Fókuszpont coaching

07/11/2025

Magammal viszlek.
Végig járjuk a dolgainkat.

05/11/2025

A mobbing nem a munkahelyen kezdődik – ott csak ismétlődik.

A családból indul, a gyerekkorban gyökerezik, az iskolában folytatódik, és felnőttként újra eljátsszuk.
A pszichológiai szakirodalom szerint a bántalmazó és a passzív szemlélő magatartás transzgenerációs mintákból ered. Heinz Leymann, a munkahelyi mobbing fogalmának megalkotója (Leymann, 1990), már a kilencvenes években leírta, hogy a felnőttkori bántalmazó viselkedés gyakran a korai családi és iskolai tanulási folyamatokból ered. Dan Olweus, a norvég pszichológus, az iskolai bullying egyik legelismertebb kutatója szintén kimutatta, hogy a hatalmi egyenlőtlenségek és a gyermekkori érzelmi mintázatok később szervezeti viszonyokban is megismétlődnek.

A családi alap: az első hierarchia
A minta a családban kezdődik. Ott, ahol a „megmondó ember” – gyakran a nagypapa vagy a szülő – szava a végső, ahol a gyerek megtanulja: a hallgatás biztonságosabb, mint az ellentmondás. Ahol a nagymama megtanította, hogyan kell tűrni, és a szülő – gyakran tudattalanul – továbbviszi ezt a viselkedést.

A gyerek számára ez lesz a norma: az alkalmazkodás érték, a csend pedig béke.

Az óvoda és az iskola: a minta társas térbe lép
Az óvodában elveszik a játékát, kirekesztik a közös játékból. Az iskolában ugyanez folytatódik – csak kifinomultabban. Az egyik gyerek nem tartja tiszteletben a másik határait, ő lesz a „kis megmondó ember”. A másik elnémul, tűr, alkalmazkodik.

És amikor a pedagógus nem avatkozik közbe, azzal – akár szándékán kívül is – megerősíti a mintát, amit a gyerek már ismer: a felnőttek világa nem biztonságos, a határhúzásnak nincs tere.

A munkahely: a család újrajátszása
Felnőttként ez a minta szervezeti formát ölt. A hierarchia újrateremti a családi struktúrát: az egyik megaláz, a másik hallgat, a többiek pedig nézik – és nem szólnak.

A kutatások szerint (Einarsen & Hoel, 2023; Leymann, 1996) a mobbingban résztvevő mindhárom szereplő – az áldozat, az elkövető és a szemlélő – érzelmi sérüléseket szenved, még ha különböző módon is. A bántalmazás nemcsak a szenvedőt, hanem a csendet választót is megsebzi. Nem jó, de ismerős. És amit az agy ismerősnek érez, azt biztonságosnak hiszi – még ha fáj is.

“We repeat what we don’t repair.” (Christine Langley-Obaugh)

De mi van azokkal, akik csak „tétlen szemlélők”?
A bullying és mobbing témakörében a legtöbben a bántalmazó és az áldozat viszonyával foglalkoznak. De mi van azokkal, akik csak csendben szemlélik az eseményeket?

Sok szülő – akik úgy érzik, hogy az ő gyerekük „nem érintett” – hajlamos elhatárolódni a jelenségtől. Pedig a tétlen szemlélő is sérül. Ők magukkal viszik a szégyent és azt a tudatot, hogy a bántalmazásnak nincsenek következményei, mert a társadalom ezt engedi és elfogadja.

Ők lesznek azok a felnőttek, akik majd ugyanígy félrenéznek – otthon, az utcán, a családban vagy a munkahelyen. Mert megtanulták, hogy a csend biztonságosabb, mint az igazság. Idővel pedig normálisnak fogják tartani a bántalmazást – akkor is, ha mással történik, és akkor is, ha velük.

Tényleg ezt akarjuk?

Mert ha igen, akkor a bántalmazás nemcsak a gyereket, hanem a jövőt is formálja.

“The standard you walk past is the standard you accept.” (David Hurley, ausztrál hadvezér)

A kérdés, amit szülőként is fel kell tennünk
Meg akarjuk ettől kímélni a gyerekeinket? Véget vetünk-e ennek a méltatlan, transzgenerációs mintának? Megtanítjuk-e őket arra, hogy az érzéseik számítanak, a határaik fontosak, és hogy a csend nem a béke, hanem sokszor a tehetetlenség jele?

(György Balázs
Biztonságtechnikai szakértő | a bullying társadalmi és gazdasági hatásainak kutatója | önvédelmi tréner | TEDx előadó)

03/10/2025

Boldogság, egészség, jó közérzet

Gyógyír nem áll rendelkezésre, viszont a megfelelő személyhez való kapcsolódás révén elérhetővé válik.
90 év, történelem, átöleli ezt a tanulmányt. A következtetéseknek nagyon egyszerű a magyarázata és logikus lehetne, mégse tudjuk mindig a megoldást azonnal orvosolni.
A nehéz helyzet megjelenése ott lapul minden ember életében egy bizonyos intervallumot tekintve mikor nincsen kapaszkodó, támogató hozzállás és melegszívű köszönet. Mit lehet olyankor csinálni? Erre keressük a választ. Elmentünk a Havardig és a kiérkező tanulmány kapcsán néhány válasz röviden adott megerősítést arra aminek tudását eddig is hordoztuk csak újra egészséges inteligencia maradt tőle.

https://www.youtube.com/watch?v=_CxmzkYPvsg

"A szociális edzettség azt jelenti, hogy képesek vagyunk kapcsolatokat teremteni, fenntartani és megerősíteni, ami pozitívan befolyásolja a mentális, fizikai és érzelmi jólétünket."

Social fittness - fejleszteni is lehet, bár kérdés is megjelent bennem, hogy ki az aki nyitott rá?
Jó helyen járok?
Kellet hozzá a többiek szívélyes, meleg, emberi és nyitott kapcsolódása ahhoz, hogy megjelenhessen a jóllét is a boldogság és kiengyensúlyozott életvitel mellé.

Bátorkodtam megosztani a videót. Megjelent egy könyv is mellé, egyenlőre még fordítást igényel viszont a videó elérhető magyarul. Átfogó és letisztult, egyszerű képletek összegzése a lényeg egy mondat mint konklúzió is megjelenik a sorok mentén. Az emberi kapcsolatok fontosságára hívja fel a figyelmet nem feltetlénül azért, hogy őt a pszichiátert minden áron elkerüld ezekben az időszakokban.

“We can make ourselves more likely to be happy by building a life that includes the conditions that make for happiness.”Subscribe to Big Think on YouTube ► h...

02/10/2025

Van egy múltbeli verziód, aki csodálkozna azon, hogy hol tartasz most.

Gondolj vissza ezekre:
- Mi az a munka, amelyről egykor álmodtál, de most "hétköznapinak" érzed magad benne?
- Mi az a kihívás, amelyeről azt hitted, hogy megtörhet, de nem tették?
- Ki az a verziód, aki csendben pontosan azt kívánta, ami ma van?

Jó hírem van a számodra, ez a verzió büszke rád!

De itt van egy csapda: ha nem vesszük észre a saját növekedésünket, akkor abbahagyjuk a lendület építését a következő lépésekhez. Sajnos jártam igy, ezért merek róla ma már írni és tájékozódni.

Itt tartok most,
Íme 3 apró, de erőteljes cselekedet, amelyet ma megtehetsz, hogy tiszteld az utadat és belépj a jövődbe:

1. Tarts szünetet 5 percre - Írj le 3 kihívást, amelyeket az elmúlt évben leküzdöttél. Engedd meg magadnak, hogy büszke legyél.

2. Fogalmazd át az egyik "nem tudom" megcsinálni mondatot - Fogj el közben egy korlátozó gondolatot még ma, és cseréld le a "tanulok" kifejezésre. Ez a váltás mindent megváltoztat. Még tart a folyamat amiben részt veszek.

3. Tegyél egy látható lépést - Például, szólalj fel egyszer egy megbeszélésen, osszd meg az ötletedet, vagy küldje el egy e-mailt, amelyet halogattál. A láthatóság összeadódik. Olyan lépést csinálj meg amit eddig nem "akartál" megtenni.

Ezek a mikroakciók aprónak tűnhetnek, de ezek változtatják meg olykor csendesen az életet.

Továbbmenni szeretnél? Még nem végeztél.

A 3 közül melyik szólt hozzád? Oszd meg velem a megjegyzésekben.

♻ Tegyed közzé, hogy táplálja valakinek az önbizalmát. (Ez egy lehetőség)

„Valahol létezik egy múltbeli önmagad, aki büszkén tekint rád onnan, ahová eljutottál. Ne hagyd abba. Még nem értél a végére.” Jen Blandos

(forrás: Image by Meera Remai)

29/09/2025

Hétfő van, új hét, új lendület! Remek alkalom arra, hogy friss szemmel nézz rá a terveidre, ötleteidre — akár a marketinges anyagokra, akár az új trendekre, amiket nemrég néztél. ‍Mi az, amit ezen a héten mindenképp szeretnél kipipálni?

28/09/2025

Elérhető lehetőség – most nyilvánosan is!
Foglalható időpont.
Időtartam: 30 perc
Teljesen ingyenesen elvihető beszélgetés.
Jelentkezni ezen az oldalon tudsz:
⬇️⬇️⬇️⬇️
https://calendly.com/hofjudit/30min

Ezen a héten is számít, amit mondasz. Foglalj időpontot, és beszéljünk róla.

24/09/2025

Ha találsz egy halat a fűben, aki nagyon boldogtalan, akkor nem benne van a hiba, hanem ő és a környezete között. Rossz környezetben van. Ilyenkor az én dolgom nem az, hogy begyógyszerezzem, nem az, hogy pszichoterápiára járjon, hanem az, hogy fölkapjam és rohanjak vele oda, ahol van víz, és bedobjam a vízbe. És ha sós vízből jött, akkor sós vízbe kell dobni. Ha egy folyóból jött, akkor egy folyóba, mert különben nem fogja jól érezni magát. De nem azért, ami benne van, hanem azért, ami közte és a környezete között van. Ez az egyik kedvenc metaforám. (F.A.)

22/09/2025

Minden érzésnek van egy története

Minden bennünk keletkező érzés, érzelem történettel és annak alakulásával befolyásolja életünket. A körülmények mellett, mások viselkedése és hozzáállása valamint szándéka a történet kimenetelére, megoldására erővel bír. A korábbi tapasztalatok és események is meghatározóak. Ezek együttes hozadéka vált ki kellemetlen élményt amihez társítunk gondolatokat, asszociációk mentén tájékozódtunk.
Ha ezek az összefüggések tudatosulnak, hangulatunkra telepedett belső konfliktusokat és az azokkal járó nehéz érzéseket csillapíthatja ami kezdésként oldhatja a frusztráció, szorongás és félelem érzéseit.

"Ahhoz, hogy jobban legyünk, legelőször is el kell fogadnunk a rossz érzéseinket."

Sokszor nem könnyű tudomásul venni és elviselni a kellemetlen érzések létezését. A tény, hogy nem csak jó érzéseink vannak, feszültséggel jár, valahogy nem fér bele a világképünkbe. Hasznos felismeréseket követhet ha ezeket tudatosan megfigyeljük, beazonosítjuk. Hasznos tanulságohoz vezethet, ha feljegyezzük amit tapasztaltunk vagy átéltünk. Néhány kérdést menet közben úgyis megválaszolunk.

"Az emberi természet része, hogy védekezünk a fájdalommal szemben."

Fontos azonban látni, hogy erről nem feltétlenül mi, vagy legalábbis nem tudatos szinten döntünk. Elnyomni, lehasítani, figyelemeltereléssel vagy eszközzel tompítani soha nem jó stratégia, hiszen nélkülük a pozitív érzelmeink, sőt önmagunk megélése sem lehet teljes.

Ha nehezünkre esik kimutatni, át- és megélni az érzéseinket, ha elvesztettük a lelkesedésünket a korábban örömöt hozó aktivitásokkal vagy munkánkkal, egészségünkkel kapcsolatban és következtében alulmotiváltak, döntésképtelenek, érdektelenek vagyunk, és/vagy a legrosszabbra számítunk, akkor érdemes felderíteni az érzelmi dermetség hátterében húzódó okokat.

Kinek lehet ilyen esetben segítségét kérni?
Ez a kérdés bizonytalan olykor és nem érezzük biztonságban magunkat, mert jó véleménnyel nem vagyunk a szakemberek felé és így kevésbé tudunk benne eligazodni. A közeli ismerősök sok tényező mentén nem lesznek kompetensek és kiábrándultság érzés követi a cselekmények sorozatát és azok információs tartalmát. Nem könnyű eligazodni és jó helyen, jó tanácsot sem kérni csak a tények ismerete és lehetőségek felsorolása már útbaigazítást biztosít amik mentén dönthetek a magam útján, az már értékkel bír és erő érkezik belőle. A támogató közeg megléte alapja jólétünknek amiben biztos támogatást az ad akinek van mit odaadni önmagából és mi érezzük, hogy megérkeztünk, jó helyen vagyunk.

17/09/2025

A szervezetállítás egy tanácsadási módszer, amely a szervezeti problémák feltárására, megoldására használják.
A folyamat során a szervezet tagjait (vagy azok aspektusait) jelenítik meg, így vizuálisan láthatóvá válnak a rejtett dinamikák, konfliktusok és gátló tényezők.
Ez a módszer segít az optimális rend megtalálásában, a döntéshozatalban, a konfliktusok feloldásában és a szervezet hatékonyabb működésében.

A szervezetállítás lényege és célja:
A szervezet célja egy adott rendszeren (pl. munkahely, vállalkozás) belüli problémák feltárása, ahol a rendszer tagjainak pozíciója és a közöttük lévő viszonyok kerülnek a középpontba.

Vizuális megoldások: A folyamatban a szervezetben lévő elemeket (személyek, célok, akadályok) absztrakt formában jelenítik meg, ezáltal azonnal láthatóvá válnak a rejtett dinamikák és megoldási lehetőségek.

Hatékony döntéshozatal: A módszer segíti a döntéselőkészítést, rálátást biztosít a lehetséges következményekre, és segít a legoptimálisabb stratégiai irányvonal kiválasztásában.

Konfliktuskezelés és fejlesztés: Segítségével megoldódhatnak a szervezetben, vállalkozásban lévő konfliktusok, feloldhatók a változással szembeni ellenállások, és fejleszthető a szervezet tartós sikere.

Mikor érdemes szervezetállítást kérni?

Vállalkozások indítása, átszervezése: Új projektek, átszervezések előtt álló cégeknél.

Pénzügyi problémák: Bevétel, profit csökkenése, vagy befektetési döntések előtt.

Megrekedt helyzetek: Amikor a szervezet nem tud előrelépni, vagy ellaposodik.

Konfliktusok: Cégvezetés, vagy munkatársak közötti nézeteltérések feloldására.

Döntéshozatal: Nagy horderejű döntések, stratégiai irányvonalak kiválasztásának támogatására.

Utódlási kérdések: Cégvezetés átadásával kapcsolatos problémák megoldására.

02/09/2025

Mi van, ha nem azért nem mondja el, mert nem akarja, hanem mert nem tudja kifejezni…
Jellemzően túlbecsüljük a másik szimbolizációs képességét.

A szimbolizáció annak képessége, hogy belső világunkat külső képekhez társítjuk, így megjelenítve mindazt, ami bennünk zajlik.
Erre sajnos nem mindenki képes.

Amikor a gyerek érzelmeket él át, akkor a szülő ideális esetben képes őt tükrözni. Ez azt jelenti, hogy az Anya (vagy az elsődleges gondozó) “tartalmazza” a gyermek érzelmeit, azok benne is leképződnek, együttérez a gyermek fájdalmával (Pl. ha fáj a hasa), megnevezi ezeket az érzéseket, és egy átdolgozott formában adja vissza őket a gyermeknek. A gyermek így önmagát tükröződni látja anyjában, és saját szelfjét, vagyis az önmagáról alkotott élményét ezen interakciók mentén alakítja ki.

Így sajátítja el a szimbolizáció képességét is, vagyis azt, hogy a belső világát képes legyen külső képeknek megfeleltetni. A leggyakoribb szimbolizációs eszközünk a nyelv, vagyis a beszéd. A gyerek szép lassan megtanulja, hogy a benne zajló folyamatoknak vannak “jelölői”, pl. szavak, gesztusok, képek. Azoknál az embereknél, akik nehezen öntik szavakba, vagy fejezik ki érzéseiket/ belső világukat, valószínűsíthető, hogy sérült a szimbolizációs készség. A szimbolizáció tehát nem velünk született adottság, hanem tanulásos folyamat eredménye, amihez elengedhetetlen, hogy a szülő képes legyen megfelelően tükrözni a gyereket.

Az érzelemszabályozásban is fontos szerepet játszik a szimbolizáció, mivel az érzés, amit meg tudunk nevezni, vagy valamilyen módon meg tudunk jeleníteni kívül, már nem egészen ural minket. Már nem csak bennünk zajlik “láthatatlanul”, hanem viszontlátjuk azt kívül, ezáltal szelídül és kontrollálhatóbbá válik.

Hogy az egyén mennyire képes szimbolizálni a benne zajló folyamatokat, az nagy mértékben befolyásolja majd, hogy az átélt traumái feldolgozhatóak lesznek-e vagy sem, hiszen az válik feldolgozhatóvá, ami elmesélhető.

A szimbolizáció képessége fejleszthető!

1. Szavak és történetmesélés
* Naplóírás, metaforák keresése.
* Érzelemkártyák vagy szólisták használata.

2. Képi gondolkodás
* Művészetterápia (rajzolás, festés, kollázs).
* Álomnapló vezetése, imaginációs gyakorlatok.

3. Testérzetek és mozgás
* Mindfulness, body scan meditáció.
* Tánc-, mozgásterápia, szomatikus gyakorlatok (TRE, Somatic Experiencing).

4. Kapcsolatok és kommunikáció
* Pszichoterápia, visszatükröző beszélgetések.
* Drámaterápia, szerepjátékok.

5. Kreatív kifejezés
* Írás (napló, vers, fikció).
* Zene, kézművesség, improvizáció.

A lényeg, hogy a belső világ valamilyen külső formát kapjon.
Az elmúlt év traumái megmutatták nekem, hogy a beszéd önmagában nem mindig elég. A pszichoterápia mellett az írás lett a feldolgozás legfontosabb eszköze számomra, és ma már elképzelhetetlen nélküle az életem.
De a szimbolizáció nemcsak azáltal fejlődik, hogy írunk, hanem azáltal is, hogy olyan írásokat olvasunk, amelyek mások belső világát tükrözik. Ezekben sokszor saját érzéseinkre, gondolatainkra ismerhetünk, ami segíti a feszültség oldását és a kifejezés finomítását.

A blogom és a zárt olvasói klubom nem puszta önkifejezés, hanem egy tér, ahol a legmélyebb rétegeimet szimbolizálom, hogy az írásaimban ti is tükröződhessetek, felismerhessétek magatokat bennük, így fejlődhet a szimbolizációs készségetek, és a mindennapok könnyebben feldolgozhatóvá válhatnak.

https://florafarkascoaching.com/blog/

https://florafarkascoaching.com/zart-bejegyzesek/

01/09/2025

"Aki elindul keresni, talál magának jövőt." - megosztanék egy régi bejegyzést amire véletlenül ráakadtam a neten egy ismerősöm oldalán dobta ki 😊

Az események olykor próbára tesznek minket.
Terhelt időszakok, váratlan események, nehéz döntések, helyzetek amikor bátor lépéseket kellene tennünk.
Van, hogy félve, de megtesszük és van, amikor kénytelenek vagyunk rá.
Neked mi segített abban, hogy merjetek lépni?

A nehézségekkel való megkűzdés olykor a határainkat feszegeti, megkérdőjelez bennünk akár addig egyértelmű dolgokat, értékeket.
A túlélés, az újratervezés, az új megoldások bevezetése, a hirtelen változásokhoz való alkalmazkodás egyik feladata az elengedés. A változáshoz mindig elengedhetetlen a régi, nem működőnek az elengedése, amihez legtöbbször már csak a múlt emlékei kötnek.

A lépések, az előrehaladás felszabadít minket, főleg, ha mi választjuk ki, hogy merre menjünk.
Választani önmagunkért mindenképpen fontos. A továbbhaladáshoz viszont választanunk szükséges.