Auth István

31/05/2026

boomer ellenzékiek ébresztő

31/05/2026

Nem az fáj, hogy vitatkoznak velem. Az fáj, hogy sokan már a tényeket is árulásnak nevezik.

Régi harcostársak, barátok fordultak ellenem, mert nem Magyar Péterben láttam az ország megváltását. Nem azért, mert nem akarok változást. Pont ellenkezőleg. Azért, mert túl régóta látom, hogyan működik ez a rendszer, és tudom, hogy a NER-t nem lehet azokkal lebontani, akik évekig haszonélvezői, kiszolgálói vagy hallgatólagos támogatói voltak.

A legegyszerűbb vád most az, hogy aki nem tapsol az új messiásnak, az biztos fideszes. Kényelmes, primitív és politikailag hasznos bélyeg. Csak éppen hazugság. Azoknak mondják ezt, akik 16 éve szemben állnak a Fidesszel, miközben sok mai hangos rendszerváltó akkor még nagyon csendben volt, amikor a NER épült, gazdagodott, terjeszkedett, és amikor a 133 bátor megszavazott mindent, amit eléjük t***ek.

Miért volt fontos eltüntetni a régi ellenzékieket?

Azért, mert mi emlékszünk.

Emlékszünk, ki hol ült. Ki mikor hallgatott. Ki mikor tapsolt. Ki mikor énekelt a rendszernek. Ki mikor kapott lehetőséget, pénzt, pozíciót, mikrofont, páholyt vagy védelmet. Emlékszünk Mága Zoltánra, Tóth Gabira, Nagy Feróra, a kormánypárti holdudvarra, a megmondóemberekre, a 133 bátorra, és igen, arra is, hogy Magyar Péter sem kívülről érkezett a rendszerhez. Ő a rendszerből jött.

És ez nem mellékes. Ez a lényeg.

Mert ha mindenkit félresöpörnek, aki régóta harcol a NER ellen, akkor tiszta lapot lehet hazudni. Akkor azt lehet mondani, hogy 2024 előtt nem volt ellenállás, nem volt küzdelem, nem volt ember, aki vállalta a támadásokat, a karaktergyilkosságot, a bukásokat, a nevetségessé tételt. Akkor az egész ellenzéki múltat le lehet nullázni, és el lehet adni a történetet úgy, mintha a változás egyetlen emberrel kezdődött volna.

Csakhogy ez nem igaz.

A Fidesz most készül az ellenzéki szerepre. És nem véletlen, hogy ebben a szerepben ott lesz mellette a Mi Hazánk is. Ez nem baleset, hanem rendszertechnika. A NER nemcsak kormányozni tanult meg, hanem túlélni is. Ha kell, kormányból. Ha kell, ellenzékből. Ha kell, médiából. Ha kell, gazdasági háttérből. Ha kell, páholyokból.

És pontosan ezért veszélyes az a politika, amelyik nem a rendszert akarja lebontani, hanem csak átülni a helyére.

Sokan mondják, hogy mi, idősebbek nem értjük a fiatalokat. Lehet. De én inkább azt látom, hogy sok fiatal nem érti, mi történt ezzel az országgal az elmúlt 16 évben. Ők nyugatot akarnak, jó fizetést, jó életet, normális országot. Ez teljesen jogos. Ki ne akarna ilyet?

Csak azt is látni kell, hogy ezt az országot nem a „boomer ellenzékiek” tették tönkre. Nem azok, akik Trabanttal, kölcsönautóval, túlórával, hitellel, küzdéssel próbáltak előrébb jutni. Nem azok, akiknek nem Tesla, Ferrari és VIP belépő jutott fiatalon, hanem albérlet, meló, bizonytalanság és rendszerváltás utáni káosz.

Ezt az országot a NER t***e tönkre. Az a politika, amelyik elhit***e, hogy mindenki annyit ér, amennyije van. Az a rendszer, amelyik megtanította az embereket, hogy nem közösség van, hanem könyöklés. Nem szolidaritás van, hanem pozícióharc. Nem igazság van, hanem kapcsolati tőke. Nem teljesítmény van, hanem lojalitás.

És most, amikor a gazdaság bajban van, amikor elfogyott a pénz, amikor recseg a rendszer, hirtelen mindenki változást akar. Rendben. Akkor mutassátok meg.

De a változás nem az, hogy a régi elit egyik fele átül a másik oldalra. A változás nem az, hogy a NER haszonélvezőiből hirtelen erkölcsi iránytű lesz. A változás nem az, hogy a régi ellenzékieket kitöröljük, mert zavarnak az emlékeikkel.

Én nem haragszom azokra, akik hittek Magyar Péterben. Értem, miért tették. Elegük lett. Reményt akartak. Erőt akartak látni. Valakit, aki végre nagyot üt a rendszeren.

De attól még kérdezni szabad. Kételkedni szabad. Emlékezni szabad. És kimondani is szabad, hogy a NER-t nem lehet úgy leváltani, hogy közben elfelejtjük, kik tartották életben.

Nekem nem az a dolgom, hogy divatos legyek. Nem az, hogy beálljak a sorba, ha a sor éppen rossz irányba megy. Az a dolgom, hogy kimondjam, amit látok.

Aki ezért fideszesnek nevez, az nem engem minősít, hanem saját magát.

Mert a Fideszhez való hűséget nem az bizonyítja, hogy valaki nem rajong Magyar Péterért.

Hanem az, ha valaki elfelejti, kik építették, kik szolgálták, kik használták, és kik éltek jól abból a rendszerből, amelyik ma is a nyakunkon ül.

A NER-t nem lecserélni kell.

Le kell bontani.

És ehhez nem emlékezetvesztés kell, hanem bátorság.
Valódi bátorság. Nem páholyból. Nem pozícióból. Nem haszonélvezőként. Hanem szemből, következetesen, akkor is, amikor ezért nem taps jár, hanem támadás.

Oszd meg és kövesd az oldalt.

28/05/2026

Abszolút filmszínház! 🎪🤡
A cirkusz már kész, a színészek szépen beöltöztek bohócnak, kezdődhet a műsor…
Én meg csak egy popcornt és egy kólát kérek. 😂🍿🥤
Ki tart velem?

20/05/2026

A világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonala körül kialakuló feszültség megint emlékeztetett minket valamire: a globalizáció addig olcsó és kényelmes, amíg működik.
Amikor viszont egy szoros, egy háború, egy járvány vagy egy politikai konfliktus miatt megakad, hirtelen kiderül, mennyire kiszolgáltatott lett Európa és benne Magyarország is.
A mostani helyzet nem csak az olajról szól. Az élelmiszerről, az energiaárakról, a szállításról, a műtrágyáról, az alapanyagokról és végső soron a magyar családok pénztárcájáról is.

És itt jön az a kérdés, amiről évek óta beszélni kellett volna: miért éri meg sokszor több száz vagy több ezer kilométerről behozni azt, amit helyben is meg tudnánk termelni?

Ez nem bezárkózás. Nem arról beszélek, hogy holnaptól mindenki kapáljon krumplit a kertben. Hanem arról, hogy egy normálisan működő ország stratégiai érdeke a helyi gazdaság megerősítése.
Egy felelős kormány feladata nem csak az, hogy külföldi multikat hozzon ide összeszerelő üzemekkel, hanem az is, hogy: támogassa a helyi termelőket, újraépítse a vidéki piacokat, segítse a rövid ellátási láncokat, ösztönözze a helyi feldolgozóipart, és olyan szabályozást alakítson ki, ahol nem a legolcsóbb import dönti be a magyar gazdát.
Mert jelenleg abszurd helyzetek vannak.
Magyarországon sokszor olcsóbb a külföldről behozott alma, mint a helyi. Olcsóbb a több országon átutaztatott élelmiszer, mint amit a szomszéd faluban termelnek meg. Ez nem a piac csodája. Ez egy torz rendszer következménye.
Egy rendszeré, ahol: a helyi termelő rengeteg adót és terhet fizet, a kisgazda adminisztrációba fullad, a multinacionális láncok pedig olyan árversenyt diktálnak, amit egy magyar őstermelő nem tud túlélni.
Aztán amikor jön egy világpiaci sokk, mindenki csodálkozik, hogy drága lett a kenyér, az üzemanyag vagy a hús.
Pedig a valódi biztonság nem csak katonai kérdés. Az élelmiszer-önrendelkezés legalább ennyire fontos.
Ha egy ország nem képes legalább alapvető élelmiszereiből stabilan és versenyképesen saját termelésre támaszkodni, akkor válsághelyzetben kiszolgáltatottá válik.
És itt lenne végre az ideje annak, hogy ne csak stadionokban és akkumulátorgyárakban gondolkodjunk, hanem: helyi hűtőházakban, feldolgozóüzemekben, termelői piacokban, öntözési rendszerekben, agrárinnovációban, és vidéki vállalkozásokban.
Mert a globalizáció kényelmes. A helyi gazdaság viszont túlélést ad.
És amikor egy világválság idején kiderül, hogy a fél kontinens ugyanarra a néhány tengeri útvonalra van rádrótozva, akkor talán már nem hangzik olyan maradinak az, hogy amit lehet, termeljünk meg helyben.
Mert a végén mindig ugyanoda jutunk: független ország nincs működő helyi gazdaság nélkül.

15/05/2026

Egy hónap telt el a választások óta.

Tizenhat éve ezért kezdtem politizálni. Tizennégy éve ezért csatlakoztam a DK-hoz. Az elején ételosztásokhoz főztem, tüntetéseken segít***em, szolidaritási eseményeken vettem részt, és közben végig hittem abban, hogy egyszer eljön az a nap, amikor Orbán Viktor rendszere megbukik.

Most eljött.

És igen, jó érzés. Nem fogom letagadni. Jó érzés látni, hogy az a hatalom, amelyik ennyi embert megalázott, tönkretett, kisemmizett, megfélemlített és egymás ellen fordított, végre távozik.

De az örömöm mégsem felhőtlen.

Mert én ezt még nem érzem valódi rendszerváltásnak.

Nem érzem annak, amíg azok, akik kiszolgálták ezt a rendszert, továbbra is ott ülnek a helyükön. Akik aláírták, végrehajtották, megmagyarázták, eltussolták, kiszolgálták és hasznot húztak belőle. Akiknek semmi sem volt drága: emberi méltóság, egzisztencia, becsület, ország, gyerekek biztonsága, közvagyon. Semmi.

Közben pedig azok közül, akik éveken át valóban szembementek ezzel a rendszerrel, sokan most sehol sincsenek. Emberek, akik az életükből, a hírnevükből, a munkájukból, a családi békéjükből, az egzisztenciájukból áldoztak azért, hogy egyszer vége legyen ennek az egésznek.

Nem reflektorfényben tették. Nem akkor, amikor már könnyű volt. Hanem akkor, amikor ezért még karaktergyilkosság, kirúgás, fenyegetés, lejáratás és elszigetelés járt.

Ezért van bennem egyszerre öröm és keserűség.

Mert Orbán bukása fontos pillanat. De önmagában nem garancia semmire.

A rendszer nem csak egy emberből állt. Nem csak egy pártból. Hanem egy gondolkodásmódból, egy hatalmi technikából, egy cinikus logikából: hogy az embereket használni, megvenni, megfélemlíteni vagy eldobni lehet.

Na, ennek kell véget vetni.

És talán most azoknak van újra dolguk, akik már tizenhat éve is látták, hogy ebből baj lesz. Akik akkor sem tapsoltak, amikor sokan még legyint***ek. Akik tudják, milyen jelekre kell figyelni.

Mert a legnagyobb hiba most az lenne, ha hátradőlnénk.

Nem győztünk. Lehetőséget kaptunk.

Lehetőséget arra, hogy ez az ország végre ne új urakat kapjon, hanem igazságosabb, tisztességesebb, emberségesebb működést.

Ezért kezdtem politizálni.

És ezért nem lehet most sem hallgatni!

14/05/2026

Én nem vagyok a karót nyelt politikusok híve. A parlament nem múzeum, nem attól lesz valaki hiteles, hogy mereven ül egy székben és unott arccal nyomogatja a gombokat. A lazasággal önmagában nincs baj.

Viszont az Országgyűlés mégis egy intézmény, ami nem csak a politikusokról szól, hanem arról is, hogy mit közvetítenek az emberek felé. Pár nappal a megválasztás után talán szerencsésebb lett volna először a munkával, szakmai teljesítménnyel és hozzáállással megmutatni, hogy miért kaptak ekkora bizalmat.

Én még nem gondolom, hogy ettől valaki rossz képviselő lesz, vagy hogy ebből kellene világvégét csinálni. Inkább arról van szó, hogy sokan pont egy másfajta politikai kultúrát várnak most. Kevesebb performanszt és több tartalmat.

Aztán majd az idő eldönti, hogy ez csak egy rosszul sikerült pillanat volt, vagy tényleg ilyen lesz az új politikai stílus.:::

13/05/2026

05/05/2026

Bohár és a többiek.
Nem felejtünk.
Volt egy időszak, amikor pénzért bárkiről bármit leírtatok.
Kampány, karaktergyilkosság, hazugság – futószalagon.
Most jön a fekete leves!

27/04/2026

Magyar szerint: Orbán lett a Fidesz Gyurcsánya. Akkor már csak egy kérdés maradt.
MP mi lett? Az új Orbán?

25/04/2026

Ez a fiatalember háttal Bangó Sándor. Ő volt az első Szőlő utcai áldozat, aki tavaly ősszel elmesélte nekem azokat a borzalmakat, amelyeket átélt. Most arccal, névvel is felvállalta a történetét. Ma pedig felhívott, és tőlem is azt kérte, mondjuk el, hogy ebben a videóban is ő szerepel.

Fél évvel ezelőtt még nagyon félt. Ezért a videóban nem mutattuk az arcát, és a hangját is eltorzítottuk. Eddig gyűjtötte a bátorságot, én pedig büszke vagyok rá, hogy nem rejtőzködik tovább.

Amikor a kollégáimmal elkezdtünk foglalkozni a Szőlő utcai borzalmakkal, még nem sejtettük, milyen mélyre vezet ez az ügy. Napról napra újabb és újabb részletek kerültek felszínre, és mindegyik sokkolóbb volt az előzőnél. Volt, hogy legszívesebben belekiáltottam volna a világba mindazt, amit megtudtunk — annyira igazságtalannak és elviselhetetlennek tűnt.

De közben ott voltak a gyerekek. Fiatalemberek, akik már így is túl sok mindenen mentek keresztül. Félt***em őket. Félt***em attól, hogy ha megszólalnak, a hatalom bosszút áll rajtuk. Ők maguk is rettegtek, és nem bíztak senkiben. Nagyon hosszú és nehéz folyamat volt, mire egyáltalán megszólaltak — még úgy is, hogy rejtve maradhattak, torzított hangon beszélhettek. Minden egyes mondatuk mögött ott volt a félelem.

És közben azt is láttam, hogy a rendőrség nem tesz meg mindent. Nem rohantak, hogy minden érint***et felelősségre vonjanak. Sőt, volt időszak, amikor inkább az tűnt, mintha a gyerekeket próbálnák eltüntetni, elhallgattatni — akár azzal is, hogy felnőttek közé, börtönök mélyére kerüljenek.

Mindezek ellenére ma is büszke vagyok arra, hogy belevágtunk. Hogy nem fordítottuk el a fejünket. Hogy végül sikerült leleplezni Juhász Péter Pál bűntársait. Ha akkor nem kezdjük el, talán ma is ugyanott lennének, ugyanazt tennék, következmények nélkül.

Arra is büszke vagyok, hogy mi tettük fel először a kérdést a Parlamentben: ki is az a „Zsolti bácsi”? Tudtuk, hogy ezzel kockázatot vállalunk. És kaptuk is érte hideget és meleget egyaránt. Az én mentelmi jogomat is újra kikérték az Európai Parlamenttől. De vannak pillanatok, amikor egyszerűen nincs választás: ki kell mondani az igazságot.

Most talán van esély arra, hogy valódi változás történjen. Hogy elkezdődjön egyfajta megtisztulás. Az a légkör, amelyben egyesek sérthetetlennek érezték magukat, odavonzotta a legrosszabbat: a szörnyeket, a perverzeket, a bántalmazókat.

Mindennek ki kell derülnie. A „Zsolti bácsiknak”, azoknak is, akik segítették őket — akár a rendőrségen belül, akár egyházi intézményekben. Nem maradhatnak titkok.

És én addig nem nyugszom, amíg minden részlet napvilágra nem kerül.