21/09/2026
„Mi van, ha nem csupán túlélni jöttél?
Mi van, ha kérhetsz többet?
Mi van, ha kérhetsz többet, mint hogy túléled?
Elengednéd azokat a lenyomatokat, amik csak a túlélésben tartanak?
Hajlandó lennél nagyszerűbb lenni és egy nagyszerűbb életet teremteni?”
*Kovács Angéla*
Volt egyszer valaki, aki hosszú éveken keresztül azt hitte, hogy az élet ennyi.
Felkelni.
Megoldani.
Kibírni.
Továbbmenni.😳
Ha valami fájt, összeszorította a fogát.
Ha nehéz volt, azt mondta:
„Majd elmúlik.”😬
Ha pedig végre volt egy kis nyugalom, akkor sem tudott igazán megérkezni benne.😏
Mert valahol mélyen megtanulta, hogy a biztonság azt jelenti: nincs baj.
Nem azt, hogy öröm van.
Nem azt, hogy könnyedség van.
Nem azt, hogy szabad vagy.
Csak azt, hogy éppen nem történik semmi,
amit túl kellene élned.😔
Talán ismerős...Mert sokan úgy élünk, hogy észre sem vesszük: nem az életünket teremtjük…
hanem a túlélésünket menedzseljük.
Megtanuljuk, hogyan ne fájjon.Hogyan ne veszítsünk...Hogyan ne okozzunk problémát.
Hogyan ne akarjunk túl sokat...Hogyan maradjunk biztonságban.
És közben lassan elfelejtjük megkérdezni:
Mi az, amit valójában szeretnék?🤔
Mi az, ami igazán lelkesít?
Milyen életet teremtenék, ha nem abból indulnék ki, hogy mit bírok még el?🤔
Aztán egyszer csak rájössz…hogy a túlélésnek is vannak lenyomatai.
Olyan döntések, amelyeket egykor azért hoztál, mert szükséged volt rájuk. Olyan falak, amelyeket azért építettél, mert valamikor megvédtek. Olyan hiedelmek, amelyeket azért tartasz igaznak, mert valamikor ezek segítettek eligazodni az életben.
„Nekem ennyi is elég.”
„Nem kérhetek túl sokat.”
„Jobb, ha nem remélek.”
„Ne bízz senkiben.”
„Ne mutasd meg, mennyire vágysz rá.”
„Legalább ez megvan.”
És lehet, hogy ezek egykor valóban szolgáltak téged. De mi van, ha ma már nem szolgálnak?
🤔Mi van, ha egy régi élethez tartozó védekezés még mindig egy olyan életben tart, amit már kinőttél?
🤔Mi van, ha nem azzal van baj, hogy nem tudsz többet teremteni…hanem azzal, hogy még mindig ahhoz a verziódhoz igazítod az életedet, akinek a túlélés volt a legfontosabb?
Mi van, ha most már nem túlélni kellene megtanulnod, hanem élni?☺️
Többet kérni.
Többet megengedni.
Többet befogadni.
Többet választani.
Nem azért, mert kevés vagy, hanem mert lehet, hogy sokkal több van benned annál, mint amit eddig megengedtél magadnak.
😍Mi lenne, ha nem azt kérdeznéd:
„Hogyan bírjam ki ezt is?”Hanem:
„Mit teremthetek ebből?”🤗
Mi lenne, ha nem azt néznéd, mi romolhat el?
Hanem azt, mi minden lehetséges?😃
Mi lenne, ha nem a félelem mondaná meg, mekkorát álmodhatsz?
És mi lenne, ha végre nem kellene bizonyítanod, hogy erős vagy azzal, hogy mindent kibírsz?
Lehet, hogy az igazi erő nem az, hogy még többet bírsz, hanem az, hogy mersz elengedni mindent, amihez már nincs szükséged ahhoz, hogy önmagad maradj. Mersz kérni. Mersz választani, befogadni, nagyobbat teremteni. Mersz élni.
😍Hajlandó lennél elengedni azokat a lenyomatokat, amelyek már nem a szabadságodat, hanem a túlélésedet szolgálják?
😍Hajlandó lennél nem csak egy olyan életet teremteni, amit kibírsz…hanem egy olyat, amiben valóban jól érzed magad?
😍Hajlandó lennél nagyszerűbb lenni?
😍És hajlandó lennél megengedni magadnak egy nagyszerűbb életet?
🥰Mi van, ha nem csupán túlélni jöttél?
🥰Mi van, ha most kezdődik az a rész, ahol végre igazán élni kezdesz?
Vajon mit teremtene mindez Neked?? 🥰😍😃
