23/07/2025
Férfinek kell születni hozzá?
A vezetés nemi kérdései a politikában és társadalomban
A magyar közéletben – és nemcsak nálunk – gyakran visszatérő jelenség, hogy a vezetőt férfikén képzelik el. Erős, határozott, domináns, sőt időnként agresszív. Mintha a kormányzás vagy a politikai irányítás valami gladiátorjáték lenne, ahol az nyer, aki erősebben csap az asztalra. Ezzel szemben a női vezetők gyakran megkérdőjelezett legitimitással, lekicsinyléssel, sőt nyílt szexizmussal találják szembe magukat. De vajon miért?
A férfi vezető mítosza
A történelem és a jelen társadalmi beidegződései egyaránt szerepet játszanak abban, hogy sokan automatikusan férfiban gondolkodnak, ha vezetésről van szó. A háborúk, ipari forradalom, a patriarchális társadalmi rend egy olyan világot termelt ki, ahol a döntéshozatal, a hatalom és az erő szinonimái lettek a férfiasságnak. Ez a kép tovább él a politikában is.
A választók gyakran nem is tudatosan, de még mindig a férfi vezér archetípusához vonzódnak. Azt feltételezik, hogy csak az képes rendbe tenni a dolgokat, harcolni Brüsszellel, megmondani a tutit. A női vezetők viszont, ha nem veszik fel ugyanazt a maszkulin szerepjátékot, gyakran gyengének, puhának, anyáskodónak tűnhetnek ebben a szűklátókörű értelmezésben.
‼️ Pedig épp erre lenne szükség, nőies vezetői jegyekre ‼️
A világ azonban, különösen a 21. század kihívásai, nem pusztán harctér. Egy ország irányítása nemcsak parancsok osztogatásáról szól, hanem együttműködésről, empátiáról, konfliktuskezelésről, türelemről és stratégiai gondolkodásról is. Ezek a tulajdonságok nem férfi vagy női kiváltságok, de a hagyományos értelmezés szerint mégis inkább a nőies erények közé soroljuk őket.
A sikeres nők gyakran nem azért lesznek jó vezetők, mert férfias tulajdonságokat vesznek fel, hanem mert képesek a döntéshozatalba behozni azt az érzelmi intelligenciát, átlátóképességet és társadalmi érzékenységet, amit a férfiak hajlamosak elnyomni magukban. És erre válság, klímaváltozás, társadalmi feszültségek idején egyre nagyobb szükség van.
Hol kezdődik a vezetés?
A nők nem politikusként tanulnak először vezetni. Már a családban láthatatlanul orvosok, pedagógusok, pszichológusok, menedzserek és válságkezelők. A nő az, aki tartja a frontot, amikor a férfi eltűnik, elmenekül vagy épp csődöt mond. Mégis, ha a politikáról van szó, ugyanazok, akik naponta az anyjuk, feleségük, tanárnőjük, nővérük bölcsességéből élnek, azt hangoztatják, hogy a nőnek a konyhában a helye.
Ez nemcsak bornírt és sértő, de társadalmilag is káros. Aki azt gondolja, hogy a nő csak otthon ér valamit, az nemcsak a nőket becsüli le, hanem az egész társadalmat saját korlátai között tartja.
❗️ Több nőt a politikába! Nem kvótából, hanem esélyből ❗️
A politikai vezetés nem lehet tovább zárt klub férfiaknak, ahol a nők vagy kegyencek, vagy szimbolikus figurák. Több nő kell, nem csupán a reprezentáció miatt, hanem azért, mert a valós problémákra nem mindig az erő, hanem a megértés, a hosszútávú gondolkodás, a rendszerszintű érzékenység jelenti a választ. Ezt pedig gyakran éppen azok a nők hozzák be a közéletbe, akik egész életükben megtanultak egyensúlyozni, túlélni, közösséget tartani és kompromisszumot teremteni.
Vezetőnek lenni nem nemi kérdés, de a társadalom ezt még nem tanulta meg. A valódi vezető nem attól lesz hiteles, hogy férfiként kiabál, vagy nőként mosolyog. A valódi vezető attól válik azzá, hogy ért, hall, érez és cselekszik. Ideje lenne elismerni, az emberi minőség nem a nemtől, hanem a tartástól függ.
És ha valóban előre akarunk menni, ideje lenne több női arcot látni a döntéshozók között, nem azért, mert divat, hanem mert a társadalom egyszerűen jobban működik, ha nem csak az egyik nem írja a szabályokat.
