https://www.facebook.com/101553662810159/

Pázmándi elemző, Pázmánd (2025)

13/06/2024

Közeleti szilánkok - Választottunk.

I. rész: Az önkormányzati választás

2022. december 29-én azt írtam, hogy „most elkezdődik a Böjte Richárd-korszak. Ha nem követ el valamiféle fatális hibát, akkor a másfél év múlva esedékes rendes önkormányzati választást is gond nélkül meg fogja nyerni – olyan előnnyel nyert most, hogy azt ilyen rövid idő alatt képtelenség elveszíteni – és minimum 2029-ig a helyén fog maradni”

Ez így is történt, Böjte egyedüli indulóként természetesen 100%-kal nyert, komoly szavazatszámmal: idén 214 vokssal többet kapott - kicsivel alacsonyabb választói részvétel mellett - mint másfél éve (773->987) ami kétségkívül jelentős növekedés. Írta is, hogy „az erős ellenkampány és érvénytelen szavazásra buzdítás ellenére soha, a szabad választások óta ilyen támogatottság még nem fordult elő Pázmándon, amely 987 szavazatot jelentett számomra.”

Ekkora szavazatmennyiség valóban nem volt eddig még megközelítőleg sem, (amiben nyilván szerepet játszik az, hogy szerencsére folyamatosan növekszik a lakosságszám) és arányaiban is csak egyszer volt hasonló győzelem: ’94-ben Kutai Tiborra az 1532 választásra jogosult szavazópolgár közül 791 szavazott, ami a falu teljes választókorú lakosságának az 51.63%-a volt; az újrázó polgármesternél ez az arányszám 1871/987 lett, ami 52.75%, így Böjte valóban bő 1%-al jobb arányt ért el, mint anno Kutai. További érdekesség, hogy a most leadott érvénytelen szavazatok száma/aránya szintén rekord lett, és ezért fordulhat az elő, hogy a szavazáson ténylegesen részt vevő választópolgárok közötti támogatottságban még mindig magasan Kutai ’94-es eredménye a legjobb: az akkor 866 megjelent szavazóból 791-en szavaztak rá, amivel 91,33%-ot ért el Hajcsik Bélával szemben; Böjtére most a megjelent választók 80.90%-a (1220/987) voksolt igennel, a többi (18.68%, 228fő) érvénytelent dobott be az urnába.

Hogy itt egy „erős ellenkampány” lett volna, az nekem nem tűnt fel, sőt, szerintem az elmúlt választásokhoz képest szinte semmiféle helyi kampányt nem lehetett érzékelni. Volt ugyan néhány közösségi médiás poszt az online térben, pár postaládába bedobott bemutatkozó szórólap/újság, és egy, a szavazófülkében puskaként is használható előre beikszelt kis csapatkártya, de utcafórumokkal, helyi jellegű választási plakátokkal idén egyáltalán nem lehetett találkozni - ellentétben pl. Velencével, ahol nagyon erős csata folyt, és ahol egy óriásplakáton még a polgármester úr is feltűnt. (Többek között Krausz György társaságában, aki nyerni is tudott Gerhard Ákos ellenében.) Eközben Pázmándon mintha kampánycsend lett volna.

Ezt bizonyítja a képviselőtestületi választás eredménye is, ahol az történt, amit az előző posztomban még csak feltételeztem: a kiélezett verseny és a helyi kampány hiánya miatt a csapatban való indulás előnye most elhalványult, és helyette jobban előtérbe került a választóknál a jelöltek helyi beágyazottsága / egyéni képességei. (Emlékeztetőül: az előző két választáson a nyertes csapatokból mindenki magabiztosan bejutott.)

Az első három hely előre borítékolható volt: Varga Norbert magabiztosan lett első, ami különösen úgy bravúr, hogy az előző választáson még a volt polgármester csapatában szerepelt; Kőszegi Gabriella gyakorlatilag hozta a tavalyi szavazatszámát; a dobogó harmadik fokára pedig szintén az előző polgármester egyik volt alpolgármestere, Zámbóné Vajda Adrienn lépett fel. Ezután egy nagyobb leszakadást követően számomra egyáltalán nem meglepő módon a külön elinduló jelenlegi alpolgármester, Dobstadt Linda futott be magabiztosan a negyedik helyre, majd mögötte jóval lemaradva két friss induló került be a top 6-ba: Marton Rita, illetve a külön induló Domonics Zoltán. Kiss Annamária, a Böjte csapat eddigi oszlopos tagja (GB elnöke) ha kicsivel is, de lemaradt a bejutásról. Őt követte Kutai Tibor, akit biztosan nem segített a polgármesteri indulás/nem indulás körüli mizéria, de így is majdnem ötszáz szavazatot kapott, ami egyedül indulva szép eredmény – és ugyanez elmondható Vörös Csilláról is, aki először indult el egy ilyen megmérettetésen és több, mint háromszáz pázmándi szavazópolgár bizalmát nyerte el, ami szintén nem kis teljesítmény.

Gratulálok mindenkinek, az új győzteseknek pedig eredményes munkát kívánok majd október elsejétől.

(a folytatásban az EP választás helyi eredményeinek elemzése következik)

30/05/2024

Közéleti szilánkok – Választunk

Az elmúlt hónapban a Tisza-tó melletti Poroszlón részt vettem egy hálaadó istentiszteleten, ahol a helyi lelkészbarátom felkérésére tartottam előadást a poroszlói református egyházközség történelméről. Utánam Bornemissza János, a települést 1994 (!) óta irányító polgármester mondta el az ünnepi beszédét. Emlékszem arra, amikor még gyerekként hallgattam őt és néztem, amikor a nagyapámnak átadta a község első díszpolgári címét - én azóta felnőttem, ő pedig még mindig a falu vezetője – erre szokás mondani, hogy már egy egész emberöltő telt el a hivatalba lépése óta.

Pázmándon is hasonló a helyzet a rendszerváltozás óta: Kutai Tibor 20 évig, az előző polgármester pedig 12 évig irányította a települést. Többször írtam már, hogy a magyar szavazók nem szívesen váltanak pártot és ez az állítás a településvezetők esetében hatványozottan igaz: nem kell feltétlenül egyenletesen jó teljesítmény ahhoz, hogy sorozatban újraválasszanak valakit, egyszerűen azért, mert a magyar emberek többsége fél a változástól és nagyon nehezen bírálja felül a saját, korábban meghozott döntését.

Ebből adódóan egyáltalán nem volt meglepő, hogy az alig másfél éve irányító jelenlegi polgármesternek ezen a választáson nem akadt kihívója. Nem is egyedi eset ez a környéken (Baracska, Kápolnásnyék, Pákozd, Lovasberény) és Pázmánd történelmében sem egyedülálló: 1998-ban Kutai Tibor szintén egyedül indulva nyert - akkor az 577 megjelent szavazóból (36%) 495-en szavaztak igennel (86%) és 79 érvénytelen szavazatot kapott (14%) - így az egyetlen kérdés most csak az lesz, hogy az újrázó polgármester mekkora arányú támogatást / érvénytelen szavazatot fog kapni.

A képviselők esetében azonban lesz választási lehetőség: a hat helyre szerencsére kilenc fő is pályázik. Hogy ez sok vagy kevés, nézőpont kérdése: a távoli Poroszlóhoz közeli Tiszaburán indulnak el a legtöbben az országban: ott a 6 képviselő helyért 51-en (!) szállnak ringbe. Érdekesség, hogy Pázmándon a múlt hónapban éppen egy tiszaburai cég kátyúzott, így könnyen elképzelhető, hogy valamelyik ottani képviselőjelölt is dolgozott nálunk. Az meg számomra még külön érdekesség, hogy a Pázmándtól majd 200km-re fekvő szülővárosomtól, Karcagról is kért be árajánlatot az önkormányzat - el is büszkélkedtem vele otthon, hogy itt már ekkora lobbierőm lett.

De komolyra fordítva a szót, az biztos, hogy a képviselőtestületben változás lesz: a ’22-ben második legtöbb szavazatot elért Valaczkai-Kerkuska Eszter és a Tóth László helyére bekerülő Farkas Miklósné nem indul el újra - köszönet nekik a faluért végzett munkájukért - így az ő helyükre legalább két új ember fog bekerülni.

A polgármester most is összerakott maga köré egy részben új csapatot (ketten maradtak, ketten elhagyták a zászlóshajóját), hogy továbbra is kényelmes többsége legyen majd a testületben. Ennek azonban valószínűleg most kevésbé lesz olyan felhajtóereje, mint az elmúlt választások során: miután nincs a polgármesternek kihívója, ezzel együtt nincs kampány se, így a helyi beágyazottság, az önálló arcél és az egyéni képesség talán többet fog számítani a választóknál, mint az, hogy valaki egy csapatban szerepel.

Éppen ezért a külön elindulóknak is lehet most reális esélye – egyedül indulva nyilván egy jóval nehezebb pályán - befutni az első hat hely valamelyikére; kiemelve a sokak meglepetésére szintén külön elinduló jelenlegi alpolgármester asszonyt: nem tudok elképzelni olyan eredményt, hogy ő például ne kerüljön be a testületbe.

Az európai parlamenti választásra is érdemes lesz most odafigyelni. Noha ezek általában unalmasak szoktak lenni (a részvételi hajlandóság 29%-43% volt eddig, szemben az országgyűlési 60%-70% közöttiekkel), most azonban Magyar Péter berobbanása miatt garantáltan magasabb lesz a részvételi arány és fel fog kavarodni az idáig megszokott pártstruktúra. Pázmándon is érdeklődve várom, hogyan fog szerepelni a Fidesz (58% alatt eddig soha nem teljesített), illetve a többi párt – köztük kiemelten a Tisza és a DK.

Június 9-én, vasárnap este minden kiderül. Én természetesen mindenkit arra bíztatok, hogy éljen állampolgári jogával, menjen el szavazni. Az indulóknak pedig sok sikert kívánok.

30/04/2024

Közéleti szilánkok - Az írástudók árulása? - avagy néhány gondolat a Bágyomi hírfolyamról.

Julien Benda „Az írástudók árulása” című művében azt írja, hogy az értelmiség akkor követi el az igazi árulást, amikor megszerzett tudását és tehetségét konkrét hatalmi csoportok konkrét hatalmi és politikai érdekeinek szolgálatába állítja.

Ez jutott eszembe akkor, amikor a Bágyomi hírfolyam kommentszekcióját olvasgattam, ugyanis érdekes volt látni, ahogyan a Bágyomi eddigi hűséges rajongótáborának kemény magja az oldal írástudó szerkesztői ellen fordul.
Az időközi választás előtt ők - soraikban az időközin elinduló képviselőkkel - ezen írások lelkes helyeslői voltak, érthető módon: kritikus hangvételével a Bágyomi akarva- akaratlanul is az ő konkrét politikai érdekeik szolgálatába állt.

Azt a hangnemet én kifejezetten károsnak tartottam a helyi közéletben: nemcsak azért, mert sokszor a jóízlés határát átlépő írásokkal a politikai szereplők között fennálló polgárháborús állapotokat tovább szította, hanem legfőképp azért, mert ezeket láthatóan írástudók jegyezték, akiknek a felelőssége jóval nagyobb, mint a választott politikusoknak: utóbbiak jöhetnek bárhonnan, de egy tollal jól bánó embernek mindig az kell(ene) legyen a feladata, hogy az önmérséklet irányába terelje a politikai szereplőket. Erre az sem lehet mentség, hogy a Pázmándi életen és más oldalakon sokszor hasonlóan személyeskedő írások jelentek meg. Hogy ki kezdte, miért alakult így, azt nem tudom, én „beleköltöztem” ebbe az állapotba a falu lakosságának többségével együtt.

A Bágyomi közönségének pálfordulása azonban most, a szemünk előtt játszódik le, és ez sok tanulsággal szolgálhat a politika iránt érdeklődők számára: „Végre vállaljátok az arcotokat az írásaitok mellé! Ameddig ez nem történik meg, bármit írnak, hiteltelen marad” – olvashatjuk a dorgálást, holott az időközi választás előtt se vállalták fel az arcukat a Bágyomi szerkesztői, de akkor még nem tartották őket emiatt hiteltelennek.

A felháborodást természetesen az váltotta ki, hogy az időközi választás után - az én meglepetésemre is - a Bágyomi fenntartotta a kritikai attitűdjét úgy, ahogyan egy írástudónak viszonyulnia kell a mindenkori (adott esetben az általa korábban támogatott) hatalomhoz: szükséges felhívnia arra a figyelmet, amiről a vezetők hallgatni akarnak; rá kell mutatnia a hibáikra; fel kell szólalnia akkor, amikor azok nem szolgálnak, hanem kioktatnak, etc., ügyelve rá - és ez jogosan felmerülő kritika szokott lenni a kritizált politikai szereplők részéről - hogy építő jellegű megjegyzések is elhangozzanak, ti. a nihilizmus fenyegető réme hajlamos megjelenni ezen írások felett. Aztán a vezetők dolga, hogy ezekkel az írásokkal foglalkoznak-e, megfontolásra érdemesnek tartják, netán támadásnak veszik.

Abban viszont egyetértek a háborgókkal, hogy bizony jó lenne a kritikákat névvel együtt vállalni. Amikor nem egy borsodi zsákfaluban élünk, hanem Budapest agglomerációjában, magam sem érte(tte)m, hogy mitől kellene félnie bárkinek is?

Persze, elismerem, hogy könnyen nyomás alá kerülhet az ember, de mi ez a nyomás ahhoz képest, hogy a nagyapámat a politikai nézetei miatt 1948-ban a kommunisták letartóztatták és az értelmiségből száműzve, segédmunkásként kellett leélnie az életét? Hol van ez a kockázati szint az apáméhoz képest, akit államellenes szervezkedés vádjával előbb kirúgtak a főiskoláról, aztán bevonták az útlevelét és a III/III-asok hosszú éveken keresztül jelentettek róla? (Köztük a legjobb barátja, aki később az országgyűlés alelnöke lett.) Itt még nem tartunk – pláne helyi szinten -, bár kétségtelen, hogy „igény lett volna rá”.

A Bágyomi tehát nem követte el az írástudók árulását, és ez örömteli, ahogyan az is, hogy a mostani, továbbgondolásra érdemes kritikai észrevételeiket már kulturált hangnemben fogalmazzák meg.

Ha ezt mindig így tették volna, a nevüket is felvállalva, akkor a „Pázmándi elemző” oldal egészen biztosan nem születik meg.

Fotó: egy apámról szóló jelentés akkor, amikor megszülettem.

27/03/2024

Közéleti szilánkok - Erdőn-mezőn vendégségben

Múlt hét pénteken nagyobbik fiammal átmentünk Verebre, ahol a Verebi esték programsorozat keretében Kocsis Csaba, Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntett író mutatta be többek között az „Erdőn-mezőn vendégségben” című könyvét. Sokat mesélt a könyv főhőséről: a természetről, ahol mi, emberek csak vendégek vagyunk, ezért vigyáznunk kellene azokra a kincsekre, amelyeket megoszt velünk. A természet védelme a hónap elején a mi településünkön is központi témává vált, hiszen a falu „szívcsakrájában” történő fakivágások érthető módon erősen tematizálták a nyilvános közbeszédet.

A fa régóta központi motívum Pázmánd életében, sok fával foglalkozó szakember él(t) a faluban, legyen az asztalos, ács, faápoló vagy éppen fafaragó. Orisek Ferenc a község díszpolgára, de a jelenlegi testületben is ott van Varga Norbert, akinek fából készült szobrai sok helyen láthatóak a faluban. Nem egyszerű dolog fából maradandó művészetet varázsolni: édesapám jó barátja, Kő Pál Kossuth-díjas szobrász áldásnak érezte, hogy a bronz és a kő segítségével az örökkévalóságnak alkothat, és bár kedvelte a fát is, nem szeretett vele dolgozni - a Mohácsi Történelmi Emlékhelyen lévő faszobrain nagyon korán meglátszott az idő vasfoga és folyamatosan restaurálni kellett (volna) őket.

A fával foglalkozni kell, véges az ideje, mint minden élőlénynek itt a földön. Az Onestyák sétány/Ifjúsági park fáinak is kitelt már bőven a kora, amikkel az egyre növekvő balesetveszély miatt valamit kezdeni kellett. Az ügy 2019 óta a napirenden volt, azóta húzódott - a fakivágások soha nem népszerű politikai intézkedések, ezért az önkormányzat bátor volt, hogy ebbe bele mert vágni. Abraham Lincoln mondta azt egyszer - aki fiatalkorában favágó volt, később pedig az Egyesült Államok elnöke lett - „ha hat órát adtok nekem arra, hogy kivágjak egy fát, az első négyet biztosan a fejsze élezésével fogom tölteni.” Ezzel nemcsak arra utalt, hogy egy tompa fejszével tovább tart a munka, hanem arra is, hogy a politikában minden lépés gondos előkészületet igényel. Egy ilyen pláne: meg kell hallgatni a szakértői véleményeket, ez alapján meghozni a politikai döntést; aztán beszerezni a vágáshoz szükséges engedélyeket; tájékoztatni minderről a lakosságot, megszervezni a végrehajtó csapatot – az élezés után pedig koordinálni és elvégezni magát a munkát.

Mindig jó dolog, ha egy politikai döntés szakértői vélemény alapján születik meg, és érvényes engedélyek birtokában, a hatályos törvényeket betartva hajták azt végre - ezekből jól vizsgázott az önkormányzat. Még ideálisabb, ha a döntéshozók erről időben és széleskörűen tájékoztatják a lakosságot, a felmerülő aggodalmakra pedig igyekeznek alázatos és megnyugtató válaszokat adni - itt már akadtak hiányosságok.

Gyakori kritika volt az előző vezetést illetően a nem megfelelő tájékoztatás és az információk visszatartása - ebben úgy tűnik, hogy nem történt érdemi változás: konkrétan a favágást megelőző este váltak elérhetővé a fakivágással kapcsolatos közérdekű dokumentumok. Pedig lehetséges, hogy ha ezek időben megjelennek, illetve megtörténik a lakosság korrekt tájékoztatása a nyilvánosságban (pl. Szügyi Sándor szakértővel tartanak egy videós helyszínbejárást, ahol Sanyi - ahogyan nekem is ezt megtette telefonon - érthetően elmondja az egész kialakult helyzetet szakmai szempontból.) akkor nem kell utólag - már nem először - magyarázkodni a „Tiszta lappal” oldalon és talán elkerülhető lett volna az is, hogy különböző pázmándi felületeken „halálbrigádokról” vs. „kanapéhuszárokról” olvassanak az itt élők - felidézve sokakban ezzel a 2022 előtti polgárháborús állapotokat.

A park most szomorú képet mutat, – engem is szíven ütött a látvány, amikor először megláttam - de remélhetőleg a most elültett fák utógondozása az elmúlt évek gyakorlatától eltérően meg fog történni, és néhány év múlva újból jó szívvel lehetünk az árnyékos park vendégei.
Mindannyian.

fotó: Kocsis Csaba

23/02/2024

Közéleti szilánkok - VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan

Előző posztomban arról értekeztem, hogy ha ebben a rendszerben egy kistelepülés polgármestere sikeres akar lenni, akkor nincs más választása, gesztusokat kell tennie a térség országgyűlési képviselőjének irányába. Az ilyen gesztusoknak különböző szintjei vannak: lehet értékalapú (elvi meggyőződésű, 2010 előtt is jobboldali értékrendű), lehet lojális (passzív, a rendszerrrel nem szimpatizáló, de a helyzetet elfogadó, a kötelező udvariassági formulákat betartó), illetve lehet érdekalapú (nem meggyőződésből, hanem számításból tesz gesztusokat a hatalom felé, és maga is elfogadja annak a közeledését.)

Izgalmas téma, mert ezt hívják gesztuspolitizálásnak, ami a politika egyik legnehezebb válfaja. Különösen akkor, ha olyan kormány felé kell gesztusokat tennie a helyi vezetésnek, amellyel az őt megválasztó választópolgárok többsége feltehetően nem szimpatizál. Pázmándon ez a helyzet.

A januári posztom után hat nappal - csaknem egy év szünet után - megjelent Pázmándon Tessely Zoltán képviselő úr, és megbeszélést folytatott a polgármester úrral. A találkozóval kapcsolatos önkormányzati kommunikációban egyértelmű gesztusokat figyelhettünk meg. (Pl. Hajrá Pázmánd, a fideszes politikusok által kötelezően használt magyar zászlós emojik, etc.)
Erre jött aztán a helyi Fidesz csoporttal való kapcsolatfelvétel, amiről kikerültek hivatalos levelek az éterbe, és ez kissé felkavarta a helyi politikai állóvizet. Márcsak azért is, mert ez a megkeresés a lehető legszerencsétlenebb időpontban történt a pár nappal később kitört belpolitikai botrány miatt.
A Fidesz helyi elnökének írt levél első bekezdésében leírtak („Pázmánd Község Önkormányzatának képviselő testületének nevében is szeretném felajánlani bárminemű segítségünket a választások előtti feladatok teljesítéséhez”) arról árulkodnak, hogy a képviselők - független pozíciójukból kilépve - készek akár nyíltan is az önkormányzat humán erőforrásait csatasorba állítani, hogy a kormánypárti lista minél több mandátumot kapjon az EP-ben. Hogy az itt idézett sorok leírását milyen politikai logika diktálta, arról csak találgatni tudok. Egy biztos: akár a Fidesz csoport bizalmának elnyerése volt a cél, akár a velük való találkozó kikényszerítése a fennálló ellentétek elsimítására, vagy csupán politikai blöff: ilyet nem tanácsos leírni egy hivatalos levélben, mert alkalmas lehet a saját szavazóbázis ellenzéki érzelmű részének - főleg az aktív kemény mag - elbizonytalanítására. Hogy az egyik rendszeres olvasóm nekem írt leveléből idézzek:„nem akarunk Pázmándra egy teszkó gazdaságos NER-t.”

A most kibukó évvégi jutalom története is nagyobb port kavart a faluban: ezzel kapcsolatban is több érdeklődő levelet kaptam - megtisztelő, hogy kíváncsiak a véleményemre. Sajnos azonban itt sem tudom pontosan, hogy mi járhatott a képviselők fejében - noha elolvastam a jegyzőkönyvi indoklást -, és azt se, hogy vajon kitől származhatott az ötlet, hogy kevesebb, mint egy évvel egy időközi (!) választás után, egy tört ciklus közepén rögtön kéthavi jutalmat akarjanak kifizetni. Úgy, hogy ilyen ”adható” jutalomra, amióta itt lakom Pázmándon (10 éve) nem emlékszem. A polgármester úr a jegyzőkönyv szerint végül egyhavi jutalmat fogadott el, amit szóbeli állítása szerint fel is ajánlott a falu számára (én ezzel sem a jegyzőkönyvben, sem máshol nem találkoztam, következésképpen a választópolgárok sem értesülhettek erről.) Ha ez így történt, akkor pláne nehezen értelmezhető, mi szükség volt erre a szimbolikus térben meghozott döntésre, amivel a „végletekig takarékos”, „a pénzhiányt társadalmi munkákkal orvosoló” Tiszta lappal csapat eddig gondosan és jól felépített imidzsét tették feleslegesen kockára.

2022 decemberében úgy kommentáltam Böjte Richárd kétharmados győzelmét, hogy „ha nem követ el valamiféle fatális hibát, akkor a másfél év múlva esedékes rendes önkormányzati választást is gond nélkül meg fogja nyerni - olyan előnnyel nyert most, hogy azt ilyen rövid idő alatt képtelenség elveszíteni” Ezen állításomat még most is fenntartom, hiszen a magyar lakosság státuszkonzervatív, ódzkodik a változástól, viszont ha ilyen furcsa és megmagyarázhatatlan dolgok történnek a továbbiakban, akkor akár nem várt fejlemények is előállhatnak.

Ui: A jegyzetem címét adó, Reisz Gábor által rendezett kiváló vígjátékot mindenkinek ajánlom.

12/01/2024

Közéleti szilánkok – Új év, új remények…

Néhány nappal ezelőtt hagytuk magunk mögött a 2023-as esztendőt, amely egy rendkívül nehéz időszak volt mindannyiunk számára. A világrend a szemünk láttára alakul át: folytatódott a geopolitikai ütközőtérré vált Ukrajnában a milliók életét megnyomorító háború, októberben pedig Izraelben újra fellángolt a két nép közötti évezredes kegyetlenkedés.

A nemzetközi helyzet fokozódása (by Virág elvtárs) a magyar kormány számára is nagy kihívásokat jelentett: a külpolitikában egyre nehezebb körülmények között kellett egyensúlyoznia az Európai Unió dilettáns vezetői és a keleti autoriter rezsimek között (egyébiránt erről szól az ezeréves magyar államiság története), míg a belpolitikában kezelnie kellett az egekbe szökő inflációt, amely magyar családok százezreinek megtakarításaiba és reálbéreibe mart bele. Hogy az ezen időszakban elkövetett kormányzati hibáknak semmiféle belpolitikai következménye nem lett, az a magukat „demokratikus” ellenzéknek nevező pártoknak köszönhető, akik négy vesztes választás után ismételten bizonyították teljes alkalmatlanságukat az alternatívaképzésre. A kormány sértetlenül élte túl fennállásának legnehezebb évét is.

Az önkormányzatok is valahogyan átvészelték a tavalyi évet. Köztük a pázmándi is, ahol az történt, amire számítani lehetett. „Egy alapjáraton való üzemeltetés vár a falura, nagyobb ívű víziók és álmok nélkül” ‒ írtam tavaly márciusban, mert világos volt, hogy a jó kormányzati kapcsolatokkal és bürokratikus rutinnal rendelkező polgármesterasszony leváltásával az új polgármester nem fog tudni hozzájutni az amúgy is egyre szűkülő központi forrásokhoz ‒ amelyekkel a végén már az elődjének is meggyűlt a baja ‒, és ő egy jóval szűkebb mozgáspályán, elsősorban a közösségi kezdeményezések talajára támaszkodva tudja majd vezetni a falut. Ezekkel a civil kezdeményezésekkel és közösségi összefogással lehet nagyon szép eredményeket elérni, és ideig-óráig el is lehet fedni velük a pályázati pénzek fájó hiányát, hosszútávon azonban ez az állapot törvényszerűen stagnálást eredményez.

2010 óta a kormányzat mindenhol centralizációra törekszik, konzekvensen szűkíti a települési önkormányzatok jogköreit és rendeli azokat saját hatáskörébe. (Kórházak, iskolák fenntartói joga, okmányirodák, építési hatósági jogkörök, Covid alatt az iparűzési adó, gépjárműadó megvonása etc.) A kiszolgáltatottság egyre erősebb, ami azt eredményezi, hogy a kormányzattal való jó kapcsolat ‒ különösen egy kistelepülés fejlődésének szempontjából ‒ elengedhetetlen. Jelenleg Pázmándon ebből a jó kapcsolatból nem sokat érzékelni, ezért nem érhetett meglepetésként senkit, hogy az egyetlen kiírt útfelújítási pályázaton Pázmánd nem került be a nyertes háromszáz település közé. Noha a testület több gesztust is tett a térség országgyűlési képviselőjének az irányába (pl. békepárti nyilatkozat elfogadása) ő tudtommal az időközi választás óta hivatalos minősítésben még nem járt a településen, noha előtte gyakori vendég volt. Hogy ez a távolságtartás a jövőben változhat-e, nehéz megmondani, hiszen a politikában bármi megtörténhet és annak az ellenkezője is, de egy biztos: ilyen ínséges évek után élet-halál harc fog folyni minden egyes pályázati forintért a települési vezetők között, sokkal nagyobb mértékben, mint a relatív pénzbőség idején.

A településért tenni kívánó közéleti szereplők között ‒ a jelenlegi testületben, illetve annak környékén is ‒ vannak olyanok, akik rendelkeznek jó kapcsolatokkal. Nagy kérdés, hogy ők terveznek-e komolyabb szerepet vállalni az eddigieknél, vagy továbbra is inkább a jelenlegi felállásban látják biztosítottnak a település működését. Esetleg kívülről összeáll majd egy olyan csapat, akik úgy hiszik, hogy jobb érdekérvényesítő képességgel fognak rendelkezni, mint a jelenlegi?

Megannyi kérdés, amikre legkésőbb májusban meg fogjuk kapni a válaszokat.

Pázmándi elemző

13/06/2024

30/05/2024

30/04/2024

27/03/2024

23/02/2024

12/01/2024

Cím

Weboldal

Értesítések

A Vállalkozás Elérése

Parancsikonok

Megosztás

Kategória