05/07/2025
Egy kis Pálferi
2017.06.18 Vasárnapi beszéd részlet
"Ha valaki még mindig így látja a világot, akkor a világból szinte semmit nem lát. A saját félelmeinek a ködében él akkor, és a saját téveszméivel hadakozik.
De nagy dolog tudnunk azt, amiről hónapokkal ezelőtt is beszéltem, nem akarok ebbe most jobban belemenni.
Mi mindannyian arra vagyunk kitalálva, hogy együtt legyünk, hogy együtt érezzünk, hogy együtt működjünk, és egymásnak kölcsönösen segítsünk. Ez az, ami mozgatja az emberi természetet.
Amikor akadályba ütközik az, hogy jó legyen együtt lenni, akkor jön a harc és az agresszió. Amikor nem találjuk az utat az együttérzéshez, akkor kezdjük el bántani egymást.
Amikor nem tudunk együttműködni, akkor megzavarodunk, és akkor gondoljuk azt, hogy nem marad már más hátra, mint hogy harc a másikkal. Az már valamiképpen az emberi természetnek a kudarcából fakad.
Ezért aztán most a következő gondolat így szól.
Igen, így jutunk el oda, hogy amikor abban az énközpontú világban jól berendezkedtünk, ahol nem látjuk magunkban a többet, és nem látunk magunkon túl, és a másikban sem látunk semmi többet, csak esetleg valakit, akivel küzdeni kell az erőforrásokért. "
📸 saját, bogánycslepke
