07/06/2024
… ma délután a várakozás unalmas perceiben megszokásból görgettem a Facebook hosszú-hosszú közléseit, amikor egyszer csak egy csodaszép emlék bukkant fel az oldalamon.
… még álmodni sem mertem volna, hogy ez a kép valaha is egy nemes cél szolgálatába áll majd, és egy nagyon előkelő helyre kerül.
…s ekkor szép lassan összeállt egy történet, cikázó gondolatok és képek közepedte a fejembe, hogy milyen különleges utat is járt be ez a megörökített pillanat.
…varázslat? Nem hinném!
Talán az univerzum titokzatos erői játszottak közre, amikor ez a fotó elkészült, és elindult azon az úton, amely végül Zelei Anna „Ha az erdő beszélni tudna” című könyvében találta meg a helyét.
Vagy tán az erdő szelleme, hiszen ott abban a pillanatban, semmi nem választott el attól a mélységes megtapasztalástól, amelyet az erdő áldott csendje és zsongása kínált. Ezt az érzést felfedezni, átélni és megőrizni a lelkemben egy egyedülálló kincs. Hálás vagyok, hogy nekem már többször is megadatott ez a mélyen megérintő, felülmúlhatatlan élmény. Hiszen az erdő nem csak ámulatba ejtő látvány, hanem egy tisztaszívű, érző entitás. Birodalma egy kifinomult meseország, ahol az anyatermészet bűbájos érintése minden egyes lélegzetvételemmel a lelkem legmélyebb zugaiba hatol…
…szoktad érezni, hogy amikor belépsz ebbe az elkápráztató ökoszisztémába, az érzékszerveid úgy kelnek életre, mint egy bábból kikelő pompázatos pillangó. A hangok - a susogó lágy levelek, a madarak önfeledt trillázása és a csörgedező patak nesze – balzsamos gyógyír a lelkednek. Az erdő földjének, a nedves mohának és a harmatos levegőnek az esszenciája, életelixírrel tölti meg a szomjazó lelked poharát…
Hmm… bármi is legyen az igazság, egy dolog biztos: ez az emlék most már nem csak az enyém, hanem mindazoké is, akik elolvassák Zelei Anna könyvét.
Hálás vagyok, hogy részese lehetek ennek a varázslatnak…