet Herpentilos Fekete mágiájából valamint Dürer modern rituáléjából, ami egyébként sokban különbözik a primitivitást tartalmazó régi előírásoktól. Papus „Gyakorlati mágia” című művében nem tett lépéseket a régi források kiigazítására. A bemutatott példák abszolút elégségesek ahhoz, hogy híven visszaadják mindazt, ami a múltban az evokáció tárgyára vonatkozott.