24/08/2025
Ez a regény maga a két lábon járó érzelmi csapda – és én boldogan estem bele ebbe a csapdába. Már az első oldalaktól kezdve elvarázsolt, magával rántott egy olyan világba, amelynek hangulatától képtelen voltam elszakadni. Az írónő lehengerlő, filmszerűen megkomponált fantasy-univerzumot teremtett, amely minden részletében életre kelt. Az illusztrációk csak tovább erősítették ezt az élményt, még élesebbé, még átélhetőbbé tették a történetet. A szívem hevesebben dobogott minden egyes fejezetnél, mintha nem is pusztán olvasója, hanem részese lennék ennek a csodálatos utazásnak.
A könyv vibrál, lüktet, sodor magával. Olyan olvasmány, amelynek során teljesen megszűnt számomra a külvilág: elcsendesedett minden, csak a történet maradt. Bizonyossá vált számomra, hogy igenis tud egy magyar író olyan fantasy-t alkotni, amely bátran megállja a helyét a nemzetközi mezőnyben is – magával ragadó, varázslatos és felejthetetlen.
Ami azonban a legnagyobb erénye a regénynek, az a karakterek kidolgozottsága és életszerűsége. Mélységük, árnyaltságuk ritka élménnyé t***e az olvasást: pillanatok alatt tudtam azonosulni velük, és szinte azonnal magam előtt láttam mindegyiküket. Ettől válik igazán élővé egy történet – ha az olvasó nemcsak olvassa, hanem látja, érzi, együtt lélegzik a szereplőkkel. Az írónő briliáns módon épít***e fel nemcsak a karaktereket, hanem az egész világot, amely lenyűgöző részletességével egyszerre hiteles és varázslatos.
Ez a könyv számomra nem egyszerűen egy fantasy-regény volt, hanem egy kapu egy másik valóságba, amelyből nem akartam visszatérni.
Ami igazán mélyen megérintett, az Sera és Daven közötti dinamikus kapcsolat. A tiltott szerelem motívuma mindig izgalmas, de itt különösen jól működött, mert a kardok utáni küldetés közben minden érzelem felerősödött: a bizalom, a féltékenység, a vágy és a csalódás. Különösen tetszett, hogy a romantika nem rózsaszín ködben úszott, hanem a sötét világ árnyékai közé szövődött, ezzel sokkal valóságosabbnak és szívszorítóbbnak hatott.
A könyv elején magával ragadott az izgalmas, szinte álomszerűen pörgő atmoszféra, amely azonnal beszippantott. Viszont volt, ami kevésbé ragadott magával ahogy a történet a közepéhez ért, a lendület mintha megtorpant volna: a cselekmény lassan hömpölygő folyamként sodort tovább, amelyben úgy éreztem, inkább toporgunk, mint haladunk. Mégis, amikor ezen a szakaszon túljutottam, hirtelen, mintha bomba robbant volna, újra felpörgött minden. A történet szinte száguldani kezdett, és én tátott szájjal olvastam, végre megérkezett az, amire az elejétől fogva vártam. Az egész olyan volt, mint egy vad hullámvasút: egyszer az egekbe emel, máskor hirtelen leejt, de végig magával ragad. A lezárás pedig… egyszerűen lélegzetelállító. Olyan befejezést kaptam, ami után azonnal tudtam: most, rögtön, akarom a folytatást!
Sylvia Whitehawk - írói oldal
