20/05/2026
Tiniként többet láttam, mint kellett volna.
Nem akartam elfogadni a világban lévő kapzsiságot, hazugságokat, játszmákat, a pénz hatalmát.
Ezért sokáig kívülállóként éltem meg magam.
Próbáltam olyan lenni, mint a többiek, de közben megtagadtam önmagamat. A saját fényemet.🌟
Ezért jött a depresszió, a pánikrohamok...
Ma már tudom, hogy ez egy vészharang volt, hogy figyeljek már magamra, mert nem jó úton járok.
Ez térített rá arra, hogy elengedjem a megfelelést, és merjek végre én lenni. A „fura gyerek”. :)
Így kezdtem el önfejlesztéssel foglalkozni.
Nem volt más választásom. Én nem csak magamat szerettem volna érteni, hanem az egész Univerzum működését.
Le kellett mennem a saját mélységeimbe, meg kellett sebeznem magamat, hiszen csak a repedéseket tud áthatni a fény. 💫
Éreztem ezt tovább kell adnom az embereknek. Először közösségi médián keresztül, majd egyénenként is.
Így kerültem a zarándokútra is, az El Camino-ra. Belső hívásként. Nem volt különösebb célom az úttal, csak egy mondat járt át végig: kapcsolódás.
Kapcsolódás Istennel, magammal és másokkal.
És itt találkoztam először Istennel.
A bilbaói katedrálisban ok nélkül potyogtak a könnyeim, bizsergett mindenem, szédültem, egyszerre diderektem és izzadtam.
Legcsodálatosabb eufórikus élmény…
Lekapcsolódtak a lámpák.
Minden elsötétült.
Isten lekapcsolta a világ zaját egy pillanatra, hogy végre a szívemmel lássak.
Hogy megértsem, csak követni kell a szívemet, mert Ő mindig vezet csak a világ zaja mellett sokszor nem engedjük meghallani.
Minden, amit a világban látsz, a róla alkotott elképzelésed és belső világod tükre. 🌞
