Kiss Richárd hivatalos oldala

09/07/2025

🙏🏻 Keresd a biztonságot benne…

A szívünk mélyén mindannyian biztonságra vágyunk - arra a belső állapotra, ahol már nem kell harcolni, nem kell félni, nem kell szorongani, csak lenni. Csak lenni. Nyugalomba lenni.

Azt gondolom, amikor egymás tekintetében felismerjük a jót, a tisztát, az őszintét, ott születik meg a biztonság, a megnyugvás, ott születik meg igazán az “ott akarok lenni és ott akarok maradni” akarás. A lélek ilyenkor nem menekül többé, hanem otthonra lel, otthonra, amelyben béke van.

Ez a lelki béke igazi erő. Olyan erő, amely képes túlélni a nehéz napokat, és hűséggel kitartani a megpróbáltatások idején is.

Aki bízik a másikban, az nem a tökéletességet keresi, hanem a szándék tisztaságát. Azt a tisztaságot, mely megtart a közös úton.

Az egymásba vetett bizalom egy olyan kapocs, amely két beszélő szívet köt össze, és amelyen át megindulhat a szeretet legmélyebb áramlása.

Annak a szeretetnek az áramlása, amely nem csupán érzés, hanem döntés is! Döntés, mert újra és újra kitartani a másik mellett, még akkor is, amikor nehéz, amikor fájdalmas - ez az igazi érték ám!

És amikor mindezt Isten kezébe tesszük, Ő lesz az, aki teljessé teszi mindazt, ami bennünk még hiányos. A kapcsolat, amelyben Ő jelen van, már nem csak emberi küzdelem, hanem isteni mű is - a szeretet igazi kiteljesedése.

Te hogyan éled ezt meg?
Mit jelent Isten jelenléte a kapcsolatodban, a házasságodban, a családi életedben?

08/07/2025

😇 Visszatalálni a szeretethez…

Vannak az életben olyan mély és őszinte pillanatok, amelyek mélyebben írják bele magukat a lelkünkbe, mint bármi más életérzés. Az első nagy szerelem, az első nagy szeretet is ilyen. Nemcsak egy emberhez kötődik, hanem egy időszakhoz, egy mentális állapothoz, amikor a szeretet még őszinte volt, nem szorongott a múlt árnyékaitól, és nem félt a jövő sebei miatt sem. Amikor még mertünk hinni abban, hogy a szeretet érzései nem múlnak el, csak mélyebbé, szebbé, tökéletesebbé válnak…

De emberek vagyunk és sokszor eltévedünk az élet útvesztőiben, le-le térünk az igaz útról, majd visszatalálunk, vagy sem...

A traumáink, a fájdalmaink, a csalódásaink, az idő tapasztalatai formálnak bennünket. Az első nagy szerelem lehet fájdalmas is, de hordozhat igazi értéket is, még akkor is, ha egyszer fájt, mert ha valódi volt, akkor valahol a lelkünk legmélyén mindig ott marad és lehet, hogy egyszer visszatalálunk hozzá. Ez olyan, mint egy csendes belső ima, amit akkor is kimond a szívünk, ha a szánk már rég elhallgatott, ha már rég elnémult…

És amikor az élet váratlanul visszavezeti azt az embert az utunkba - talán hetek, hónapok, évek múltán -, valami különleges történik. Mintha a világ egy pillanatra elcsendesedne, és csak ketten lennénk újra, ugyanazzal a tekint***el, amiben ott van minden kimondatlan bocsánatkérés, minden el nem múló érzés, és minden remény, amit akkor talán még nem tudtunk igazán megélni…

Ez a visszatalálás nem csak a szeretetről szól. Ez leginkább a kegyelemről szól. A lehetőségről, amit Isten adott, hogy amit egyszer elrontottunk, azt most újraírhatjuk - nem tökéletesebben, de mélyebben, tudatosabban, tele hittel. Mert a szeretet igazi próbája nem az, hogy újra át tudjuk és át akarjuk élni a kezdeti varázst, hanem hogy képesek vagyunk e a sebeink ellenére újra bízni a másikban.

A keresztény hit itt is megmutatkozik, de úgy igazán, mert Isten nem csak új esélyeket ad, hanem benne van az újrakezdés, Ő maga az újrakezdés: a megbocsátás, a megtisztulás, a szeretet igazi forrása. Ő az, aki a széttöredezett részekből is képes valami csodálatosat, fenségesebbet, teljesebbet alkotni.

Amikor az első nagy szeretet visszatér az életünkbe, az nem véletlen, hanem válasz egy régi, néha nehézkés, könnyektől eláztatott imádságra. Ilyenkor hazaérkezik a lelkünk. Nem oda, ahol felnőttünk, hanem abba a belső otthonba, ahol a lelkünk már régóta várt valakire. És amikor ez az otthon újra benépesül, a hit azt sugallja: „Most már ne félj. Amit Isten újra összehoz, azt ember szét nem választhat.”

Ez nem a múlt újrajátszása. Ez egy új történet - a régiből nőtt, de kegyelemből fakadt. És talán ez a legnagyobb csoda: hogy az első nagy szerelem, az első nagy szeretet ha valóban Isten terve volt, nem csak visszatérhet, hanem örökké is tarthat!

Te hiszel ebben a csodában?
🙏🏻 Én hiszek!

06/07/2025

😇 Mikor még fiatal voltam 😝🙏🏻

Sokat kell még tanulnom tőle 😊

05/07/2025

🙏🏻 Idei missziónk célja:

05/07/2025

Engedd el a múltat, szeresd a jelent, várd a jövőt…

Nap mint nap találkozom, beszélgetek különböző emberekkel. Minden egyes ember egy-egy életutat tár elém. Egy életutat, melynek vannak mély, göröngyös, néha nehézségekkel teli pillanatai. Pillanatai, melyek traumákat hordoznak. Traumákat, mely megköti, leköti őt a kiteljesedésben.

Azt gondolom, hogy a traumáinkat nem azért kaptuk, hogy ellegyünk velük. Nem letétbe kaptuk. A trauma van és foglalkozni kell vele. Meg kell ismerni, fel kell ismerni, meg kell törni, megálljt kell parancsolni neki.

Van egy önismereti út, amelyen mindannyiunknak végig kellene menni. Fel kell ismernünk a traumáinkat, fel kell dolgoznunk a múlt sebeit. Ezekből táplálkozva idővel pozitívan építhetjük önmagunk és a körülöttünk élők szellemi és fizikai valóságát. Csak el kell kezdeni, ami néha sokszor nehéz, fájdalmas, szorongással és sok átsírt éjszakával jár, de megéri foglalkozni vele!

Emberekkel foglalkozom. Fiatalokkal, középkorúakkal, idősekkel egyaránt. Tudom, hogy mit jelent a trauma. Tudom, hogy mit jelent lelkileg megkötözve lenni, s közben vágyni a szabadság, a kiteljesedés után…

Elindítok egy sorozatot, amelyben arról fogok beszélni/írni, hogy én hogyan dolgoztam fel a traumáimat, hogy milyen út vezetett el az önismeret és a lelki felszabadulás irányába…

Tartsatok velem az önismeret útján!

04/07/2025

🙏🏻 Krisztus maga a lelkigondozó bennünk…

😇 Jézus az, aki megváltoztat bennünket. Mi emberek csak eszközök vagyunk a kezében. A jelenlétünk, a személyünk akkor tud hiteles lenni, ha igazán krisztusi, ha igazán evangéliumi…

😌 Biztos tapasztaltad már te is, hogy vannak emberek, akik nemcsak belépnek az életedbe - hanem mélyen meg is változtatják azt. Olyan utat indítanak el benned, ami túlmutat a hétköznapokon.

Nem csak simán beszélgettél velük, hanem érezted a mély kapcsolódást. Nem csak kérdeztek téged, hanem tükröt tartottak. Nem csak jelen voltak, hanem utat mutattak.

Biztos vagyok benne, hogy az ilyen embereket az Isten küldi hozzánk, mert meg akar érinteni, teljessé és szabaddá akar tenni bennünket.

Hiszem, hogy Isten küld az életünkbe olyan embereket, akik által mélyebb lesz az önismeretünk, hitelesebbek lesznek a kapcsolataink, és újra visszatalálunk a kezdetekhez, visszatalálunk önmagunkhoz - és talán valami nálunk nagyobbhoz is: az igaz Istenhez!

🙏🏻 Ma adj hálát az Istennek ezekért az emberekért. Állj eléjük, mert megérdemlik, hogy tudják: számítanak. Hogy amit adnak, az épít. Emel. Mozgat. Megváltoztat.

Sokan vagyunk, akik az életünk nagy részében udvariaskodunk, visszatartjuk az érzéseinket, mert „nem jött el a megfelelő pillanat”. Most viszont eljött a pillanat, amikor meg kell köszönni a másik embernek, hogy létezik, hogy jó hogy van!

Kell a köszönet. Egy elismerés. Egy bátorítás, hogy soha ne hagyja abba, amit csinál. Mert hatással van. Mert értéket teremt.

🙏🏻 Ma adj hálát az Istennek azokért, akik felemelnek téged! Kérlek, imádkozzatok értem is!

28/06/2025

🙏🏻 Büszke KERESZTÉNY vagyok! A keresztény kultúra és identitás az életem része. Része, mert ebből tudok táplálkozni és ezáltal tudok táplálni másokat!

🇭🇺 Büszke MAGYAR vagyok! Magyar, aki a nemzetéért, a hazájáért, az identitásáért küzd és megpróbál értéket teremteni. Értéket, mely maradandó!

😇 Büszke HAZAFI vagyok! Büszkén harcolok a NEMZETEMÉRT, a KERESZTÉNY IDENTITÁS és KULTÚRA megmaradásáért!

26/06/2025

😇 Ez az én tekintetem, mely néha többet mond minden szónál. Ez az a szem, amely nemcsak lát, de érez is. Mélyen, őszintén, tisztán…

😌 Egy igaz fény akar tükröződni benne, ami néha vakító, néha tompa, de mindig valóságos. Ott van benne a csend, amelyet csak az ért meg, aki már megélt veszteséget, fájdalmat… és mégis szeretett tovább.

🙏🏻Ez a szem nem akar tökéletes lenni. Körülötte ott a fájdalom, a fáradtság, az idők nyomai, a traumák, a rosszul megélt pillanatok lenyomata is. És éppen ezért tud olyan gyönyörű lenni, mert sugárzik belőle a kitartó remény…

Ez az a tekintet, amely látott már hibákat - akár a másokét, akár a sajátját - és mégis megtanult megbocsátani. Nem felejteni akart sosem ez a szem, hanem elfogadni. Elfogadni a múltat, a töréseket, az elrontott, eltúlzott mondatokat, a megfogalmazhatatlan és kimondhatatlan fájdalmakat, amelyek ott maradtak a lelke legmélyén…

Ez a szem az elfogadásról akar beszélni. A csendes, türelmes jelenlétről, amikor nem kell semmit bizonyítani. Amikor a szeretet nem a tökéletességhez kötött, hanem ahhoz, hogy valaki hajlandó maradni akkor is, amikor nehéz…

Ebben a tekintetben ott akar lenni az igazi remény. Annak a reménye, hogy minden seb begyógyulhat, ha elég időt és figyelmet kap. Hogy nem baj, ha néha hibázunk, ha néha megtörünk. Mert van, aki így is lát minket - és így is szerethetőnek tart.

Ez a szem a lélek tükre akar lenni, mely megakarja tanulni igazán szeretni önmagát, és általa a világot...

Nézz te magad is tükörbe és tedd fel a kérdést: a te tekinteted mit sugároz? Mit látnak mások a szemeidben? Mit látsz te magad a szemeidben? Mit rejtenek a te szemeid?

25/06/2025

⛪️Egy új közösségi ház megépítésével régi vágya válhat valóra Siófok és térsége katolikus közösségének.
✝️Tomanek Péter plébános atyával a közösségi ház megvalósításának időbeni ütemezéséről egyeztettünk.
👏Nagy öröm számomra, hogy erőfeszítéseinket Magyarország Kormánya első ütemben 80, most pedig 100 millió Ft-tal támogatta.
🤝Reményeink szerint Siófok új közösségi háza minél hamarabb megnyithatja kapuit.
🙏Mindent Isten nagyobb dicsőségére!

17/06/2025

Soli Deo Gloria!🙏🏻

16/06/2025

🕊️ Apák napjára…

A tegnap apák napja volt. Össze kellett szednem a gondolataimat. Mit is jelent nekem ez a jelenlegi élethelyzetben? Töprengek…

Dacolok az élettel? Megkérdőjelezem a halál misztériumát? Felteszem a “Miért pont most” kérdést az Istennek? Mindegyik kérdésre “NEM” a válaszom.

NEM - mert hiszem, hogy az élet mindig győzedelmeskedik a halál felett.

NEM - mert tudom, hogy az Isten terve nem mindig egyezik a mi terveinkkel és bátran merem mondani: Legyen meg a Te akaratod, Uram!

NEM - mert tudom, hogy földi létünk véges és egyszer mindannyiunknak számot kell adni az Isten előtt. Eljön mindannyiunk életében az a pillanat, amikor majd bennünket kísérnek végső nyughelyünkre.

NEM - mert tudom, hogy véget ért egy keresztút, amelyet nem csak ő járt, hanem mi magunk is jártunk vele. Egy keresztút, ami sokszor fájdalmakkal, megpróbáltatásokkal járt, de voltak benne örömteli pillanatok is, amelyek összekovácsoltak, összefontak bennünket.

NEM - mert hiszem, hogy az Isten letöröl minden könnyet az arcunkról. Fáj, de a búcsúzás nem változtatja meg az elmúlás szomorú valóságát. Az elmúlás létezik, az elmúlás valóságos, az elmúlás fájdalmas, de a cél közös: az Isten fele vezet!

…

Tudom, hogy nem mindig volt a legjobb ember, tudom, hogy nem mindig tett jó dolgokat, mert ő is csak egy ember volt. Egy ember, aki sokszor elesett, de felállt és ment tovább.

Nem volt a legmélyebb a kapcsolatunk, de szerettem és tudtam, hogy rá is mindig számíthatok. Sokmindent köszönhetek neki.

A szeretetet hagyta ránk, mely türelmes volt, amikor türelmetlennek kellett volna lennie;
A szeretetet, mely jóságos és igazságos volt, amikor igazságtalanság érte;
A szeretetet, mely tapintatos volt, amikor vele tapintatlanul és durván bántak;
A szeretetet, mely megértő volt, még akkor is, ha rágalmazták, megvádolták, kigúnyolták;
A szeretetet, mely nem gerjedt haragra, pedig lett volna oka rá, de mégsem t***e;
A szeretetet, mely elfogadott, befogadott, még akkor is, ha kirekesztőek voltak vele;
A szeretetet hagyta ránk, mely benne élt, még akkor is, ha oly sokszor nem vettük ezt észre, mely meghatározta, megtartotta és tovább vitte őt egy szebb, nyugodtabb, békésebb világba…

…

Mindenható Isten!

Hálát adok neked az ő földi életéért. Köszönöm, hogy általa megajándékoztál nehézségekkel és örömökkel. Köszönöm, hogy földi életében megajándékoztad jókedélyűséggel, életvidámsággal, humorral - arcáról mindig a derű sugárzott.

Kérlek, Uram, hogy ne ród fel neki bűnül mindazon dolgokat, amelyek nem építették a Te országodat. Tudom, hogy a lelke legmélyén hitt benned és hiszem, hogy Te most a kebledre öleled!

Hiszem, hogy letörölsz arcunkról minden fájó könnyet és befogadod őt a Te szent országodba, ahol örök béke és nyugalom vár rá! Adj erőt, Uram! Ámen!