TeráPiás Túrakör

28/05/2026

A pünkösdi hétvégét szokás szerint Balatonon töltöttük, Kecske kocsmás nyitánnyal, panorámavadászattal, csobbanással és elpilledt tűzbe bámulással. 🍻🫧🔥

Az első nap a Keszthelyi-hegység három kilátóját fedeztük fel a Büdöskúti erdőben egy körtúra keretében, balatongyöröki indulással, ahol pár percre belevesztünk a Balaton, s a tanúhegyek látványába a Szépkilátónál, majd ahogy magunk mögött hagytuk a III. Balatongyöröki Hungarikum fesztivál és kézműves vásár forgatagát, a zsivajt lassan felváltotta a tücsökciripelés, ahogy a fenyvesben kapaszkodtunk első állomásunk, a Batsay-kilátó felé. A Bél Mátyás-kilátó előtt volt egy meredek kaptató a Virágos-hegy rétjére, ahol a vonyarcvashegyi túrakörrel is összefutottunk. Jó volt tapasztalni, hogy a helyi érett korosztály ilyen aktív ezen a vidéken. A Büdöskúti arborétum őshonos faunája között értünk fel a Padkűi kilátóhoz, ahol a Keszthelyi-öbölre egészen bájos kilátás nyílik. A várva-várt győzelmi sör után várt minket a Pele apó tanösvény befejező szakasza, ami visszavitt Györökre, s még elcsíptük a vásár utolsó óráját. ⛰️🇭🇺

A Panoráma Retro Placcon ettünk egy marha finom győzelmi burgert, minekután a büfésoron bőszen bizonygatták, hogy sehol sem fogunk kézműves hamburgert találni, nekünk mégis sikerült /magic/. A kiszolgálás kedves, a hangulat családias, az árak elfogadhatóak voltak, és a német vendégkör még a régmúltból is visszajár. 👌🍔

A túrán összesen 565 m volt emelkedő, ám a nyárias meleg nehezített körülményeket teremtett, de másnap az Igali Gyógyfürdőben kényeztettük sajgó tagjainkat, ahol pezsgés, napfény és vidámság jellemezte a szezonnyitó bulit. 👙🎶
Kissé döbbenet volt, hogy az első forró hétvége és a zenés fürdőzés milyen tömeget vonzott /s/ Somogy leghíresebb fürdőjébe. 🏊☀️🫶

Természetesen a harmadik napon felavattuk a magyar tenger partját is, nagyszerű keretbe foglalva a hosszú hétvégét. 🏖🦞

30/04/2026

30/04/2026

Rétek, völgyek, vonulatok

A szent-györgy napi hétvége a Bükk felfedezésével telt, de nem szaporítanánk a szót, bele is vágunk az első túra összefoglalójába. A falun átvágva először a Kisdél-kilátó esett szelfimánináknak áldozatául, aztán az Orosz-kút-völgy széles mezejéről betértünk a selyemzöld erdőbe, átvágva az Ágnes-réti völgyön, elhaladva az Áfonyás-rét mellett, a Jávor-hegyi libegőig. Itt összegyűjtöttük több-kevesebb bátorságunkat és felszálltunk a meglehetősen hosszú felvonóra, ami Lillafüredre szállított minket. A hely nevezetességeit korábban már láttuk, ezért késlekedés nélkül visszacsatlakoztunk a kék kereszt jelzésű túravonalra, amely a Puskaporos 443 méteres magasságáig emelkedett egyhuzamban. A Szeleta-tanösvényen számos iránytábla mutatta a tematikus útvonalakat a törökök nyomában, a térség bőven el van látva kirándulóhelyekkel és forrásokkal. A Sziklavonulatokon átvágva a Hajnalka-forrás került utunkba, utána a Mély-völgy árok mentén a bőven folyó Szent István forrás. Ezután visszacsatlakoztunk a kezdeti útszakaszhoz és a Borostyán Vendéglőben töltődtünk fel az alkonyati győzelmi vigasságra a Kisdél-kilátónál, ahol felespohár hiányában a kreativitásunk új szintre emelkedett - vagy csökkent(?). Visszatérvén az Elvarázsolt Kastélyba rövid csillagbámulás következett, majd a második nap.

Egészségügyi séta a Hollós-tetőre

A 10 km-es aszfaltséta a Lófő-tisztásról indult, ami a vadvirágos Mészárszék-rétre vezetett, utána a Bükki Nemzeti Park területén erdők-mezők váltott sorrendjén keresztül értük el Hollóstetőt. A Szinva-völgy enyhe emelkedője után véget ért a körtúra, úgyhogy maradt idő meglátogatni a Bükki Napsugár gyógynövényboltot (Gyuri bácsi kertje csak májustól látogatható), a miskolci Tuscunalum vendéglőt (10/10) és hazafelé a Szépasszony-völgyét némi célzóvíz beszerzése okán.

15/03/2026

A mi zarándok útunk 🥰💚🌳🍻
4 évvel ezelőtt. Nekem különleges, úgyhogy pont úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna. Még nem volt túrakör csak mi, ahogy összefutottunk Hüvösvölgy felé a villamoson. Akkor is késésben voltam, mint ma és sokszor mindig. Arról beszélgettünk, hogy otthon hagytam valamit amit szeretettem volna hozni, ez most is minden túrán így van.
Pedig azóta több 100 kmt mentünk, együtt, más a cipőm, más a táskám, de valamit otthon hagyok mindig. Hűvösvölgyből indultunk a nagy réten át és ahogy 4 éve most is pár száz méter után már éreztem, ahogy átölel az erdő. Akkor éreztem először és soha sem felejtem el, ahogy eltűnt a gyászom, a fájdalmam és minden ami kavargott bennem az ösvényen, ahogy először megéreztem, hogy csak én vagyok ott életemben először. Amikor átölel az erdő és nincsen kérdés csak te vagy
és a lábfájásod nyilván, de már nincs múlt, nincs félelem és nincs jövő, semmi sincs, csak te, a tavasz, a madarak és az az elképesztő szeretetteljes csend.
Az első állomás most a Than Károly kilátó volt. A jó nagy lejtő az izzadság és a szivatás már 4 év után szerelem, ezt kevesen érhetik. Fent lépcsők és reggeli, nem a megváltás, pont ahogy szeretem. Utána János hegy. A kilátó lezárva, már szinte rendszer. Nagyon neheztelek, ahogy látom a családokat körülötte a padon, valószínűleg szívesen felmentek volna és előjön a politika, persze.

De viszonylag hamar el is múlik, mert Makkmária mindig zajos és gyönyörű és persze utána a csíki hegyek, mintha valamilyen mediterrán viágba csöppentünk volna. Ahol a meredek a lejtők és az uttalan utak a legszebbek. a fenyveseken és a sziklakinövéseken keresztül mindig új csúcsokat és utakat fedezünk fel. Olyankor mikor éppen a Sorrento szikláknál sincsenek ezren az egész táj olyan mintha egy másik világban járnánk.

Innan már csak lefele visz az út Budaörsre. Általában az Odvas hegyen ünnepelünk, vadásszuk a kökörcsineket és csodáljuk meg az év első virágzó mandulafáit, de most folytattuk utunkat a Kő hegyre amely olyan csábítóan magasodik Budaörs és az egész környék fölé. És ma végre a lábfájással már nem törődve felértünk a tetejére, úgyhogy győzelmi sörrel egy tényleg különleges győzelmet ünnepeltünk.
Budaörsre leérve az ünneplést a Kapu pubban folytattuk, ahol nagyon kedves személyzet, igazi, jó vacsora és finom pálinka fogadott.
Én személy szerint ezen a zarándoklatunkon azt ünneplem, ahogy az erdő számomra elhozta a valódi élet szeretetét és remélem, hogy a beszámolóinkkal ebben nektek is részetek lehet.

02/03/2026

A meteorológiai tavasz első napján a lehető legjobb volt az idő, úgyhogy bemelegítésnek a közeli hegyeket választottuk, ahol szándékosan visszafelé indultunk el, abból az okból kifolyólag, hogy Nagykovácsiban kocsma - legalább - van. Miután beleéltük magunkat a csak 300 valahány méter szintemelkedőbe, jött is az első meredekebb szakasz a Zajnát-hegyek előtti nyiladékon, de kellett is a bemelegítés, hiszen akkor még azt hittük, lesz 1-2 domb, ami "mount-everest-nyi" stílusban emelkedik fel, s kész is a szintemelkedő. A terep egy darabig ebben a hitben hagyott minket, könnyű terepviszonyok között átvágtunk a Kakukk-hegyen, ahol néhol ki-kilátszottak a Pilis hegyei a feketefenyők ágai közül. Az erdő talaját hóvirágtenger borította, és a madarak is elkezdték hangolni a torkukat a kellemesen meleg, napsütéses időben. A túra során kereszteztük Pilisszentivánt, majd utána jött a felismerés, hogy ha visszafelé kezdtük az útvonalat, akkor duplája a szintemelkedés, és a Fehér-hegy oldalában egyre intenzívebb is lett az emelkedő, ami kimaxolta a szervezetünk oxigénfelvételét. A Jági-tanösvényen jelzett úton, valahol a Hosszú-árok mentén beiktattunk egy rövid ebédszünetet, aztán jött a túra legkeményebb része, a felkapaszkodás a Nagy-Szénás fennsíkjára. Felérve megállapítottuk, hogy se sörcsap, se Metallica-koncert, se thai kéjhölgyek nem vártak minket, s egy vitorlázó repülő is körülöttünk szemtelenkedett, de azért a kilátás egy picit jó volt. Halványan egészen a Mátra magasabb vonulataiig elláttunk, de a Szabadságszobor csúcsa is látszott. Itt feltöltöttük napelemeinket, miközben a dobozok ürültek, majd kelletlenül megkezdtük a leereszkedést Nagykovácsiba, a Muflon-itatóhoz, - ami egy kéktúrás pecsételő helyszín is -, ahol még egyszer megitattuk magunkat, mielőtt a kihalt községen keresztül elértük a buszmegállót.
A barátságos "erdei" kiskocsma megkoronázta az amúgy is kellemes első tavaszi túránkat, ami már úgy kellett nekünk, mint egy "kalatnyi" (folyékony)kenyér 17 km után.

05/01/2026

Első közös túrakörös óévbúcsúztatónkat megkoronáztuk egy balatoni túrával, melynek során a Tihanyi-félsziget változatos tájain barangoltunk, és rögtön a túra elején egy vaddisznócsaládba botlottunk (majdnem), de mindenki épségben megúszta a találkozást. A lakott területet a Kerek-hegynél hagytuk el, ahol elkezdődtek a rövid, de lihegős kaptatók, lépcsőkkel tarkítva, majd a Lóczy Lajos tanösvényen a Cser-hegy felé tartó úton egy vadászlesen megpihentünk. A Gejzír-mezőn átvágva a Hálóeresztőre kapaszkodtunk fel, ahol hamarosan a Balaton nyugati medencéjére tárult felejthetetlen kilátás. A jégkék színekben csillogó tófelszín nyugodt tükrében álmosan nézegették magukat a hófelhők. A Szarkádi erdő több száz éves fái téli csendben, madárdal nélkül aludtá téli álmukat. A Gubicza-tető mellett, sokáig a Balaton fölött vezetett a panorámaösvény, melynek egyik pontján újabb rövid pihenőt tartottunk az újabb meredekek előtt. Néhány percre azt gondoltuk, hogy a vaddisznók lenyalogatták a turistajelzéseket, mielőtt észrevettük őket, úgyhogy folytattuk utunkat a szélmarta sziklák között röpködő tollas madarak társaságában a Nyereg-hegy felé, ahol megtartottuk az alacsonyan lévő köveket. Utolsó erőnkkel még fellépcsőztünk az Őrtorony-kilátóba, ahonnan a félszigetre, a tavakra és a Balaton egy részére nyíló kilátáson néhány állatkoponya őrködött. Sötétedésre épp beértünk az óvárosba, ahol a híres Apátsági Rege Cukrászdában ünnepeltük első túránkat 1-1 kényeztető forró itallal.
A közepes nehézségű útvonal bővelkedett kapaszkodókban, egyedi kilátásban a magyar tengerre és változatos látnivalókban, a város pedig remek feltöltődést kínál a fárasztó túra után.