
04/07/2025
„TELJES SZÍVEMMEL FIGYELEK A VILÁGRA...”
Kalimonasz – Életemet, és szívemet
Az emberek a saját életüket élik a többi emberrel együtt, akik szintén a saját életüket élik. A saját élet: illúzió. Csak szeretet van. Ami mindenkié. Mindenki annyit kaphat belőle, amennyit maga is hozzáadott. Így pontosan annyi marad, amennyi mindig is volt. Valaki megkérdezte: lehet saját élete az embernek? – Ha a felelősség oldaláról nézed, akkor igen. Ha a szeretet oldaláról nézed, akkor nem. Szeretni közös cselekedet, felelősnek lenni egyéni.
Mi a legfőbb feladat a mi földünkön? – Az emberépítés. Hisz mindenkinek egy nagy házat kell felépítenie ezernyi apró cserépből – úgy, hogy a többi ház össze ne dőljön. Sok könny, de még több nevetés. Megérintheti ugyan a szeretet külső szélét, de meg nem billentheti, létét nem változtathatja meg semmi, és senki.
Ki tud segíteni a másik emberen? – Ha nehéz életet élsz, mások baján nem segíthetsz. Csak az segíthet másoknak, aki magát már megsegítette. Önmagad életét könnyűvé tenni – egyszerű, és szép. Gondolj az Isteni Szeretetre, érezd, és élj benne. Másoknak akkor adj, ha minden, ami benned él: szeretet. Ezzel tudsz segíteni.
Hűséggel tartozom a lelkemnek. Odaadom az életem azoknak, akiket tisztelek, és becsülök. Tudom, hogy azért élek, hogy őket tisztelhessem, és becsülhessem. Mindenki ezért él, csak nem mindig tud erről. De ez nem baj, valamiről nem tudni, de aszerint cselekedni – helyes. Mert a szeretet ilyen.
Odaadom a szívem az embereknek. De ők erről nem mindig tudnak. Ez nem baj. A fontos az, hogy odaadtam.
Teljes szívemmel figyelek a világra. Ez a világnak se nem jó, se nem rossz, mert nem tud erről. Nekem viszont jó.
Fordította: Vágó Gy. Zsuzsanna
Kép: Mário Lima argentin művész
Forrás: TATIOSZ: Száz lépés a szeretet útján
[Kassák Könyvkiadó, 2018.]
Eredeti forrás: Tatiosz-gyűjtemény, Staúros Karakonstantinídis, Athén, 1999.
Σταύρος Καρακωνσταντινίδης: Συλλογή του Τατίου, Αθήναι, 1999.