06/12/2025
Kávéspercek Szombatra
A csészében kávé remeg,
apró rezdülés az élet peremén —
mint bennem a maradék bátorság.
Már nem akar kitörni.
Csendben moccan...
Épp hogy.
Nem forr már,
csak gőzölög,
és a gőz viszi fel az ég felé
mindazt, amit kimondani nem tudok.
Egy csepp lecsúszik a porcelán oldalán.
Nem könny az.
Kávécsepp.
Mégis úgy csordul alá,
mintha a szívemből indult volna el.
Van zuhanás,
ami nem hangos.
Ugye tudod?
Nem kell most hangosan játszani.
Nem kell most erősnek látszani.
A kócos lélek is lélek,
a repedt szív is tartja még a meleget,
mint csésze alján a lassan hűlő ital.
Még benne az ígéret...
Itt lehetsz most széttörve velem.
Darabjaid nem szégyenek,
csak történetek.
Minden repedés egy külön lehetőség,
amin át a Fény másképp tanul meg
rádfolyni.
És amikor már nem sírsz,
csak ülsz a kávéd fölött,
két tenyered köré fonva a csészét,
akkor tudd:
a lélek nem semmisül meg a zuhanás közben —
csak tanulja a repülést.
A gőz felszáll.
A csepp elindul.
A súly marad.
És te itt vagy.
Élve.
Szeretve.
Még akkor is,
amikor ezt senki sem látja.
Mert Te Magad vagy a Szeretet.
Frenyó Krisztina
