16/04/2025
Kell-e nekünk önálló Zemplén vármegye?
Amióta Sárospatakon városi önkormányzati képviselő lettem – ez 2019 őszén történt – egy barátomtól folyton azt hallom, hogy kiáltsuk ki az önálló Zemplén vármegyét. Viccesnek tűnik? Pedig nem az, érdemes komolyan elgondolkodni rajta.
A (vár)megyei önkormányzatiság ma nem létezik Magyarországon, pedig ennek többszáz éves hagyomány van és igény is lenne rá. (Itt kérek elnézést liberális és baloldali barátaimtól, akik a vármegye megnevezést csak a NER-nek jogosan kijáró gúnnyal hajlandók kiejteni, de mivel ez egy ősi önkormányzati – lásd nemesi vármegye a 16-19. században - intézmény, nekem nincs vele bajom, ezért a továbbiakban a zárójelet elhagyva használom a vármegye megnevezést.)
Arra a rögtön felmerülő jogos kérdésre, hogy miért is lenne nekünk jó Zemplén vármegye, két körben lehet válaszolni. Először is, ha már van egy jelentős önkormányzati hagyományokkal rendelkező intézményünk, akkor jó lenne megtölteni tartalommal. Ma a vármegye közgyűlés leginkább csak az EU pályázatokról dönt - illetve döntene, ha lennének EU pályázatok, de már nincsenek, mivel az EU már nem hajlandó finanszírozni a nemzeti Együttbűnözés Rendszerét - a vármegyének ugyanis nincsenek saját bevételei. Nincsenek igazából feladatai és hatáskörei sem, a végletesen centralizált magyar kormányzati rendszerben, minden fontos döntést a legfelső szinten hoznak meg. Az utak, még a négyszámjegyű utak felújításáról is a Közútkezelő, illetve annak senki által meg nem választott és csak a miniszternek feleős vezetője dönt. A rendszert semmi nem mutatja be jobban, minthogy Háromhuta lakosai tavaly ősszel aláírásokat gyűjtöttek egy Lázár János miniszterhez írt kérvényhez, melyben azt kérték, hogy legyen kedves intézkedni a 3716-os út Erdőhorváti és Háromhuta közötti 5 km-es szakaszának felújításáról, mert járhatatlan. (Egyébként ez az út Háromhuta és Regéc között is járhatatlan, kátyú, kátyú hátán.) Miniszter úr köszönte szépen a tájékoztatást és megígérte, hogy 2026 tavaszára fel lesz újítva az út. A közutak karbantartása tehát nem tartozik a vármegye, azaz a vármegyei közgyűlés feladatai közé! De akkor mégis miért felelnek, mi a feladuk, néhány szociális és kulturális intézmény - gyermek és idősotthonok – fenntartásán túl? Úgy tűnik, hogy semmi. Minden másról a kormány, a miniszterek vagy a kormány által kinevezett és a megyei kormányhivatal élén álló főispán dönt. A kormánynak a hivatali szervezet élén álló főispán mellett van még egy-két kijáró – intéző embere a vármegyében: ők az országgyűlési képviselők. Az ő feladatuk arról gondoskodni, hogy a zsákfalvak lakóitól a kis vagy közepes város polgármesteréig mindenki úgy érezze, hogy csak rajta, mármint a (fideszes) országgyűlési képviselőn keresztül lehet szinte mindent elintézni, forráshoz jutni, pályázatot nyerni, utat, utcát, faluházat, ravatalozót felújítani. Ma már a fideszes belső körökben szégyen nélkül kimondják, hogy a pályázati projektekről az országgyűlési képviselők döntenek, tehát egyértelműen ők a kormány pénzosztói A fideszest fentebb azért t***em zárójelbe, mert sajnos ez a rendszer a 90-es évek óta így működik: a kormánypárti országgyűlési képviselők mindig is kijáróemberek voltak a fidesz csak „tovább tökéletesít***e” az örökölt rendszert.
De miért is lenne nekünk jó, ha Zemplén vármegye több forrással és nagyobb döntési jogosítványokkal rendelkezne?
Mert ha Zemplén vármegye az európai gyakorlatnak megfelelően egy valódi hatáskörökkel rendelkező középszintű önkormányzat lenne, akkor nem Lázár Jánosnak kellene levelet írni a kátyús utak felújítása miatt, hanem a megyei közgyűlés dönthetne az ügyben és mindenki tudná, hogy ez a választott megyei vezető – nevezzük akár ispánnak - felelőssége, tehát ha elégedetlenek a munkájával, akkor a következő választáson leválthatnák. Helyben lehetne dönteni infrastruktúrális fejlesztésekről, például, hogy épüljön-e híd a Bodrogon, vagy egy traktoros sáv a 37-es mellett. Ha Zemplén vármegye egy valódi hatáskörökkel rendelkező középszintű önkormányzat lenne, már minden bizonnyal megépült volna a kormány által régóta ígérgetett bicikliút hálózat, hiszen minden érintett tisztában van azzal, hogy a turizmus a régiót életben tartó egyik fontos ágazat és azt is tudjuk, hogy az aktív turizmus ma egész Európában egyre népszerűbb. Éppen ezért bizonyára lenne Zemplénnek és benne Hegyaljának működő turisztikai marketingje reális infrastuktúrális fejlesztésekkel, hirdetésekkel, jó nemzetközi kommunikációval, a helyi emberek és vállalkozások érdekei alapján felépítve és nem messzi-messzi nerlovagok zsebét tömve. Ha Zemplén vármegye egy valódi hatáskörökkel rendelkező középszintű önkormányzat lenne, akkor egy egészségügyi reform után nem csak a szociális intézmények, hanem a középszíntű orvosi ellátás megszervezésében is lennének feladatai és a vármegyei vezérkart lehetne felelősségre vonni, ha az rosszul működik. A Sátoraljaújhelyi kórház valószínűleg több kezelés elvégzésére szélesebb körű betegellátásra lenne alkalmas.
Jónéhány feladat átkerülhetne a kormány által kinevezett főispánok által irányított kormányhivataloktól a választott tisztségviselők által irányított vármegyék hatáskörébe, többek között az építésügy, a vidékfejlesztés, a környezet és természetvédelem, a hulladékgazdálkodás. Ezek a területek mind jobb helyen lennének egy választott, középszintű önkormányzati szervnél, mint egy kormányhivatalnál. Sokkal jobban ismerik és értik a helyi hagyományokat, igényeket, értékeket hatékonyabban be tudják vonni az itt élőket a döntésekbe és fontos, hogy a helyi érdekeket képviselnék országos szinten, nem pedig a kormány akaratát vinnék végig az alsóbb szinteken.
Mi kell ahhoz, hogy Zemplén vármegye önkormányzata ezeket a feladatokat mind el tudja látni? Pénz, sok pénz! Honnan lehet ezt a pénzt előteremteni? Két forrásból, adóbevételekből és EU támogatásokból. Utóbbit addig nem kapunk, amíg a köz- és EU- pénzszivattyúként működő NER-t fel nem számoljuk. De azután is majd csak célzott fejlesztésekre. Az utak és intézmények fenntartását saját erőből kell megoldani. A legtöbb fejlett nyugat-európai és a gyorsan felzárkózó közép-euróapai országban az önkormányzatok legfontosabb bevétele az ott élők által befizetett személyi jövedelemadó. Zemplén vármegye akkor lesz a mienk, ha az általunk, az itt lakók által befizetett személyi jövedelemadó felét harmadát a vármegyei önkormányzat kapja meg, azért, hogy többek között rendben tartsa az útjainkat, fenntartsa az intézményeinket, támogassa az itt működő vállalkozásokat és turistákat csábítson erre a csodálatos vidékre. Adódik a kérdés, hogy mi legyen a befizetett szja másik felével – vagy a második harmadával? Nyilván azt pedig a települési önkormányzatokat illeti, hogy rendben tartsák és fejlesszék településeinket, gondoskodjanak a gyerekeink iskoláztatásáról és az idősek igényeik szerinti ellátásáról. Az egyébként Európa legtöbb országában így működik: a települési és regionális önkormányzatok megkapják az adóbevételek egy jelentős részét.
Most, hogy a befolyt személyi jövedelemadót ilyen merészen szétosztottuk és ily módon Zemplén vármegye valós önkormányzatiságának pénzügyi fundamentumait megteremtettük vizsgáljuk meg, hogy hogyan alakítható a vármegyei intézményrendszer úgy, hogy az valóban hatékonyan tudjon dolgozni az itt élő emberekért képviselni érdekeiket és értékeiket?
Kikből álljon a közgyűlés, hogyan nevezzük és válasszuk az első számú vezetőt és milyen legyen ezeknek az egymáshoz való viszonya? Jelenleg a vármegyei közgyűlés egy pártpolitikusi parkolópálya. Az lenne az ideális, ha olyan emberek ülnének a vármegye döntéshozó testületében, akik maguk is jó ismerik a problémákat, van jövőképük és elképzelésük a problémák megoldásáról. A Fidesz 2014 és 22 között úgy alakította át a fővárosi közgyűlést, hogy annak tagjai a kerületekben megválasztott polgármesterek lettek. Érdemes lenne ezt a módszert alkalmazni a vármegyénél is, a városok polgármesterei és a községek küldöttei alkothatnák a közgyűlést így vármegye minden szeglete képviselve lenne. (Arról, hogy mit értünk községeken, majd a következő részben írok.) Viszont, hogy az arányosság elve is érvényesüljön a városok a lakosság számától függően a polgármester mellett delegálnák a képviselőcsoportok egy-egy tagját is. A történelmi – azaz az 1945 előtti magyar vármegye élén a közgyűlés által választott alispán állt, a főispánt a kormány nevezte ki és a felügyeleti jogokat gyakorolta. A főispán a kormány embere volt, az volt a feladata, hogy elintézze, hogy a vármegyében az és úgy történjem, ahogy azt a budapesti kormány szeretné. Ha egy erős és önkormányzó vármegyét szeretnénk, amelyik nem a kormány utasításait hajtja szolgai módon végre, hanem a helyiek érdekében dolgozik, akkor főispánra nincs szükség. A közgyűlés elnökét így nem kell alispánnak hívni, hagyománytiszteletből maradhat esetleg simán ispán. A függetlenségét és az elszámoltathatóságát viszont az garantálná, ha a vármegye összes lakójának szavazatával választanák meg közvetlenül.
Most még egy dolgot kell tisztázni, hol is vannak ennek a mi Zemplén vármegyénknek a határai? Trianon előtt a Kárpátok bércein, az országhatárig tartott Zemplén, azután össze lettünk vonva a maradék Abaújjal és Borsoddal. Utóbbi egy inkább ipari, ma is jelentős részben barnaövezet (bocs), Abaúj viszont részben a ma Zempléninek nevezett Tokaj-Eperjesi- hegységben terül el. A Hernád és a Bodrog, illetve a Tisza közötti terület a Zempléni térség. Hasonló táj, hasonló problémák, hasonló értékek és érdekek. Lehet, hogy akkor nem is Zemplén, hanem önálló Abaúj-Zemplén vármegyében kellene gondolkodni?
Berger Zsolt
