05/11/2025
Tiszavirágéletű Tisza-beat: az eFeMeR története (1991–1996)
Ó, azok a ’90-es évek! Szeged a szellemi szabadság pezsgő színtere ekkor, igazi befogadó közeg: egyszerre egyetemi város, határvidéki olvasztótégely és alternatív kultuszközpont. Az „undorgrund” helyi erői itt együtt buliznak az ide érkező „egyemistákkal”, mindenki
színházat, zenekart akar csinálni. Napközben fiataloktól hemzseg a Dugó tér, este indul a klubélet bulikkal, előadásokkal, koncertekkel. Másolt kazetták járnak kézről kézre, a bölcsészkaron egy két lábon járó rock-lexikonhoz, Déri Zsolthoz járnak a hallgatók a beszerezhetetlen zenékért. Nála futnak össze a későbbi tagok is, együtt határozzák el, hogy Lázrózsa néven a New York-i underground híres dalait fogják játszani az értő szegedi közönségnek.
1990-ben egy ilyen vállalkozás már csak azért is „sikerre ítélt”, mert ekkoriban, ha bárki gitárral a kézben megjelenik valahol, abból óhatatlanul máris koncert lesz. A táncos kedvű közönség hálás Iggy Popért, a Velvet Undergroundért vagy épp Patti Smithért, csak épp az nem is igazi zenekar, amelyik nem áll elő saját számokkal.
A Hangtér archívuma is tanúsíthatja, hogy a város tele izgalmasabbnál izgalmasabb, sajátos zenei világú együttessel, amelyek jó része a Rock Klubban talál otthonra. Az 1991-ben immár
eFeMeR néven újjáalakuló zenekar sem jöhetne létre, ha a klubot egyszemélyes intézményként vezető Szurdi Zsolt nem hozza össze a seatle-i grunge szcénából ideérkező amerikai dobost, W***y Kramert a többi taggal. Déri Zsoltot időközben kezdi egyre inkább
lekötni rockújságírói munkája (jelenleg a Recorder munkatársa), így Budai Zsuzsanna billentyűs, Speier Dávid énekes és Hegyi Pál énekes-gitáros mellé Borbás „Jimi” Tibor érkezik helyére basszusgitáros poszton. Míg a dalokat Hegyi Pál írja, a szövegekért és szójátékokért az a Speier Dávid felel, akinek később szinkrondramaturgként olyan sorokat köszönhetünk, mint hogy „riszálom úgyis, úgyis”, vagy „Sose' nyomd fullba a kretént!”
A kilencvenes évek közepén az eFeMeR bejárja a hazai alterfesztiválokat: fellépnek a Lyukban, az Indie 16-on, és Aradon is, egy félreértett kultúrdeszant keretében részt vesznek
egy monstre metálfeszten is, így kis híján meglincseli őket egy stadionnyi román metálos. Később a Diáksziget és a Sziget-fesztivál színpadai következnek, ahol 1996-ban közönségszavazást nyernek.
A díj három nap stúdióidő, aminek köszönhetően demóik (Holtjáték, Félmesék, Grétiszt Vicc) után végül megjelenhet a zenekar egyetlen albuma, az 1996-os stibap stibap bébi, amely
lezárja az ötéves életciklust.
A lemez meghallgatható az ismert streaming szolgáltatókon, az eLeVeN című koncertfilm a videómegosztókon, a lényeg mégis ezeknek az éveknek a visszaadhatatlan hangulata, de legfőképp a csodás társaság. A koncertekre özönlő a tömörkényes és ságváris diákok, az aikidós dozsósok, az alteres színtér összehasonlíthatatlan figurái: a ’90-es évek egész generációja együtt sürgött-forgott a Fűvész Klub, a Rock Klub, a SZOTE és a JATE koncerttermeiben. A címke, amit Németh Robi Wantedban megjelent recenziójában a
zenekarra ragasztott, illik a teljes évtizedre is, amely valóban és minden ízében teljességgel „eklektikus”.
Felállás:
eFeMeR (1991-1996)
Borbás Tibor: ének-basszus
Budai Zsuzsi: ének-szinti
Déri Zsolt: ének-basszus
Hegyi Pál: ének-gitár
W***y Kramer: dob
Speier Dávid: ének
